2010. március 25-én az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár a Veszíts el egy könyvet! játék második évfordulóján Olvasás 2010-ben címmel rendezett olvasáskonferenciát. A rendezvény telt ház előtt zajlott, sokan vettek részt rajta a környező megyékből, de az ország távolabbi vidékeiről is. Jómagam Oros Sándorral és könyvtárpedagógia-tanár mesterszakos hallgatómmal, Bartos Kingával Szegedről érkeztünk Orosházára, hogy a nap végén elégedetten távozzunk, s megköszönjük a lehetőséget Buzai Csabáéknak.
A konferenciáról Oros Sándor, a Csongrád Megyei Könyvtárosok Egyesülete elnökének beszámolójának részletét idézem a CSMKE blogjáról:
“Igazgatóasszony (Hotoránné Fekete Gabriella) köszöntő szavai után Buzai Csaba beszélgetett Kamarás Istvánnal. A szakma (egyik) nagy öregje olvasás- és vallásszociológusként is elég pesszimista képet festett a hallgatók elé. Részletekben nem merült bele, de néhány nagyon izgalmas gondolatot megfogalmazott néha kissé elkalandozva a konkrét kérdéstől. Mint szociológus közelítette meg az átalakuló olvasáskultúrát. Tény, hogy az internetvilága megváltoztatta az olvasói szokásokat. Nem feltétlenül negatív irányba, de jelentősen megváltozott gondolkodásmódunk is. A “Gondolkodom, tehát vagyok” embere átalakul a “Linkelek, tehát vagyok” emberévé.
Érdekes gondolat volt a 18. századi angliai kávéházi beszélgetések a könyvről, politikáról valamint a 21. századi netes irodalmi szubkultúrák párhuzamba állítása.
Az olvasásnépszerűsítő eszközökről (mint például a Veszíts el egy könyvet! mozgalom) szólva a legfontosabb talán a “Nincs csoda, nincs nagy trükk” gondolat kiemelése. Talán kissé pesszimistán hangzik, de valós észrevétel. Ezzel nem letörni igyekezett a hallgatóságot, nem reményvesztettséget sugallt, csupán arra mutatott rá, hogy nincs egyedüli üdvözítő módszer, valamint arra, hogy a társadalom nem várhatja a csodát sem a könyvtárostól, sem a tanároktól!
A társadalom átalakul, a nagy magyar nép is valójában számtalan szubkultúra együtt és egymás mellett élése, “laza halmaza”. Ezek között a szubkultúrák között kell megtalálnia magát a könyvtáros társadalomnak is.
Az érdekességeket feszegető, ámde inkább csak gondolatokat ébresztő beszélgetést követően Sóron Ildikó, az OIK munkatársa folytatta a napot. Ildikó, mint olvasásterapeuta tartotta meg előadását. Az első felében néhány összefoglaló gondolatot hallhattunk a biblioterápiáról, majd egy rövid, rögtönzött bemutató következett. Az előadás diái leginkább az előadó megközelítését taglalták, míg a gyakorlati bemutató sajnos a helyszínből kifolyólag nagyon nehezen megvalósítható volt. Túl sokan voltunk, s így nagyon nehéz dolga volt a foglalkozás vezetőnek. Számomra kissé hiányzott a “biblio-” rész, de ez valószínűleg a körülményeken múlt, s nem az előadó hibája volt.
A bőséges ebéd (igen jó és költségkímélő megoldás volt, hogy a szervezők pizzát rendeltek ) után a délutánt Paszternák Ádám előadása nyitotta meg.
Ádám a tőle megszokott lenyűgöző előadást tartott. Amerikai stílusban, de nagyon szuggesztíven. Két népszerű sci-fi szerző (Miéville, China Tom és Gibson, William Ford) egymástól nagyon eltérő jövőképet mutatta be nekünk, s ezen keresztül a nagyon eltérő könyvtárképet is. Az előadás furcsa címe (GŐZkönyvtár/DRÓTkönyvtár) innen ered. A gondolatmenet végkicsengése inkább a gibsoni jövő képet tárta elénk, hiszen a jelenlegi trendeket látva inkább erre felé halad a világ. Ez pedig a hagyományos könyvtár, illetve a könyv mint információhordozó halála felé mutat. A kép nem ennyire lehangoló, hiszen ez egy nagyon hosszú folyamat, amit leginkább maga a használó (a társadalom) fog alakítani. Meglátjuk. Mint Ádám hangsúlyozta, a jövőt nem lehet előre látni, nem a delphoi jósdában jártunk, csak egy gondolatmenetet hallottunk. Bízom benne, hogy blogján előbb/utóbb látható lesz a bemutató, illetve olvasható lesz a gondolatmenet.
