Emlékezetes „szomszédolás” Vecsésen

Akiknek eddig csak a savanyított káposzta jutott eszébe Vecsésről, annak szívesen ajánlom, hogy tekintse meg ezt a húszezres Pest megyei kisvárost, mert értékes látnivalókat rejt magában. 2016. április 4-én, hétfőn meggyőződhettünk erről, amikor az MKE Bács-Kiskun Megyei Szervezetének „szomszédolásán” vettünk részt. Mielőtt egy település nevezetességeit megtekintjük, érdemes nagyjából a földrajzi elhelyezkedését is behatárolni. Vecsés közvetlen a főváros szomszédságában, a repülőtér mellett terül el. Mezőgazdasági jellegű település, a savanyúság-készítése országos jelentőségű. Mi inkább a város kulturális életét igyekeztünk megismerni ezen a hétfői napon.
Elsőként a híres meseíróról, Bálint Ágnesről elnevezett kulturális központot vettük célba, ahol az intézmény vezetőjétől részletes tájékoztatást kaptunk, mind a központ működéséről, mind a színesnek mondható rendezvényekről. Meggyőződhettünk róla, hogy a kulturális központ a – legifjabbaktól a legidősebbekig – minden korosztály igényét igyekszik magas színvonalon kielégíteni.
Ezt követően a Róder Imre Városi Könyvtárat tekintettük meg egy szakszerű vezetés segítségével. Vadászi Istvánné, a könyvtár vezetője egy ppt. bemutatót készített, melyből az intézmény történetét ismerhettük meg a kezdetektől az új épület 2013. májusi átadásáig. Megtudhattuk, hogy Vecsésen a könyvtárnak már a múlt század elején voltak előzményei különféle olvasókörök formájában. Ezen olvasókörök egyik fő szervezője a könyvtár névadója, Róder Imre volt. Az intézmény példaértékűen kapcsolódik a város kulturális eseményeihez, rendezvényeihez. Ilyen évente visszatérő alkalom többek között a májusi mesefesztivál, illetve a szeptember utolsó hétvégéjén megrendezésre kerülő káposztafesztivál. A helyismereti gyűjtemény bekötött formában őrzi a Vecsésről szóló újságcikkeket, szakdolgozatokat, valamint a település időszaki kiadványát, a „Vecsési Hírek”-et.
Az ízletes ebéd elfogyasztása után a Vecsési Tájházat ismerhettük meg. A gyűjtemény vezetője elmondta, hogy az emléktárgyak nagy része a helybeli német nemzetiségi lakosság ajándéka. A lakosztály berendezései kordokumentumokként mesélnek a nagy részben be, majd kitelepített sváb lakosság életkörülményeiről. Sok olyan tárgyat láttunk, amelyeknek ma már legfeljebb a neve ismerős.
A gyűjtemény – kissé feszített tempójú – megtekintése után a Bálint Ágnes Emlékházat látogattuk meg. A híres és máig népszerű meseíró bár nem Vecsés szülötte, életének és alkotói pályájának nagyobb részét itt töltötte. Hatvanegy évet élt a településen. Az emlékház – melyet az írónő leánya és unokája működtet – méltó módon emlékezik meg a sok híres mesefigura kitalálójáról. A sok fotó Bálint Ágnes életét követi végig kisgyermekkorától idősebb koráig. A tárgyi emlékek szintén életének egy-egy szakaszához kötődnek. Láthattuk például a sokat koptatott írógépet, melynek kapcsán az írónő leánya elmondta, hogy édesanyja kinn a természetben szeretett írni. A korabeli játékok, mesefigurák egy kicsit gyermekkorunkba vezettek vissza. Újra találkozhattunk a híres Futrinka utca lakóival. Az emlékház parkja kellemes, megnyugtató hangulatot áraszt. Mint megtudtuk, iskolás és egyéb csoportok gyakran látogatják a gyűjteményt, melynek udvarán ilyenkor kisvasút viszi körbe a gyermekeket. Szívesen kalandoztunk volna még a mesék birodalmában, de délután három óra körül Kecskemét felé kellett venni az irányt. E tartalmas, kulturális élményekben gazdag hétfő után csak annyit mondhatok: értékes szomszédolás volt!
Földes György
Katona József Könyvtár, Kecskemét