Búcsú a képírótól – Mándli Gyula (1953-2023), a váci Katona Lajos Városi Könyvtár ny. igazgatója

Posted by Oros Sándor - május 6th, 2023

Kedves Kollégák!

Megrendülten tudatjuk, hogy 2023. március 13-án elhunyt Mándli Gyula könyvtáros, a váci Katona Lajos Városi Könyvtár nyugalmazott igazgatója, a Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének alapító, folytonos elnökségi tagja, több cikluson át elnöke. A szervezet 2013-ban Kertész Gyula Emlékéremmel ismerte el tevékenységét.

Mándli Gyula elhivatott könyvtáros, lokálpatrióta, a határon túli magyarokkal testvérkapcsolatot építő igaz hazafi volt. Az élete a könyvtárügy és a honismeret köré fonódott, munkásságának egyik legfontosabb eleme az a páratlan szervező és mozgósító erő volt, melynek eredményeként számos egyesület és szervezet neki köszönheti megalakulását, fennmaradását.

Mindezek elismeréseként a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 2022-ben Füzéki István-emlékéremben részesítette.

Kedves Gyula, emléked velünk marad, köszönjük, hogy ismerhettünk, hogy együtt munkálkodhattunk a helyismeret számos területén!

A Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének minden tagja, és vezetősége nevében:

Mennyeiné Várszegi Judit

Forrás: KATALIST, 2023. március 14.

Megemlékezés Mándli Gyuláról az MKE Helyismereti Könyvtárosok Szervezete honlapján

2023. március 13-án elhunyt Mándli Gyula könyvtáros, váci Katona Lajos Városi Könyvtár nyugalmazott igazgatója, a honismereti munka elkötelezettje.

Mándli Gyula Körmenden született 1953. április 24-én. Zalaegerszegen érettségizett a Csány László Közgazdasági Szakközépiskolában 1971-ben. 1975–1979 között a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola könyvtár-magyar nyelv- és irodalom szakán szerzett oklevelet. 2000-2002 között kitüntetéses diplomával végzett az ELTE BTK-án könyvtári menedzsment szakon.

Körmenden a városi művelődési központ és könyvtárban kezdte pályafutását, majd 1978-ban a szobi nagyközségi könyvtárban kapott állást. A könyvtárosi hivatás vezette őt a honismerethez. Szobon kezdett helytörténettel foglalkozni, érdekelte a település múltja. Felkérték falukrónika megírására. Teherbírását és tenni akarását jól jellemezte, hogy a számos szakmai elfoglaltság mellett elvállalta Nagymaroson is egy helytörténeti szakkör vezetését.

Alaposan beleásta magát Hont megye történetébe is. Nevéhez kötődik a szobi Börzsöny Múzeumban 1991-ben megnyitott, Hont megye történetét bemutató kiállítás, melyet ugyanebben az évben, a Honti napok alkalmából átvittek a Honti Múzeumba is.

Jelentős gyűjteményt hozott létre a nagymarosi erőműépítés munkálatairól is.

Az 1980-as évek közepén munkakapcsolatba került az Ipolyságiakkal, elsősorban Csáky Károly, neves néprajzossal és helytörténésszel. A személye által kiépített kapcsolatok és együttműködés hozzájárult, hogy Ipolyság és Vác testvérvárosi szerződést kötött 2004-ben. 2010-ben több évtizedes, határon is átívelő helytörténeti munka, kulturális kapcsolatépítés elismeréseként Ipolyság városában a képviselők egyhangú döntése által odaítélt Ipolyság város Díszpolgára kitüntetést Pásztor Lajos mérnök polgármestertől.

Az 1980-as évek elején a Hazafias Népfront keretében működött a honismereti mozgalom és Mándli Gyula a Pest megyei honismereti egyesületben kezdett tevékenykedni. 1983-tól rendszeresen látogatta az évente megrendezett Országos Honismereti Akadémiákat is. A mozgalom keretében helytörténeti módszertannal foglalkozott, publikált a témában és főiskolai táborokban előadásokat is tartott a helytörténet fontosságáról.

