Könyvtárostanár a The New York Times címlapján

Bejegyzés ideje: 2009. február 19., csütörtök. Kategória: Ajánlók,Iskolai könyvtár 2.0,Iskolai könyvtárak. Szerző: cs.-bogyo-katalin

Míg a hazai könyvtáros kedélyeket a Népszabadságban megjelent írás borzolja, addig az óceán túlpartján, egy másik földrészen –  s néha úgy tűnik, egy másik civilizációban  – is címlapra kerültek a könyvtárak, csak éppen egészen más megközelítésben, ráadásul egy könyvtárostanár főszereplésével.

A Könyvtárosháza blogján Buzai Csaba tollából olvashatjuk az Újságcikk a könyvtárakról című írást erről a cikkről, amelyből néhány, közvetlenül a szakmánkra vonatkozó, továbbgondolásra késztető, sőt ötletadó részletet most kiemelek azzal, hogy érdemes elolvasni az egész bejegyzést!

“De a New York Times kicsit más oldalról közelítette meg a szakmánkat (remélem idézőjelek nélkül is érzi majd mindenki, hogy amikor azt írom, hogy kicsit, akkor éppen ironizálok). A lap újságírója talált egy lelkes iskolai könyvtárost, és rajta keresztül igyekezett megmutatni a könyvtári munka szépségeit a 21. században.

A cikk főszereplője, az 54 éves Stephanie Rosalia a könyvtári foglalkozásokon például arra tanítja a gyerekeket, hogy hogyan érdemes keresgélni információkat az interneten. Arra kérte a diákokat, hogy a kifejezetten erre a célra létrehozott All About Explorers oldalon keressenek adatokat Kolumbusz Kristófról. A honlap – persze szándékosan – hemzseg a hamis tényektől, és arra figyelmeztet: óvatosnak kell lennünk az interneten található információkkal. Az egyik kislány például akkor kezdett gyanakodni, amikor azt olvasta, hogy az indiánok nagyon örültek a mobiltelefonoknak és számítógépeknek, amiket Kolumbusz hozott magával…

A cikk elsősorban a(z iskolai) könyvtáros új feladataira koncentrál (PowerPoint bemutató készítése, a megfelelő kérdések megfogalmazása a netes keresésekben, blog készítésében segítség egy matektanárnak…) de közben elejt olyan adatokat is, mint hogy New Yorkban mindössze az iskolák egyharmadában van külön könyvtáros, az általános iskolákban pedig egyáltalán nincs igény rájuk. És aztán a cikk finoman rá is kanyarodik a kérdésre, hogy ez miért is baj. Mielőtt Ms. Rosalia megérkezett, a suli könyvtárát egy pedagógus vezette mindenféle könyvtárosi ismeret nélkül. A gyűjteményben akadt olyan könyv, melyben még a két részre szakadt Németországról írnak, mások pedig a Szovjetunióra, mint létező államra utalnak. Az új könyvtáros százával selejtezte le a könyveket, ne porosodjanak feleslegesen (…). Közben pedig a tanárkollégákkal közösen dolgoztak a tananyagokon, segítve őket könyvekkel, adatbázisokkal és alapvető keresési technikákkal. Ms. Rosalia a művelődés régi és új megjelenési formáit ötvözve pedig arra kérte diákjait, írjanak könyvismertetőket, melyeket aztán feltöltött a könyvtár online katalógusába.

A sztori nyilvánvalóan nem csak amerikai. Hogy messzire ne menjek, az orosházi giminek például nagyon jól felszerelt könyvtára van, ha pedig webkettes megoldásokat keresek iskolai könyvtárakban, elég csak átpillantanunk Szegedre. Minden adva van itthon is (kivéve talán azt a mellékszált, hogy Ms. Rosaliának van egy BMW-je, aminek a rendszáma ráadásul READ… :)), csak nekünk is írni/íratni kellene róla egy cikket.”

Az eredeti cikk videóval nem csak az angolul jól tudóknak:  In Web Age, Library Job Gets Update

A cikkhez 78 hozzászólás érkezett.

