KönyvtárosTanár

Az alábbi hír a KIT Hírlevél 2009/36. számában olvasható.

***

Márai-program — középiskolai és a felsőoktatási könyvtáraknak is?
A Márai-program olyan finomítására hívták föl kiadói szakemberek az NKA figyelmét, mint: a kedvezményezett könyvtárak körébe be kell vonni a középiskolai és a felsőoktatási könyvtárakat is, illetve erőteljesebben kell védenie a kis kiadókat és a magyar szerzőket a programnak, továbbá szükséges, hogy az írószervezeteket is bevonják a végleges program elkészítésébe. – Forrás: Új Könyvpiac, 2009. október 12.

***

Az iskolai könyvtárak fejlesztésének kérdése az elmúlt években/évtizedben lassan, de biztosan marginalizálódott. A fenti momentum csak egy a sok közül. De ugyanígy az NKA más pályázatain sem indulhatnak iskolai könyvtárak hosszú évek óta. Az elmúlt években már csak egy NKA-s pályázat volt, a muzeális könyvek restaurálására vonatkozó, amelyen legalább az iskolai könyvtárak szűk köre pályázhatott (a régi könyves gyűjteménnyel rendelkezők) – az idén kiírt pályázati felhívásban azonban már nem szerepelnek  a pályázó intézmények körében itt sem.

Az iskolai könyvtárak nem önálló jogi intézmények, az iskolák részeként működnek,  a fenntartóik pályázhatnának olyan forrásokra, amelyekkel az iskolai könyvtári szféra is fellendíthető volna. De az iskolák fenntartása és működtetése az utóbbi időkben egyre nehezebb, az önkormányzatok nem a fejlesztéseken törik a fejüket, hanem a megtakarítás lehetőségein. (Összevonások, leépítések, költségvetési megszorítások .) Gyakran önrész is szükséges, vagy az a gond, hogy a pályázat utófinanszírozású. Nem tudják vagy nem akarják megelőlegezni, rizikósnak ítélik, stb. A pályázatok beadásáról az önkormányzati képviselői testületek döntenek, akiket szakmai érvekkel nem lehet egykönnyen meggyőzni a kőkemény, fiskális szemlélet ellenében – sok esetben nem is tekintik tárgyalópartnernek sem az intézményvezetőket, pláne nem az iskolai könyvtárosokat.

Ilyen körülmények között mentek/mennek el mellettünk pályázatok, TIOP, TÁMOP, …

A kultúrára jutó források egyre szűkülnek. Így a könyvtári szakma együttműködési hajlandósága sem áll a helyzet magaslatán az elmúlt időszakban. Hogy minisztériumi szinten a közoktatás irányítás és a könyvtári szakterület egymásra mutogat, amikor az iskolai könyvtárak teljes ellehetetlenülésére hívjuk fel a figyelmet, azt már megszoktuk. De kifejezetten elgondolkodtató, hogy szinte egyetlen iskolai könyvtár sem kerülhetett be – pályázói hajlandóság és kezdeményezés esetén sem – a pályázó könyvtárak konzorciumaiba. Több mint feltűnő, hogy az NKA Könyvtári Kuratóriumában hosszú évek óta nincsen iskolai könyvtári területen dolgozó kurátor (a többi szervezet ezt a kifejezett kérésünkre sem támogatta hatékonyan) – látjuk is az “eredményét”, mint azt fentebb kifejtettem.

Vajon az iskolai könyvtárak módszeres elsorvasztása folyik, vagy csak cserben hagytak bennünket?!? (A határterületek átka…)

Mindenesetre lehet a morzsákon marakodni, amikor egyre kisebb az a bizonyos tortaszelet – ám szűk látókörűségre és szakmai felelőtlenségre vall, ha nem látjuk a közös célt, a munkánk egymásra épülését, ha a rövidebb távú kisebb előnyök megszerzése érdekében elveszítjük a távlatokat.

Egy olyan generáció cserbenhagyása folyik most az iskolai könyvtárakban, akik a jövő olvasói lehet(né)nek a közkönyvtárakban, nemcsak a jegyzetekért mennének be majd a felsőoktatási könyvtárakba, és az oktatásban töltött éveik után is könyvtárhasználók maradnának, hiszen a korai iskolás éveikben megszoknák a könyvtári miliőt, magabiztos könyvtárhasználókká válhatnának. És belső igényükké válna a könyv, az olvasás, a könyvtárlátogatás.

