Prusinszki István egyetemi hallgató, újságíró, szerkesztő

Fotó: Ruzsa István

Prusinszki István 1983. szeptember 19-én született Budapesten. 2003-ban szerzett újságíró szakképesítést a Budapesti Kommunikációs Főiskolán. Középiskolás korától jelennek meg írásai; több nyomtatott hírlap és folyóirat munkatársa. 2012-től tematikus blogokat is vezet. Érdekli a várostörténet és az információtudomány, hobbija a természetjárás és a fotózás.

A határtudományos témákkal foglalkozó Meridián Csoport alapító tagja. Jelenleg Budapesten kerületi lapszerkesztő, autós kiadványok olvasószerkesztője, valamint az ELTE BTK informatikus könyvtáros BA szakának végzős hallgatója.

Díjai, elismerései

2007 – Katasztrófavédelmi Emlékérem (Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság)

2001 – Ifjúsági Sajtódíj (Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete)

Társadalmi tevékenysége

2013 – Magyar Könyvtárosok Egyesülete Pest Megyei Szervezete (tag)

2016 – Magyar Asztronautikai Társaság (tag)

Már két évvel ezelőtt szerettem volna Prusinszki Istvánt bemutatni a Portréban, de akkor ez valami oknál fogva elmaradt. Talán nem is olyan nagy baj, hiszen két év alatt sokat változott körülöttünk és István körül is a világ.

Tizenhat éves kora óta újságíró, ma már szerkesztő is. Pályafutása egészen fiatalon indult.

Valóban, már kilenc-tízéves koromban szerkesztettem saját „házi” újságot, amit kezdetben kézzel, majd írógéppel állítottam össze. Nyolcadik osztályos koromban megnyertem a Simonyi Zsigmond Helyesírási Verseny Kárpát-medencei döntőjét, és első helyezést értem el a Horváth Mihály Történelem Tanulmányi Versenyen is. Tulajdonképpen „valódi” újságírói pályafutásom is az utóbbi pályázatra készített dolgozatommal indult, amit Pest-Buda török kori emlékeiről – fürdőkről, mecsetekről, medreszékről és türbékről – írtam. Két évvel később ugyanis ezzel a tanulmánnyal jelentkeztem a Népszabadság Budapest mellékleténél, ahol azonnal lehetőséget biztosítottak számomra a rendszeres publikálásra. Tizenhat éves koromtól kezdve – 2000 és 2004 között – számos várostörténeti cikkem jelent meg a Népszabadság hasábjain. Az elmúlt 17 évben dolgoztam kerületi lapoknál – a Józsefváros újság, majd a Helyi Téma munkatársaként – és több szórakoztató magazin – a Színes UFO Ismeretterjesztő Képeslap, a Hihetetlen! és az Ufómagazin – állandó külső szerzőjeként is. Összesen több mint 1500 cikkem jelent meg nyomtatásban. 2011-től a Puskás Tivadar Távközlési Technikum technikai alkalmazottja voltam, a portaszolgálat ellátása mellett az iskola honlapját és évkönyvét szerkesztettem. Sőt, ez idő alatt kezdtem el az egyetemet, és indítottam útjára blogjaimat, a Prusi Dossziét és az Idegen Zónát. 2014-ben több nagy változás is bekövetkezett az életemben. Eleinte önkéntesen végeztem korrektori, olvasószerkesztői munkát különböző lapoknál, majd 2014-ben megbízást kaptam a XIX. kerületi önkormányzattól Kispest hivatalos lapjának szerkesztésére és önkormányzati kiadványok korrektúrázására. Emellett 2016-tól a Retro Mobil, az idei évtől pedig Az Autó magazin olvasószerkesztői feladatait is ellátom.

Munka közben – Interjú Gajda Péterrel, Kispest polgármesterével
Fotó: Erdős László

Úgy tűnik, hogy a várostörténet nemcsak önt érdekli. Blogja, a http://prusi.blog.hu/ látogatottsága napokon belül eléri a 490 ezret. Mit tervez, ha eléri a félmilliós látogatottsági számot?

