Jelenetek egy könyvtár életéből

Posted by Dávid Bogi - május 24th, 2013

Feltétlen bizalom

 Az alsó tagozatos gyermekek számára a katalógus fogalma nehezen megvilágítható. Azonban szükséges megküzdeni ezzel a nehéz kérdéssel, mert gyakorlati tapasztalataink szerint később már nem lesz rá alkalmunk. A rávezető kérdés több alkalommal sajátos eredményre vezetett:

–       Mit tehetünk akkor, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy bizonyos könyv megvan-e a könyvtárban?

–       Megkérdezzük a könyvtáros nénit!

 

Szakfeladat

Lélekszakadva fut egy kisfiú a felnőttrészlegről.

–       Ki itt a gyerekkönyvtáros?

–       A Zsófi néni meg én.

–       Elölről küldtek, hogy egy gyerekkönyvtárost keressek!

–       Mit szeretnél?

–       Egy pohár vizet!

 

Elismerés

 Könyvtárunkban gyakran adunk otthont más intézmények kísérő rendezvényeinek. Egy alkalommal a sajátos nevelési igényű tanulók szépíró versenyén résztvevő tanulókat kellett lefoglalnunk a zsűrizés ideje alatt. Az olvasás, zenehallgatás, filmvetítés mellett egy csapattal leültem hajtogatni. Egy kisfiú, láthatóan sok problémával küzdve, de nagyon lelkesen csatlakozott: Miután közös erőfeszítéssel elkészítettünk egy csibét és egy ugró békát, megkérdezte:

–       Tudsz orrszarvút hajtogatni?

Bevallottam, hogy sajnos nem, én inkább virágokat, dobozokat, díszeket szoktam készíteni.

Láthatóan elszomorodott, de mégis velünk tartott, sikerült neki még egy doboz és egy kígyó is. Amikor befejezte, így szólt:

–       Na ugye, tudsz te fiúsat is hajtogatni!

 

Inkognitó

Kedves fiatal ruhatárosunk barátságosan fogadja az olvasókat, s ha ideje engedi, szívesen beszélget velük. Épp egy aranyos, három éves kisfiút próbál szóra bírni, kevés sikerrel. Nem adja fel:

–       Hogy hívnak?

–       ….

–       Én Lilla vagyok – mutatkozik be neki.

A fiúcska ránéz, elgondolkodik, majd megszólal:

–       Jó, akkor én zöld!

 

Hamburger Antalné, MKE Pécsi és Baranyai Szervezete

Comments are closed.

Blog Home