Krasznainé Enikő írása
Gyóni Géza a Nagy Háború költője
Gyóni Géza Áchim Géza néven született Gyónon 1884. június 25-én. Édesapja Áchim Mihály békéscsabai evangélikus lelkész, édesanyja Bekker Gizella, pozsonyi tanító leánya. Több testvére volt, utána születtek még Mihály, Ádám ás Piroska.
10 éves korában testvéreivel együtt megkapta a diftériát, amibe Ádám öccse belehalt. Édesanyjuk nem tudta feldolgozni gyermeke elvesztését idegösszeroppanást kapott és ebbe szellemileg belerokkant. A gyermekek nevelését az édesapa testvérei vállalták magukra, így került Áchim Géza és Mihály öccse a nagybátyjukhoz, Áchim Ádám szarvasi evangélikus espereshez. A testvérek a szarvasi evangélikus gimnáziumban tanultak. Áchim Géza már a gimnáziumi évek alatt írogatott verseket, melyeket egy vele egyidős Gizella nevű szarvasi ifjú hölgy ihletett. Verseit a Képes Családi Lap közölte is, Körös-parton címmel. Kortársai szerint visszahúzódó, szomorú természetű, keveset beszélő diák volt.
1899-ben nagybátyja váratlan halála miatt Áchim Géza Békéscsabára került Vidovszky Ferenchez. Itt egy Katinka nevű leány lett a múzsája. A csabai Rudolf Gimnáziumban folytatta tanulmányait és itt is érettségizett, kitűnő eredménnyel. A versírást itt is folytatta, a csabai önképzőkörben tevékenykedett.
Érettségi után édesapja kívánságára Pozsonyba került az Evangélikus Teológiára. Itt nyelvekkel is foglalkozott. Beszélt a magyaron kívül németül, tótul, tudott latinul, héberül és az arab nyelvvel is foglalkozott.
Már 1902-ben szeretett volna önálló irodalmi lapot indítani Pozsonyban, de ez anyagi nehézségek miatt nem valósult meg. Egyik professzora – Kovács Sándor – beajánlotta a soproni Nyugatmagyarországi Híradó c. laphoz korrektornak. Első verseskötete 1904-ben jelent meg „Versek” címmel. A megjelenés napján (1904. január 24.) szíven lőtte magát, de öngyilkossága nem sikerült, megmentették az életét. Sem az orvosok, sem az irodalomtörténet nem tudta kideríteni, hogy tettének oka nőügy, vagy depresszió volt-e. Ennek következtében azonban tanárai eltanácsolták a teológiáról.
Áchim Géza hazament édesapjához Gyónra, ahol jegyzőgyakornokként helyezkedett el. A versírást itt is folytatta, lapot is indított ismerősei támogatásával „Dabas és Vidéke” címmel, melynek egyik szerkesztője lett. A lap nem volt hosszú életű, olvasói érdektelenség miatt hamarosan megszűnt. Áchim jegyzői tanulmányokat folytatott és Budapestre költözött. Itt megismerkedett Dapsy Gizellával, aki élete végéig támogatója és jó barátja maradt. 1907-ben behívták katonának Budapesten, itt kapta meg az alapkiképzését. Piliscsabára, majd Korneuburgba (Ausztria) került a vasúti távíróezredhez. Önkéntesként, majd póttartalékosként szolgált, így két hónap múlva hazaengedték.
1909-ben újra behívták Bosznia-Hercegovina okkupációja miatt és Szarajevóba került egy utász-századhoz. Ekkor jelentette meg „Szomorú szemmel” c. verseskötetét. 1909 májusában leszerelték.
1910-ben Sopronba költözött és a Soproni Naplónál helyezkedett el újságíróként. Itt ismerte meg Fretter Józsefné Murányi Jolánt, a találkozásukról Gáspár és Mária címmel elbeszélést is írt. A lapban jelentek meg írásai: versek, elbeszélések, műismertetések, humoros írások, gúnyversek is. Itt írta és jelentette meg 1912-ben egyik híres költeményét „Cézár, én nem megyek” címmel. Ez egy háborúellenes vers, emiatt az ügyészség eljárást indított ellene. Egyik gúnyversében Tisza István miniszterelnököt pellengérezte ki, ezért felmondták állását Sopronban. Soproni évei alatt változtatta meg vezetéknevét Gyónira.
1913-ban Nádasy József szabadkai színházigazgató segítségével a Bácskai Hírlapnál helyezkedett el Szabadkán. Versei mellett színikritikákat írt. Élénk társadalmi életet élt, itt ismerkedett meg Ruhanzi Nándornéval, akit verseiben Gabriellának, vagy őrangyalának nevezett.
