dr. Csáky Sörös Piroska egyetemi tanár, könyv- és sajtótörténész 2017. szeptember 28-án a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült
Dr. Csáky Sörös Piroska 1938. december 27-én született Óbecsén. 1959 őszén iratkozott az akkor megnyílt magyar tanszékre, ahol később a tanszék könyvtárát vezette. Könyvtárosi szakvizsgát Belgrádban tett, majd Budapesten folytatta a posztgraduális képzést az ELTE Könyvtártudományi Tanszékén és az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Tanszékén. Egész életét a könyvek világában töltötte – hangzott el a méltatásban. Nyugdíjasként, 2008 óta az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ elnökségi tagja. Jelenleg a 60 éves FORUM Könyvkiadó adattárán dolgozik, de nem mondott le régi álmáról sem, hogy feltérképezze a templomainkban, kegyhelyeinken található magyar szentek közül Szent Erzsébet ábrázolását. Dr. Csáky Sörös Piroska a vajdasági magyar élet kulturális alakítása és szellemi örökségének kutatása terén végzett több évtizedes munkája elismeréseként részesült a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben. Az elismerés átvételekor kiemelte, hogy nagy szerencse érte, hiszen egész életében azzal foglalkozott, amit szeretett, az ifjúság körében töltötte életét, és segítette őket eligazodni a tudományok és a könyvek világában.
„Azok közé a szerencsés emberek közé tartozom, akik szerették a munkájukat. Noha valóban azt hittem, amikor 1960. január 1-jétől elvállaltam a tanszék könyvtárának rendezését, gondozását, és az állomány használatát is megszerveztem, hogy majd diplomázás után esetleg más munkahelyet keresek. Nem így történt… Nagyon szerettem a fiatalokkal dolgozni. Könyvtárosként tanítottam is: önálló kutatásra serkentettem a diákokat, megmutatva, hogy a tudás mindenkié. Hiszen minden kérdésre megtalálhatják a választ a könyvekben, ha tudják, hol és hogyan keressék. Persze, az sem mellékes, tudnak-e bánni a meglelt információkkal. Ehhez már önálló gondolkozás, értékítélet szükséges, melyet maguknak kell kialakítaniuk a tanárok irányításával. A tanszék tízéves jubileumán döbbentem rá, hogy az ideiglenesnek induló munka a hivatásom lett. Több ízben hívtak más munkahelyre, de némi töprengés után mégis maradtam. Úgy éreztem, ez az én világom, hiszen én teremtettem meg. Hozzám nőtt a könyvállomány és természetesen az egyetemisták is. Mivel sokáig nem volt katalógusunk, fejből tudtam, melyik könyv hol áll, egy-egy tanulmánykötetben kikről írtak. Az egész életemet a könyvek világában töltöttem, és töltöm mindmáig… Erről tanúskodnak a megjelentetett köteteim is. A tizenöt évi könyvtárosi munkát az oktatói tevékenység váltotta fel, de a szakmától nem távolodtam el, könyvtártudományt tanítottam 1975-től egészen nyugdíjba vonulásomig, 2004-ig. Én mind a negyvenöt szolgálati évemet az újvidéki egyetem Magyar Tanszékén töltöttem, habár némelyek szerint minden tíz évben változtatni kellene a munkakört, hogy bizonyítsuk, mást is tudunk csinálni. Én azt hiszem, hogy az ember akkor is kiteljesedhet, ha nem így tesz, hiszen a kreativitásától függ, változatossá tudja-e tenni azt, amit csinál. Mert aki azt gondolja, hogy a könyvtáros csak kiszolgálja az olvasó igényeit, az vagy nem találkozott olyan könyvtárossal, aki hivatásszerűen végezte a munkáját, vagy nem volt igénye elmélyülni a kutatásban, legfeljebb csak szórakozásból olvasott.” (http://hetnap.com/mobil/?p=cikk&id=25443)
További híradások:
https://www.magyarszo.rs/hu/3484/kultura/171729/Az-%C3%A1ldozatos-munka-elismer%C3%A9se.htm
Kóródy Judit