Ha nyár, akkor MKE Vándorgyűlés! – tudja ezt már jól a könyvtáros társadalom

Posted by zondaz - szeptember 10th, 2017

 

Személyes élmények a 49. MKE Vándorgyűlésről

Minden évben izgatottan várom az újabb találkozót, ahol a könyvtáros szakma apraja-nagyja és a velük együtt dolgozó szervezetek és szolgáltatók képviselői baráti légkörben, kötetlen és közvetlen formában találkozhatnak és ismerkedhetnek egymással. Minden egyes alkalom új szakmai kapcsolatok és új barátságok kialakulását ajándékozza az erre nyitott résztvevőknek.

201704_Szervezetielet_Ha_nyar_1

2017-ben Miskolc adott otthont – immár 4. alkalommal – a Magyar Könyvtárosok Egyesülete egyik legnagyobb rendezvényének. Talán a megelőző kedves emlékeknek is köszönhető, hogy ebben az évben 800 könyvtáros vehetett részt e kiváló szakmai seregszemlén.

Tudom, hogy egy teljes éven át tartó szakmai tervezés, koncentrált munkavégzés, rengeteg befektetett munkaóra, aprólékos szervevés, csak a szervezők által tudott számos újratervezés és a mindannyiunk által elismert kiváló együttműködés előzi meg azt a napot, amikor elkezdődik 14 órakor a Nyitó plenáris ülés.

Én is egy éven át izgatottan készültem erre a napra. Egészen pontosan a Veszprémi Vándorgyűlés záró plenárisa óta tervezgettem sokadmagammal, hogy 2017 nyarán egy szép napos délelőtt megérkezem Miskolcra. S valamennyien tudjuk, milyen öröm az, ha a tervek valóra válnak.

Negyedmagammal indultam hát útnak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozó kolléganőimmel a Keleti pályaudvarról. Kis csoportunk már hetekkel korábban regisztrált, étkezést és szállást választott magának, néhány napja pedig vonatjegyet vásárolt, találkozóhelyet és időpontot beszélt meg az induláshoz.

Már a pályaudvaron fantasztikus élmény volt meglátni, felismerni, ráköszönni azokra a máshol dolgozó kollégákra, akik szintén ugyanazt az IC-t választották, mint mi. Kisebb-nagyobb csomagjaikkal egyre csak érkeztek sietve a mosolygós könyvtárosok. Kétórás utazásunk Miskolcig kényelmes, gyors és szórakoztató volt, hiszen a jókedvünket sem hagytuk otthon, s az időjárás is kedvezett nekünk.

C:\Users\korody1judi529\AppData\Local\Microsoft\Windows\Temporary Internet Files\Content.Word\IMG_20170705_115408.jpg

Később a miskolci pályaudvaron ránk váró autóbuszon éreztük meg igazán, hogy mennyien is érkeztünk ugyanazzal a vonattal. Már ekkor sejtettük, hogy résztvevői csúcsokat döntöget az idei találkozó. Külön busszal utaztattak bennünket a Miskolci Egyetemhez. Az „egyetemváros polgárai” kedvesen, lelkesen, mosolygósan, várakozással és szeretettel, szívüket is átadva fogadtak bennünket.

Rövid pihenés, frissülés után megtekinthettük a kiállítók színes standjait, ahol szóróanyagokkal és kisebb ajándéktárgyakkal leptek meg bennünket. Nem vagyunk telhetetlenek, de igazán sajnáljuk, hogy abból a kis aranyos mongúzból nem kaptunk már. Megcsodáltuk és vásároltunk is az alkotó könyvtárosok munkáiból, miközben örömmel köszöntöttük az ország más pontjairól és a határon túlról érkezett kollégákat. De a nagy számok törvénye alapján ebben a hatalmas a szakmai kavalkádban így sem sikerült minden jelenlévő ismerőst személyesen köszönteni. Ezúton köszöntöm azokat a résztvevő ismerősöket, kollégákat, akiket személyesen ott nem sikerült!

