Iskolai könyvtári valóságshow…
Kedves Kollégák!
Kissé cinikusnak tűnik tán a bejegyzés alcíme – de mindez érthetővé válik, ha elolvassátok az alábbi segítségkérő levelet, amit egy vidéken élő, a munka világába GYES-ről most visszatérő kolléganő írt nekünk. Mint ahogy az is érthető, hogy a helyi, szakmai és egzisztenciális kiszolgáltatottság miatt mindezt cím és személyes adatok nélkül teszem itt közzé…
A komoly gond az, hogy a helyzet nem kiragadott példát tükröz, hanem nagyon sok helyen tipikusnak mondható. Leépítések, átszervezések, megszorítások esetén az elsőszámú veszélyeztetett a kultúra, a könyvtár területe – és nemcsak a közoktatásban!
A kolléganőnek a KTE elnökségéből többen, több szempontból is válaszoltunk, de örülnék, ha ez a most rendkívül és fájdalmasan aktuális kérdés a szakma képviselőinek széles körben történő együtt gondolkodását indítaná el! Mert tévedés azt hinni, hogy mi nem látjuk azt be, ha gazdasági helyzetünkből fakadóan racionális, bár sokszor fájó intézkedéseket kell elviselnünk a közoktatásban, és elszenvednünk az iskolai könyvtárak területén is. A fájó az, ha a szakmai szempontok teljes mellőzésével, értékeket veszni hagyva, a kötelezően ellátandó feladatokat mellőzve, még az érvényben lévő jogszabályokat sem betartva történik mindez! Miközben ugyanannyi pénzből megvalósítva lehetne mindezt másként is – ha együttműködnének a döntéshozók a szakma művelőivel, figyelembe vennék a meglévő tapasztalatot, az értékmentés szándékát!
Bondor Erika
****
Gyedről visszatérő könyvtárostanár vagyok.
1994 szeptemberétől 1999 novemberéig dolgoztam a …. Gimnáziumban könyvtárosként, magyartanárként. Szerettem a munkámat: könyvtárhasználati órákat tartottam, könyvtárbarát szakkör működött nálunk, könyvtárhasználati vetélkedőket szerveztünk, eredményesen szerepeltünk a Bod Péter Könyvtárhasználati Versenyen (több alkalommal országos helyezést értek el tanítványaim).
2007 szeptemberétől viszont egy teljesen átszervezett intézménybe kell visszatérnem. Időközben a három középiskolát összevonták: … név alatt működik együtt a hajdani gimnázium, a régi … Szakközépiskola,az egykori szakmunkásképző + a kollégium – a … Megyei Önkormányzat fenntartása alatt.
A 2006/20007-es tanévtől pedig egy közös könyvtáros (a jelenlegi helyettesem) látja el mindhárom helyen a könyvtárosi feladatokat.
Pontosabban csak látná el, mert beszámolója alapján tudom, hogy ez a helyzet nem kedvez a valódi szakmai munkának. Pl. A hét napjain hol az egyik, hol a másik iskolában van állandó rohanásban. Mindhárom helyen van leltárkönyv, így a beszerzés (amely ugyan nagyon ritka, mert pénzkeret nincs) külön igények szerint történik, bár az összevont “megaintézmény” gazdasági része és az igazgatóság közös.Elméletileg közös a könyvtár is, de most úgy látom, pusztán az azonos könyvtáros teszi azzá. Ráadásul a helyettesem “nyakába varrták” a tankönyvrendelés teljes feladatát mindhárom intézményben. Az iskolának szerződése van ugyan a … könyvterjesztő egyik tankönyvfelelősével, ő a pénzbeszedést és a kiosztást végzi, de egyébként mindent a könyvtáros csinál (még az ingyenes tankönyvre való jogosultságot is ő gyűjti össze, a pótrendelések kiosztásakor pedig még pénzt is szedett be, stb. stb.)
Mindezért nem kap juttatást. Munkaköri leírása nincs. (Olvasom a 2001. évi XXXVII. törvényt a tankönyvpiac rendjéről, és nem derül ki számomra, kötelezhető-e a könyvtáros minderre, beletartozik-e mindez a munkakörébe.)