Öt évvel ezelőtt indított privát blogomon csak részben foglalkozom várostörténettel, ebben a témában elsősorban a Népszabadságban megjelent cikkeim utánközléseit olvashatják az érdeklődők. Szintén népszerűek nagybátyám írásai is, aki a „Budapesti forgácsok” sorozatban írja meg emlékeit az 50-es, 60-as, 70-es évekről. A Prusi Dossziéban ízelítőt nyújtok érdeklődési körömből és hobbijaimból, bemutatom életem fontosabb eseményeit, a kirándulásaimon és túráimon készített fotókat, de nem titkolom véleményemet bizonyos közügyekben sem. Itt említem meg másik blogomat, az intelligens földönkívüli civilizációk utáni kutatással, valamint űrkutatási és csillagászati témákkal foglalkozó Idegen Zónát is – http://idegenzona.blog.hu –, amit a Prusi Dosszié után egy évvel indítottam, és legalább annyira fontos számomra. Ezt a blogot eddig több mint 200 ezren keresték fel, így a két blog összesen közel 700 ezres látogatottságú. Észre sem vettem, mikor haladták meg az 500 ezres összlátogatottságot, hiszen ugyanazzal a lelkesedéssel és őszinteséggel írok egy embernek, mint akár több milliónak is.

Kiállításra érdemes, gyönyörű természetfotói vannak. Mióta fotózik? A legkedvesebbekből láthatnánk párat?

Szakmámból adódóan fiatal korom óta fényképezőgép lóg a nyakamban. Már kiskoromban is gyakran kirándultam a szüleimmel, nem véletlenül: édesapám hosszú ideig a Puskás Tivadar Távközlési Technikum túraszakosztályának vezetője is volt, így hamar kialakult bennem a természet iránti szeretet és saját hazám megismerésének vágya. Ez a motiváció indított el – már középiskolás koromban – az Országos Kéktúrán is, ahol a legtöbb természetfotómat készítettem az elmúlt években. Több mint két éve a párommal együtt túrázom rendszeresen, és szeretnénk egyre jobban megismerni a hazánkat: így jutottunk el – egy saját szervezésű, izgalmas expedíció keretein belül – múlt évben a Keleti-Kárpátok bérceihez is. A túráimon készült fotókkal szeretném bemutatni az általam bejárt tájakat azoknak, akik még nem jártak ott, s azoknak is, akik már jártak, és szívesen emlékeznek vissza egy-egy pillanatra a képeknek köszönhetően.

Hajnali kilátás Dobogókőről, háttérben a Pilis és a Börzsöny csúcsai
Fotók: Prusinszki István

Majdnem informatikus könyvtáros, már csak az államvizsga van hátra. Mi volt a szakdolgozatának témája?

Szakdolgozatom címe: „Információk hitelességének mérlegelése hagyományos könyvtári és hálózati környezetben”, melyben az álhírek elleni hatékony fellépés fontosságára hívom fel a figyelmet. A dolgozat elkészítése újságíróként és informatikus könyvtáros hallgatóként egyaránt komoly kihívást jelentett. Az emberi hiszékenységnek, tájékozatlanságnak, elfogultságnak és az internetes közösségi oldalaknak köszönhetően soha nem látott mértékben terjednek az álhírek és az áltudományos nézetek az interneten. Ennek a jelenségnek a kezelése a különböző típusú könyvtárakban dolgozó szakemberek számára is hatalmas kihívást és felelősséget jelent. Az információk hitelességének mérlegelése szempontjából az elmúlt évtizedekben világszerte népszerű áltudománnyá vált ufológiát vetettem alaposabb vizsgálat alá. Nem véletlenül választottam ezt a témát, hiszen egészen kiskorom óta érdekel az Univerzum és az intelligens földönkívüli civilizációk utáni kutatás, ebben a témakörben is több száz újságcikket és blogbejegyzést írtam eddig. Egyetemi szakdolgozatom elkészítéséhez több tudományos szakember is hozzájárult, adatközlőimmel információszerző alapinterjúkat készítettem. A dolgozatot az elmúlt félév végén sikeresen megvédtem, és szerkesztett formában, több részben közzétettem a blogomon.

Miért választotta az informatikus könyvtáros szakot? Egyszer majd szeretne könyvtárban dolgozni vagy más tervei vannak szerzett tudásának hasznosítására?

Újságíróként végzett kutatómunkáim során a számomra releváns és hiteles információkat mindig könyvtárakban találtam meg. Tizenhat éves koromban még külön főigazgatói engedélyt kellett kérnem ahhoz, hogy beiratkozzak az Országos Széchényi Könyvtárba, amelynek azóta is olvasója vagyok. Időközben egyre nagyobb késztetést éreztem arra, hogy belülről is megismerhessem azt a világot, ahol a legtöbb információ található. Így lettem könyvtároshallgató. Az egyetemen megszerzett tudás motivációt jelent a jövőre nézve, inspirál a munkában és a továbbtanulásban is.

Szerteágazó tevékenységet végez, sok minden érdekli. A Budapest teljes utcanévlexikona (Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Ráday Mihály. Sprinter Kiadó, Budapest, 2013.) c. adattárban utcanév-történeteket is írt. Felkérésre vagy saját ötlettől vezérelve kezdett neki a gyűjtésnek?