3 hozzászólás ehhez a bejegyzéshez: 'Könyvtárostanár a The New York Times címlapján'

Iratkozz fel a hozzászólások RSS értesítőjére vagy TrackBack ehhez: 'Könyvtárostanár a The New York Times címlapján'.

  1. mikulasg szerint...

    2009. február 23., hétfő | 22:10

    A sok említés hatására elolvastam a cikket, és másnak is ezt javaslom, mert az megelőzhet sok félreértést. Szerintem, ha Magyarországon is hasonló tevékenységek fordulnak elő iskolai könyvtárban, azok biztosan címoldalra érdemesek. Tehát részletek a cikkből:
    Az 54 éves Rosalia, a New York-i 225-ös Public School iskolai könyvtárosa a 21. századi multimédia-specialisták gárdájának tagja, aki a diákokat az információ digitális óceánján kalauzolja. ‘Az ilyen új könyvtárosok hiszik, hogy az írás- és olvasástudás magába foglalja, de túl is lépi a könyvek birodalmát. A könyvek pakolászásának napjai már elmúltak.’ E könyvtárosok elektronikus prezentációkat készítenek a gyerekekkel, mások a szociális hálózatok világába kalauzolják őket történelmi oktatás vagy a kreatív írás gyakorlatai közben. ‘Noha ezek a könyvtárosok nem csak az iskolában szükséges ismeretekre oktatják a diákokat, hanem a munka és a mindennapok kívánta készségekre is, gyakran mégis ők az iskolai költségvetés megroppanásának első áldozatai.’ Rosalia korábban férjével szépségszalont vezetett, és önkéntes is volt fia iskolájának könyvtárában. ‘Rosalia előtt a könyvtárat könyvtári végtettség nélkül vezették. Az akkori állomány néhány egysége szerint Németország még két részből áll és létezik a Szovjetunió. Rosalia százával hajigálta ki a könyveket.’ Ugyan beszerzési kerete csak kb. fele a nemzeti átlagnak, a hip-hop-ról, varázslatos és népszerű témákról szervett be könyveket, így pl. az undokságok enciklopédiáját is. Rosalia új kollégának az információs műveltség oktatójaként mutatkozott be. ‘Az újat régivel ötvözendő, Rosalia a gyerekeket könyvismertetések írásához invitálja, melyeket azután a könyvtár online katalógusába töltenek fel. A matematikatanárt osztályblog készítésében segítette. A diákokat a könyvtári katalógusból is elérhető adatbázisok készítésére ösztönzi.’ Mindezek mellett nem kérdőjelezi meg a könyvek szerepét.
    (A KIT-ben eddig kb 200 találat van iskolai könyvtárra.)

  2. Dömsödy Andrea szerint...

    2009. február 23., hétfő | 19:24

    Alapjában véve egyetértek Erikával. De azért abban is biztos vagyok, hogy Amerikában sem egyszerű könyvtárosként, könyvtárostanárként egy napilap címlapjára vagy bármely részébe kerülni. És valószínűleg ez nem is gyakori.

    De attól ezt még nem szabad feladni. Az országos napilapokkal különösen ebben a politikai helyzetben nem könnyű. nagyobb lehetőséget látok a megyei és települési lapokban. Nem tudom, hogy azokban milyen gyakran jelenünk meg, de sejtésem szerint az sem gyakori.

    Kérdés, hogy miért. A kollégák megpróbálják-e jól sikerült iskolai könyvtári rendezvényeik, felújításuk … hírét elhelyezni ezekben a lapokban? Íratnak-e ilyen célból tanulóikkal rövid élménybeszámolókat? Meghívják-e az újságírókat ezekre az eseményekre …?

    Bevallom nem tudom a választ. De azt sejtem, hogy nagyon ritkán. Ennek sok oka van, tudom. Nem is számon kérni szeretném ezt senkin. Csak javasolni tudom, hogy időnként ne sajnáljuk rá az időt, akkor sem, ha nem mindig érjük el célunkat.

