Németh Tibor könyvtáros, helytörténet-kutató
Németh Tibor 1981. július 19-én született Pápán, 2000-ben érettségizett ugyanitt a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskolában. Kétkezi szakmája könyvkötő, 2005-től egy évtizeden át ilyen minőségben dolgozott a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárában. 2006-ban néprajz szakos bölcsész diplomát szerzett. 2010-től félállásban a néprajztudomány szakreferenseként, 2015 óta – a könyvkötéssel felhagyva – szakolvasótermi könyvtárosként és szakreferensként dolgozik. Középfokú nyelvvizsgája van angolból.
Édesapja négy cikluson át volt Bakonytamási község polgármestere, édesanyja egy gyógypedagógiai intézetben dolgozott. Egy testvérbátyja van, aki a Mencshely-Nagyvázsony-Szentantalfa-Zánkai Társult Evangélikus Egyházközség lelkésze.
Tibor két szülőhelyet vall magáénak. Szülőfaluja apai ágon Bakonytamási, ahol 2000-ig, az egyetem megkezdéséig élt családjával, szülővárosa pedig Pápa. Édesanyja innen származik, így érthető, hogy kötődése szorosabb az okmányokban szereplő puszta születési helynél. Szívesen emlékezik vissza azokra a tókertvárosi nyarakra, amelyeket gyermekkorában a nagyszüleinél töltött.
A családi könyvespolcról már kisiskolás korában kezébe kerültek a bakonytamási születésű író, Tatay Sándor könyvei, melyek közül a helyi történeti-társadalmi témákat boncolgatók gyakorolták rá a legnagyobb hatást. Büszkeséggel töltötte el, hogy könyvekben olvashat falujáról. Szeretett volna többet tudni a néha csak vázlatosan érintett területekről, s ez a tudásvágy indította el – akkor még kimondatlanul – a kutatói pályán.
A primer történeti forrásokkal való megismerkedésében és megbarátkozásában döntő volt, hogy az 1990-es években az új lelkészlak építésének idejére – édesapja egyházközségi tisztségviselő lévén – több évre családjához került a gyülekezeti irattár egy része, közte az anyakönyvek. Hamar vonzalmat érzett a több százéves kéziratos dokumentumok iránt. Jártasságot szerzett olvasásukban, a régi bőrkötések szépsége, kimunkáltsága ösztönözte később a könyvkötő mesterség kitanulására. Szakdolgozatának forrását is a szülőfalu evangélikus gyülekezetének anyakönyvei adták.
Ugyan már korábban szeretett volna, de tevőlegesen csak 1996-tól, a középiskolás éveitől volt módja adatokat, forrásokat gyűjteni Bakonytamásiról. Ekkortól vált rendszeres könyvtárlátogatóvá. Mivel érettségi tájékán az elődök hétköznapi élete érdekelte jobban, néprajz szakra jelentkezett. Egyetemi évei alatt örömét lelte a beadandó dolgozatok írásában, a hozzájuk való szakirodalmazásban, bibliográfiák böngészésében, a filológiai munkában.
Kezdetben saját ismeretszomjának csillapításáért kutatott, aztán 2006-ban rá hárult a falu induló honlapjának tartalmi feltöltése. Egy tanulmánykötetben ugyanekkor jelent meg első írása is, és ezek az események rádöbbentették az ismeretterjesztés küldetésére és lehetőségeire. 2016-ban saját helytörténeti honlapot indított Dombszeri Mindenes Gyűjtemény címmel.
Munkáját egyszerre tekinti magánjellegű kikapcsolódásnak és társadalmi szolgálatnak. A közösségi önbecsülés és az azonosságtudat erősödéséhez kíván hozzájárulni, a helyi múltban rejtőző értékek feltárása, bemutatása, köztudatba beemelése által.
Könyvtárosi munkájában, a hallgatók informálásában nagy hasznát veszi azoknak a könyveknek, periodikáknak, tanulmányoknak, internetes forrásoknak, amelyeket folyamatos kutatói tevékenysége során ismer meg. Hobbija sokat segít abban, hogy naprakész legyen a munkahelyén.