Az idei konferencia témája: „Az élet minősége. Könyvtárosok a társadalom szolgálatában” címet kapta. Aktualitását a 21. századi felgyorsult világunk kihívásaihoz való alkalmazkodás, az esélyegyenlőség és a társadalmi rétegek szakadását áthidalni kívánó szakmai kihívás indokolta. A köszöntők és előadások után a Magyar Könyvtárosok Egyesülete elismeréseit vehették át kollégáink, ahol örömmel fogadtuk közvetlen munkatársunk, Sándor Tibor (FSZEK Budapest Gyűjtemény osztályvezető) a Helyismereti Szekcióban végzett kimagasló munkájáért kapott kitüntetését is.

Vacsora után a Miskolci Dixiland Band koncertjén még táncoltunk is, majd hajnalig nyúló beszélgetés után 2-3 óra szunyókálással kezdtük meg a szekciós napot.

Három szekció négy előadását néztem ki előre a programfüzetből és a szervezők szigorú időbeosztását korrektül betartó előadóknak hála, sikerrel is jártam.

C:\Users\korody1judi529\Documents\PR\Webmagazin\201704\Szervezeti élet\IMG_20170706_103055.jpg

A Gyermekkönyvtáros Szekció és a Közkönyvtári Egylet két előadásával indítottam a napot. A program moderátora Haszonné Kiss Katalin FSZEK régióigazgató, a Közkönyvtári Egylet elnöke volt. Elsőként az „Életminőség és a könyvtár változó szerepe” címmel Laki Ildikó főiskolai docens (Zsigmond Király Egyetem, Szegedi Egyetem) előadása hangzott el. Az előadás számomra jó bevezetője volt a szekciós napnak, mert Ildikó világosan pontokba szedte, melyek azok a kritériumok, amik egy könyvtár esetében fontosak ahhoz, hogy az életminőséget javító szolgáltatásokkal tudja fogadni olvasóit, s beszélt az ehhez kapcsolódó szakmai feladatokról is.

C:\Users\korody1judi529\Documents\PR\Webmagazin\201704\Szervezeti élet\IMG_20170706_104952.jpg

Őt követte ugyanezen a helyszínen Mayer József oktatáskutató (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest) számomra már első olvasásra is izgalmasnak tűnő címet kapott előadása, az „Életminőség – olvasás nélkül?”. Munkám során az előadó sok írását, kutatását megismertem, több értekezését olvastam már, ezért is szerettem volna őt személyesen meghallgatni. Jelen előadása azt mutatta be, hogy a korai iskolaelhagyók és a szakmunkástanulók az évek során mennyire elfelejtik a tanultakat, azaz az arab és latin jelkészletet. S az ilyen szókincs- és egyéb ismerethiánnyal küzdő szülők gyermeke milyen hátránnyal indul, azaz mennyire más anyanyelvet tanul meg, mint szerencsésebb kortársai. Felhívta a figyelmet, hogy az ország más-más területén lévő könyvtáraknak milyen szerepe és feladata lehet ebben a tudáskiegyenlítésben. A szekció további előadásai is igen jónak ígérkeztek, de előzetes terveim szerint tovább kellett mennem.

C:\Users\korody1judi529\AppData\Local\Microsoft\Windows\Temporary Internet Files\Content.Word\IMG_20170706_114732.jpg

A harmadik előadást már új helyszínen, az Olvasószolgálati Szekció szervezésében hallgattam meg. Ide is az érdekes cím, és a téma társadalmi aktualitása vonzott. „A megaláztatás, a lekezelés és a lenézés motívumai Hans Christian Andersen meséiben biblioterápiás feldolgozás szempontjából” című előadást dr. Zágorec-Csuka Judit író, költő, magyartanár, könyvtáros (1. számú Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola, Szlovénia) prezentálásában élvezhettem. A kiváló előadói képességekkel rendelkező előadó négy Andersen mese (A gyufaárus kislány, A fenyőfa, A császár új ruhája és A rút kiskacsa) gyermekekkel való biblioterápiás feldolgozását mutatta be részletesen. Mesélt a meseválasztás okairól, a feltett kérdésekről, a gyermekek reakcióiról és arról, hogyan tudja mindez segíteni a résztvevőket a mindennapi életükben megélt hasonló helyzetek helyes kezelésében. Elmondta, hogy felnőttek csoportjában is hasznos lehet hasonló foglalkozások tartása, mert amellett hogy értelmezni segít, segít élni is, azaz a tevékenység javítja az életminőséget.

