Kötetlen beszélgetés Gráberné Bősze Klárával, a Könyvtárostanárok Egyesülete Emlékérem életműdíjasával

Klári, azt tudjuk, hogy középiskolai tanár, okleveles könyvtáros, bibliográfus vagy, de engem az iskoláiddal, az iskolai könyvtárakkal való kapcsolatod érdekel.  Mi a legkedvesebb általános iskolai élményed?

Édes Krisztinám, csalódást kell neked okoznom, mert nem jártam általános iskolába. A soproni orsolyita belső elemi leányiskola I-IV. osztályában tanultam, és utána a nyolcosztályos leánygimnáziumba írattak be a szüleim. 1938/39-1947/48-as tanévig. Az osolyita apácáknál, bár lehet, hogy más szerzetesnők iskoláiban is volt: külső, belső és gyakorló elemi leányiskola. A gyakorló kis létszámú volt, és a tanítónőképző gyakorlója. Érdekes, hogy évekkel később Budapesten, a Veres Pálné Gimnáziumban kollégák lettünk Felméryné Bessenyei Arankával, akivel Sopronban egy osztályba jártunk, én az I., ő a III. osztályba, mert ez a kettő összevont osztály volt és nagyon kedves tanítónőnk volt, Mater Dominika.  

 Több generációt követhettél végig az oktatási rendszerben. Miben volt másabb az első néhány iskolai éved, mint az unokáidé? 

Nagyon szép és jó emlékeim adódnak, pl. M. Domi azt mondta: “mindenki a jobb kezébe veszi a ceruzát és ír, vonalat, karikát…” és bár én balkezes vagyok azóta is jobb kézzel írok, a személyiségi jogaimról akkor még semmit sem tudtam, és az hiszem nem okozott kárt bennem.

A gimnáziumban is jól éreztem magam, soha nem voltam kitűnő tanuló, de jó rendű. Itt is főleg apácák tanítottak, akik középiskolai tanári diplomával rendelkeztek, de volt egy-két világi tanárunk is. Mindenkire nagy szeretettel és köszönettel emlékszem. Később is találkoztunk, sok emlékem van ezekről is. Főleg, amikor már ki lehetett menni Bécsbe, a Mauer-ban (osztrák orsolyita zárda és iskolák) tanították az én volt tanáraim az osztrák leánykákat.

 Mikor kötelezted el magad a könyvek mellett? 

Az iskolában volt iskolai könyvtár, amit rendszeresen gyarapítottak és az iskolai értesítők/évkönyvekben beszámoltak a gyarapodásról. A tanári könyvtár állományát nyomtatásban is megjelentették 1913-ban (OSzK 297.244). Családomnak sok könyve volt és minden évben karácsonyra, születésnapra, névnapra is kaptam könyveket, így ritkán jártam a gimnázium ifjúsági könyvtárába, de ismertem és használtam. Soror Lívia, fiatal magyar tanárunk a tankönyvekben nem szereplő kortárs írókkal is megismertetett bennünket, és felhívta figyelmünket az ifjúsági könyvtárban találhatókra.   Legkorábbi emlékeim talán, hogy nagynéniimnek is volt külön-külön saját könyvtáruk és ajánlottak olvasmányokat, mert tudták, hogy szeretek olvasni és érdeklődő vagyok. Tízes éveim végén jártam a GySEV könyvtárába, és onnan is kölcsönöztem olvasnivalót, a Bánya-mérnöki kar könyvtárában is voltak nem szakmai könyvek, szépirodalom a hallgatóknak.

De a bányamérnöki kar könyvtárának vezetője, aki tanár, majd tanfelügyelő volt, nagyon okos, jól képzett könyvtárvezető volt, könyvtári félórákat tartott – Szabad Nép félórák helyett –

így tanultuk, és ő is a beosztottaival együtt a könyvtárosi szakmát.

Nagy szeretettel beszélsz az orsolyitákról, de ha jól tudom nem ebben az iskolában érettségiztél végül. 

