Kanadai magyar szemmel
barangolások borvizek és kulturális értékek
mentén a Székelyföldön és környékén
” Egy nemzet ereje nagyjainak tiszteletében rejlik”..
Mielőtt benyomásaimat próbálnám ecsetelni, talán egy rövid ismertetőt adnék magamról.
Magamról
Jablánczy Edit
Felvidéken születtem, őseim mind Pozsonyi származásúak. Mi is mint több millió magyar a Trianon áldozata voltunk, a második világháború után szüleim Magyarországra menekültek 1946-ban, majd 1956 nov. 4.-én a Forradalom leverésével Ausztriába tovább menekültünk Sopronból.
Édesapám a Soproni Erdőmérnöki Egyetem, Erdőműveléstani-Tanszék tanára volt. A sors úgy hozta hogy ausztriai tartózkodásunk alatt az első hónapban az egyik kanadai egyetem Vancouverből meghívta az egész – 56-ban együtt kimenekült – erdész fakultást Kanadába. Támogatták, hogy mind az 5 évfolyam magyarul folytassa a tanulmányait, úgy, hogy végül diplomát kapnak majd Kanadában angolul. Ez egy egyedüli kísérlet volt ami végül nagyon sikeres lett.
Öt év alatt mindenki megtanult angolul, míg 150 magyar erdőmérnököt képeztek ki Vancouverben, British Columbia tartományban. Ezeket az ifjú erdészeket sajnos Magyarország elveszítette, de Kanadának nyereséget jelentettek.
Én másodikos gimnazista voltam mikor az 1956-os Forradalom kitört és kényszerből elhagytuk hazánkat családommal. Az elmúlt évtizedek során sokszor látogattam “haza” ami nekem Sopron volt és persze rokonaim Felvidéken.
Olvasni nagyon szerettem. Már kislány koromban bújtam a regényeket, a verseket, de azzal soha nem foglalkoztam, hogy a regényíró hova való! Ismertem Benedek Eleket, Tamási Áront, Wass Albertet. Reményik Sándor verseit még Anyu szavalta nekünk.
Szerettem Adyt, Jókai Mórt, Madách Imrét, Márai Sándort, no és kiolvastam Mikszáth Kálmán összes regényét. Gárdonyi Géza a kedvenc íróm volt.
Még álmomban sem gondoltam arra hogy valaha eljutok Erdélybe!
A magyar könyvtárosokkal azonban mégis eljutottam! Barátaim, akik rendszeresen járnak a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Műszaki Szekciójának szervezésében az elszakított területeken élő magyarokat látogató buszos kirándulásra, amely ezúttal s Székelyföldre vezetett.
Mátyás király szobránál Kolozsváron
Külön megragadott, hogy útunk során több helyen is koszorúztunk.
Fejet hajtottunk a szívemhez oly közel álló nagy írók, költők és Körösi Csoma Sándor, híres tudósunk szobrai előtt. Mindez nagyon megható volt számomra!
Felejthetetlen emlék. Nem is beszélve arról, hogy láthattam Mátyás Király szobrát Kolozsvár főterén!
Első szállásunk Kalotaszentkirályon egy falusi vendégházban volt ahol dúsan hímzett párnákon aludtunk és a falakon sűrűn kirakott festett tányérokat csodáltuk meg.
Szállásunk Kalotaszentkirályon
Kondérban főtt vacsora Tusnádfüdőn
Csodás látvány volt. Tusnádon a Csomád Panzióban voltunk elszállásolva 3 éjszakára, ahol sok ízletes vacsora várt ránk a hosszú napok végén.
Utunk, sok történelmi nevezetességű magyar városon vezetett keresztül.
Itt sorolhatom Nagyváradot,
Kolozsvárt,
Marosvásárhelyt, Székelyudvarhelyt, Sepsiszentgyörgyöt,
Tusnádot, Brassót többek között.
Megelevenedtek a történelmi helyek és nevek
Ezek a helyek mind csupán érdekes városnevek szerepeltek az emlékezetemben. Most már egész máskép látok mindent, a történelmi nevek megelevenedtek előttem, amiről iskolában tanultam vagy olvastam most valósággá vált, kiszíneződött.
Nagyon örültem, hogy mindenütt láttam magyar feliratokat. Mint érdekesség az is nagy benyomást tett, hogy ha a faluban több volt a magyar lakosság akkor ott a felirat először magyar volt és utána román. Ami szintén említésre méltó, hogy a magyar házak zöldre vannak festve és a románok meg kékre .
Még az utunk elején egy egész új fogalom világosodott ki számomra. Erdélyt annyit tudtam, hogy mint Felvidéket vagy Délvidéket is, lekapcsoltak az első világháború után Magyarországról. Tudtam, mit jelentett “Trianon”!
Számomra Erdély, Székely vagy Csángó ugyan azt jelentette. Nem tudtam, hogy nem mindenki székely vagy csángó, aki Erdélyben lakik! Most már ezt is tisztán látom.
Kopjafák
Öcsém évtizedek óta foglalkozik kopjafa faragással. Éppen ezért nagy érdeklődéssel figyeltem a sok ezer kopjafát és a számtalan székely kaput, amiket nagy igyekezettel fényképeztem a száguldó buszból. Egyik szebb volt mint a másik, teljesen elbűvölt a sokfajta művészi alkotás.
Kopjafák Nyergestetőn
A legmeghatóbb és csodálatra méltóbb ” kopjafa erdőt ” Nyerges-tetőn láttuk Hargita megyében Kászonújfalu és Csikkozmás között.
Itt haltak hősi-halált 200-an 1849-ben az orosz és osztrák hadsereg ellen harcoló székelyek.