1914-ben a szarajevói merényletet követően ismét mozgósították és póttartalékosként Przemysl erődjébe került. Néhány hét után kiábrándult a háborúból, lírája komor lett. Rendszeresen írt, elsősorban bajtársainak. Írásai a Tábori Újságban jelentek meg. Przemyslben nyomda és kiadóhivatal is működött. Az 1914-es esztendő végén itt jelent meg „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett”c. kötete. Nagy népszerűségre tett szert a kötet, 1915 tavaszáig – az erőd feladásáig – négy kiadást ért meg. 1914 szeptemberében megkezdődött Przemysl első ostroma az oroszok részéről, mely a mintegy 130 000 fős védősereg győzelmével végződött. Azonban az oroszok november 8-án ismét támadást indítottak az erőd ellen. A kiéheztetés módszerével, elzárva az utánpótlás vonalait, emellett rettenetes tüzérségi támadásokkal végül 1915. március 22-én az erőd feladására kényszerítették a nagyrészt magyar katonákból álló védősereget. Ekkor, 1914 novemberében írta Gyóni Géza a magyar háborúellenes líra talán legszebb költeményét „Csak egy éjszakára…” címmel. Az írás megdöbbentő, szomorú könyörgés a háború borzalmait átélő költő részéről – a háború urai ellen.
Przemysl várában találkozott Gyóni Géza az öccsével, Áchim Mihállyal, aki főhadnagyi rangban szolgált. Mihály testvére maga mellé vette bátyját tisztiszolgaként, így jobb ellátást tudott biztosítani számára.
Az erőd feladása után a 120 000 főt kitevő védősereg orosz fogságba esett. Az orosz hadvezetés Szibériába, Krasznojarszkba küldte a foglyokat. Ezen a – többnyire – gyalogúton írta Gyóni Géza a „Levelek a Kálváriáról” elnevezésű versciklusát. November lett, mire a menet Krasznojarszkba érkezett a Kijev – Moszkva – Inza – Alatir – Omszk – Krasznojarszk útvonalon. Itt a Vojennij Gorodok katonavárosban helyezték el a foglyokat.
Különleges esemény volt a hadifogságban, amikor a Vöröskereszt megbízásából ellátogatott Krasznojarszkba Rosthyné Forgách Ilona grófné. Hozta-vitte a foglyok leveleit, így Gyóni Géza írásait is. Így került ez Budapestre a „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett” c. kötet(ke) is, melyet a költő Rákosi Jenőnek – a kor irodalmi vezetőjének – dedikált. A grófnétól tudta meg Gyóni Géza, hogy a Petőfi Társaság rendes tagjává választotta a költőt. 1916-ban rabtársai szorgalmazták a táborvezetésnél tisztté való előléptetését, mely februárban be is következett: hadapróddá, majd zászlóssá nevezték ki.
Mihály öccse itt is segítette Gyóni Gézát, de a fogolytábor kietlen körülményei, a szibériai éghajlat kikezdte mindnyájuk egészségét. A költő kedélyállapota romlott, egyre többet foglalkozott verseiben az elmúlás, a halál gondolatával. 1917-ben, élete utolsó szakaszában Gyóni Géza 19 költeményt és egy drámát írt. A drámát elégette, a versek közül néhány hazajutott. A testvérek rendkívül rossz egészségi állapotban tengették napjaikat és várták a háború végét. Mihály öccse 1917. június 8-án elhunyt és ez mély depresszióba taszította Gyóni Gézát. Június 15-én megírta „Gyónás” c. utolsó versét. Ekkortól elméje megroppant, erőt vett rajta az elmezavar. Nem vett magához többé ételt, gyakorlatilag éhen halt 1917. június 25-én, a 33. születésnapján.
Fogolytársai vasabroncsot tettek a derekára, így temették el, ha netán hazahozzák egyszer, felismerjék földi maradványait. De erre – 100 év múltán – még nem került sor. A hazatért sorstársak elbeszélése szerint tízezres tömeg kísérte utolsó útjára, a temetésen nemcsak a fogolytársak, de az őrök is részt vettek.
Szintén rab felettese – Molnár Elek ezredes – a költő halála után összeszedette a költő hagyatékát: verseket, vázlatokat, novellákat, néhány ruhadarabját, írószerszámait. Az összegyűjtött dolgokat egy faládába helyezték és megőrizték a tábor felszámolásáig. Ekkor azonban világossá vált a fogolytársak számára, hogy a 2 m-es ládát nem tudják hazahozni, ezért az ismeretlen alkotásokat, a magyar irodalom ezen Kincseit – elégették.
Ez is az értelmetlen háború veszteségei közé tartozik…
(Forrás: Saját kútfő és Wikipédia )
A „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett” c. Gyóni Géza kötet 1914-es przemysl-i kiadása a birtokomban van. Gyóni Géza kezeírása van a címlapon: „Méltóságos Rákosi Jenő úrnak nagy tisztelettel Gyóni Géza.
Ajánlás szintén a címlapon, kézírással:
„Reménykedő magyaroknak
Küldöm át a légen.
Reménykedő magyarokkal
A jó Isten légyen!”
Przemysl, dec. 20.
Gyóni Géza
Krasznainé, Enikő
Lejegyezte:
Krasznainé Enikő
2017. október 29.
Kapcsolódik
Gyóni Géza verse: Csak egy éjszakára…
Gyóni Géza szobra Sopronban
Mák Ferenc: Gyóni Géza fájdalma