A rendszerváltáskor a Népfront megszűnt, létrehozták a Honismereti Szövetséget. A szövetség Pest megyei egyesületének (1991) sokáig vezetője volt, igyekezett összetartani azokat a munkatársakat a megyében. Az ő kezdeményezésére vette fel az egyesület 2006-ban Érdy János nevét. Nem csak publikált, hanem szerkesztőségi tagja volt a szövetség szakmai folyóiratának, a Honismeretnek is, amelyet számtalan általa készített felvétel illusztrál. Mintegy 50 kiadványban könyvben, katalógusban jelent meg alkotása, melyből néhány megtalálható a Magyar Fotográfiai Múzeumban is.

Mándli Gyula kezdeményezője volt a Váci Múzeum Egyesület és a Honti Múzeum Baráti Kör munkakapcsolata kialakításának, konferenciákat, előadásokat szervezett. Mint a Pest Megyei Erdy János Honismereti Egyesület elnöke nem csupán szervezője, hanem aktív résztvevője is a régió honismereti munkájának, melyhez szakmai és közismereti cikkek írásával, az Ipoly-menti kis falvak hagyományainak felkutatásával, feldolgozásával járult hozzá. 1982-ben Kiváló Munkáért, majd 1983-ban a Váci Járás Fejlesztéséért Emlékéremmel tüntették ki. 1988-ban Miniszteri Dicséretben részesült, egy évvel később Ortutay-Díjat vehetett át. 1992-ben, negyvenévesen megkapta a Népművelésért Díjat.

17 év szobi tevékenység után Szentendrén, a Pest Megyei Könyvtár Módszertani Osztályán dolgozott, majd 1995 tavaszán a váci Katona Lajos Városi Könyvtár vezetésére kapott megbízást. Mándli Gyula irányítása alatt a városi könyvtár kiadói tevékenységbe kezdett: 2000-ben indította el azt a helytörténeti kutatómunkát segítő kiadói tevékenységet, amelynek keretében először a könyvtár névadójának életrajzát és bibliográfiáját adta ki, majd 2001-ben indította el a Váci Téka sorozatot. Ez utóbbit elismerve, a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett ünnepségen adta át dr. Bóth János, Vác város polgármestere a könyvtárnak a Vác Város Művelődéséért díjat.

Elnökségi tagja volt a Magyar Könyvtárosok Egyesületének. 1978-tól az MKE Pest Megyei Szervezetének tagja; két ciklusban elnökségi tag, majd egy ciklusban az országos elnökség tagja volt. Aktív tevékenysége eredményeként alakult meg 1994-ben Vácott az egyesület tagszervezeteként a Helyismereti Könyvtárosok Szervezete, melynek két ciklusban elnöki tisztségét is betöltötte. 2013-ban Kertész Gyula Emlékéremmel köszönte meg a szervezet az alapító elnök munkáját.

Fotós pályafutását édesapja indította, aki egykori cserkészként megszerettette vele a természetjárást, a fényképezést. 1967-től a zalaegerszegi középiskola fotó szakkörének lett a tagja, s itt 4 évig tanult fotózni. Mindmáig őrzi az akkor készült fotónegatív tekercseket. Később áttért a diák készítésére is. A szobi munkahelyen elkezdett fotó-archívum kiépítésétől kezdve a mai napig mintegy 40 ezer darabos gyűjtemény tulajdonosa. Több tíz ezer diája, negatívja és digitális fotója őrzi az Ipolyság s a Dunakanyar természeti szépségeit és a települések történeti kincseit, a számtalan szakmai és baráti találkozó emlékét.

Források:

[Dudás Zoltán]: Szob múltjának kutatója. Népfront (1988.11.)

Katona M. István: Mándli Gyula, a honismereti munka elkötelezettje. Honismeret (2010.03)
Legyen a példa hódító. Pest Megyei Hírlap (1988.10.10.)

