Bod Péter emlékülés
A Bod Péter Társaság – megalapításának 20. évfordulóját ünnepelve – ma délután indította el kétnapos emlékülését az OSZK V. emeleti előadójában. A rendezvényt Monok István főigazgató nyitotta meg, majd Dr. Tóth Elek, az OKM Könyvtári Osztályának vezető főtanácsosa adta át a társaság alapító elnökének címzett miniszteri kitüntetést.
Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter Ugrin Gábornénak több évtizedes könyvtárszakmai tevékenységéért miniszteri elismerő oklevelet adományozott a Bod Péter Társaság 20 éves fennállásának alkalmából.
A kitüntetést Ugrin Gáborné távollétében és a Bod Péter Társaság nevében Oporné Fodor Mária, a Veres Pálné Gimnázium igazgatója vette át.
Az emlékülés holnap 9 órakor folytatódik.
Mártának a Könyvtárostanárok Egyesülete és a könyvtárostanárok nevében is gratulálunk!
Az emlékülés programja és további információk korábban >>
2008. december 17., szerda | 18:23
December 6-án ért el a hír Márta haláláról. Nem tudtam megszólalni. Csak annyit tudtam mondani : Ez nem ér, Márta, erről nem volt szó!
A KTE őszi szakmai napján találkoztam vele utoljára. Gyengébbnek tűnt a szokásosnál, de nyoma sem volt rajta betegségnek. A szünetben tanácsokat adott az új vezetőség tagjainak megválasztásához. Hogy mindenki arra a helyre kerüljön, ahol a legtöbbet tud tenni az Egyesületért…
Az ő levele volt a felém nyújtott kéz 1987-ben, amikor meghívott- még ismeretlenül- az akkor még Iskolakönyvtáros Szekcióba, és utána sem eresztette el a kezünket, akkori fiataloknak: anyánk volt, barátunk, higgadt kritikusunk ; “rugdosott” minket előre, feladatokat adott. Előtte nem létezett lehetetlen, ha az iskolakönyvtárak ügyéről volt szó. Azt hiszem, a Márta név most már mindig is fogalom marad az Egyesületben.
Nagyon szerettem…
2008. december 04., csütörtök | 18:08
[…] Korábbi megemlékezések >> […]
2008. november 20., csütörtök | 10:41
Pénteken este, amikor ezt a bejegyzést írtam a Bod emlékülésről, és híradást Márta kitüntetéséről – még nem tudtam, de már sejtettem, hogy ez a bejegyzés szomorú utóéletet fog élni ezen a fórumon.
És valóban: a Mártára történő visszaemlékezések, nekrológok gyűlnek itt, ámbár eredetileg nem ennek szántam.
Annak azért örülök, hogy Márta még hírt hallott az emlékülés lefolyásáról, a kitüntetéséről, megkapta üdvözleteinket – és látta nyomtatva ezt a bejegyzést is.
Most pedig nélküle folytatódik. Az élet, a szakma, a feladatok és a küzdelmek – és ez a blogbejegyzés is…
Itt ülök most a munkahelyi számítógépemnél, a hátam mögött a hasát mutató nevető Buddhával, amit Tőle kaptam, amikor a KTE elnöki posztját elvállaltam 2005 januárjában. Szerencsét hoz – mondta -, csak a hasát kell megsimogatni.
A Buddha továbbra is nevet – én pedig végtelenül szomorú vagyok…
Ilyen volt Márta: mindig adott – a sokszor kemény kritikái mellé mosolyt és jó szót, jó ötleteket és tanácsokat is.
A tőle kapott óriási nagy szemű diók közül néhányat édesapám elültetett a gyümölcsös kertünkben. Nemrégiben szólt, hogy egy dió megeredt: fa lesz belőle.
Én ezt jelképesnek érzem: amit Márta elindított anno, az szárba szökkent, meggyökeresedett – és talán ez a ma már fává terebélyesedett könyvtárostanári szakma túléli a mostani nehéz időket is.
Márta úgy ment el, hogy hitt ebben, és reméljük, megint igaza volt. Útravalóját – azt hiszem – sokan nem felejtjük el sohasem.
Nyugodjék békében!
2008. november 19., szerda | 12:16
Itt állunk közeli és messzi kört alkotva,barátok, társak, tanitványok szerte a világban és látjuk, hogy a kör milyen üres belül, mert ö nincs velünk. Részt vállalt minden újitásban, éppúgy az állandó kockázatokban; sikerekben és kudarcokban képes volt mindig eröt önteni belénk. Nagyon szerette hivatásait (zenepedagógia, irodalomterjesztés a könyvtárszakon kivül-belül és olyan megbocsátóan tudott a szemével mosolyogni, mint itt a képen, ha magávalsodró céljait nem tudtuk sokszor egészen teljesiteni.
Hitt Kipling szavaiban
“ha ellenség se jóbarát se sérthet
ha mindenki számol egy kicsit veled
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vigan
tiéd a Föld és minden ami rajta van”…
Lux perpetua luceat eis!
2008. november 17., hétfő | 23:49
kedves Könyvtárostanár Kollégák!
Márta mindent megélt és mindent tudott erről a hivatásról.Nem sajnálta Önnön életét, hogy az iskolaikönyvtárnak jobb legyen.„Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni, mikor lehetne, nagy vétek.” -megélte mindennapjaiban Bod Péter szavait. Örökül hagyta ránk emberségét, hitét a szakmánban, számonkérő tekintetét. örökül hagyta utolsó kívánságát ( KTE őszi szakmai nap), a múltat megőrizve tegyük a dolgunkat, hogy legyen jövője hivatásunknak. Nyugodjék békében! Hock Zsuzsa
2008. november 16., vasárnap | 22:05
Köszönjük az értesítést. Tudtuk, hogy nagyon beteg, de reméltük a felépülését. Sajnos azonban van egy pont, ahol az akarat és a szellem már nem győzhet a test felett.
Részvétünk a családnak. Márta emlékét megőrizzük.
2008. november 16., vasárnap | 09:09
Kedves Könyvtárostanárok!
Ugrin Gáborné ma hajnalban elhunyt. Még a kitüntetés hírét el tudtam mondani, sőt az erről a honlapról letöltött rövid hírt is ki tudtam tegnap nyomtatni és bevittem a kórházba. Márta örült neki, és különösen annak, hogy sikeresen folyik a jubileumi konferencia. Nagyon súlyos és igen gyors lefolyású betegsége ellenére igyekezett figyelemmel követni az eseményeket. Megnyugodva, csendben elaludt. A hivatalos értesítést később fogjuk megírni.
Munkácsy Katalin
2008. november 15., szombat | 09:12
A Csongrád megyei könyvtárostanárok nevében szívből gratulálok Mártának és további eredményes munkálkodást kívánok!