Varga István, a Fonyódi Művelődési Központ, Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény megbízott intézményvezetője, könyvtáros, könyvtári-informatikus, helytörténeti kutató

Varga István 1971. szeptember 1-jén született Nagykőrösön. Általános – és középiskolai tanulmányait is itt végezte; a nagykőrösi Arany János Gimnáziumban érettségizett 1990-ben. Még ugyanezen évben a Szabó Károly Városi Könyvtárban (Nagykőrös) helyezkedett el helyismereti-, tájékoztató segédkönyvtárosként. 1994-ben elvégezte a könyvtáros-asszisztens képzést az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjában. 1997-ben kiváló minősítésű diplomás könyvtáros lett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán Szegeden. Diplomamunkája: a Ki kicsoda Nagykőrösön? – 2007-ben kibővítve, könyvalakban is megjelent.

1999-ben a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán informatikus-könyvtáros képesítést szerzett. Szakdolgozata: Híressé vált nagykőrösiek.

Varga István 2000. január 1-jén került Fonyódra, ahol az Eötvös Károly Városi Könyvtár igazgatója lett. Vezetése alatt a könyvtár számítógépekkel, informatikai eszközökkel bővült, megkezdődött a Szikla integrált könyvtári rendszer használata; a későbbiekben pedig értékes helytörténeti anyagok digitalizálása is.

A könyvtárban többek közt számos író-olvasó találkozót, Költészet napi megemlékezést és egyéb olvasás-népszerűsítő rendezvényt szervezett a könyvek és az olvasás megszerettetése érdekében. 2007-től a könyvtár és a művelődési ház összevonása után a könyvtári feladatok mellett programszervezői munkát is végzett.

2014-ben elkészült a Művelődési Központ új épülete. A kezdetektől fogva aktívan részt vett a tervezésben; javaslataival nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az épület egyaránt megfeleljen a mai kor elvárásainak és a használók igényeinek egyaránt. 2020. január 1-jétől ismét a Fonyódi Művelődési Központ, Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény megbízott vezetője. Nős, felesége Németh Viktória. Gyermekeik: Sámuel 13 éves, Jonatán 11 éves és Abigél 8 éves.

Munka közben – kutatás közben.

 PUBLIKÁCIÓI

1997 óta publikál. Cikkei, írásai helyismereti kiadványokban és folyóiratokban jelentek meg. Többek közt foglalkozik családtörténettel, történeti demográfiával, gróf Zichy Béla és családja históriájával, Fonyód és a Balaton térképi ábrázolásaival illetve egyéb helytörténeti témákkal (bibliográfia, földrajzi és ragadványnevek, visszaemlékezések, anyakönyvek, fotó-albumok feldolgozása stb.).

A PUBLIKÁCIÓS LISTÁBÓL KIEMELT KÖNYVEI

• Nagykőrösi ki kicsoda A-Zs. – Szerkesztés, lexikoncikkek írása. Nagykőrös, 1997.
• „A fonyódi öreg fűzfák…” : múltidéző lapozgatás régvolt újságokban, könyvekben. – Összeáll. Csutorás Lászlóval. Fonyód, 2000.
• Somogyi könyvtáros ki kicsoda. – Szerkesztés Varga Róberttel, lexikoncikkek írása. Kaposvár, 2001.
• Fonyód-fürdőtelep múltja képes levelező-lapokon. Régi fonyódi képeslapok bemutatása. – Veszprém, Faa Produkt, 2004.
• Adalékok a zsidóság fonyódi történetéhez. – Veszprém, Agenda Natura, 2005.
• Szaploncai Szaplonczay Manó élete és munkássága írásai és egyéb dokumentumok tükrében. Sajtó alá rendezés. – Veszprém, Agenda Natura, 2006.
• Fonyód anno : Képek a régi Fonyódról. – Veszprém, Agenda Natura, 2007.
• László Gábor 1896-os fonyódi naplója. – Sajtó alá rendezés. Veszprém, Agenda Natura, 2008.
• Fonyódi útikalauz : emlékhelyek, látnivalók Fonyódon. – Fonyódi Turisztikai Egyesület, 2012.
• A fonyódi Várhegy (összeáll. Szabó Balázzsal). – Fonyód, 2013.
• A fonyódi gróf Zichy Béla-telep : Villasor a Balaton felett. – Fonyód, 2015. (NKA támogatással) (utánnyomás 2020.)
• Festők Fonyódon : 1836-2015. Géger Melindával. – Fonyód, 2015.
• Színcsodák álmodója : Szinyei Merse Pál Fonyódon. Szerk. Szinyei Merse Annával. – Fonyód, 2016.
• Fonyód 1919-ben : Források Tószeghy Albert és társai meggyilkolásához. – Fonyód, 2019.

