KönyvtárosTanár

Janikovszky Évát mindenki az egyedi hangvételű gyermekeknek szóló könyveiről ismeri, – általában. Biztosan mindenkinek eszébe jut, a Felelj szépen, ha kérdeznek, a Ha én felnőtt volnék vagy a Szalmaláng c. kötetek.

 Teljesen véletlenül került a kezembe az írónő De szép ez az élet! és a Mosolyogni tessék! című könyve. Mindkét kötetben kis történeteket olvashatunk, melyek a mindennapi életben akár velünk is előfordulhatnak ,vagy ha idősebbek leszünk,  megtapasztaljuk. Hétköznapi szösszeneteket olvashatunk benne, Janikovszky Évára jellemző stílusban, humorosan. A gyermeki őszinteséggel megfogalmazott bölcsességek ugyanakkor tanulságosak és megtanítanak arra bennünket, hogyan maradjunk emberek – humánusan. Az örök optimizmus, a derű hatja át az írásokat. Rácsodálkozik a dolgokra, felhívja a figyelmet az élet kellemetlenségeire saját életéből vett történetekkel – az idősebb emberek szemüvegén keresztül láttatva a világot. Őszintén vall férje haláláról, gyermekeiről, betegségéről, hatvanon túli érzéseiről, érzelmeiről. Ajánló soraiban ezt így fogalmazza meg: „Egy biztos: egyetlen életünk van, ne hagyjuk hát, hogy eluralkodjék a rosszkedv. Tessék elhinni, hogy mindennek van humoros oldala is. Csak meg kell találni.”

Mindenkinek ajánlom, aki szereti Janikovszky Éva írásait, akkor is, ha még nem is nyugdíjas és még előtte sem áll.

M. Erika

• Szólj hozzá... 4 hozzászólás

Szolzsenyicintől korábban csak az “Ivan Gyenyiszovics egy napja” és a “Gulag” c. műveket ismertem. Most akadt a kezembe a “Rákosztály“, amiről eddig nem is hallottam. A Gulág egy életre megérttette velem, hogyan működött a szocializmus, mit jelentettek a teljesítendő keretszámok, hogyan kaptak el abszolút ártatlan embereket is, nemcsak azt, akit valaki feljelentett. Elég volt egy rosszindulatú levél, senki nem hallgatta meg a bepanaszoltat, és senki nem vizsgálta az igazságtartalmát! Irány több ezer km-re, bírósági tárgyalás nélkül, távol a civilizációtól, és nem értesítettek senkit, a távolból vagy küldhetett évi egy levelet/életjelet, vagy sem.

Szélesebb körben kellene ismertté válnia, hogy a kommunizmus agyonhallgatott, emberírtó lényegi oldalát tényleg megismerjük, és ne az utóbbi évtizedek békés, öreg Kádár Jánosa idéződjön fel előttünk. A sokmillió áldozat, akiket éheztettek, sokszor nyilvántartásba se vettek, akikkel nem kellett elszámolni, nem kellett rájuk vigyázni, bármit meg lehetett tenni velük, akik megélték a teljes nincstelenséget, és akiknek még koporsó sem jutott! – szóval legalább egy leleplező nekrológ kijár nekik.

A Rákosztály meglepetés volt. Nemcsak azért, mert nem hallottam róla korábban, de azért is, mert a teljesen abszurd kommunista birodalomban a kor szintjén gyógyítottak! Igaz, hozzá kell tenni, hogy akkor, ha éppen nem akadályozta valami adminisztratív akadály a gyógyítást. Pl. kapott körzetelhagyási engedélyt időben, és megszerezte a teljesen felesleges pecséteket, sőt még vissza is tudott menni a kezelésre.

Szembesültünk azzal is, mennyire torzzá tette a társadalmat a rengeteg katona. Rendre egyedül éltek az egészséges, fiatal nők, így az orvosnők is, és őszintén örültek, ha legalább egy rákos beteg férfi akadt számukra… Ezek az orvosnők és orvosok a gyógyításnak szentelték életüket, rengeteget dolgoztak, mert teljes empátiát éreztek betegeik iránt.

