És az iskolai könyvtárak állománya?…
A napokban a KATALIST-on hasznos vita alakult ki arról, hogy miként érdemes menedzselni a könyvtári állományokat? Hol a határa a megőrzés fontosságának, a kulturális értékek megőrzésének – és a használói igények, a helyhiány figyelembe vételének?
És mit kezdjünk az esetleges ballasztanayaggal – mi tekinthető egyáltalán ballasztanyagnak, holt állománynak… Apasztjuk-e az állományunkat kellőképpen átgondoltan és megfelelő rendszerességgel?
Vannak-e erről a területről megbízható adataink?
A vita kiinduló adatait egy könyvtár biztosította Zalaegerszegről – letölthető itt is: kolcsonzottseg_2003-2008
Láthatjuk a táblázatból, hogy az állomány közel 24 %-át az elmúlt öt évben egyáltalán nem kölcsönözték – és lehet, hogy ez még egy jó érték!…
A vitaindító levél és a válaszok az Archívumban megtalálhatók.
Azt hiszem, itt az iskolai szakfelügyeleti vizsgálatok kellős közepén (de előtte meg utána is) ezen elgondolkodhatunk mi, könyvtárostanárok is. Kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Bondor Erika
Forrás: KATALIST
2008. szeptember 26., péntek | 13:17
Addigra, remélem, én már kiheverem a miénket! 🙂 De igen, igazad van, nem hátrálhatunk meg! Hajrá! 😀
2008. szeptember 26., péntek | 12:50
Én januárban szeretném kezdeni – nagy elhatározásokkal! 🙂 De teljesen átérzem a helyzetedet. Mindenesetre foglalkozzunk vele, és csináljuk! Mert ha elijedünka hatalmas feladattól, akkor nem változik jottányit sem, semmi…
2008. szeptember 26., péntek | 12:24
Érdeklődve olvastam a Katalisten folyó párbeszédet, annál is inkább, mert éppen selejtezéssel egybekötött leltárat bonyolítok, s naponta, mit naponta, percenként szembesülök azzal a kérdéssel, hogy mit tartsak meg, s mit ne.
Úgy kezdtük ezt a leltárat, hogy most aztán rendbe tesszük az állományt, a “holt könyveket” leselejtezzük, írjuk a fölöslistákat, ami nem kell más könyvtárnak, azokat kiárusítjuk, illetve a még jó állapotú, de sokpéldányos ifjúsági irodalmat elajándékozzuk. Most azt látom, hogy a helyzet teljesen reménytelen, s fogalmam sincs, mikor érünk az egész végére.
Nagyon jó lenne átgondolt, racionális döntéseket hozni, de attól tartok, ez nekünk nem megy minden esetben. Ráadásul még egzakt adatokra sem támaszkodhatom, mivel – mint az iskolai könyvtárak zöme – még nem kölcsönzök elektronikusan, s nincs is a könyvtár teljes állománya, a 35 ezer kötet feldolgozva. Még szerencse, mert akkor a törlés még nagyobb gondot okozna, viszont lehet, hogy egyes állományegységek jobban mozognának – de erről volt szó a Katalisten is.
Nagy szenvedés ez nekem, de úgy vélem, másnak se sokkal könnyebb. Tényleg tanácstalan vagyok. 🙁
Van, aki már rendbe tette az állományát? Szívesen olvasnék a tapasztalatokról én is!