Egy szép májusi nap az Alföld szívében

2017. május 29-én, hétfőn egyesületünkkel Hódmezővásárhely felé vettük az irányt. Ez a hangulatos kis alföldi város sokáig a művészeti élet egyik központja volt, ahol a művésztelep nem egy európai szintű festőművésszel ajándékozta meg a magyarságot. Talán ezért is nevezték el ezt a települést „paraszt Párizs”-nak. Vásárhely kiterjedt tanyavilággal rendelkezik, melynek egyik következménye, hogy a lakosság nagy része foglalkozik mezőgazdasággal. Az itt lévő agyagos talaj jó lehetőséget ad a fazekas mesterséghez, amiről programunk során is meggyőződhettünk. Sok híres színész, közéleti ember született ebben a városban, és a hálás utókor igyekszik emléküket ápolni különböző módon: utcanévvel, szoborral, emléktáblával.
Szakmai napunk első állomása az Emlékpont Múzeum volt, amely a város 1945 és 1990 közötti korszakát mutatja be tárgyi emlékek és személyes „élmények” által. Az anyagokat egy 2005-ben meghirdetett felhívásra gyűjtötték össze.Ez Magyarország első emlékpontja, amely biztosítja, hogy elmélyedjünk az adott korszakban, ugyanakkor él a korszerű múzeumpedagógia adta lehetőségekkel is. A gyűjteményt 2006. július 7-én adták át a hódmezővásárhelyi lakosság és az ide látogató érdeklődők számára. Nagy Gyöngyi történész szakszerű tárlatvezetése biztosította, hogy a behatárolt idő alatt is áttekintést nyerjünk erről az ellentmondásos, a nosztalgia által sokszor megszépített korról.
A városi könyvtár megtekintése képezte szakmai programunk gerincét. A szívélyes vendéglátás során betekintést nyerhettünk a könyvtár életébe, mindennapi munkájába. A részletes helytörténeti tájékoztatás által egyszerre kaptunk metszetet a város múltjáról és a Hódmezővásárhelyhez szorosan kötődő jeles író, pedagógus, Németh László munkásságáról.
A 20. század egyik legnagyobb regény, esszé és drámaírója több évig itt tanított, ezen kívül jelentős drámáinak egy része is a „vásárhelyi korszak”-ban született. A helytörténeti gyűjtemény megtekintése közben a kolléga elemezte a látogatottságot, a felhasználói igények megváltozását. Kitért arra is, hogy utóbbi években kevesebb a klasszikus értelemben vett kutató, aki több órát is eltölt a könyvtár falai között.
A könyvtárból – rövid szabadidős programot követően – a Belvárosi Fazekasházba indultunk, ahol Ambrus Sándor fazekasmester gyűjteményével és munkásságával ismerkedhettünk meg. Amint már korábban említettem, Vásárhely agyagos földje jó alapot teremt a fazekasság és a kerámia műveléséhez. A mester igazi alkotói szenvedéllyel beszélt a fazekas tárgyak készítéséről és sok értékes alkotást közelről is megtekinthettünk. Legtöbbjük nemcsak egyszerű műtárgy, hanem a korabeli paraszti élet tartozéka, amely kapcsolódott evéshez, iváshoz, háztartási munkához. Némely tárgyat már csak visszaemlékezésekből, kultúrtörténetből ismerhetünk, mert az életmód-változással kivesztek a mindennapi életből. Végezetül a fazekas mester bemutatta nekünk az alkotás folyamatát, azt, hogy miként készül el percek alatt egy edény, egy tál vagy bármilyen műtárgy.
Szakmai utunk utolsó – de egyáltalán nem jelentéktelen – állomása a Hímzőműhely volt, ahol megismerkedhettünk az igazi vásárhelyi hímzéssel. A műhelyben dolgozó hölgyek bemutatták a munka folyamatát és kezünkbe vehettük az alkotásokat is. A hódmezővásárhelyi hímzés a kalocsai mellett a leghíresebbek közé tartozik és nemzetközileg is elismert. Jó bizonyítéka ennek, hogy nem egy jeles személyt, köztük Ferenc Pápát is megajándékoztak egy, a városra emlékeztető hímzett műtárggyal.
Innen már hazafelé vezetett az utunk. Örömmel töltött el, hogy ismét megismerhettük hazánk egy kis szeletét, a túlzás nélkül ékszerdoboznak is nevezhető Hódmezővásárhelyt.
Földes György

Kategória: A 2017. év eseményei, Aktuális, Galéria | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*