Azt talán mondanom sem kell, hogy a tankönyvrendelési “őrület” teszi ki a könyvtáros idejének nagy részét. (Pl. Egy nap van a hajdani szakmunkásképzőben, így akkor igyekszik a rendeléssel összefüggő információkat beszerezni stb. Azaz előfordult, hogy még azon az egy napon sem lehetett igénybe venni a könyvtárat – még a kölcsönzés idejére sem. Egyszerűen nem ért be a könyvtárba.)Azt nem tudom, korábban milyen ismertsége, elismertsége volt a könyvtárnak a szakközépiskolában és a szakmunkásképzőben, de most látom “kutyába” se veszik a könyvtárat, az összevonás egyéb hozadékai tartják izgalomban a igazgatótanácsot (Pl. összel akarják költöztetni az egyik intézményegységet a másikkal. Hogy a könyvtár hol fog elférni, azon nem gondolkodnak.) A könyvtári helyiségek elhanyagoltak, könyvtári foglalkozások nincsenek, a könyvtár tankönyvek tárává válik…
És sorolhatnám még, de igazából magam sem látom át a teljes változást. És annyi olyan információt hallottam, amely megriasztott, és nem is tudom, mi az, ami a könyvtáros feladata egy ilyen megaintézményben.
A Könyvtárostanárok Egyesületének 1996 óta vagyok tagja folyamatosan. Az egyik hírlevélben szó volt arról, akinek az iskolaösszevonásokkal, a jogutód nélküli megszűnésekkel kapcsolatban problémája akad, az Egyesülethez fordulhat segítségért. Ezért írtam most Önnek. Ön biztosan ismer az országban olyan iskolákat, ahol hasonló helyzet állt elő.
(Itt … megyében nincs hasonló példa.) Kérem, közvetítsen közöttünk! Javasoljon egy-két könyvtárost, aki meg- (és túl)élt már hasonló átszervezést!
És honnan, kitől kaphatok egyértelmű válaszokat a felmerülő kérdéseimre (pl. jogszabályértelmezés), amelyet aztán elfogadna az iskola vezetősége?
Ne haragudjon, ha kissé bő lére eresztettem a bejelentkezőnek szánt levelemet. A kétségbeesésem miatt kell kiírnom magamból mindezt. (És még lenne mit!) Ha esetleg nem Önhöz tartozna a levelemben leírt probléma, kérem, segítsen, merre, kihez fordulhatok még!Köszönettel és tisztelettel: Név (Levelezési cím: … tel.: … e-mail: …)
2007. szeptember 02., vasárnap | 14:07
Kedves könyvtáros kollégák!
Az új tanévben mindenkinek eredményes, szép munkát kívánok! Ne vegye el kedveteket és lelkesedéseteket az iskolák körüli felfordulás! Marcsi
2007. augusztus 30., csütörtök | 00:49
Biztosan olvastátok már a KIT 2007/31. (08.29.) számában Az iskolai könyvtárban lesznek az ingyenes tankönyvek c. cikket. Mit szóltok hozzá?
Én egészen megdöbbentem. Hiszen folyamatosan azt hallottam (pl. Kecskeméten), olvastam Tőletek (végigolvastam a Könyvtárostanárok fórumának arhívumát, hogy ne említsek olyan kérdést, amely korábban felmerült már ott), hogy el kell különíteni a visszaszedett tankönyvekből álló tankönyvraktárat a könyvtári állománytól (és benne a tartós tankönyvektől). (Jól értelmeztem? Mert nem minden világos ám számomra tankönyv-ügyben, pedig Hock Zsuzsáék művét is elolvastam már.) Mindezt elkezdtem “szajkózni” az iskolában: emeljük ki a tankönyvek tömegét a könyvtárból, ne vegyük be őket egyedi nyilvántartásba stb.
Hát most ennek az írásnak a kapcsán mit szóljak? Pedig -úgy rémlik- hajdanában Szüdi János államtitkár tárgyalt a KTE vezetőségével, és segítőkésznek is bizonyult. Mi a helyzet akkor most? Mi várható?
A tankönyvpiac rendjéről szóló törvény módosítása kapcsán is szívesen olvasnék jogaszabályokat értelmező, magyarázó hozzászólásokat. Mi az, ami konkrétan lecsapódik mindebből az iskolai könyvtárakban?
Gondolom, a többség már javában “tankönyvezik” az iskolájában… Én szerettem volna “lepasszolni” ezt a feladatkört, de hát ilyen cikkek olvasása után nem látom ezt megvalósíthatónak.
Ha van egy kis időtök, reagáljatok, kérlek, írjátok meg a véleményeteket!