Érdekes olvasni, hogy ott sem feltétlenül közölték a beteggel a tényeket. Volt, akit abban erősítettek meg, hogy nem rákos, ha azt akarta hallani. Volt, aki haldoklott, de nem mondták meg neki, hogy hol tart. Látjuk a betegek útkeresését is: a biztos leépülést jelentő kemoterápiát kerüli némelyik, nem egyeznek bele mindenbe, próbálkoznak a kézen-közön terjedő csodaszerekkel. Van, akinek már mindegy, de akad olyan is, akinek sikerül életben maradnia.

Az volt az érzésem, hogy az 1968-ban íródott könyv nem is olyan régi! 1990-ben fordították le, de ezek a dolgok kísértetiesen hasonlóak ma is…

Elismerem, annak érdekes, aki maga is megtapasztalta ezt a betegséget.
A fent említett 2 ismert műve sokkal fontosabb!

Ny.  Klári

• Szólj hozzá... 2 hozzászólás

Jeles kollégám ötletét megvalósítva blogunkon új kategóriát (rovatot) indítunk  Amit a könyvtárostanár olvas címmel.

Ez egyfajta könyvajánló, az olvasmányélmények megosztása, figyelemfelkeltés lenne jó könyvekre, írásokra – és nemcsak, nem elsősorban a szakirodalomra gondolunk itt. (Szakirodalmat eddig is ajánlottunk.)

Úgyhogy ha olvastatok, olvastok mostanában valami jót, ami szerintetek másoknak is érdekes lehet, a kevés olvasásra jutó időnket érdemes pont arra a könyvre szánni – akkor ne tartsátok magatokban!

Lehet rövid ismertető, könyvajánlás röviden, szubjektív benyomások, vitaindító – kit mire késztet az olvasott mű.

A közlésre szánt sorokat az alábbi címekre küldhetitek:

• cs.bogyo ‘at’ gmail.com
• bondor.erika ‘at’ gmail.com

Ezzel is tegyünk az olvasás népszerűsítéséért: ne csak beszéljünk róla, csináljuk is!

• Szólj hozzá... (1)

Érdekes szabadtéri programokat találhattok az Olvasóliget honlapján – és akkor se lepődjetek meg, ha a városban találkoztok valahol egy “elveszített” könyvvel! (Lásd: veszíts el egy könyvet!)

Az olvasóliget helyszíneiről, programjairól, előadóiról mindent megtaláltok a fenti honlapon

Érdemes az iskolai könyvtári blogokon is ajánlani a nyárra a gyerekeknek!

• Szólj hozzá... (0)

A könyv megszerettetése – Nógrádi lépcsőt jelent az iskolai könyvtárban

A szülők, a pedagógusok tapasztalják, nem olvasnak a gyerekek. Hogyan lehetne a könyvet megszerettetni velük? Erről beszélgettünk Adoryán Emese könyvtárostanárral.

– Az ötödik-hatodik osztályosok még gyakran előfordulnak a könyvtárban,
lelkesek. Azt látjuk viszont, hogy a hetedik-nyolcadikosoknak mindez már ciki.  Őket legjobban a vetélkedőkkel lehet bevonni a könyvtár életébe.

– Mit tehetnek a szülők, hogy rábírják csemetéjüket az olvasásra?

– Ajánlhatom, hogy a felsős gyerekeknek is olvassanak. Ez a korosztály még
elfogadja, és mintegy esti meseként igényli is a gesztust, ezt gyakran hallom a diákjaim szüleitől. De említhetek példát a családomból is, ahol az egyik rokon fiú nyolcadikos koráig nem vett a kezébe könyvet. Az anyukája olvasott fel neki. Most pedig már szoros barátság fűzi az irodalomhoz. Tehát lehet változtatni…

– Mi a helyzet a kötelező irodalommal?

– A mai gyerekeknek nem jön be az Egri csillagok, vagy A kőszívű ember fiai. Nem értik, s főleg a nyelvezete miatt. A János vitéz történetét élvezték, de például olyan szavak akadályt jelentettek számukra, mint a csillámló vagy a segedelmére… Mi is beszereztünk a Nógrádi Gáborék által átdolgozott, rövidített regényváltozatokból. Úgy tapasztaltam, aki ezek valamelyikét elolvasta, utána érdeklődéssel fordult az eredeti mű felé.