Könyvei nagy része megtalálható az Országos Széchényi Könyvtár által gondozott Magyar Elektronikus Könyvtárban is. https://mek.oszk.hu/kereses.

Évtizedek óta kitartó lelkesedéssel, időt, energiát nem kímélve kutatja Fonyód múltját. Szerkeszti és gondozza a várossal kapcsolatos írásokat és adatokat tartalmazó „Fonyód régen” blogot. Írásainak forrását többek közt bélatelepi (és fonyódi) újságcikkek, egyéb korabeli lapok, képeslapok, fotóalbumok, gyászjelentések, levelezések, házassági anyakönyvi kivonatok, ingatlanokra vonatkozó feljegyzések és tulajdonlapok, fonyódi polgárok féltve őrzött régi fényképei, képeslapjai, iratai és visszaemlékezései jelentik.

„Nem a múlt az, ami felé az élet halad, hanem – a jövő! A holnapnak nagyobb a súlya, mint a tegnapnak. A ma ugyan tegnap született, de már a holnap hullámain ringatózik. A tegnap már a múlt: viszont az a gyökér!…” – vallja Csutorás László szerkesztőtársával A FONYÓDI ÖREG FŰZFÁK…” : MÚLTIDÉZŐ LAPOZGATÁS RÉGVOLT ÚJSÁGOKBAN, KÖNYVEKBEN c. kötetben.

Szívet melengetően fogalmazza meg credóját a FONYÓD ANNO. KÉPEK A RÉGI FONYÓDRÓL című könyvében:

„… Azt álmodtam, hogy az 1800-as évek végén itt Fonyódon valaki végigjárta az akkori falut, és sorra lefotografálta az öreg házakat, Béla- és Sándortelepen a frissen épült villákat, nyaralóikkal együtt, a meglévő épületeket, az utakat, a strandolókat és természetesen a jó fonyódiakat – dédapáinkat, ükanyáinkat, kisgyerekként szaladgáló nagyszüleinket. Azt is álmodtam még, hogy ez a helybéli fotográfus nagyon vigyázott a fényképeire, albumba rendezgetve jól eltette mindahányat, mert arra is gondolt, egyszer hátha jönnek majd utána olyanok, akik örülni fognak, ha megcsodálhatják a fénnyel írott képeket, felfedezve rajtuk a réges-régi Fonyód békebeli szépségét. Titkon azt is remélte, hogy a megsárgult, ódon hangulatot idéző, lebilincselő felvételek az ezredforduló tájékán talán előkerülnek, és a dédunokák felidézik a régmúlt Fonyódját.

……………..

És az álom kezd valósággá válni. Mert – ha megértjük az Idők szavát, rájövünk, hogy – Mi vagyunk a dédunokák, a mi feladatunk megidézni felmenőink világát, összegyűjteni a még fellelhető emlékeket, hogy azok ne vesszenek el, hanem erőt merítve belőlük ápoljuk lokálpatrióta érzéseinket.” 