Elkeseredésem ellenére is kívánok szép tanévet mindannyiótoknak! VM
Nem tudom, sikerült-e korábban elküldenem a hozzászólásomat, ugyanis közben “ledobott” a rendszer a blog oldaláról… Bocsánat, ha többször ment el! VM
2007. augusztus 30., csütörtök | 00:48
Biztosan olvastátok már a KIT 2007/31. (08.29.) számában Az iskolai könyvtárban lesznek az ingyenes tankönyvek c. cikket. Mit szóltok hozzá?
Én egészen megdöbbentem. Hiszen folyamatosan azt hallottam (pl. Kecskeméten), olvastam Tőletek (végigolvastam a Könyvtárostanárok fórumának arhívumát, hogy ne említsek olyan kérdést, amely korábban felmerült már ott), hogy el kell különíteni a visszaszedett tankönyvekből álló tankönyvraktárat a könyvtári állománytól (és benne a tartós tankönyvektől). (Jól értelmeztem? Mert nem minden világos ám számomra tankönyv-ügyben, pedig Hock Zsuzsáék művét is elolvastam már.) Mindezt elkezdtem “szajkózni” az iskolában: emeljük ki a tankönyvek tömegét a könyvtárból, ne vegyük be őket egyedi nyilvántartásba stb.
Hát most ennek az írásnak a kapcsán mit szóljak? Pedig -úgy rémlik- hajdanában Szüdi János államtitkár tárgyalt a KTE vezetőségével, és segítőkésznek is bizonyult. Mi a helyzet akkor most? Mi várható?
A tankönyvpiac rendjéről szóló törvény módosítása kapcsán is szívesen olvasnék jogaszabályokat értelmező, magyarázó hozzászólásokat. Mi az, ami konkrétan lecsapódik mindebből az iskolai könyvtárakban?
Gondolom, a többség már javában “tankönyvezik” az iskolájában… Én szerettem volna “lepasszolni” ezt a feladatkört, de hát ilyen cikkek olvasása után nem látom ezt megvalósíthatónak.
Ha van egy kis időtök, reagáljatok, kérlek, írjátok meg a véleményeteket!
Elkeseredésem ellenére is kívánok szép tanévet mindannyiótoknak! VM
2007. május 22., kedd | 23:11
A mai nap végén jó volt Zsóka sorait olvasnom – és saját példánkkal is ezt igazolhatom. Ha az igazgatónkat nem győztük volna meg az elmúlt 13 év folyamatos munkájával, küszködésével és újításaival arról, hogy miért és mire kellünk mi valójában az iskolában, akkor a mai nap folyamán nem küzdött volna férfi létére anyatigrisként értünk a fenntartónkkal. De küzdött velünk együtt – és így megmaradtak a státuszaink. (Legalábbis egyelőre.) De sajnos nem minden iskola igazgatójának ilyen a könyvtárszemlélete: csak mi magunk tehetünk ennek a pozitív irányú változásáért…
2007. május 22., kedd | 16:04
Kedves GYES-ről visszatérő és hozzászólók!
Először is én már egy jó pár éve azt tapasztalom, hogy nem tekintenek bennünket szakembernek, tehát miért is kérdeznének meg. A problémát abban látom, hogy különböző, döntéshozói-, vezetői szinten nem látják munkánk lényegét. Mert a mi munkánk nagyon is láthatatlan, nem kézzelfogható: nem tanítási óra a zöme annak az oktató-képességfejlesztő tevékenységnek amit csinálunk. Ott fenn azt hiszik, hogy kölcsönzés és kész. Feladatomnak és feladatunknak kell, hogy tekintsük – illetve ne adjuk fel, hogy a vezetők szemében megtörténjen a szemléletváltás. És ehhez nem csak könyvtári info bemutató órák kellenek. Régóta mondom, hogy mutassuk meg azt a mást, azt a többet ami nem a könyvtári szolgáltatás, hanem az oktatás. És reklámozzuk a tetteinkkel, a könyvtárhasználatra épülő eseményekkel másoknak is – ne csak a saját iskolánkban, hogy minden igazgató akarjon egy jól működő elsősorban információszerzőképességet fejlesztő könyvtárat és szakembert. Megmutatni bizony nagyon nehéz – rá kellet jönnöm nem vagyok túl jó filmrendező és vágó és forgatókönyvíró stb. Amit belső szemeimmel látok, a zsigereimmel érzek, nem is olyan könnyű úgy képileg megjeleníteni, hogy rámondhassuk ebből biztosan érteni fognak és felkeltődik az igény.