 

Mándli Gyula életrajza

Mándli Gyula Vas megyéből származott, 1953. április 24-én született Körmenden. Az érettségi vizsga után, 1971 őszén népművelőként kezdett el dolgozni a körmendi Városi és Járási Művelődési Központban, majd 1972. január 1-től a Városi és Járási Könyvtárban könyvtárosként folytatta. 1973 májusától 1975 nyaráig katonai szolgálatot teljesített, harci szolgálata mellett a laktanya könyvtárosa és ifjúsági klubjának vezetője volt. Leszerelése után, 1975-1979 között a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola könyvtár – magyar nyelv- és irodalom szakán levelező tagozaton szerzett oklevelet. Feleségével, Szabó Katalinnal 1979-ben költöztek Nagymarosra. Mándli Gyula 2000-2002 között kitüntetéses diplomával végzett az ELTE Bölcsészettudomány Kara levelező tagozatán könyvtári menedzsment szakon. 2002-ben megszerezte a könyvtári szakértői engedélyt, melyet 2007-ben megerősített, 2010-ben elvégezte a könyvtárvezetői tanfolyamot.

1978 márciusától a szobi Nagyközségi Könyvtár vezetőjeként kezdett el dolgozni Pest megyében. Akkor kezdődött a területi könyvtári tevékenység kiépítése, amely révén megismerte a Börzsöny településeit. A könyvtári munka mellett megbízták a település és társközségei, Ipolydamásd és Márianosztra helytörténetének kutatásával, amit később is folytatott, kiterjesztve az egykori Hont vármegye területére, illetve a Dunakanyar eseményeinek archiválására. Jelentős gyűjteményt hozott létre a nagymarosi erőműépítés munkálatairól. Ettől kezdve élete és munkája meghatározó részévé vált a helyismereti kutatómunka és archiválás. 1992. augusztus 20-án megkapta a Népművelésért-Díjat a kiemelkedő szakmai és közéleti tevékenységért.

17 év szobi tevékenység után, 1994. január elsejétől Szentendrén, a Pest Megyei Könyvtár Módszertani Osztályán dolgozott 9 hónapot, majd megpályázva és elnyerve a váci könyvtárigazgatói állást, 1995. szeptember elsejétől a Katona Lajos Városi könyvtár igazgatójaként folytatta szakmai tevékenységét. A hagyományos szakmai munka mellett az intézményt a hazai honismereti és helytörténeti munka egyik alapvető kutatóbázisává fejlesztette, lévén mindkét területen vezető szerepet betöltve, jelentős dokumentációt sikerült összegyűjtenie. A könyvtár belső átalakítása, a külső felújítása és a számítógépes rendszer létrehozása és fejlesztése, számos elnyert pályázat segítségével 1995-2015 között folyamatosan történt, négy alkalommal pályázott igazgatónak, s nyerte el az igazgatói munkakört. Az általa vezetett intézményt a Váci Képviselő-testület javaslatára Pest Megye Közgyűlése 1998. június 19-én Közművelődési Díjban részesítette, 2010. január 22-én pedig megkapta az önkormányzattól a Vác Város Művelődésért Díjat. A hatféle váci sajtóban több száz cikket közölt a könyvtár munkájáról, kulturális rendezvényekről, helyismereti témákról. 2016. május elsejével nyugalomba vonult.

1991-től a magyarországi és csehszlovákiai rendszerváltás kezdetétől folyamatos együttműködési kapcsolatot alakított ki az egykori Hont vármegye székhelyének, Ipolyságnak az intézményrendszerével. Szobtól kezdve Vácig folyamatosan fejlődött ez a munkakapcsolat és tartott haláláig. Az ipolysági könyvtárral és Honti Múzeummal éves szinten megkötött együttműködési szerződésük volt, amelynek részét képezte a város minden kulturális intézménye, a városi könyvtár központi irányításával. A 2004-2008-as években az NKA pályázatain több millió forint támogatást nyertek a közös munkára, amelybe bevonták a Pest Megyei Könyvtáros Egyesület intézményeit és tagjait is. Szakmai konferenciák, tanulmányutak és kiállítások jelezték a közös munka eredményeit. 2004-ben Vác testvérvárosa lett Ipolyság, a már említett könyvtári együttműködés volt az alapja a testvérvárosi szerződésnek. 2004-ben elnyerte az Ipolyság város Kulturális Díj-át a közös kulturális munkáért, 2010-ben pedig Ipolyság Város Díszpolgára címet kapott.