Olvasótermi munka közben (2017)
Amikor Tibor nem dolgozik vagy kutat, otthonában kulturális műsorokat, zenét hallgat, utóbbit hangulatától függően széles stíluspalettán. Mindez jó hátteret szolgáltat például a konyhai elfoglaltságaihoz. Tévét ritkán néz, főleg sport-, valamint országismereti műsorok és természetfilmek miatt kapcsolja csak be. Mozgásigényét leginkább gyaloglással elégíti ki, csapadékmentes időben – bár szeret autót vezetni – télen-nyáron így jár be a munkahelyére. Ha Szegeden kimozdul, leginkább sportesemények kedvéért teszi. Diákkorában maga is asztaliteniszezett. Amikor csak teheti, szívesen utazik. Főleg a Kárpát-medencében mozog, de néhány nyugat-európai városba is eljutott már.
Brüsszeli kiránduláson (2015)
Eddig négy kötetet jelentetett meg a szülőföldjével kapcsolatos témákban, ezenkívül évente egy-két cikket publikál, leginkább a Bakonytamási Hírnök falulapban és a pápai Szélesvíz folyóiratban.
KÖNYV
„…mások szegénységén segíthetni…” – Ihász Lajos élete (1850–1908). Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 2012. 299 p.
http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/4960/1/Nemeth_masok_szegenysegen_segithetni.pdf
Ihász Lajosról írott életrajzi könyvének pápai bemutatóján Huszár János helytörténésszel (2013)
„Nehéz egy életrajzban visszaadni a kor minden jellemzőjét. Ennek az írásnak ez sikerült. Bár csak felsejlik az akkori társadalmi élet, de a sorok között ott van a századforduló légköre. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy elképzeljük azt a társalgást, ami egy-egy összejövetelen a meghatározó hang lehetett akár a családi körben, vagy valamely egyházi fórumon. Akár Ihász Lajos sokrétű műveltsége, de különösen is a házasság révén a Jókay családhoz és Jókai Mórhoz kötődés ennek ékes bizonyítéka. Megtisztelő a felkérés, hogy e tisztségben elődöm, a kerület nagy mecénása életéről, egyházában és szeretett kerületében végzett szolgálatáról írt mű ajánlását írhatom. Szeretettel ajánlom hasznos olvasmányul mindenkinek ezt a tanulmányon messze túlmutató könyvet. Valamint hálásan mondok köszönetet Németh Tibor testvéremnek a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület nevében a sok kutatásért, hogy egyházkerületünk történelmének ezt a szakaszát Ihász Lajos életén keresztül elénk tárja.” (Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő)
„Ihász Lajos élete, életműve száz éve fonódik egybe a Jókay család történetével. Nagyapámat, Jókay-Ihász Miklóst, az utolsó hathalmi földbirtokost fogadta örökbe, s a gyámapa most egy kriptában fekszik nagy- és dédszüleimmel. Életben, halálban együtt a család, s e kiváló kötetből értesülhetünk egy kimagasló dunántúli egyházi, politikai és mecénási egyéniségről. Ajánlom a jelen olvasónak, hogy a múlt példáiból találjanak szellemi erőt egy jobb jövő reményében.” (Dr. Jókay Károly, a Jókay Alapítvány alapítója)
KÖNYVSZERKESZTÉS
A Kék Hegedű árnyékában – Tatay Sándor írásai szülőfalujáról. Bakonytamási Község Önkormányzata, Bakonytamási, 2011. 101 p.
Váli Mari: Hathalmi emlékek – Válogatás Jókai Mór unokahúgának visszaemlékezéseiből. Pápa Város Önkormányzata, Pápa, 2018. 396 p.
Váli Mari 1904 és 1910 között írta meg hét kötetre osztott, közel 1800 oldalas visszaemlékezéseit, melyek középpontjába szeretett nagybátyját, Jókai Mórt állította. Németh Tibor tematikus válogatásában Váli Mari Hathalomra vonatkozó emlékei, élményei, gondolatai kaptak helyet. „Jó stílusú, könnyű tollal megírt, a XIX. század végének, XX. század elejének elbeszélő stílusához igazodó, egyfelől Mikszáth Kálmán, másrészről Eötvös Károly írásainak hangulatát idéző a kötet. A könyv bevezeti az olvasót a századforduló világába, képet ad arról, hogy milyen volt az élet Pápán és a kistérségben, mi foglalkoztatta elődeinket.” (Dr. Áldozó Tamás polgármester)
Bakonytamási helyismereti olvasókönyve. Bakonytamási Község Önkormányzata, Bakonytamási, 2019. 805 p.
Németh Tibor több mint húsz éve foglalkozik Bakonytamási múltjával. Közel kétéves szerkesztő munkája eredményeképpen készült el Bakonytamási helyismereti olvasókönyve, mely a község rég- és közelmúltjába nyújt bepillantást. A tartalmában és terjedelmében is tekintélyes kötet – bízva abban, hogy megjelenése után azonnal bekerült a falu Értéktárába (a szerk.) – a szerkesztő helytörténet-kutatói működése során összegyűjtött források nyers, illetve feldolgozott közreadásából áll. A falumonográfiához Bakonytamási díszpolgára, Kovács Ferenc akadémikus írt személyes hangú ajánlást.
„Szerkesztői munkámat megtiszteltetésnek vettem és felelősségnek éreztem. Igyekeztem olyan szemlélettel dolgozni, hogy a végeredményt a lakosság sajátjának érezze, a községünkkel ismerkedők pedig átfogó és kielégítő információforrásra leljenek benne. Örülök a nagy érdeklődésének! Azt gondolom, az elvégzett munka értékéről – ha megérjük – legkevesebb egy évtized múlva fogunk igazán valós képet kapni.” (Németh Tibor)
LEKTORI TEVÉKENYSÉG
Birkás Antal–Pápay Judit: Pápay Sámuel élete és munkássága dióhéjban. Helyi értéktár – tanulmányi füzetek I. Felsőörs Község Önkormányzata, Felsőörs, 2018. 12 p.
Molnár Márta–Pápay Judit: „Boldog, aki elmondhatja élete végén, hogy sokaknak világított”. Dombi László evangélikus lelkész áldott élete – személyes visszaemlékezéseink dióhéjban. Protestáns Műhely Győri Helyi Szervezete, Győr–Budapest, 2019. 15 p.
Németh Tibor szívesen vesz részt és tart néprajzi, helytörténeti témában előadást, felolvasást, konferenciákon, megemlékezéseken és ünnepségeken.
Bakonytamási első írásos említésének 750 éves jubileumi ünnepségén (2012)
A Jókay Alapítvány estjén a Magyarság Házában (2013)
Konferencián a kolozsvári református kollégiumban (2017)
Egy szép idézet – amely valamiért kedves a szívének
Arany Jánostól idéznék. A Csaba királyfi című költeménye előhangjának utolsó sorai szerintem jól illenek a magunkfajták szemléletmódjára, arra a szöszmötölős munkára, amit végzünk:
Mi emel? mi tart fön? mi sugall? mi biztat?… / Kebelem egy hangja. Követem is aztat. / Egy hang, mely csilingel az égi madárban, / Hogy lerombolt fészkét rakja késő nyárban / Mely a pók fonalát százszor megfonatja, / Noha füstbe százszor menjen áldozatja; / S mely, hatalmasb szóval, a költőben riad: / “Ha későn, ha csonkán, ha senkinek: írjad!”
Mit olvas szívesen? Kedvenc írója, költője?
Több tényirodalmat olvasok, mint szépirodalmat. Van, ami a kettő határát súrolja. Általában bele tudok feledkezni az országismereti művekbe, útirajzokba, és a naplókba, visszaemlékezésekbe, amelyek korrajzok is egyben. Kedvencekben nem gondolkodom, inkább témára utazom, mint személyre. Nem hiszek abban, hogy egy szerző tömegével tud egyformán kiugróan magas színvonalú műveket alkotni. Ha mégis nevet kell mondanom, Eötvös Károlyt említeném, a bakonyi, balatoni témákat feldolgozó jóízű történetei miatt. A költők közül legutóbb Kozma Andor néhány éve kiadott verseskötete, A karthágói harangok volt a kezemben.
Melyik sportágat kedveli még az asztaliteniszen kívül?
Igazából „mindenevő” vagyok, bár a sakkot inkább tudománynak nevezném, és a technikai sportokat sem tartom sportnak. Számomra a sport az, amiben fizikai erőkifejtés van, és ez közvetlenül nyilvánul meg. Lakóhelyem a minőségi kézilabdájáról híres, egyetemistaként sokat jártam meccsekre, de nem tehetek róla, nálam a csapatsportágakban a foci viszi el a pálmát. Több helyszínen jártam már, itt Szegeden ritkán hiányzom a focimeccsekről. Hosszú böjt után most adottak a feltételek, a szurkolótábor első osztályú, remélem, hogy néhány szezonon belül a csapat is az lesz.
Meccs előtt az Üllői úton (2017)
Meghatározó emberi kapcsolatok, emlékezetes események az életében
Elég nehezen kötök barátságokat, viszont ami egyszer létrejön, az – úgy tűnik – tartós. Egy középiskolai osztálytársammal 24. éve fennáll a barátság, amit a neten tartunk, de évente találkozunk is. Utolsó albérlőtársam szintén jó barátom lett, vele majdhogynem szomszédok vagyunk. Az ő révén lett még egy barátom. Összejárunk mi hárman, pár sör mellett meg szoktuk beszélni a dolgainkat. Az utóbbi időben a munkám és a kutatótevékenységem is egyre több emberrel hoz össze. Összességében meglehet kevesebb, de szerintem minőségibb kapcsolataim vannak. Emlékezetes esemény? Talán az első repülőutam. Valami nagyon különleges nyugalom árasztott el. Mintha valóban odalent hagytam volna az önmagammal kapcsolatos felelősségvállalás terheit. Arra gondoltam, ha ebben a szárnyakkal ellátott óriási cerkában 10 km magasságban bármi történik, nem tehetek semmit. Fizikailag éreztem, amiről két lábbal a talajon bizony, sok minden elvonja a figyelmet: a jó Istenre vagyok rábízva. Azt hiszem, ennek az élménynek kapcsán akkor ott elevenné vált bennem a Máté evangéliumában olvasható intelem: „Ne aggodalmaskodjatok!”
Fontos pillanatok az életében
A megérkezés. Hazaérni, találkozni a hozzám közel állókkal: a szüleimmel, a bátyámmal, a 90 éves nagyanyámmal. Találkozni a barátaimmal. Napfelkelte. Sőt, napfelkelte a Balaton partján. Jó volna átélni gyakrabban is.
Kedves emlékek, tárgyak, melyeket szívesen őriz
Tárgyakat nem tudnék kiemelni, de általában szívesen emlékszem a gyerekkoromra. Belegondoltam a lakótelepen felnövekvő gyerekek helyzetébe. Kinéznek az ablakon, és egy másik panelt látnak. Lemennek a bekerített játszótérre, körülöttük beton, bitumen, térkő van. Ha én kinéztem az ablakunkon, a szemközti telek kertjét láttam, gyümölcsfákkal, kútágassal. Előtte az utcán gyümölcsfák. Csupa zöld. A kertünk végében a falurét egy elvékonyodó szakasza egy patakkal, azon túl az iskola füves kis focipályája. Ott rúgtuk a bőrt sötétedésig. Szemben a Bakony, másik oldalon a Sokorói-dombság vonulatai. Este jött haza a tehéncsorda, ha éppen az utcán pingpongoztunk – mert volt egy közhasználatú kölcsön asztalunk –, fel kellett másznunk a kerítésre ilyenkor. Volt, aki teheneket igázott szekérbe, úgy szállította haza a szénát. Nem vagyok még negyven, de még én is olyan dolgokat láthattam, amit ma már múzeumban mutogatnak. Szinte felfoghatatlan, mekkorát változott a világ ilyen rövid idő alatt. Szerencsére ott tölthettem a gyerekkoromat, ahol egy gyereknek lennie kell: természetközelben, jó levegőn. Ezek szép emlékek.
Bakonytamási szép, rendezett falu, hozzáértő vezetéssel, erős lokális kötődésű emberekkel. Ha valaki végigmegy a falun, láthatja, hogy jó kezekben van. Ezt a megyei és országos környezetszépítési versenyeken elért kiemelkedő eredmények is tükrözik. A Bakonytamási helyismereti olvasókönyvet lapozgatva/fotóit nézegetve pedig az embernek szinte kedve támad odaköltözni. Ki készítette a fotókat?
Szinte mindet amatőrök készítették, beleértve magamat is, csak a településképi arculati kézikönyv anyagát fotózta építész szakember. Jólesik a dicsérete, de nyilván nem a készítőn, hanem a tárgyon van a lényeg. Az odaköltözést pedig csak ajánlhatom. Békés környék, eladó ingatlan van, azt hiszem, az árak sem elérhetetlenek. De kis faluban nem árt azért a saját autó.
Bakonytamási
Hogyan viseli/kezeli a változásokat?
Belátom, hogy a változás az élet velejárója. Ezzel együtt én szeretek lehorgonyozni, szeretem a kiszámíthatóságot, a stabilitást, szóval nem igénylem annyira a változást, pláne, ha visszalépést hoz, érthetően nem rajongok. De – azt hiszem – akkor is zokszó nélkül vagyok, könnyen tudok idomulni az új helyzetekhez. Azt vallom, hogy semmi nem történik véletlenül, tehát ha valami éppen úgy alakult, ahogy, akkor annak nyilván úgy kellett lennie. Az sem biztos, hogy ami első látásra kényelmetlennek tűnik, az hosszabb távon ne válna a javunkra. A történések előjele – pozitív vagy negatív – sokszor időtávlatban mutatkozik csak meg. Na persze, néha rögtön és egyértelműen látható, hogy a változás kedvező. Az ilyesmi ellen semmi kifogásom nincs.
Aktívan részt vesz Bakonytamási közösségi és kulturális életében. Hatalmas tudásanyag rejtőzik a Dombszeri Mindenes Gyűjteményében. Indulása óta tartalomszerkesztője a szülőfaluja honlapjának, könyvet ír, szerkeszt, rendszeresen publikál, mindezt munka mellett. Mikor van minderre ideje?
Jelenleg olyan szakaszát élem az életemnek, amikor mindez belefér munka után. Igyekszem értelmesen és tartalmasan, egy nemes ügy szolgálatában eltölteni a napokat. A jövőt nyilván nem sejthetjük, nem tudom, mikor kell majd másra is szakítani az időmből, ezért igyekszem most ennek az állapotnak a lehető legtöbb pillanatát kihasználni. Az energiát egyébként sokszorozza a hit az ügyemben, a büszkeség a szülőföld értékeire, és a felismerés, hogy a kutatók talán soha ilyen jó helyzetben még nem voltak. A digitalizációval aranykor köszönt a magunkfajtákra. Minden együtt van, ilyenkor kell jó erősen „megmarkolni a lapátnyelet”, és ami belefér, mindent beleadni.
Kutatásai során bizonyára ráakadt már egy-két ételreceptre is. Kipróbálta már valamelyiket vagy inkább a hagyományos ételeket kedveli/ vagy netán készíti (is)?
Milyen érdekes! Épp nemrég villant be, hogy a falu minden családjától össze kellene gyűjteni azokat a recepteket, amelyeket a legjobbnak tartanak. Mehetnének az értéktárba, akár kiadvány is születhetne belőlük. Magamra rátérve, étteremben választok különlegesebb ételeket is, amikor főzök, akkor viszont a hagyományosban és a bevált receptekben bízom. Maximum úgy kísérletezgetnék, ha mellette lenne „biztonsági” ételem is a hűtőben.
Elkészítette saját és Ihász Lajos családfáját. Érdekli a családfa kutatás is, vagy csak a „rend kedvéért,” belső indíttatásból készítette el ezeket?
Egy életrajzi könyv jellegéből adódóan megköveteli, hogy az olvasó könnyen el tudjon igazodni a szereplők között, amihez legjobb a vizuális út. A családfa kutatásnak hosszabb ideje nagy divatja van. Sznobizmusnak tartják sokan, én ezt a véleményt nem osztom. Engem nagyon izgat, kik voltak az őseim, hogy hívták őket, honnan származtak, mivel foglalkoztak, hány évet éltek. A Németh-ágat nagyrészt megcsináltam, tervben van az anyai vonal is. Az anyakönyvekkel régóta jó barátságot ápolok, de ha bérbe vállalnék családfa készítést, megkérném az árát. Egy-két adat kikeresésére viszont bármikor könnyen kapható, és úgy tűnik, megtalálható is vagyok: itthonról is, de az USA-ból, Ausztráliából is kérték már a segítségemet.
Mennyi ideig dolgozott Jókai Mór unokahúga, Váli Mari Hathalompusztára vonatkozó visszaemlékezéseinek kötetbe rendezésén?
Váli Mari visszaemlékezéseit az Ihász Lajos főrendiházi tag, egyházkerületi felügyelőről szóló könyvemhez kapcsolódó forráskutatás során ismertem meg közelebbről. Rögtön láttam, hogy jó kis anyag ez, eddig nem foglalkoztak vele sokat, és nem mellesleg, jelentős részében rólunk szól. Az Ihász-kötet 2012-ben jelent meg, úgy emlékszem, már a következő évben neki is álltam a kéziratnak, tehát körülbelül öt évbe tellett mindenestül.
A Hathalmi emlékek című kötet pápai bemutatóján Mátyus Aliz íróval, lapszerkesztővel és
Áldozó Tamás polgármesterrel (2019) – Fotó: Kóka László
A Hathalmi emlékek című kötet bemutatóján az SZTE Klebelsberg Könyvtárban,
Szajbély Mihály irodalomtörténésszel és Kokas Károly igazgatóhelyettessel (2019)
Jelenleg min dolgozik, hogyan telnek (minden) napjai?
A szomszéd falu evangélikus vallású vízimolnárainak anyakönyvi vizsgálatát végzem. Jelentős malomipar volt ott a múlt század közepéig, az utóbbi időben minden évben vannak hagyományőrző rendezvények. A főszervező meghívott előadni. A járványhelyzet erre is kihat, de az anyagom mindenesetre meglesz hozzá. Mellette az utolsó simításokat végzem egy, a Veszprém Megyei Értéktár Bizottsághoz benyújtandó javaslaton. Munkahelyen és kutatáson kívül pedig a lakásomat újítgatom éppen.
Tervek, álmok, vágyak
Remélem, nincs rossz áthallása, hogy ötéves tervekben gondolkodom. A nagy tervem egy forrás, egy napló kiadása, ami kapcsolódik az eddigiekhez. Ezzel létrejönne az Ihász Lajos-életút kutatásom köré csoportosuló trilógia. Emellett mindig adódnak kisebb tervek is. Mondanék erre egy példát. Nyár elején egy kedves ismerősöm telefonált rám, hogy összehozna egy amerikai családdal. A családfőnek a bakonytamási származású nagyapja születési anyakönyvi adataira volt szüksége. Meglett az adat, és még egy csomó mindent sikerült találnom. Azt már tőlük tudom, hogy a kivándorló nagypapa sikeres vállalkozó lett odakint, tekintélyes ember, a közössége megválasztotta seriffnek. Az unoka meg egyetemi professzorságig vitte. Tessék, mondom, megvan a cikkem a faluújságunk idei számába. Szóval a kutatási terv néha teljes váratlanul toppan be, és általában egyik téma hozza a másikat. Aztán közeljövőbeli célom szerepet vállalni a falum értéktárának kialakításában. Ehhez már korábban összeállítottam egy rendszerbe foglalt jegyzéket. Ennek tételeit kellene szép kicsinyesként kidolgoznom a formanyomtatvány követelményei szerint, és benyújtanom a bizottságnak. Abban bízom, hogy ettől mások is kedvet fognak kapni az ajánláshoz, a maguk érdeklődése, értékfelismerése szerint. Álmok, vágyak… Megmondom őszintén, viszolygok a nagy szavaktól, és ezek számomra azok. Tény, hogy van még pár terület, amiben fejlődhetnék, de amúgy egyáltalán nincs okom elégedetlenségre az eddigiek miatt. Teszem a dolgom, mint eddig, az élet meg majd hozza a jövőben is, amit hoznia kell.
Szeret utazgatni és sokfelé járt már a világban. Egy hely a nagyvilágban, ahová többször is szívesen visszatérne.
A felvetésében szereplő világ és nagyvilág kifejezések azért hízelgőek, két kivétellel csak szomszédos országokról van szó. A Felvidékre mindig szívesen megyek. Egyetemista koromban jártam először Gömörben, azóta már többször voltam a barátaimmal más, a Garamtól keletre fekvő területeken. A Felvidék mellett az Öreg-Bakony egy pontjára is szívesen gondolok, idén is felmásztunk oda a bátyámmal. Előttünk félkörívben a Bakonyalja, távolabb a pannonhalmi apátság, pontosan szemben a falum tornya… Amikor ott éltem, fel sem nagyon tűnt, húsz év távollét után azonban már elkezdem felfedezni, becsülni a Bakonyt.
Bakonyszentiván. A csárdapusztai Kossuth-emlékhelynél Földing Ernő helytörténésszel (2019)
Mi az, amivel még a sors a kedvében tudna járni?
Húúú, megfogott! Ha így akarna tenni, talán valamilyen nem materiális természetű dologgal kellene próbálkoznia.
Keszi Erika Zsuzsanna – Németh Tibor
Családjától hozott szeretet-vezérelt tevékenységét és küldetését – „A kutatással a szülőföldemet szolgálom, hiszen, ha kaptam, akkor úgy illik, hogy vissza is adjak valamit” – megerősítve Móra Ferenc idézetével kívánunk Németh Tibornak további sikeres alkotó tevékenységet, valamint azt, ha eljő az ideje, a sors tegye a dolgát. „Az ember, kinek lelke erősen működik, olyan, mint a szentjánosbogár, mely minden pórusán világít tudtán kívül.”
(a szerk.)