Sajnáltam, hogy idő szűke miatt nem tudtam több emlék-felírást elolvasni, de nagyon sok fényképet csináltam!
Templomok
Szent György szobra a farkas utcai templom előtt
A templomokat megcsodáltam. Kolozsváron a Farkas utcai református templom Erdély legnagyobb méretű gótikus épülete, amit még Hunyadi Mátyás király (1458-1490) alapított. Eredetileg ferenceseknek épült, majd a reformáció alatt a protestáns városvezetőség elűzte őket. Báthory István fejedelem 1571-1586, átengedte a jezsuitáknak. Több tűzvészben is volt része a templomnak az évszázadok során és sok átalakuláson ment keresztül. II. Rákóczi György (1648-1660) idejébe nyúlik át a református kollégium megépítése a templomtól délre. Nagyon alapos ismertetőben volt részünk és közben a karzatról egy csodás énekkari próbát hallgattunk. Szívesen ott maradtam volna tovább, de az idő múlása késztetett minket a tovább haladásra.
Hasonló nagy élmény volt a Bánffyhunyadi református nagytemplom fali hímzéseit látni, amit konfirmáció alkalmából a családok ajándékoztak a templomnak. A mennyezetet 200 festett kazetta díszíti, domináló piros, kék és fehér színekben.
Régi könyvek bemutatása
A Brassói evangélikus fekete templom is világhírű nevezetesség.
Ez a legnagyobb késő gótikus templom Romániában. Híres a mechanikus orgonájáról és a legnagyobb gyűjtemény itt van orientál (keleti) szőnyegekből Törökországon kívül. Szintén híres a 6000 kg-os harangjáról. Mátyás király címere látható az egyik freskón (1458-1490).
Majd az evangélikus egyházi könyvtárat láttuk. Több száz éves kódexeket mutatott be az igazgató, amin csodálkoztunk, hogy kesztyű nélkül kezelte a páratlan egérrágta könyveket!
A magyar iskola igazgatónőjével
Négyfalun egy magyar iskolát látogattunk meg, ahol a csoport könyvekkel ajándékozta meg a diákokat.
Nagy örömmel láttak minket vendégül és finom kürtős kaláccsal és pálinkával kínáltak a diáklányok. Az igazgató hölgy nagy büszkén mutatta végig a felújított iskolát, ami sok áldozatukba került.
Azt mondta, hogy nagy örömmel vennék, ha magyar könyveket tudnánk eljuttatni hozzájuk, mivel a diákok szeretnek olvasni, ami a mai internet világban szinte a csodával egyenlő.
Elsétáltunk Tusnád közelében a Szt. Anna tóhoz, és a kis kápolnához a dombtetőn. Útközben egy medvecsalád friss nyomaival találkoztunk a sárban, de szerencsénkre a medvéket nem láttuk. Talán ők figyeltek minket az sűrű erdőből? Mesébe illő volt a táj a nagy csend és nyugalom.
A csodás Szent Anna tónál
A Csernátonban épített Székely múzeumot sem lehet kihagyni hatalmas gyűjteményeivel, és a Bod Peter Megyei Könyvtárat Sepsiszentgyörgyön, de erre nem volt már időnk. Na és a borvizeket, forrásokat, büdös vizet, amit nem sokan tudtak meginni! Állítólag nagyon egészséges!!
Székely múzeum
Csernátonban
Nehezen tálalok szavakat érzelmeim kifejezésére arra a számtalan új benyomásra ami engem ért az utunk alkalmával. Tudom hogy sok minden kimaradt a leírásomból, nehéz öt napot összesűríteni, de talán ami engem ragadott meg leginkább, sikerült azt elérni.
Köszönet
Mindenekelőtt szeretném kifejezni örök hálám a csoport vezetőjének Nagy Zoltánnak, aki nagy tudásával és megfontolt szavaival oly szépen ecsetelte a különböző történelmi eseményeket és helyeket. Tolnai Gyurinak, aki ajánlotta, hogy csatlakozzak a csoporthoz és Madas Katinak, aki mihelyt megtudta, hogy készülök látogatóba jönni Magyarországra, és az időpont éppen megegyezik, meghívott, hogy jöjjek én is velük. Mondanom sem kell, nem sokáig gondolkodtam! A buszon 42 en voltunk és kb. 2000 kilométert tettünk meg 5 nap alatt. Minden nap telt volt kora reggeltől késő estig. Változatos reggelikben és ízletes vacsorákban volt részünk, a jó étvágyhoz a házi pálinka is segített!!
Életem egyik legszebb és legtanulságosabb kirándulásában volt részem. A Csendes Óceán partjáról küldöm hálás köszönetem és kívánok további sok szép barangolást a könyvtárosoknak!
Jövőre a computeren nézem meg merre vitte az út a csoportot? Gondolatban én is ott leszek!
A legnagyobb székely kapu felírása Torján: “Béke a bejövőre, áldás a kimenőre“
Jablánczy-Ellis Edit
Vancouver, Kanadából
U.I. Ha véletlenül Sopron felé viszi az út a csoportot akkor látogassák meg az Erdészeti Egyetemet, a bejáratnál egy nagyon magas “kopjafát” látnak amit az egyik “vancouveri- soproni “egyetemista “öreg diák” faragott British Columbia hatalmas fenyőfájából emlékül.
Bent a főépület bejáratánál több emlék van megkoszorúzva amit évek során küldtek Sopronba a Vancouver-i erdészek! Így kapcsolom össze a Csendes Óceáni Vancouver-i magyarokat – Erdéllyel (székelyekkel, csángókkal, magyarokkal).