Könyvtárigazgatóként hivatalos együttműködési megállapodást kötött Vác finnországi testvérvárosának, Järvenpää városának könyvtárával, ahol 2007-ben vett részt a könyvtár alapításának évfordulóján, illetve finn kollégák jöttek el Vácra. Alapító tagja volt a váci Finn-Magyar Baráti Körnek, szoros kapcsolatban állt a Finn Nagykövetséggel. Rendszeresen kísérője volt a finn városi küldöttségeknek. 2013-ban finn baráti közös küldöttséggel utazott Järvempää-be, 2014-ben pedig a város meghívta egy fotókiállításra, melyen a Vácról készült fotóinak egy részét mutathatta be. 2015-ben a finn-magyar kulturális kapcsolatok fejlesztéséért a budapesti Finn Nagykövetségen Rátz István-díjat vehetett át. A váci sajtóban számos cikkben ismertette az együttműködést.

1983-tól vett részt a honismereti munkában, 1984-től kezdve minden évben résztvevője volt az Országos Honismereti Akadémiának. 1990-ben alapító tagja volt a Honismereti Szövetségnek, valamint a Pest megyei Honismereti Egyesületnek. Utóbbinak rövid megszakítással elnöki tisztségét is betöltötte. A szövetségnek kezdetektől elnökségi tagja volt, 1998-tól pedig az egyik alelnöke az utóbbi időkig. Állandó feladatai egyike volt a minden évben – az ország más-más városában – megrendezett honismereti akadémiának előkészítése és lebonyolítása, valamint a rendezvények fotódokumentációjának elkészítése és archiválása. Fotói a rendezvényekről a Honismeret folyóiratban rendszeresen megjelentek, amelynek 1992-1995 között szerkesztőbizottsági tagja is volt.

A Magyar Könyvtáros Egyesület Pest Megyei Szervezetének 1978-tól tagja, 1983-tól elnökségi tagja volt három ciklusban, 1983-1988 között szerkesztőségi tag volt a Pest Megyei Könyvtáros szerkesztőbizottságában. 1990-től a Pest megyei helyismereti könyvtáros munkaközösség vezetője volt, ami alapját képezte a később megszervezett országos helyismereti könyvtáros szervezetnek.

1994-ben az első váci tanácskozáson alakult meg a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Helyismereti Könyvtárosok Szervezete, amelynek alapító elnöke két ciklusban, majd titkára, 2011-től ismét elnöke volt 2015-ig. Sok rendezvény mellett 18 önálló helyismereti konferenciát sikerült megszervezni az évek során. Szenvedélyes és következetes fotózásának köszönhetően teljes fotóarchívumot állított össze a szervezet életéről. 2015-től elnökségi tagként segítette a szervezet munkáját és gondozója volt a Helyismereti Könyvtárosok Szervezete Kódexének, amely a szervezet életét rögzíti. 2013-ban Kertész Gyula Emlékéremmel ismerték el a szervezetért végzett tevékenységét.

2007-2011 között tagja volt a Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnökségének, szervezeti feladatai között szerepelt a könyvtári rendezvények fotódokumentációjának elkészítése és archiválása is. 1993-tól tagja volt a MKE Módszertani Munkabizottságának – annak beolvadásáig az Olvasószolgálati szekcióba -, részt vett az országos rendezvényeken és olvasótáborokban.

A szakmai tevékenysége mellett rendszeres előadója volt a TIT-nek, a konferenciáknak és a szakmai tanácskozásoknak, mintegy 130 előadást tartott könyvtárosoknak, könyvtárlátogatóknak, gyerekeknek, nyugdíjas csoportoknak. Az előadások témái: könyvtárügy és honismeret.

Publikációs listája is nagyon gazdag: kiadványok szerkesztője, tanulmányok szerzője Börzsönyvidék 1+2 (1993-1994), Pest Megyei Krónikás (1994), Katona Lajos (2000), „…egyházat építek itt” (2000), Népek, hősök, emberek (2000), Szob 2000 – Honismereti kiskönyvtár, Helyismereti Könyvtárosok IX. Országos Tanácskozása (2003). Több tanulmányt jelentetett meg a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros folyóiratban, cikkeket a Könyvtári Levelező/Lap-ban, a Pest Megyei Könyvtáros lapban. Sajtószerkesztői munkája: 1990-1995 között főszerkesztője a Szobi Hírnök havi folyóiratnak, a Honismereti Hírmondónak (1992-1995).