C:\Users\korody1judi529\Documents\PR\Webmagazin\201704\Szervezeti élet\IMG_20170706_122827.jpg

Számomra szintén érdekes és vonzó témával kecsegtetett a Bibliográfiai Szekció 12 órától kezdődő kerekasztal-beszélgetése, ezért az Olvasószolgálati Szekcióból is fájó szívvel megváltam annak érdekében, hogy meghallgathassam a „Könyvtárosok a minőségi kutatásért – az EISZ Nemzeti Programban elérhető bibliográfiai és hivatkozási adatbázisok szerepe a könyvtári munkában és a tudományos értékelésben” címmel Nagy Zsuzsanna főigazgató (BCE Egyetemi Könyvtár), Pergéné Szabó Enikő főigazgató-helyettes (DEENK), Kálóczi Katalin főigazgató (ELTE Egyetemi Könyvtár), Nagy Gyula főigazgató-helyettes (SZTE Klebelsberg Könyvtár) beszélgetését, amelyet dr. Soós Sándor osztályvezető (MTA Könyvtár és Információs Központ, Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztály) moderált. Sajnos, a termek közötti távolság miatt a beszélgetés már megkezdődött, mire a helyszínre értem, így csak bekapcsolódni tudtam. A könyvtárvezetők egyetértettek abban, hogy a szolgáltatások használatához minden egyetemen kulcsfontosságú, hogy az intézményvezetés részéről találjanak a könyvtárak egy elkötelezett személyt, akinek fontos ez az ügy. Elhangzott, hogy a hozzájuk forduló kutatókat milyen nagy mértékben tudják segíteni az egyetemi könyvtárak. Ugyanis a magyar kutatók sokat publikálnak, de nem mindig ott jelennek meg az írásaik, ahol az a nemzetközi ismertséget is meghozná. Ezekbe az orgánumokba nehéz bekerülni, de ahhoz, hogy kapcsolatot találjanak, és tudják, ismerjék a nemzetközileg elismert fórumokat, érdemes a könyvtárak szolgáltatásait igénybe venni. Mert a nemzetközi szakmai fórumokhoz való kapcsolódás többek között nagyobb hivatkozás számot, nemzetközi ismertséget és véleménycserét jelenthet a magyar kutatások és kutatók számára is.

A kerekasztal-beszélgetés végén számomra a program véget ért. Gazdag és értékes szakmai töltekezés volt ez a 2 nap. Jóleső érzéssel találkoztam össze újra kolléganőimmel, akikkel közösen fogyasztottuk el ebédünket, hogy azután elbúcsúzzunk a szervező kollégáktól és Miskolc Egyetemvárosától. Villamossal utaztunk a Tiszai pályaudvarra, ahol az érkező IC-vel visszaindultunk Budapestre.

A tartalmas napokért köszönettel tartozunk a miskolci kollégáknak, a vándorgyűlés valamennyi szervezőjének – Magyar Könyvtárosok Egyesülete; II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár (Miskolc); Könyvtár, Levéltár, Múzeum Miskolci Egyetem; Miskolci Egyetem – és saját munkahelyünknek, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak. Tudjuk, hogy csak a miskolci program ért véget, mert a tervezés, a szervezés és a készülődés már ismét újraindult.

Ludasi Tünde
a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár könyvtárosa,
az MKE Marketing és Kommunikációs Bizottság és a Közkönyvtári Egylet tagja

Comments are closed.

Blog Home