KönyvtárosTanár

2009. február 21-én a KTE-t képviselve részt vettem az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületének (ISZE) Informatika a tehetséggondozásban című szakmai napján. Erről szeretnék a tagság felé tájékoztatást nyújtani röviden.

Kőrösné Mikis Márta elnök megnyitójában felhívta a figyelmet a Nemzeti Tehetség Programra, melynek keretében folyik a tehetségpontok kialakítása. Bevezető szavaiban hivatalosan is bejelentette, hogy az ISZE tehetségponttá vált. Azt gondolom, hogy a program célkitűzései számunkra, könyvtárpedagógusok számára is fontosak. Így a programot alaposan át kell tanulmányoznunk könyvtáros / könyvtárostanár szemmel és keresni a kapcsolódási pontokat országosan és helyileg is.

Ajánlom mindenki figyelmébe a programot és annak hátterével kapcsolatos dokumentumokat, melyek nemcsak a Magyar Közlönyben, hanem az Oktatási és Kulturális Közlöny 2009. 2. számában (http://www.kozlonyok.hu/kozlonyok/Kozlonyok/32/PDF/2009/2.pdf) is megjelentek. Továbbá a tehetségpontok központi honlapját: http://www.tehetsegpont.hu

A szakmai napon a plenáris előadást dr. Gyarmathy Éva pszichológus, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács tagja tartotta Az informatika mindenkié, Tehetség és informatika címmel. A másfél órás élvezetes és elgondolkodtató előadásból itt most csak néhány részletet emelik ki. Ahogy mondta, mindenkiben van képesség és mindenkiben van lehetőség a képességre, de felhívta a figyelmet, hogy a tehetség nem önmagában áll, hanem kultúrafüggő, társadalomfüggő. Az egyes kultúrákban más képességek mentén mutatkozhatnak meg a tehetségek. Így jelenleg fontos ismernünk modern korunk kihívásait, környezetét, a digitális bevándorlók és a digitális bennszülöttek tudásában, gondolkodásában való különbséget. Ennek alapján nagy veszélyként értelmezhető, ha a pedagógusok „modern analfabéték”, vagyis nem tudják munkájukban, mindennapjaikban használni az informatikai eszközöket.
– Ebben az esetben nem tudják megítélni, hogy tanulóik valóban olyan tehetségesek-e tantárgyukban, vagy „csak” a net segítségével tudják ügyesen megoldani a feladataikat, munkáik nem is sajátjaik.
– Nem építik be fejlesztési követelményeikbe, így az iskolai sikerekhez nem feltétlenül szükséges a jó informatikai tudás, vagy még esetleg hátrány is. Így az iskolában sikeresek az életben nem lesznek azok, hiszen ott már elengedhetetlen az informatika használata.
– De a modern tudomány, művészet, kereskedelem … ma a legújabb technikákra épül, így saját területükkel kapcsolatban sem tudnak igazán naprakészek lenni.
Felvetette az a kérdést is, hogy a digitális bennszülöttek biztosan informatikai tehetségek. Vagy csak máshogy gondolkodnak, máshogy dolgozzák fel az információt? Ennek szemléltetésére egy agykutatásból idézett néhány érdekes eredményt (melyre prezentációjában nem hivatkozott, így nem tudok bővebb forrást adni):
– a digitális bennszülöttek  rövid távú memóriája fejlettebb,  így gyorsabban dolgoznak fel változó, pörgő információkat és gyorsabban hoznak döntést
– a digitális bevándorlók  jó arckifejezésfelismerők, módszeresebben és pontosabban dolgoznak fel információkat. Mindezekből azt a könyvtárostanárok számára is figyelemfelkeltő, de számunkra nem feltétlenül újdonságértékű következtetést vonta le, hogy a tanításnak oly módon kell átalakulnia, hogy ne a pedagógus próbáljon meg az egyedüli információforrás maradni. Ehelyett építsenek a következőkre:
– A tanárok jelenleg még bennszülöttek, vagyis amiben mindenképpen a tanulók előtt járnak az a strukturálásra, rendszerezésre való képességük. És pont ez a terület az, ami a tanulóknak általában kevéssé fejlett.
– Az interneten – és tegyük hozzá a könyvtárakban is, hát még az interneteléréssel rendelkező könyvtárakban – rengeteg az információ. Ezekből a tanulók gyorsan sokat meg is tudnak találni. De azok közt rendet vágni és azok közül válogatni már kevésbé tudnak. A minőségi információ tekintetében a könyvtárakban, különösen az iskolai könyvtárakban részben jobb a helyzet. A könyvtárakban megtalálható információk jóval nagyobb arányban megbízhatók, mint a neten találhatók. Viszont a tanulók sokkal nehezebben találják meg, kevésbé szívesen használják az informálódás ezen módját. De ez a probléma még nem is csak a minőségi információról szól, hanem a szükségletemhez, feladatomhoz releváns minőségi információról is. Vagyis amennyiben sikerül is minőségi információkkal körülbástyáznunk a tanulókat, akkor sem biztos, hogy a feladathoz legjobbakat választanák ki, és nem az elsőként megtaláltat. Vagy egy másik esetben azt mondanák, hogy nem találják a választ, mert az nem pont úgy van fogalmazva, mint a kérdés. Mert ez már nem kereséstechnikai vagy eszközhasználati probléma, hanem gondolkodási és azon belül is értelmezési, információrendszerezési, strukturálási.
– Ezen fejlesztési területen pedig a könyvtárostanároknak még talán több is a felelősségük és módszerük, mint a számítástechnikatanároknak. De mindez, mint általában a kompetenciafejlesztés nem működik a tanári kar összefogása nélkül. De hogyan is fejlesszük kollégáink informatika tudását (sőt teszem hozzá információs műveltségét és azon belül könyvtárhasználatát)? Gyarmathy Éva szerint ebben nagyon fontos, hogy maga a pedagógus is lássa mindennek a hasznát saját munkájában és tanulói fejlődésében. Másrészt elengedhetetlen a biztonságos környezet, amiben nincs semmilyen tekintélycsökkentő következménye a szükségszerű hibázásoknak. Ezért a kezdeti nagyobb csoportos bevezetések után praktikus áttérni az egyéni, igény szerinti támogatásra.

Az előadásban még sok más érdekes és hasznos gondolat is elhangzott, ugyanúgy ahogyan a délutáni szekciókban is. Itt most viszont a fentieket gondoltam különösen érdekesnek könyvtárostanárok számára. És még egyet! A következő frissen megjelent kötetet: Fülöp Márta Marianna: Tehetséggondozó projekt készítése és használata alulteljesítő tehetségeseknek az informatika segítségével, Bp., ISZE, 2009, 67 p. – Ez a könyv nemcsak általános témafelvetésében érdekes számunkra is, hanem abban is, hogy egy megvalósult iskolai könyvtári projektet mutat be, ami sajnos a címéből nem derül ki.

Dömsödy Andrea