Csak egy példa a saját 14 éve tartó küzdelmemből: 5 éve kaptunk új igazatót, akin éreztem, láttam, hogy nem érti mi is a feladatom, mire használható a könyvtár az iskolában. Számára csak közművelődési könyvtári tevékenységek léteznek, ha iskolában van is. Mégis -talán nyomásra – megpróbálta értékelni tevékenységemet. De történt itt az ingyenesekkel kapcsolatos mizéria körül valami: úgy döntöttünk vissza kellene szedni azokat a tankönyveket is, amik örökbe maradnának, tehát tankönyvtárat kellene kialakítani. Az első pillanattól kezdve a fejemben volt, hogy mit, kinek és hogyan kellene csinálni – és természetesen nem a könyvtárosnak. Felajánlottam segítségemet a munkafolyamat megszervezésére, a belső szabályzat kialakítására. A munkamegbeszélés végén közölte velem: és akkor az egész ingyenes tankönyvkezelést te fogod felügyelni, legyél ott! Levegőt sem tudtam kapni, hogy minden hiába volt, még mindig nem érti (folyamatosan magyarázom mi a tartós tk., miért kell könyvtári info óra stb.), hogy ez nem könyvtári feladat! Ki is jelentettem, hogy bizony nem mert… és a válasz – kapaszkodjatok meg – azért az én hatásköröm, mert könyvekről van szó! Tehát alapvető gondolkodásbeli és fogalommeghatározási problémáról van szó! Nem hagytam magam, megkérdeztem, hogy akkor a leckekönyv is könyvtári dokumentum, mert benne van a nevében a könyv szó, a napló pedig könyv formájú! Végül is győztem egy héttel később de ez bebizonyította számomra, hogy minden percünkben bizonyítanunk kell szavakkal és tettekkel, mert nem értik, még mindig nem értik.
Nem tudom Ti hogy vagytok ezzel, de nekem állandóan Don Quijote jut eszembe…
Összegzésül: Mutassuk meg magunkat újból és újból, és ne hagyjuk magunkat ott lent, a közlegény-posztokon sem!
…és közben el/kiégünk… ezért kell eljönni minél többünknek a nyári akadémiára, mert mentálhigiéné is lesz és bizony kell. Én már kipróbáltam, és nagyon jó volt.
zsoka
2007. május 11., péntek | 09:23
Újra és újra a kommunikáció teljes hiányán akadok le/ki. Mert véleményem szerint is meg lehetne ezeket a fájó lépéseket kevesebb “véráldozattal” is tenni, csak éppen a különböző szintű döntéshozóknak meg kellene kérdezniük/hallgatniuk a szakembereket is.
Vajon mi abban az olyan nagyon nehéz, hogy pl. egy iskolaigazgató leüljön 15 percre, s meghallgassa a könyvárostanárt, hogy mi a problémája, mi a javaslata a probléma megoldására. Utána meg összehozzák, hogyan is lehetne megvalósítani az elképzeléseket, kinek a bevonásával, milyen erőátcsoportosítással stb. Annyira egyszerű lenne!!!
De az életünk /országunk/társadalmunk minden területén így van ez, valakik úgy gondolják, amit ők kitalálnak, csak az a jó és csak úgy jó – azt érteném egyszer meg, hogy honnan ez a hallatlan önbizalom!? Vagy inkább honnan ez a hallatlan felelőtlenség?
Végülis tehát azt javasolnám a visszatérőnek, hogy jusson be az igazgatójához, s nagyon kedvesen és higgadtan, pontokba foglalva, megoldási javaslattal felvértezve ismertesse a helyzetet. Sok sikert hozzá!
Üdv,
Cs. Bogyó Katalin Szegedről
2007. május 10., csütörtök | 16:53
Kedves Visszatérő Kolléganő!
A gyesed néhány éve alatt nagyon megváltozott az ország. Az egész ország. Kiemelt és egyetlen érték lett a pénz, minden ekörül forog. Az ember nem számít, a nagy tömegek megélhetése nem számít, csak a köz-től elvehető pénz az egyik oldalon, és a másik oldalon a magánzsebbe átrakható pénz.
Tegnap egy svájci magyar származású közgazdász beszélt arról, hogy itt egyáltalán nem számolnak a legfőbb értékkel, a humán munkaerővel.
Hát ennek vagyunk elszenvedői…