Az egyházi iskolák bezárása, államosítása után a Liszt Ferenc állami leánygimnáziumba kerültem, ott érettségiztem. Bizonyára volt könyvtár, de személyes emlékem nincs róla. Később írtam róla 1960-ban a szakdolgozatomban, akkor már József Attila leánygimnáziumnak hívták: “A soproni iskolai könyvtárak története és mai helyzete.” 42-52. lev.

 1951-től a könyvtárakhoz köt a munkád, mely évek alatt hivatásoddá vált. Hogyan kerültél egyre közelebb az iskolai könyvtárakhoz? 

Már a szakdolgozatomban is foglalkoztam érintőlegesen a történetükkel. Az OPKM- ben egyre több ilyen feladatom lett. Én készítettem el a Magyarországi iskolai értesítők bibliográfiáját az első kötettől a huszadikig.

 Nyugdíjasként kezdtél ténylegesen iskolai könyvtárban dolgozni. Szerinted miben más egy iskolai könyvtáros más könyvtárban dolgozó kollégájától? 

-Egy iskolai könyvtáros azért más, mert itt minden témában, tantárgyban készen kell lenni, segíteni. Ezen kívül a könyvtári munkákban is ugyanígy. Egy nagy könyvtárban vagy feldolgozó könyvtáros vagy, vagy olvasószolgálatos, vagy folyóiratos stb. Természetesen a feldolgozó könyvtárost bármikor beoszthatják kölcsönözni vagy az olvasóterembe, de fordítva ez nem működik. Az iskolai könyvtárban az olvasószolgálaton van a hangsúly, mert minden szünetben jönnek a diákok mindenféle kéréssel.

Milyen a jó iskolai könyvtáros?

Az a jó iskolai könyvtáros, aki mindig szeretettel fogadja a betérőket és tud nekik segíteni, tanácsot adni.

 Többször mondtad, hogy elsősorban nem könyvtárostanár vagy, de én ezt cáfolnám, hiszen tudom, hogy vannak diákok, akiket az iskolában és a ballagás után is segítettél. 

Én az iskolában főleg az iskolatörténettel foglalkoztam, de sok emlékem van, amikor különleges kérdésekre tudtam választ adni, illetve segíteni, és valamennyi gyerek nagyon hálás volt. Igen többen voltak, vannak, akik érettségi után is jelentkeztek, tartom velük a kapcsolatot. Ez nagyon jó érzés.  Nagyon szerettem könyvtárosnak lenni, hálás vagyok a jó Istennek, hogy ezt kaptam tőle. Ugyanígy nagyon jó a kapcsolat a nyugdíjas tanárokkal, Zalán Péterné Ilus minden hónapban szervez egy nagyszerű találkozót, amikor elmegyünk valahová. Például legutóbb a Szépművészeti Múzeumban voltunk az El Greco kiállításon. Előtte, utána jót beszélgetünk. Nagyon sok remek élményben részesültünk, részsülünk így Ilus jóvoltából.

 Korábban már elismerték a munkádat a Szinnyei-díjjal. Másabb érzés ez a mostani Emlékérem?

Igen nagy megtiszteltetés, nagy öröm volt a Szinnyei-díj. Az ünnepélyes átadás is különleges élmény volt, de az átadó dr. Hiller István miniszter úr rideg, hideg viselkedése kissé rosszul esett, mert egy városból származunk és édesapját nagyon jól ismertem.

A mostani emlékérem még nagyobb örömet okozott, nagy meglepetés. Nem tudom megérdemlem-e. Nagyon-nagyon szépen köszönöm. Megható, szívet melengető érzés volt az átadó ünnepség, a sok szeretet, kedvesség, gratuláció, amit kaptam, a színhely, az Országos Széchenyi Könyvtár. Köszönöm, könnybe lábad a szemem, elérzékenyülök, köszönöm, köszönöm. A 2022-es KTE Emlékérem átadásáról részletesen olvashatunk.

Mi köszönjük, hogy te vagy „A Klári nénink”, legalább tudjuk hova kell eljutnunk.

 Klári nénivel találkozhattok a Veres Pálné Gimnázium Könyvtárának bemutatójában.

 Cserlakiné Hagymássy Krisztina, Veres Pálné Gimnázium Könyvtára,

a Könyvtárostanárok Egyesületének elnöke