50 éven át készített fényképeket, közel százezer felvételt tudhatott magáénak, fotói megtalálhatóak számos folyóiratban, könyvben, de bekerültek a Magyar Fotográfiai Múzeumba is. Az elmúlt években 8 csoportos és 8 egyéni fotókiállításon vett részt, ezekből kettő Ipolyságon, kettő Vácon, egy az Országos Idegennyelvű Könyvtárban, egy Erdőkertesen és Szobon, egy pedig Järvenpää-ben került megrendezésre.

A Pest megyében töltött 34 év alatt számtalan helyi újságban és szakmai folyóiratban jelentek meg fényképei az általa írt cikkekben és tanulmányokban.

Mándli Gyula nagyon gazdag életpályájából kirajzolódik az állandóan megújulni képes, munkáját folyamatosan magas színvonalon végző elhivatott könyvtáros, a megrögzött lokálpatrióta, a határon túli magyarjainkkal testvérkapcsolatot építő igaz hazafi. A könyvtárügy és a honismeret köré fonódott élete példaértékű minden könyvtáros számára. Munkásságának egyik legfontosabb eleme az a páratlan szervező és mozgósító erő volt, melynek eredményeként számos egyesület és szervezet köszönheti megalakulását, fennmaradását Mándli Gyulának. Mindezek elismeréseként a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 2022-ben Füzéki István-emlékéremben részesítette.

Forrás: Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének levelezőlistája

Balassi Bálint: Kegyelmes Isten (1591)


Mándli Gyula ny. könyvtárigazgató temetési szertartását Beer Miklós ny. váci püspök celebrálta a nagymarosi temetőben.

Gyászbeszédek

– elhangzottak a nagymarosi temetőben, 2023. március 24-én

Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnökének gyászbeszéde

Kedves Mándli család, kedves Gyászoló Közösség!

A Honismereti Szövetség, a honismereti mozgalom nagy családja nevében búcsúzom Mándli Gyulától, országos szervezetünk alelnökétől, az Érdy János Honismereti Egyesület elnökétől, kedves barátunktól. Pest megyei egyesületünknek alapító tagja, titkára, majd hosszú időn át elnöke volt. Országos szövetségünknek pedig 1998-tól, azaz negyedszázadon át volt alelnöke. Közösségünk egyik vezetőjét gyászoljuk tehát és úgy gondolom, hogy nem véletlen, hogy éppen a Honismeret napján kísérjük őt utolsó útjára. Máshogy terveztük ezt a napot – a mai elnökségi ülést is –, amelyről utoljára beszéltem vele. Egészen másra készültünk, például arra, hogy felköszöntjük még tavasszal (egy hónap múlva) 70. születésnapján. Sajnos ez már nem adatott meg!

Pedig jó lett volna megköszönni neki személyesen, hogy mi mindent kaptunk tőle. Most a Jóistenek adunk hálát érte, hogy köztünk volt, hogy együtt dolgozhattunk vele civil szolgálatunkban, a honismereti mozgalomban. Állandó jelenléte rendezvényeinken, Szövetségünk életében magától értetődőnek és végtelennek tűnt: ha honismereti konferencia van, Mándli ott van és megörökít minket! Kezében ott volt mindig a fényképezőgép, elképzelhetetlen volt nélküle. Ha egy kép fog beugrani csak személyéről, akkor biztosan attribútumával, fotómasinájával jelenik majd meg lelki szemeink előtt. Krónikás közösségünknek így lett ő a képes krónikása.