F: Zalai Hírlap, máj. 27., cikk >>

Forrás: KIT Hírlevél, 2009/22. sz.

• Szólj hozzá... (1)

Kedves Kollégák!

A KTE csatlakozva az IBBY-hez,  támogatja a Mese útja elnevezésű kezdeményezést. A programsorozat honlapja is elindult, elérhetőségét megtaláljátok a linkjeink között is.

Lehet csatlakozni, a programsorozathoz anyagokat szolgáltatni, valamint a feltöltött anyagokat kedvünk szerint felhasználni.

Minden hónap új helyszín – új téma! Április: a Vándor hava

Minden ötlet a gyerekek olvasási kedvének felkeltését szolgálja. A programsorozat eseményeiről itt is tudósítunk majd.

Bondor Erika

• Szólj hozzá... (0)

Meghívó

A Mérei Ferenc Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet Andersen köre várja az olvasás, a gyermekirodalom iránt érdeklődőket

2008. november 19-én 14.30 órára az Intézet Kávézójába.

A beszélgetést bevezeti és levezeti Pompor Zoltán mesekutató.

Témánk: nevek a gyermekirodalomban.

Mindenkit szeretettel várunk!

Hock Zsuzsanna

könyvtárpedagógiai szakértő

Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet

1088 Budapest, Vas u.8-10.

tel: 06 1 3382156/132,

Email: hock.zsuzsa ‘at’ fppti.hu

www.fppti.hu/konyvtarhasználat

• Szólj hozzá... (0)

Kedves Kollégák!

“Olvasnak még a fiatalok?” címmel a Magyar Könyvtárosok Egyesülete
Olvasószolgálati Szekciója a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei II. Rákóczi
Ferenc Megyei Könyvtárral együttműködve, élvezve a kazincbarcikai
Egressy Béni Könyvtár, Kulturális és Sport Központ támogatását, egy
országos tanácskozás keretében szeretné körüljárni a 12-18 éves
korosztály olvasási problémáit, keresve az együttműködést és az
együttgondolkodást az érintett korosztály legavatottabb ismerőivel, a
pedagógusokkal, pszichológusokkal, szociológusokkal, szülőkkel.

A tanácskozás helye: II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár Miskolc,
Görgey A. u. 11.

Időpontja: 2008. október 17. péntek

Részvételi díj: 1000 Ft

Jelentkezési határidő: 2008. október 8.

A részletes program a mellékletben olvasható, a jelentkezési lap/adatlap a
könyvtár honlapjáról tölthető le: www.rfmlib.hu

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Üdvözlettel: Bokrosné Stramszky Piroska
ov.

Forrás: KATALIST

• Szólj hozzá... (0)

Kedves Kollégák!

Szerintetek mit tehet a könyvtárostanár a hétköznapokban, a maga eszközeivel a tanulók olvasási kedvének előmozdítása érdekében? Milyen technikáitok, bevált módszereitek vannak a tanulók olvasáskultúrájának fejlesztése, az olvasás népszerűsítése terén?

Az ide kapcsolódó megjegyzésekkel tapasztalatcserét szeretnénk elindítani az olvasás népszerűsítése témájában.

Vitaindító: mi a véleményetek például az alább ismertetett játékos kampányról?

Bondor Erika

***

Elveszített könyvekkel népszerűsítenék az olvasást a könyvtárosok

Nagyszabású olvasásnépszerűsítő játékot indít kedden az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár Veszíts el egy könyvet! címmel. Az akció a szervezők reményei szerint országos szintűvé válhat. Erre garancia lehet, hogy olyan ismert irodalmárok és médiaszemélyiségek támogatják, mint Vámos Miklós, Závada Pál, Kiss Ottó, Grecsó Krisztián, Mácsai Pál, Vitray Tamás. – F: BEOL.hu, márc. 24.,

http://beol.hu/index.php?apps=cikk&cikk=131498

– Az orosháziak híréhez csatolódik: Bookcrossing, korábban a KIT-ben:

http://www.kithirlevel.hu/index.php?oldal=cikk&c=1122

http://www.kithirlevel.hu/index.php?oldal=cikk&c=7677

Forrás: KIT

***

Cs. Bogyó Kata által ajánlott vitaindító cikk 

• Szólj hozzá... 18 hozzászólás