A FONYÓDI GRÓF ZICHY BÉLA-TELEP. VILLASOR A BALATON FELETT című könyvének bevezetésében így ír:

„Bélatelep története az 1860-as években kezdődött el, amikor a Zichy-uradalom jószágigazgatója, Perlaky József családjával, barátaival a fonyódi major ellenőrzését összekötötte a balatoni fürdőzéssel és a várhegyi kirándulással. A több évtizedig tartó szokás újabb és újabb vendégeket vonzott magához, mígnem az egyik barát, Szaplonczay Manó vármegyei tiszti főorvos agyában kipattant a zseniális gondolat: a fürdőzést, a kirándulást másokkal is meg kell ismertetni, létre kell hozni egy nyaraló-telepet, amely kihasználja a hely páratlan adottságait: a balatoni fürdés, úszás egészségre gyakorolt jótékony hatását, a Várhegy kristálytiszta, ózondús levegőjét, az ottani sétákat, kirándulásokat, valamint a hegyről látható gyönyörű kilátást…

…A könyv összegyűjtött adatok, források, vendégszövegek összegzése, egybegyűjtése.” Varga István kutatásait és a könyv megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

FONYÓD TÖRTÉNELME KAPCSÁN egyik kedvence az 1896-ban Bélatelepen nyaraló László Gábor, aki 18 évesen naplót vezetett fonyódi élményeiről, s amely egy véletlen folytán előkerült; nagy örömét lelte a feldolgozásában és a jegyzetekkel való kiegészítésben.

FONYÓDNAK KOMOLY MŰVÉSZETI MÚLTJA ÉS JELENE VAN. A múltba tekintve számos író, költő, festőművész kötődött Fonyódhoz vagy töltötte itt a nyarat. Két nyáron át (1916-1917) Szinyei Merse Pál festőművész családjával a Velics villában nyaralt; források szerint ez idő alatt a festőművész 10 képet festett.

2016-ban Szinyei Merse Pál festményeinek másolataiból kiállítást rendeztek a felújított és múzeummá alakított Velics-villában.

„Varga István helytörténész kutatásai sokat segítettek abban, hogy ezen a kiállításon és főként az azt kísérő kiadványban számos új, eddig ismeretlen anyagot is megismerhessen a látogató, illetve az olvasó.” (Szinyei Merse Anna művészettörténész, a festő dédunokája)

A Szinyei kiállításon, 2016-ban.

A SZÍNCSODÁK ÁLMODÓJA. SZINYEI MERSE PÁL FONYÓDON című Szinyei Merse Annával szerkesztett könyvben A SAJTÓBAN MEGJELENT MÉLTATÁSOK SZINYEI FONYÓDON FESTETT KÉPEIRŐL című összeállítás a könyvtáros-helytörténész Varga István munkája.

„E kötet részét képezik még azok a korabeli írások, amelyek értékelték és bemutatták Szinyei balatoni festményeit az Ernst Múzeumban és a Nemzeti Szalonban történt kiállításuk után. Méltatták az idős művészt, jelezve, hogy munkásságába a balatoni, fonyódi időszak új színt vitt. Közöljük a legfontosabb szemtanúk – Molnár C. Pál, és az unokák, Pál és Félix – visszaemlékezéseit, hiszen ők közvetlen közelről láthatták a művészt alkotás és pihenés közben, segíthették őt műveinek létrehozásában. …

…Nem lehet eléggé fontosnak értékelni e kötet képanyagát. Unikálisnak is mondható az, hogy Szinyei Merse Pál fellelhető fonyódi festményein és a velük kapcsolatba hozható dokumentumfotókon kívül Szinyei Merse Rózsi és Félix, valamint Molnár C. Pál néhány itt festett alkotása is helyet kaphat.