Mindez lehetne teljesen másként nálunk is – ha körülnézünk a skandináv országok iskolai könyvtáraiban, ha mindazt, amit ott látunk, összevetjük a nemzetközi közoktatási vizsgálatok statisztikai eredményeivel. Az összefüggések nyilvánvalóak. Csak komolyan kéne venni a pozitív példákat, és alkalmazni.

Mi folyik ellenben nálunk? A gyerekeinken spórolunk. Ha oktatáson, akkor a közoktatáson. Ha könyvtári területen, akkor az iskolai könyvtáron. A jövő lehetőségeit vesszük el a jelen túlélésének érdekében.  Egyfelől forráshiányra panaszkodunk, ugyanakkor sokszor értelmetlen pazarlás látható.

A magyar társadalom, a politika és a szakmai irányítás, de maga a szakma is még mindig felelőtlen módon “ökológiai analfabéta”, csak a mostban, a mában  élünk (csak túlélni akarunk?!), s ez a kulturális szférában még hatványozottabban jelentkezik. A fenntartható fejlődés, a jövő lehetőségeinek jelenben történő elpazarlása folyik. Nem vagyunk gyermekbarát társadalom, mint a japánok, koreaiak, finnek, stb.  – nehézségek esetén nem az az elsődleges szempont, hogy a jövő nemzedékének érdekei ne sérüljenek.

Nálunk sérülnek.  Az oktatás és a könyvtári ellátás terén is. (Talán mert a gyermek- és ifjúsági korosztály nem tud tiltakozni, és nem szavazazópolgár? De majd az lesz…)

Így történhetett meg az, hogy az iskolaépületek – ahol a gyermekeink töltik a napjaikat –  felújításért, új bútorzatért kiáltanak, hogy az iskolai könyvtárak, ahová a legegyszerűbben betérhetnek a diákok, szűkös alapterületen, menthetetlenül elavuló állománnyal, korszerűtlen bútorzattal rendelkeznek. Holott vonzónak, hívogatónak, barátságosnak kellene lenniük.

A könyvtárostanárok egyre reménytelenebb szélmalomharcot vívnak a körülmények ellensúlyozásáért – ha vannak. Ha egyáltalán alkalmaznak szakembert a megfelelő végzettséggel, és még nem építették le, nem kényszerült részmunkaidőbe, hogy emellett vagy ehelyett a másik szakját tanítsa. És igen, olyanok is vannak közöttünk, akik már felőrlődtek, feladták – teljesen reménytelennek ítélik a helyzetet.

Ha lenne a mai Magyarországon felelős szakmai gondolkodás, a könyvtáros szakmában szolidaritás, valódi igény az összefogásra, együttműködésre, akkor mindezeket nemcsak a könyvtárostanárok, gyermekkönyvtárosok és tanulmányaiban, előadásaiban Nagy Attila hangoztatnák. Nem nézne szégyenlősen félre a többi könyvtári szakterület, és nem írnának ki olyan könyvtári pályázatokat, amelyeken iskolai könyvtárak indulását kifejezetten lehetetlenné teszik.

Már csak önérdekből sem. Mert az iskolai könyvtárak elsorvasztása csak a kezdet. Hatásai és következményei nem beláthatatlanok: nagyon is belátható, hogy felmenő rendszerben az egész könyvtári szférában hatni fognak.

Már ma is hatnak.

Bondor Erika

• Szólj hozzá... 8 hozzászólás

Kedves Kollégák!

A KTE tisztségmegújító közgyűlésére, november 27-ére jogi fórumort szervezünk, amelynek levezetését Dr. Horváth Sándor Domonkos vállalta el.

Mivel mostanában sok jogi probléma, jogszabályok értelmezési nehézségei kerültek a felszínre – főként a könyvtárostanárok alkalmazásával kapcsolatosan, de más iskolai könyvtári területen is – szeretnénk, ha mód nyílna ezek együttes megbeszélésére.