    Sajnos a könyvtárostanárok, iskolai könyvtárak vidéki lapokban való megjelenési gyakoriságáról nincsenek adataim. Nem is tudom, hogy lenne-e ezekről országos adatbázis. Magam egy egyszerű “kutatást” végeztem egy KéN (2008/4) írás kedvéért. Eszerint: “Négy országos napilap 2007-es évfolyamában 18 olyan írás jelent meg, amely valamilyen összefüggésben, felsorolásban említette az iskolai könyvtárat, és 3 olyan, ami róla szólt.” (A Népszabadság, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Népszava saját honlapján elérhető archívumban való keresés eredménye.)

    Feltételezésem szerint a vidéki lapokban ettől azért jobb az arány, de azokról országos szinten nem tudunk. Pedig azok erőt adhatnának a kollégáknak, hogy nem lehetetlen.
    Ezért javasolnám, hogy aki ilyen írást lát, ír …, az küldje be erre a blogra (szkennelve vagy linkként). Had lássa mindenki, ne csak a helyi közösség.

    A helyi írások jelentőségét nem becsülném alá, hiszen az iskolai könyvtárak helyzete nemcsak országos döntéshozóinkon múlik, hanem a helyieken is, és még persze sok mindenen. De a feléjük való ismeretterjesztést fel kell használni.

  3. Bondor Erika szerint...

    2009. február 20., péntek | 15:29

    Bizony, csbk, nem lenne neked sem szégyenkezni valód Szegeden, még akkor sem, ha a BMW helyett a hazai cikkben csak egy piros biciklit tudnál felmutatni…
    (Ha már megemlítettek a fent idézett cikkben.)

    Emellett elég sajnálatos, hogy a hazai médiában az ilyen cikkek, témák nem számítanak hírértéknek – holott lehetne miről írni nálunk is pozitív és építő megközelítésben.

    De a magyar sajtónak mindig csak a botrány kell – vajon az olvasók minden rétegének is? Akinek ez kell feltétlenül, az úgyis Blikket vagy valami hasonlót vesz, és nem napilapot. (Az utóbbitól meg elvárható lenne a valós tényadatokra és kutatásokra alapozó, objektív megközelítésű tájékoztatás.)

    De nálunk a színvonalasabb magyar sajtó sem ír könyvtárakról, iskolai könyvtárakról – vagy ha igen, akkor sincsen köszönet benne…

    Már előre félek, hogy mikor és hol derítik ki egy magyar könyvtárostanárról, hogy pedofil érzelmekkel közeledik egy tanítványához. Mert a magyar sajtónak csak ez lenne a hírérték – hogy a nehézségek ellenére is még mindig vannak jól működő iskolai könyvtáraink, és egyes helyeken milyen műhelymunka folyik, milyen új megoldásokkal kísérleteznek, az be nem jut a napi sajtóba, maximum a szaksajtóba, amit mi magunk olvasunk belterjesen. Így nem jutnak el az emberek szélesebb köréhez a törekvéseink, a munkánk bemutatása.

    Ilyenek a közállapotaink, ilyen a társadalom értékrendje, ilyen a média, azon belül a nyomtatott sajtó is.

    Mert nekünk állítólag mindig Mohács kellett – most meg állítólag erre van igény. De nézettségi és lapfogyási mutatók ellenére én ebben mégsem hiszek: ezt kapjuk, mert nincs más. Vagy megesszük, vagy kiköpjük – de nem választhatunk mást, csak azt, amit kapunk.

    Ez engem nagyon zavar. Mint ahogyan az is, hogy ha valami véletlen folytán nézhető film vagy műsor kerül véletlenségből valamelyik/bármelyik televíziós csatorna műsorrendjébe, az valamikor 11 órakor kezdődik éjjel. És csodálkoznak rajta, hogy milyen kicsi a nézettségi mutatója, ergo ez nem is kell az embereknek.

    Korábbra meg nem tehetik, mert az éppen aktuális valóságshowk és főzőműsorok, meg Győzike és társai kiszorítják a nézhető időintervallumból.

    Mint ahogyan a kacsák és gerjesztett műbotrányok kiszorítják a sajtóból az objektív, korrekt tájékoztatást…

Szólj hozzá!

*