A család tagjai által készített korabeli fotók mutatják be a száz évvel ezelőtti fonyódi történéseket, s mindezeket kiegészíti az a néhány fénykép, amelyek az 1997-es, 2006-os és 2015-ös megemlékezéseket elevenítik fel.” (Varga István)

ELISMERÉSEI

• Fonyód Polgáraiért Díj (helytörténeti munkásságért).                                                                                                                              2014. Fonyód város önkormányzata
• Az Év Könyvtárosa – Kellner Bernát Emlékdíj (30 évnyi könyvtári munkáért).                                                                                               2021 Kellner Bernát Alapítvány

A Kellner Bernát Emlékdíj – Az Év könyvtárosa díj átvételekor
Horváth Péter kaposvári könyvtárigazgatóval 2021-ben.
 A Fonyód Polgáraiért Díj átvételekor
Hidvégi József polgármesterrel és a feleségével 2014-ben.

„Mindannyian tudjuk, hogy Varga István hosszú-hosszú évek óta Fonyód városának és azt gondolom Somogy megyének is megkerülhetetlen szereplője a kulturális és közösségi életben…” – fogalmazta meg az alpolgármester. Nem könyvtárosnak készült gyermekkorában, most azt mondta, mégsem változtatna ezen. A könyvek mellett nagy figyelmet fordít a helytörténet kutatására, melynek köszönhetően Fonyód egyre több érdekességet tudhat meg a város mostani képének kialakulásáról. Gratulálunk a díjhoz és további eredményes munkát kívánunk! (Erdei Barnabás: Fonyód város alpolgármestere = Fonyódi Hírmondó. 2021.XXII. évfolyam 2. szám)

Varga István igazi lokálpatrióta. Könyvtáros hivatástudat, a múlt tényszerű feltárásán való folyamatos munkálkodás, Fonyód iránti szeretet és elkötelezettség jellemzi. Mindezt ötvözve, a helyi közélet aktív szereplője: hagyományos és új módszerek segítségével olvasás-népszerűsítő tevékenységet folytat; kapcsolatokat ápol; könyvbemutatókon vesz rész és könyvbemutatókat tart; kiállításokat nyit meg; helyismereti előadásokat tart, helyismereti gyűjtőmunkájába – lehetőség szerint – bevonja a településen élőket; programokat, nagyrendezvényeket szervez és pezsgő kulturális életet biztosít az itt élők és az idelátogatók számára. Munkája értékteremtő tevékenység, hiszen nap mint nap értéket teremt könyvtárosként, közművelődési szakemberként és helytörténeti kutatóként egyaránt.

A „Fonyód 1919-ben” című könyv bemutatóján 2019-ben, a Fonyódi Művelődési Központ Színháztermében

 

Végvári Imrével, a Priusz és Gordiusz. Jövőmenők c. könyvének bemutatóján 2019-ben.

 A fonyódi gróf Zichy Béla-telep című könyv bemutatóján 2015-ben, a Fonyódi Művelődési Központ Színháztermében.

Nagykőrösi születésű, gyermekkorát is Nagykőrösön töltötte. Hogyan került Fonyódra, mikor kezdődött a Balaton és a Fonyód szerelem?

Nagykőrösön születtem 1971-ben, az általános- és középiskolákat ott végeztem, majd érettségi után kezdtem dolgozni segédkönyvtárosként a helyi könyvtárban. Apukám fonyódi születésű volt, ő az 1950-es évek elején került arra a környékre. Szerettem úszni, nyáron a kőrösi strandra, év közben a kecskeméti uszodába jártam. Közben a könyvtárban itt-ott többféle Balatonnal is foglalkozó könyv került a kezembe. Aztán 1994 környékén jött a gondolat, hogy át kellene úsznom a Balatont, s ekkor kézenfekvő volt, hogy Fonyódra utazom, szokni a Balatont, mert addig 1-2 alkalommal voltam csak a tónál iskolai keretek között. Tehát 1995-ben eltöltöttem egy hetet Fonyódon egy rokon néninél, átúsztam a Balatont és annyira megtetszett a település, hogy eldöntöttem: amint lehetővé válik, odaköltözöm. Az év őszén már Fonyód története is érdekelt, mert a kőrösi könyvtárban a tájékoztatás mellett a helytörténettel is foglalkoztam. A kecskeméti megyei könyvtárból – protekcióval – kikölcsönözhettem az olvasótermi „Fonyód története” című tanulmánygyűjteményt, és az teljesen magával ragadott. A képzeletemben 20-30 év lebegett előttem, mire én Fonyódra kerülhetek, de a Sors jótékonyan közbeszólt: 1999-ben kétszer is kiírták a fonyódi könyvtár igazgatói álláshelyét, amit másodjára már megpályáztam, s júniusban a képviselő-testület úgy döntött, hogy 2000. január 1-től én leszek a fonyódi Eötvös Károly Városi Könyvtár igazgatója. Albérletbe leköltöztem ’99 decemberében Fonyódra, s azóta itt vagyok.