Kérjük ezért, hogy mindenki jöjjön el, vegyen részt ezen a fórumon, most tegye fel kérdéseit, vesse fel a problémáit. Most ugyanis igazán szakértő kolléga válaszol ezekre és ad nekünk tanácsot: Horváth Sándor Domonkos ugyanis könyvtáros, de egyúttal könyvtárigazgató is (tehát a munkáltatói oldalt is jobban átlátja), valamint jogász végzettségű szakember (jogi kodifikátor).

Reményeink szerint most minden kérdésre választ kapunk!

Úgyhogy “Hic Rhodos, hic salta!” – mármint most ugorjatok és tegyétek fel a kérdéseiteket, ha eddig nem tettétek volna. Az iskolai könyvtári/jogi problémákat felvethetitek itt is, hozzászólások formájában, vagy elküldhetitek nekem is: bondor.erika ‘at’ gmail.com

Egy rövid felsorolás, hogy eddig milyen jellegű problémákkal kerestek meg bennünket a tanácstalan kollégák:

• Nem a végzettségemnek megfelelő helyre soroltak be, ezért nem kapok meg pótlékokat, megfelelő fizetési kategóriát. Mire hivatkozhatok? (Magyar-könyvtár szak, egyetem)

• Eddig a végzettségemnek megfelelően könyvtárostanárnak – vagyis pedagógus státusba – soroltak be, de most át akarnak sorolni 20 év után az oktatást támogató, egyéb (technikai) alkalmazotti kategóriába. Így elveszíteném a pedagógus státusból fakadó előnyöket, és csak a közalkalmazotti jogviszonyom maradna meg. Jogszerű-e ez így?

• Nincsen pedagógus diplomám, csak könyvtáros főiskolai végzettségem. Eddig általános iskolában alkalmaztak könyvtárostanárként, 15 éve. Most a pedagógus diploma hiányára hivatkozva el akarnak bocsátani, mert amúgy is leépítések vannak. 45 éves vagyok, tehát még nem vagyok a “védett korban”. Elbocsáthatnak-e minden jogi következmény nélkül?

• Városunkban integrálták az összes oktatási intézményt egy megaintézménnyé. De mindegyik maradt az eredeti épületében, és egyelőre maradt a könyvtára is. (A könyvtárostanárokat viszont félállásba léptették vissza, fele óraszámba, mert azt mondják, tagintézménynek nem kell főállású könyvtárostanárt alkalmaznia.) Az épületek távol esnek egymástól, és a könyvtári állományokat sem vonták össze, ezt nem is tervezik. Tehát nem lesz az intézménynek egy “központi” könyvtára. Az ellátandó feladat nem változott, ugyanakkora az állomány, a diáklétszám, a pedagógus létszám sem változott számottevően – vagyis ugyanazt a munkát kell ellátnunk, csak fele annyi munkaidő jutna rá. Jogszerű ez így? Milyen jogszabályra hivatkozhatunk? (Gépesített, szép gyűjteményekkel rendelkező, eddig jól működő iskolai könyvtárakról van szó a legtöbb esetben.)

• Gyakorló iskolai könyvtárban dolgozom. Sajnos minket is utolértek az elmúlt évben a leépítések. A kolléganőm nyugdíjba ment, de nem töltötték be az álláshelyét – így mostantól egy státusszal működünk tovább. Mivel eddig egész nap nyitva tartottunk, és igénylik is az intézményben a megszokott iskolai könyvtári szolgáltatásokat, most nagy bajban vagyok – mert egész egyszerűen nem tudom azt nyújtani, amit két ember: nincs időm a háttérmunkákra, jönnek a hallgatók, egész nap bent vannak a könyvtárban a gyerekek. (Mert megszokták a korábbi nyitva tartást, amikor még ketten voltunk.) Ráadásul az igazgatómmal is vitába kerültem, mert szerinte 22 órát kellene egyedül is nyitva tartanom hetente. Pedig úgy tudtam, hogy gyakorló iskolák könyvtárostanáraira is vonatkozik az órakedvezmény, úgy mint más pedagógusokra. Mi az igazság?

