G. Somogyi Klára rövid összefoglalója a 2013. március 14-i programról: látogatás a Táncművészeti Főiskola könyvtárában, illetve beszélgetés a tárgyi feltárásról, az egyes könyvtárakban megvalósuló módjairól:
A Magyar Táncművészeti Főiskola – a Magyar Balettintézet jogutódjaként – a magyarországi táncművész-képzés szinte minden területét és korosztályát összefogja. Ebben a speciális helyzetben a Főiskola Könyvtára is egyedülálló az országban: a táncművészet minden területét igyekszik lefedni a gyűjtéssel, ugyanakkor a gimnáziumi és a főiskolás korosztálynak nemcsak a szorosan vett képzéshez, hanem az iskolához, a gimnáziumhoz tartozó olvasmányait is szolgáltatja. A többféle fő- és mellékgyűjtőkörhöz változatos dokumentumtípusok tartoznak: a zongorakivonatoktól a ginmáziumi kötelező olvasmányokon keresztül a pedagógiai szakirodalomig. Az állomány egyik legfontosabb részét a zongorakivonatok alkotják, amelyeket elsősorban a korrepetítorok használnak.
Néhány éve kezdték el a gyűjtemény digitális katalógusának építését, folyamatosan dolgozzák be az új szerzeményeket, és lehetőségeik szerint a rekatalogizálást is folytatják. Jelenleg hárman dolgoznak a könyvtárban, de egyikük a levéltár állományát gondozza.
A könyvtár megtekintését követően néhány pillanatra betekinthettünk egy-egy balettórára is. A folyosón a cipőnkre húzott védőpapuccsal közlekedhettünk, és hatalmas üvegablakokon – üvegfalakon – keresztül elleshettük egy-egy néptánc, illetve klasszikus balettóra egy-egy mozdulatát.
Visszatérve a könyvtár tereibe Fehér Miklós kollégánk, aki egyben az MKE titkára is, röviden tájékoztatott bennünket az egyesület aktuális ügyeiről. Legfontosabb az Egyesület gazdálkodásának kérdése, amelyet idén úgy kell megoldanunk, hogy a következő évtől kezdve teljes mértékben megfelelhessünk a “civil-törvény” kívánalmainak, és ezzel párhuzamosan a közhasznúság feltételeinek. Ez alapvető lesz a jövőben a pályázati lehetőségek kihasználásához. Egységes, közös könyveléssel, de az egyes szevezetek önállóságának megőrzésével kell mindezt megvalósítanunk. A többféle megoldási lehetőség közül Miklós javaslata egy kismértékű tagdíjemelést és a központnak átadott összeg emelését tartalmazza. A végleges döntést, több javaslat egybevetését a májusi közgyűlés hozza meg.
Harmadikként a zenei tárgyi besorolás kérdéseiről beszélgettünk. Néhány évvel ezelőtt szó volt már ilyen kérdésekről, akkor az OSZK-ban megismerkedtünk a KÖZTAURUSZ-szal és azon belül a zenei tárgyavakkal, tezaurusszal is. Mostani témafelvetésünket egy hosszabb folyamat kezdetének szeretnénk tekinteni: a feldolgozás, tájékoztatás, bibliográfia-készítés mindennapjaihoz kapcsolódó kérdésekben való mélyebb tájékozottságunkat, illetve az osztályozási rendszerek lehetőség szerinti egységesebb használatát szeretnénk ezzel elősegíteni. Mindez nem teszi feleslegessé a terveink szerint akkreditálandó képzési modult sem, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik.
A beszélgetésünkből a következőket szűrtük le: először célszerű az alapelveket, alapfogalmakat, a különböző rendszereket áttekintenünk. Ezután könnyebben felmérhetjük a saját lehetőségeinket, adottságainkat, amelyhez az igényeinket, ötleteinket hozzátehetjük. A különféle tárgyszavas rendszereket, a köztauruszt, illetve ETO-t használó könyvtárak gyakorlatát nagyon nehéz egyeztetni, de az elvek, illetve a szemlélet közelítése, így egymás munkájának megismerése és segítése nem lehetetlen. Fontos és irányadó lehet ebben a köztaurusz részletesebb megismerése, még akkor is, ha nem használjuk a tejes tezauruszt, hanem csak az egységesítést nagyban elősegítő deszkriptorokat.
A megvalósítást – Darvassi Andrea és Bándoli Kati javaslatára – egy “hírlevél” formájában tervezzük, amelyben időről időre rövid írásokban mutatnánk be az egyes témákat, természetesen a visszajelzés, visszacsatolás lehetőségével.
Köszönjük Herke Péter könyvtárvezetőnek és Schmidt Antalné Emminek a könyvtárlátogatás lehetőségét és a kedves vendéglátást!
G. Somogyi Klára