23 alkalommal úsztam át a Balatont. Az első Balaton-átúszáson 1995-ben.

Ahhoz, hogy egy könyvtáros megfeleljen a mai kor elvárásainak Ön szerint szerteágazó tudás, tapasztalat, szakmai elhivatottság, állandó önképzés és az új kihívásokhoz való gyors alkalmazkodás szükséges. Könyvtárosként/kulturális szakemberként milyen kihívásokkal kellett és kell szembenéznie jelenleg is Fonyódon?

Könyvtárosként kerültem Fonyódra, de 2007 februárjában az önkormányzat összevonta a művelődési házat és a könyvtárat. Én lettem a vezetője a Fonyódi Kulturális Intézményeknek, egészen 2014 végéig. Azóta volt már két igazgató, de 2-3 év múlva ők elmentek, a közbeeső időszakokban, mint helyettes, ismét én lettem a vezető, most például 2020 óta folyamatosan. Az intézmény a klasszikus közművelődési tevékenységet is ellátja, sőt, 2015 óta a helyi muzeális gyűjtemény is hozzánk csatlakozott, tehát közgyűjtemény-közművelődés együtt van jelen. Programokat szervezünk, klubokat-szakköröket működtetünk, civil szervezeteknek adunk teret és helyet, és a külön épületben lévő múzeumot is működtetjük. Természetesen a könyvtári tevékenység sem szorul háttérbe, 2014 óta egy új épületben kaptunk helyet, ennek a tervezési folyamata, berendezése mind-mind a mi közreműködésünkkel történt, a mi feladatunk volt.

Életének fontos része a helytörténetírás. Miért tartja ennyire fontosnak?

Már nagykőrösi könyvtárosként is kaptam helyismereti-helytörténeti feladatokat, s onnantól kezdve ez lett a legfőbb érdeklődési köröm a könyvtári munkákon belül. Ennek most már harminc éve, s már így is maradok, valószínűleg. Én Fonyódot választottam, szinte megmagyarázhatatlan mély kötődés van őseim földje és köztem, mindez arra inspirál, hogy minél többet tudjak az ő világukról, korabeli lakóhelyükről. Ami egyébként nem csak a 18-19. századot jelenti, mostanában egyre inkább például az 1950-es – 1960-as évek kezdtek érdekelni.

Szakmai mércéje könyvtárosként és helytörténet-kutatóként

Hitelesség, pontosság, érthetőség.