De természetesen ennél ő sokkal több volt. Vérbeli könyvtáros, helytörténeti kutató. Éppen 45 éve, 1978-ban kezdte meg a honismereti munkát a szobi könyvtár vezetőjeként Ipolydamásd és Márianosztra helytörténetének kutatásával. Az egykori Hont vármegye és a Dunakanyar múltjának feltárása és közkinccsé tétele ettől kezdve szívügye lett. Szakmai pályáján a Váci Katona Lajos Könyvtár igazgatójaként alkothatott igazán maradandót. E két évtizedben nagy hangsúlyt fektetett a könyvtár helyismereti fejlesztésére és országos szinten szakmájában is a legjobban képviselte ezt a területet, amikor egyik létrehozója, alapító elnöke lett a Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének. Elévülhetetlen érdeme, hogy vezetése alatt létrejött a váci könyvtárban a honismereti országos könyvtár, amelyet aztán a Honismereti Szövetség a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtárának adományozhatott. Hosszan lehetne még sorolni Gyula érdemeit, de itt most erre nincsen több lehetőség. Munkásságának, honismereti hagyatékának feldolgozása a jövő nagy feladata lesz!

Végül csak egy fontos dologról szólnék, Gyula ravatalánál is úgy érzem szükséges megemlítenem. Közismert szólam, hogy minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő. Általában valóban így van ez, és Gyula esetében ez a legteljesebb értelemben igaz volt. Felesége, Kati támogatta és nélküle Gyula nem lehetett volna mindnyájunk Mándlija, s nem élhetett volna olyan kiteljesedett életet, futhatott volna be olyan szakmai pályát, mint ami előtt tiszteleghetünk. Igazi társa volt ő – ahogy Gyula fogalmazott egy interjújában „a legnagyobb segítőm” – és ez messzemenően így volt a honismereti munka esetében is. Ezt a honismereti nagycsalád nevében nagyon köszönöm Neked kedves Kati, és továbbra is számítunk Rád, mindig szívesen fogunk látni körünkben, rendezvényeinken, melyeket Gyula immár felülről fog figyelni, ebben én biztos vagyok!

Drága Gyula, nagyon hiányozni fogsz nekünk, nyugodj békében!

 

Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria igazgatójának búcsúztatója
– felolvasta Nagy Tímea, Ipolyság alpolgármestere

Tisztelt gyászoló család, gyászoló közösség!

Mándli Gyulát Ipolyságon közmegbecsülés, tisztelet, szeretet övezte. Nem túlzás ezt így kijelenteni, hiszen városunkban önkormányzati alkalmazottak, könyvtárosok, muzeológusok és múzeumbarátok, pedagógusok és képzőművészek népes csoportjával tartott kapcsolatot, dolgozott együtt nagy rendszerességgel.  Mindeközben hivatástudatot, a külhoni magyarság iránti elkötelezettséget, pozitív energiát, jókedvet sugárzott.

Kutatóinkhoz publikációkat és információkat, könyvtárosainkhoz modern munkamódszereket közvetített, ínséges időkben jelentős mennyiségű könyvvel segítette használható állapotban tartani bibliotékánk állományát.

Közös munkánkat, örömeinket és bánatainkat megörökítő fényképeivel, cikkeivel, kiállításaival majd negyed évszázadunk egyik fontos krónikásává vált.

Szakembereinknek sok esetben biztosította azt a lehetőséget, hogy korszerűbb módon működő munkahelyeket látogassanak meg, eszmecserét folytassanak kitűnő kollégákkal. Képzőművészeinkben ma is élnek a Katona Lajos Városi Könyvtár galériájában nyitott kiállításaik megható emlékei. Fontos kapocsként működött anyaországunk és Ipolyság között. Meghatározó szerepe volt a városunk és Szob, illetve városunk és Vác közgyűjteményei, önkormányzatai, iskolái, civilszervezetei közötti, máig is működő együttműködés kialakításában, abban, hogy Ipolyság és Vác testvérvárosi kapcsolatot létesítettek egymással. Jelentős szerepe volt abban, hogy Ipolyságtól Észak Komáromig, Érdtől Komáromig határon átnyúló szakmai kapcsolatok és barátságok szövődtek.

Mindezzel kapcsolatos hálánkat 2003-ban Ipolyság Város Díjával, 2009-ben díszpolgári cím adományozásával is kifejeztük. Megtiszteltetésként éltük meg, hogy elfogadta. Emlékezetünkben segítőkész kollégaként, barátként, sok jó kezdeményezés éltető kovászaként él tovább.

Áldott legyen az emléke!

Összeállította: Haraszti Pálné

Comments are closed.

Blog Home