Felkérésre kezdtem el a gyűjtést, a kiadó a Népszabadságban akkoriban megjelent várostörténeti írásaimnak köszönhetően talált meg.

Melyik utca volt az első, aminek megírta történetét?

Először a budai Gül Baba utca történetét írtam meg, hiszen a török kori Pest-Buda emlékeivel már korábban is foglalkoztam a Horváth Mihály Történelem Tanulmányi Versenyre írt dolgozatomban. Gül Baba türbéje, azaz síremléke a mohamedán világ legészakibb szent helye, amelyhez a bektasi dervis származása miatt elsősorban a törökök zarándokolnak el. A szent ember személyéhez hazánkban romantikus történetek egész sora fűződik, és neki köszönhetően kapta mai nevét a Rózsadomb is.

Gül Baba utca
Fotó: Prusinszki István

Budapesti neonreklámokat fényképezett 2012-től; gyűjteménye alapként szolgált az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet honlap- és adatbázis-projektjének, a Neon Budapestnek. Anno tudatosan kezdett neonreklámokat fotózni vagy egy véletlen folytán határozott úgy, hogy megörökíti az utókor számára Budapest neonreklámjait?

Mindig is vonzott a „retró”, s mivel sokat jártam Budapest utcáit, elhatároztam, hogy elkezdem lefényképezni a 70-es, 80-as, 90-es évekből fennmaradt közterületi emlékeket, például neonfeliratokat és hirdetéseket, a házfalakon felejtett utcanévtáblákat és letűnőben lévő mesterségek, rég megszűnt vállalkozások cégéreit. Az egyetemen dr. Fodor János adjunktus úr – aki a szakdolgozatom témavezetője is volt – felkarolta és továbbgondolta a kezdeményezésemet, erre épült fel a Neon Budapest 2017 projekt.

A Neon Budapest projektbemutatóján 2017 májusában

Mit tesz, ha első nekifutásra úgymond nehéz, „kezelhetetlen” helyzettel találja szemben magát?

Másodszor is nekifutok.

Egy kép, amit szívesen látna szobája falán?

Szelfi a szerelmemmel a Marson.

Kedvenc írója, emlékezetes olvasmánya

Bár több ezer könyvet olvastam életemben, konkrét szerzőt vagy művet nem szeretnék kiemelni. Egy-egy könyv mindig az aktuális pillanatban hordozza számomra az élményt: az új információt.

Minden embernek a világban több alteregója is van. Találkozott már a sajátjával?

Nem.

Emlékezetes vagy áhított kalandok, eddigi kalandozásai itthon és a nagyvilágban

Életem eddigi egyik legemlékezetesebb kalandját tavaly nyáron éltem meg, amikor menyasszonyommal, Perlaki Zsuzsanna Évával a Meridián Csoport – Magyar Ufókutatási Klub alapítóiként szerveztünk néhány napos sátras expedíciót az erdélyi Gutin hegységbe, a Kakastaréj közelébe egy ufós eset valóságtartalmának vizsgálata céljából. Következő vágyott úti célunk az Ural hegység, ahol remélhetőleg újabb izgalmas kalandok várnak ránk.

Hisz a sorsban? Ön szerint vannak véletlenek?

Ennyi véletlen nincs.

Tud továbblépni? Tud elengedni meggyőződéseket, fájdalmakat, szerelmeket?

Természetesen, az egyik legfontosabb dolog a megfelelő időben való elengedés.

Tud bocsánatot kérni és tud megbocsájtani?

Igen.

Ha újra kellene kezdeni a dátumozást – valamit másképpen csinálna?

Igen, legalább tíz évvel korábban születtem volna, és akkor „megéltem volna a retrót”.

Mi az amit nem kérdeztem, de megkérdezhettem volna?

Hogy kik a példaképeim, kik inspiráltak. Szakmailag Hegyi Imre (1932–2004) Pulitzer-emlékdíjas újságíró, riporter, aki a Józsefváros újság szerkesztőjeként vezetett be a szakma rejtelmeibe. Másik példaképem a szakdolgozatomhoz is interjút adó Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós, aki már járt ott, ahová én mindig csak vágyakozni fogok.

Máramarosi napnyugta
Fotó: Prusinszki István

Aki kérdezett:
Keszi Erika Zsuzsanna

Annak ellenére, hogy „Az életben vannak kockázatok” (Clark), azt kívánom Prusinszki Istvánnak, hogy a távoli jövőben ott és azzal szelfizhessen, akivel szeretne. (a szerk.)