Helytörténeti kutatásainak mentorai, támogatói

Amikor kezembe került 1995-ben a „Fonyód története” című könyv, abban levéltárosok, történészek által írt tanulmányokat találtam. Elolvasásuk után érdekelt a háttér is, így kiírogattam a lábjegyzetekben található könyvrészleteket, újságcikkeket. Írtam a kaposvári megyei könyvtárba egy levelet (akkor még postán) és az ottani helyismereti könyvtáros, dr. Sipos Csaba fénymásolatban küldte meg nekem a teljes cikkeket a régi Somogy, Somogyvármegye című lapokból. Csaba később lehetővé tette, hogy a Somogyi Honismeret című lapba megjelenjenek írásaim is. Szóval ő a kezdeti lépéseknél nagyon sokat segített, nem is sejthette, hogy pár év múlva kollégák leszünk Somogyban. Itt Fonyódon a helyi városvédő egyesület elnöke, Csutorás László volt az, aki jó szívvel fogadta lelkesedésemet, már 1997-től kezdődően kapcsolatban voltunk, mi tagadás, abban is volt segítő közreműködése, hogy 1999-ben már idekerülhettem. Az ő édesapja kántor-tanító volt Fonyódon 1926-tól, onnantól kezdve foglalkozott a település múltjával, nemrégiben került hozzánk a szellemi hagyatéka, feldolgozzuk s remélhetőleg könyv formájában is meg tudjuk majd jelentetni. Újabb időkben dr. Kovács Emőke történészt említeném, aki egy ideig a siófoki könyvtárnak is volt a vezetője, illetve Katona Csaba történészt, aki Füred múltjával foglalkozik. A velük tartott kapcsolat több hozadékot adott már munkásságomnak.

Dr. Kovács Emőke: A 19.századi Balaton világa című könyvének bemutatóján

Fonyód népszerű üdülőhely és kikötőváros a Balaton déli partján. Híres emberek, akik szerették a nyarat Fonyódon tölteni

Sikerült egy könyvben megörökítenem a bélatelepi villasor történetét, ahol sok ismert ember töltötte a nyarait. Budapest főpolgármestere Ripka Ferenc 1907-ben vásárolt itt nyaralót, az ő révén járt Fonyódon, s több alkalommal heteket, hónapokat töltött itt Bethlen István miniszterelnök, Rakovszky Iván belügyminiszter, Vass József népjóléti miniszter, Walko Lajos kereskedelmügyi miniszter. De a Habsburg hercegi család több tagja is meglátogatta Ripkát az 1920-as években, Albrecht több nyarát Fonyódon töltötte, barátai voltak itt, az itt táborozó cserkészeket is látogatta. A Törley pezsgőgyáros család 1917-től nyaralt Fonyódon, Huszka Jenő közkedvelt operettek zeneszerzője „ide” házasodott, 1905-től látogatta az egyik bélatelepi villát. A trianoni időszak miniszterelnöke, Simonyi-Semadam Sándor 1904-ben építtetett itt nyaralót. Az 1940-es évek végétől kötődött Fonyódhoz felesége révén a Kossuth-díjas költő-író Fodor András, aki az OSZK könyvtárosa is volt egyben. A helyi irodalmi élet megkerülhetetlen alakja volt. Fiúkkal, Jánossal is jó kapcsolatot ápolok, ő az ELTE Könyvtártudományi tanszékének adjunktusa, s néhány éve a hallgatói előtt mesélhettem a fonyódi munkáimról.

Fonyód egyik testvérvárosa Borszék. Helytörténeti kutatásaival hogyan segítette/segíti a város testvérvárosi kapcsolatainak ápolását?

A fonyódi történet kutatása miatt gyűjtöm a régi képeslapokat, s időközben találtam borszéki lapokat is, néhány szép, múlt század eleji példányt megvásároltam. Aztán az ottani tanárhelytörténésszel kapcsolatba kerültem, s mivel neki még azok nem voltak meg, hát neki adtam őket. Aztán egy NKA pályázat lehetővé tette, hogy digitalizáljak Borszékről szóló régi könyveket, képeslapokat, újságcikkeket (akkor még nem volt Arcanum adatbázis az interneten), s egy honlapot állítottam össze mindezekből.

Mivel érdekli a családfa kutatás, bizonyára elkészítette már a családfáját. Meddig jutott el, milyen mélységig sikerült kiderítenie ősei születési dátumát? Vannak híres elődök a családfájában?

