Szőcs Endre, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnökének bemutatkozása
Szőcs Endre, az RMKE elnöke
„A betű öl. Gyilkolja, apasztja a sötétség baczillusait.”
(Kner Izidor)
Azokban a békés, boldog ’70-es években születtem és cseperedtem, amikor még a KGST tagállamai irigykedve néztek Erdély (Románia) felé, amikor a Varsói Szerződést felrúgó Romániát csodálta a világ, istenítette az Egyesült Államok. Persze ez sem tartott soká (csak kb. 20 évet…), hisz a történelem néha helyre teszi a dolgokat, néha meglepetéseket tartogat, néha fanyar humorral váratlan fordulatot vesz …
Ennek a váratlan fordulatnak eredményeként a kilencvenes évek elején jutottam el Egerbe az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolára, ahol földrajz tanári diplomát szereztem, melynek következményeként predesztináltam magam a „szent” tanügybe. Kiváló tanáraim mintájára elindultam egy olyan tanári pályán, melynek a boldog nyugdíjas évek kellett volna véget vessenek…
Úgy tudom, nem én vagyok az egyetlen a könyvtáros berkekben, aki szakmai önéletrajzát azzal kezdi: nem könyvtárosnak készültem… Annak ellenére, hogy gyerek- és ifjúkoromat az olvasás, a színjátszás, a tánc és a tanulás töltötte ki, mégsem gondoltam egy percig sem, hogy 14 év okítás után elhagyom a tanügyet és egy könyvtár élén fogom találni magamat…
Mint már kiderült, elhagytam a pedagógiai pályát és 2001-ben egy új területre merészkedtem, a kultúra területére. Ekkor indult városunkban a Hargita megyei önkormányzathoz tartozó Kulturális Központ székelyudvarhelyi kirendeltsége. Tudom, hogy egyedi a helyzetem(!), minden bizonnyal még senkivel nem fordult elő(!), hogy válaszút elé áll, mely a jól bevált, biztos, kiszámítható út és a bizonytalan, kellőképpen rögösített, talán sehová nem vezető bizonytalan létet kell mérlegre tegye…
Nem bántam meg azóta sem! Nem sok időre rá a kirendeltség szakmai elismertsége megkoronázásaként az önkormányzat önálló intézményként ismerte el. Olyan közegbe csöppentem, olyan kollégákkal dolgoztam együtt, olyan munkakörülmények és munkafeltételek mellett szolgálhattam a kultúrát, mely nem csak a mindennapi szakmai kihívások sikertörténetét biztosította, de eredeti szakmámból fakadó tanító-nevelő tevékenységi igényemet is kielégítette. Lévén az intézmény megyei hatókörű, munkám kapcsán olyan helyekre is eljuthattam/bejuthattam (és itt nem csak földrajzi helyekre gondolok…), ahová ritkán adatik meg a másoknak, és olyan személyekkel kerülhettem kapcsolatba (és itt nem csak a kultúra szerény/szegény apostolaira gondolok…), akik a későbbi könyvtár-átalakító munkám támogatásában sokat segítettek.
2013-ra a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontot is elnyelte a politikai odafigyelés… Az addig kitűnően működő kulturális programok irányítottá váltak, a helytörténeti, néprajzi, irodalmi könyvek megjelenését szerzői és gazdasági mederbe terelték, szakmai folyóiratunkat politikai célokra akarták használni… Sajnos, de nagyon érett bennem a lemondás, a pályaváltás (vagy a tanügybe való visszatérés) gondolata. Döntésemet nem tudtam meghozni, hisz az intézményt gyerekemnek tekintettem, mondhatni addigi munkásságom fő művének. Végül megérkezett február végére a jel, vagy a megoldás, nevezzük, aminek akarjuk: lemondott XVI. Benedek pápa! Ha a Szentatya (mint tudjuk nem öregsége, betegsége vagy valamilyen más hétköznapi baja miatt) le tudott mondani egy olyan tisztségről, melyért egy életen át harcolt, küzdött, szenvedett, törtetett (nem mellesleg elég ritkán van üresedés ebben a tisztségben), akkor én miért ne tudnék felállni, ha úgy látom, hogy ez nekem is, és az intézménynek is előnyére válhat?
Ugyanezen év június 1-én a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban találtam magam. Már a versenyvizsgára letett pályázatomban megfogalmaztam, hogy számomra egy cél létezik: élő könyvtárat létrehozni. A modern kor kihívásainak megfelelő könyvtárat, mely nem csak a könyvek tára, hanem egy fontos közösségi tér minden korosztály számára. Egy olyan könyvtár, ahol a nyitvatartás alatt az emberek egymásnak adják a kilincset, ahová bármikor szívesen eljönnek egyedül, családostól, vagy éppen baráti körükkel. Egy olyan intézményt, ami a tudomány-népszerűsítéstől a tömeg-sportig mindent befogad, ami a léleknek és a szellemnek, illetve az egyénnek és a közösségnek örömet okoz.
Azt hiszem, nem mondok azzal sem újat, ha azt mondom, hogy nem ment könnyen… Nem azért, mert mindig mindenre kevés a pénz, nem azért, mert nagyon kevesen lennénk, vagy nem lennének megfelelő kapcsolataink célcsoportjainkkal, hanem azért, mert a mentalitásváltás, a megszokott munkakörülmények és munkafolyamatok lecserélése rendkívüli ellenállást okozott a kollégák részéről. A kreatív gondolkodás hiánya, és nem kevés esetben a negatív hozzáállás nagyon bomlasztó, elkedvetlenítő, romboló hatású… Több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a fentiek ellenére olyan szakmai csapat alakuljon ki nálunk, ami példaértékű. Mára már az új programok/tevékenységek megjelenésekor nem az a kérdés, hogy „miért kellett ezt is?”, hanem az, hogy „hogyan tudnám én azt megtanulni?”. Érkezésem előtt is modern, haladó szellemű könyvtárnak számítottunk, de mára már elmondhatjuk, hogy mind felszereltségében, mind szolgáltatásainak minőségében és sokszínűségében, mind pedig könyvállományának bővítésében tökéletesen megfelel a kor követelményeinek, méltó helyet foglal el a Kárpát-medence közkönyvtárai között.
Szakmai berkekben ismert, hogy a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke, Kopacz Katalin 2019-ben súlyos egészségi állapotára való tekintettel lemondott tisztségéről. A járvány miatt a szervezetnek nem volt lehetősége tisztújító közgyűlést szervezni hagyományos formában, ezért ez áttevődött a digitális térbe. Nem kis meglepetésemre a tagság többsége engem javasolt erre a küldetésre, melyet elfogadtam. Mára sikerült a szervezet jogi státusát, dokumentumait, pénzügyi és gazdasági helyzetét átszervezni, ami lehetővé teszi a munka elkezdését.
Mi a célom? Semmivel sem több, mint a könyvtár esetében: élő szervezetet szeretnék! Egy olyan „családot” ahová szívesen csatlakoznak az emberek, ahol jól érzik magukat, ahol biztonságban vannak, aktívak, ahol tanulni, fejlődni akarnak. Erre most öt évem van… Tudom nem elég, de ha sikerül jó irányba terelni a folyamatokat, akkor 8-10 év alatt ez is megvalósul.
Székelyudvarhely, 2021 augusztus
Szőcs Endre, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnöke