Gondolatok a könyvtárban – szubjektív beszámoló a Magyar Könyvtárosok VIII. Világtalálkozójáról
Összehozták a kellemest a hasznossal, szokták mondani. Régi, de igaz mondás, ezt a magyar könyvtáros társadalom is bizonyíthatja. A 150 éves Országgyűlési Könyvtár ünneplését összehozták az esedékes könyvtáros világtalálkozóval, melyet immár 8. alkalommal tartottak meg.
Véletlenül lettem könyvtáros. A könyvtár választott engem, s nem volt más, bele kellett tanulnom. Emlékszem, akkor még sokáig nézegettem az álláshirdetéseket, hátha… De maradtam. Most már tudom, miért történt így.
A könyvtárosok örökké zsibongó, tettrekész, kíváncsi társadalma november elején birtokba vette az Országházat. Akármerre néztünk, mindenhol mosolyogtak, ölelkeztek, rég nem látott ismerősök, kollégák köszöntötték egymást. Mi, külhoniak egy kicsit meg is szeppentünk, vajon kit ismerhetünk mi itt? Azután szép lassan, szinte észrevétlenül felbukkantak az ismerősök, eltűntek a határok: Lám, te is itt vagy, de jó!
Ültünk az ülésteremben, csodáltuk a díszítést, a faragásokat, az ablakokat, a festményeket, az arcokat, a szemeket, a tömeget, az erőt.
Sok jó ember ilyen szép helyen is elfér
És következtek a köszöntések, beszámolók, új ismeretek. Csodálatos dolgokat láttunk, hallottunk! A könyvtáros innovatív, merész, művelt, kedves, sokoldalú. Minden előadás arról szólt, hogyan igyekszünk megfelelni a kor kihívásainak, miközben megtartjuk régi hasznos tulajdonságainkat is.
A nap első felében nemzeti örökségeink kerültek előtérbe, többek között a 150 éves Országgyűlési Könyvtár, amelynek polcai között ösztöndíjasként mi is sokat ültünk. Ezután sorra kerültek egyesületek, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, az Informatikai és Könyvtári Szövetség, amelyek könyvtároshoz méltóan egyszerre több feladatot látnak el, minden téren teljesítenek. Majd intézmények örökségápoló munkájáról hallhattunk északon, keleten és nyugaton.
A beszélgetést ott folytattuk, ahol a vándorgyűlésen abbahagytuk
Mindenhol ugyanaz a helyzet: értékeinket megőrizve, azokat bemutatva, továbbadva örökül hagyni mindazt, amik mi voltunk. Lehet szó a kolozsvári egyetemi könyvtárról, egy kis kárpátaljai bibliotékáról, vagy a Somorján történő digitalizálásról, mind-mind fontos és maradandó.
A világtalákozó első napja az Országgyűlési Könyvtár és az Országgyűlési Múzeum bemutatásával ért véget. Hivatalosan. Mert mi, akik ritkán látjuk egymást, nem egy helyen dolgozunk, nem egy helyről származunk, folytattuk tovább a diskurzust villamoson, gyalogosan, kávézókban, szálláson.
Mert egy könyvtáros nemcsak csendben ül és hallgat, hanem reflektál, véleményt mond, irányít, felháborodik, megold!
Másnap már kötetlenebb hangulatban érkeztünk az Országos Széchényi Könyvtárba. Már mindenki ismerős volt, mindenki mindenkit köszöntött, családias légkörben hallgattuk meg a beszámolókat, ismertük meg a kollégák munkájának nehézségeit és szépségeit.
Digitalizálásról, projektekről esett szó, fontos információk hangzottak el, melyeket munkánk során felhasználhatunk, ahonnan alkalomadtán segítséget kérhetünk.
Szinte hihetetlen, hogy bárhol legyünk, bárhol dolgozzunk, mindenhol ugyanazok a gondok és örömök. Legyen szó falusi, városi vagy egyetemi könyvtárról, mindenhol egy a küldetés: könyvet, információt adni, segíteni, fejleszteni, bátorítani.
Hát nem csodálatos? Ahogy a kollégák beszéltek, rácsodálkoztunk, nahát, ez ott is így működik? Vagy nem működik? Néha irigyen figyeltük az előadás képeit, milyen szép ott, milyen jó lehet ott, de azután mindenki hazagondol, és rájön: a legjobb helyen van, ott van dolga.
Köszönöm, hogy meghallgattak és bátorítottak
Tizenegy évig voltam a Szabadkai Városi Könyvtár könyvtárosa. Életem fontos évei voltak ezek. Megismertem egy szakmát, egy tudományt, sokat tanultam, fejlődtem. Úgy alakult, hogy amikor a világtalálkozón a könyvtárról beszéltem, már nem dolgoztam ott. Kihívást kerestem, és megtalált egy másik könyvtár, más olvasókkal, más témakörrel.
Tudom, hogy jó helyen vagyok, és annak idején a sors miért választotta nekem ezt a hivatást. A legjobbat kaptam általa!
Hicsik Dóra
könyvtáros
Szabadkai Városi Múzeum