Ahogy az elején említettem, kétfelé ágazik a családom története. Apukám fonyódi születésű, de a Varga ősei Marcali környéki pusztákon – Boronkán, Kisgombán, Csömenden – voltak pásztorok, dédapám került erre a balatoni vidékre az 1870-es évek elején, számadó juhász volt gróf Zichy Béla uradalmában, itt nagyjából az 1700-as évek végén járok. Apukám anyai ága a mai Balatonlelléről származik, ezt sikerült az 1760-as évek környékéig visszavezetnem. Szóval ez a somogyi ág katolikus eredetű, főként földművesek, halászok, pásztorok voltak. Anyukám tősgyökeres nagykőrösi református családból származott, ott is inkább földművesek, temetőcsőszök szerepeltek a családfán, az 1800-as évek elejéig jutottam.

Gyalogtúrákat, egészségnapokat is szervez Fonyódon. Miért?

A gyalogtúrák szinte észrevétlenül jöttek az életembe, ugyanis miután már egy ideje helytörténettel foglalkoztam, felkértek az önkormányzattól, hogy egy csoportnak meséljek Fonyódról, közben jussunk el A pontból B-be. Aztán ezek a felkérések sűrűsödtek, és kialakult többféle útvonal, amely mentén volt mindig valamiféle mondanivalóm, s most ott tartunk, hogy van kb. 5-6 féle útvonal Fonyódon, és gyakorlatilag 1 órástól akár a 4 órás túráig tudok menni az érdeklődőkkel. A túrákat én végigbeszélem, tehát menet közben mesélek az éppen látható épületről, emlékhelyről, vagy éppen arról, ami adódik. Villasor, templomok, nyaralóhelyek, bármi jöhet. Vannak szervezett, előre meghirdetett túrák, tavasszal, nyáron és ősszel is, szóval bárki eljöhet ezekre, ingyenesek. Idén sikerült megrendeznünk az első fonyódi egészségnapot, ami egyben könyvbemutató is volt, hiszen az orvos-előadó könyvet is írt a témájáról, így azt tudta dedikálni is a program keretén belül. Az egészséges életmód köré szerveztük az előadásokat. Nagy igény mutatkozott rá, sikeres rendezvény volt! Ez a téma egyébként általam is preferált, igyekszem egészséges maradni, hogy még sokáig tudjam figyelni a világ folyását, gyerekeim jövőjét.

 

A mai 7-es út régi világa című gyalogtúrán 2018-ban.

Véradáson 2021-ben. Közel hatvanszoros véradó vagyok.

Életfilozófiája

Ellen G. White az egyik legolvasottabb keresztény írónő, akinek számos hitéleti és egészséges életmóddal kapcsolatos írása és könyve jelent meg, az egészséghez vezető utat így fogalmazta meg egyik könyvében: „Tiszta levegő, napfény, mértékletesség, pihenés, testgyakorlás, megfelelő étrend, a víz használata és az Isten hatalmába vetett bizalom, ezek az igazi gyógymódok.” Üzenete a mai embernek is időtálló, mert tartalma nem változott, s magam is törekszem arra, hogy e szerint éljek.

Milyen zenét hallgat szívesen?

Alkalmilag sok minden tetszik, inkább dalok, mint irányzatok, konkrét előadók, együttesek. Lehet a retro Neoton vagy Zorán, de van kedvelt Halott Pénz dal is a tarsolyomban. Aztán a klasszikus zenében is ez a helyzet.

Írók, költők, festők – akiket kedvel

Kedvenc festőim között inkább a 16-17. századi németalföldi, holland mesterek vannak, Bruegel, Rubens, Rembrandt, Vermeer, a holland aranykor kultúrtörténete érdekel leginkább. Az egyik legszebb magyar vers szerintem – Kosztolányi Hajnali részegsége mellett – Fodor András Vízrenézője, amelyet Egry József emlékének ajánlott. Egry rendszeresen átjárt Badacsonyból, leginkább Takáts Gyula barátsága és a fonyódi irodalmi szalon vonzotta, amit egy patikusnő szervezett a házában.

Merre járt már és hová szeretne még eljutni a nagyvilágban?

