A nemes gróf „csak” nemzeti könyvtárt alapított
Évtizedek óta hallom/olvasom, hogy a Nemzeti Múzeumot gróf Széchényi Ferenc alapította, most pedig arról adtak hírt a Magyar Narancs 2022. dec. 8-i számában, hogy a Nemzeti Múzeum alapításának 220. évfordulóját ünnepelték fényes részvétellel.
Berlász Jenő, a kitűnő történész több mint 40 évvel ezelőtt adta közre mintaszerű intézménymonográfiáját: Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802-1867. Bp. OSZK 1981. 555 p. Nagyszabású műve sajnos torzón maradt, de az időszak keretein belül tisztázta az alapítás körülményeit és időpontját. Mindent tőle tudok ebben a témában, és csodálkozom, hogy az intézmény kései utódai, mai vezetői ezt a tévedést – mai szlogennel: csúsztatást – szó nélkül hagyják.
Berlász Jenő segítségével öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Már az első bekezdésekben a következő mondatokkal indított a szerző: a Magyar Hírmondó és a pest-budai német nyelvű lapok arról adtak hírt 1802-ben, hogy „Gróf Széchényi Ferenc ’mindkét magyar hazában már elhíresedett, nagy fáradtággal és sok költséggel szerzett ritka gyűjteményeit, melyek könyvekben, kézírásokban, képekben, címerekben, mappákban s pénzekben állanak, példás hazafisággal a magyar haza használatára ajánlotta és ajándékozta.’” (Berlász 9. p.)
A részleteket A Széchényi Országos Könyvtár megalapítása című fejezetből, a 41-47. lapokról ismerhetjük meg. Ehelyütt természetesen nem idézhetem a részleteket, csak a lényegre térek ki. Felségfolyamodványát Széchényi 1802 márciusában nyújtotta be a bécsi Magyar Kancelláriához, és az ügyek folyományaként 1802. november 25-én írta alá Bécsben az alapító oklevelet, melyet a király jóváhagyott. (Magyar szövege a 44-47. lapokon.) „Mi Második Ferenc […] Magyarország […] királya […] emlékezetül adjuk […] Széchényi Ferenc gróf […] Magyarországunk használatára szentelt és szolgáló saját könyvtáráról és ehhez tartozó egyéb gyűjteményeiről határozott adományozó nyilatkozatot tett s ezt pecsétjével és aláírásával megerősítette s megőrzés végett a mi Magyar Udvari Kancelláriánk levéltárába benyújtotta… (46. p.) Azzal zárta alapítványát Széchényi Ferenc: „kérvén, hogy e nyilatkozatom és adománylevelem a magas Magyar Kir. Udvari Kancellária irattárában helyeztessék […] kettős példányban a királyi hozzájárulás és kiváltságlevél formájában állíttassék ki, melynek egyik példánya a többször említett (sic!) Nemzeti Könyvtárban, másika pedig az én levéltáramban fog elhelyeztetni.” Széchényi Ferenc tehát nemzeti könyvtárt alapított gyűjteményéből, amely az akkori szokásoknak megfelelően nem csak könyvekből, kéziratokból állt, hanem muzeális tárgyakból is. A mintegy négy és félezer éve létező könyvtárak ugyanis gyűjtöttek tárgyi emlékeket is. Azóta november 25-e a nemzeti könyvtár alapításának évfordulója.
Berlász Jenő azt is tisztázta A Magyar Nemzeti Múzeum terve és törvénybe iktatása (1806-1808) című fejezetében, hogy múzeumalapításra 1808-ban került sor. (75-85. p.) Ezt sem részletezhetem. Miller Jakab Ferdinánd (az első könyvtárnok, vagyis könyvtárigazgató) „- József főherceg nádor – megbízásából – nagyterjedelmű javaslatot készített az Országos Könyvtár jogállásának megerősítésére, illetőleg szélesebb szervezeti alapokon való továbbfejlesztésére. Ebben azt indítványozta, bízassék a könyvtár törvényhatóságilag a rendek gondjaira, illetőleg állíttassék fel – ugyancsak a rendek védelme alatt – egy olyan, a Könyvtárhoz szorosan csatlakozó művelődési intézet, amely a nemzetnek nem csak a szellemi, de anyagi kultúráját is hivatott lesz feltárni. Más szóval: azt tanácsolta, szerveztessék az Országos Könyvtár bevonásával egy Magyar Nemzeti Múzeum, amely a könyveken, kéziratokon és grafikai alkotásokon túl, a haza régészeti és történeti emlékeit, természeti produktumait és műipari alkotásait is gyűjteni fogja. Olyasféle intézetre gondolt, mint amilyenek külföldön (Rómában, Firenzében, Milánóban, Szentpétervárt, Berlinben, Drezdában, Casselben és Bécsben) már fennálltak. Csakhogy a hazai múzeum – ismételjük – nem egyetemes gyűjtőkörű intézet akart lenni, hanem kizárólag nemzeti. S éppen ebben állt eredetisége, kontinentális viszonylatban úttörő szerepe.” (75. p.) Itt sem részletezem a folyamatot, aki kíváncsi, Berlász kötetében olvashatja a részletes tervezetet. Miller Javaslata Eszterházy József gróf tanácsnok kezébe került, aki hat jeles tudóst, Kitaibel Pál, Mitterpacher Lajos, Schönbauer József, Schönwisner István, Schwartner Márton professzorokat és Miller Jakab Ferdinándot bízta meg, hogy azt tárgyalják meg. A szakbizottság tagjai 1806. november 14-én teljes egyetértéssel terjesztették a javaslatot József nádor elé. (76. p.) Ezután a nádor vette kézbe az ügyet. A múzeumjavaslat nádori előterjesztése még az 1807. évi országgyűlésen megtörtént, de csak a legvégső időszakban, december 15-én. Így megtárgyalására nem kerülhetett sor. A múzeumalapítást az 1808. augusztus 28-án összeült országgyűlésen hagyták jóvá, így az 1808. évi 8. sz. törvénycikk hozta létre a nemzeti múzeumot.
Berlász e fejezetet ezzel zárta: „E törvény életbeléptetésével a Széchényi Országos Könyvtár – hat évvel alapítása után – de iure megszűnt önálló intézmény lenni. Mostantól fogva csupán egyik tagozata, osztálya volt a magyar művelődés ügyét szélesebb körben szolgálni hivatott új létesítménynek, a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Tulajdonképpen a Múzeum Könyvtára (Bibliotheca Musei Nationalis) lett.”
Széchényi ezt a kibővített intézetet nem tekinthette többé a maga alapításának: ez már József nádor elhatározásának és fáradozásának eredménye volt. Mégsem tarthatta a változást károsnak, hiszen nyilvánvaló lehetett előtte, hogy az új múzeumi szervezet a Könyvtár létének, védelmének és fennmaradásának az erős biztosítékául fog szolgálni. (85. p.) Az Országos Széchényi Könyvtár nevet 1949-től viseli a Könyvtár, azóta (ismét) önálló intézmény.
Azt javaslom a tisztelt muzeológus kollégáknak, maradjunk a történelmi tényeknél. Széchényi Ferenc gróf 1802-ben a Nemzeti Könyvtárt alapította meg. A Magyar Nemzeti Múzeumot pedig 1808-ban József főherceg nádor állította fel – Miller Jakab Ferdinánd segítségével.
Tóth Gyula