• A státuszelvonások miatt a korábbi gyakorlattal ellentétben beosztottak a másik szakomat is tanítani. Vitába keveredtem az óraszámomat és a nyitvatartást illetően az intézményvezetővel. Beoszthatnak-e órák megtartására, helyettesítésekre a könyvtár nyitva tartási idejében? Mert az esetemben heti 22 óra. A megtartott tanórák miatt ez is csökkent, és az adminisztrációt is csak túlórázással tudom elvégezni. (A túlórákat sem fizetik ki.) Nem ellentétes mindez a jogszabályokkal?!

• Az iskolánk alapító okiratában szerepel a könyvtári tevékenység, az iskolai könyvtár működtetése a feladatok között. Mégsem kapunk a fenntartótól a könyvtári állomány fejlesztésére már 4-5 éve egy forintot sem. Pedig úgy tudtam, hogy az éves költségvetésben kötelező elemnek kell lennie minden olyan feladatnak, amit az alapító okiratban elfogadtak. Nálunk a könyvtárnak még csak rubrikája sincsen a költségvetésben – nincsen ilyen költségvetési sor. Sajnos az államháztartási törvény területén, és az önkormányzatok gazdálkodásában nem vagyok járatos. Milyen passzusra hivatkozhatnánk az intézményvezetőmmel, hogy a könyvtárfejlesztésre is költsön a fenntartónk? Mert mindenre csak azt mondják, hogy nincsen pénz..

• A státuselvonások miatt az iskolai könyvtárunkban már csak félállású könyvtárostanárként dolgozom. (A másik szakomat tanítom emellett.) Az ellátandó feladat persze maradt ugyanaz, nem változott semmi. Szeretnénk megőrizni a könyvtár színvonalát, de így nagyon nehéz. Eszünkbe jutott, hogy régebben lehetett alkalmazni nonprofit területeken munkanélküli vagy sorkatonai szolgálatot töltő kisegítő munkaerőt. Van erre manapság is lehetőség? (Adatrögzítésre és kölcsönzésre gondoltunk, nem a szakmai feladatok ellátására.) Milyen jogszabályokat nézzünk át ez ügyben?

• A fenntartónk sarokba szorította a főnökömet, aki iskolaigazgatóként engem kérdezett, hogy biztos, hogy kell-e minden iskolában könyvtárat fenntartani?! Ijedtemben utánanéztem, és sem a közoktatási törvény, sem a követő rendeletek, sem a Kjt. nem adott számomra megnyugtató választ. Sehol nincs az leírva egyértelműen és világosan kijelentve, hogy kell könyvtár, kell könyvtárostanár. A mindenféle ködös “ajánlott” és hasonló kifejezéseket persze, hogy nem veszi figyelembe az önkormányzat – mindenhol azt nézik a megtakarítások bűvöletében, hogy mit kell feltétlenül kifizetni. Amit nem kell, csak lehet – hát az halálra van ítélve! Miért hoznak ilyen “dodonai” törvényeket, miért nem fogalmaznak egyértelműen? Egyáltalán: melyik jogszabály mondja ki, hogy melyik iskolatípusokban kell könyvtárat fenntartani?!

• Eddig községi könyvtárban dolgoztam, de pedagógus végzettségem is van. Tavaly nyár végén kijelentette a fenntartónk, hogy ősztől kettős funkciójú könyvtár vagyunk. Ez úgy néz ki, hogy az iskolában is megmaradt a könyvtár, és a művelődési házban is, én pedig, mint a “kettős funkciójú könyvtáros” a két intézmény között rohangálok. (Az iskolában dolgozó korábbi kollégát tanárnak helyezték át.) A napom úgy néz ki, hogy délelőtt az iskolában vagyok, délután meg estig a korábbi könyvtáramban. De sem az állományok összevonásáról, összeköltöztetéséről, sem az alapdokumentumok megújításáról szó sem esett. Én érzem, tudom, hogy ez nincsen így jól – de nem tekint az önkormányzat egyenrangú félnek. Milyen fórumhoz, intézményhez, szervezethez fordulhatnék segítségért, vagy milyen jogszabályokra hivatkozzam?

• …

Várjuk a további kérdéseket, jogi problémákat!

Üdvözlettel, Bondor Erika

• Szólj hozzá... 33 hozzászólás

Kitekintés az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének oldalára: >>

• Szólj hozzá... (0)