Elsősorban a magyar tájakat, kulturális emlékhelyeket szeretném a jövőben felfedezni, megismerni. Nem vagyok egy nagy világjáró, Brüsszelben jártam már, s a németalföldi művészet kedvelése onnan datálódik. De ha egyszer eljuthatnék Peruba, végigjárva az inka ösvény gyalogtúrát és láthatnám a Macchu Picchut valamint a Choquequirao emlékhelyet, azt hiszem, elégedett lennék.

 

 

Ahol már jártam…                  …  és ahová még szeretnék eljutni. (fotó: pixaby)

Jelenleg min dolgozik, hogyan telnek (minden)napjai?

Jelenleg – immár két és fél éve – megbízott intézményvezetője vagyok a Fonyódi Művelődési Központ és Könyvtárnak, amit – bevallom őszintén – nem annyira kedvelek. Tehát várom, hogy legyen végre igazgatóm, és én vissza tudjak kicsit vonulni a könyvtárba, a helytörténeti kutatások felé. A fonyódi katolikus egyház történetét dolgozom most fel, de van egy másik, nagyon érdekes témám is. Az 1950-es évek közepétől dolgozott elődünkben, a járási könyvtárban Bata Lőrinc, aki később könyvterjesztő lett, a környéket is járta bőrönddel, és vitte a falvakba a könyveket. Közben begyűjtötte a szeme elé kerülő plakátokat, szórólapokat, mi ugye úgy mondjuk, hogy aprónyomtatványokat, kisnyomtatványokat. Viszont nem adta be a könyvtárba őket, hanem szépen évtizedeken keresztül a saját házának a padlásán raktározta, s végül a 2000-es évek elején, amikor ide kerültem, az unokahúga adományozta a könyvtárunknak egy részét. Ezeket elkezdtük feldolgozni, a digitalizálása is folyamatban van, időszaki kiállítást, katalógust szeretnék készíteni az anyagból. Fonyódi és balatoni zenés-táncos rendezvények, irodalmi estek, szolgáltatók plakátjait gyűjtötte össze az egykori könyvtáros. Bemutatnám Bata Lőrinc könyvtárosi munkáját is, hiszen elvégzett egy 3 hónapos alaptanfolyamot 1954-ben, az eredeti foglalkozása pék volt egyébként. Azt gondolom, hogy egyedülálló gyűjtemény birtokában vagyunk, szeretném bevinni a köztudatba, hogy mások is megismerhessék.

További tervek, álmok, vágyak…

Könyvtárosként képzelem el a következő időszakot, amit a gyakorló könyvtárosi munka mellett a fonyódi helytörténeti kutatások töltenek ki. Az összefüggések felderítéséhez, a kutatásmódszertanhoz, a különféle dolgok megtalálásához nagyon jó alapot ad a könyvtárosság, és szívesen ülök be kölcsönözni is, az olvasók tájékoztatása sem okoz problémát. De ha őszinte akarok lenni, akkor az időm nagy részét a helytörténeti kutakodásnak szentelném legszívesebben. Úgy érzem, küldetéstudatom van, és az a fonyódi múlt lehető legrészletesebb feltárására irányul. A terveim között – mai tudásom szerint – még legalább 6-7 fonyódi könyv elkészítése szerepel – hacsak időközben nem jön be újabb téma. Ilyen egyébként a plakátossztori is, 2 éve még nem sejtettem, hogy ebből könyvet szeretnék csinálni. Az említett 6-7 témának ilyen-olyan kezdeményei már megvannak a számítógépemen, az agyamban, tehát ezek már rövidebb-hosszabb konkrétumok, várják a részletesebb kibontást, a megjelentetést.

Keszi Erika Zsuzsanna – Varga István

Fodor András Kossuth-díjas költő, író, műfordító gyermekkorától kezdve rajongott a Balatonért és Fonyódért, verseinek nagy része is Fonyódon született. Fodor András idézetével kívánunk Varga Istvánnak jó munkát és további sikeres alkotó éveket: „Ki mindig ide vágytam, sorsomként köszönöm, hogy itt ölelt magához, a haza-húzó szerelem.” (a szerk.)