Kocsis Katalin, az „Alkotó könyvtáros”

Posted by zondaz - március 26th, 2017

201701_Portre_Kocsis_Katalin_1

Kocsis Katalin 1953. augusztus 18-án született Zalaszentgróton. Munkájával, helytörténeti kiadványaival és zenei műveltségével országos ismertséget szerzett. A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjének és Nagykanizsa város Pro Urbe-díjának tulajdonosa. Kataliszt néven blogot indított, amelyben így ír önmagáról:

Kocsis Katalin vagyok, zenei könyvtáros, jelenleg már nyugdíjban. A zenei könyvtárosság nekem nem csak a kenyérkeresetet jelentette, hanem, mondhatni, életformát. Amióta a munkahelyemen nem dolgozom, saját kedvemre nagy vonalakban ugyanazt csinálom, csak “íróasztalomat helyeztem át” a lakásomba:) – bár régi munkahelyemen is sokat kutatok. Régóta gyűjtöm Magyarország és a világ zenei emlékhelyeit és kutatom városom, Nagykanizsa zenei életének történetét. Első könyvem, a “Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye” 2009-ben jelent meg. Ezt követte 2011-ben a „Liszt Ferenc és Nagykanizsa” című munkám. Jelenleg tovább folytatom az anyaggyűjtést városom zenei életéről, és töröm a fejemet, hogy az ország és a világ zenei emlékhelyeiről létező hatalmas anyagomat hogyan próbáljam megosztani a nagyközönséggel. Hobbim természetesen a zenehallgatás. Liszt Ferenc mellett nagy „szenvedélyem” az olasz opera, előadói közül pedig Plácido Domingo. Szintén gyermekkorom óta nagyon szeretem Gábor Miklós művészetét. Mindezt két blogom bizonyítja.” 

 201701_Portre_Kocsis_Katalin_2

Autogram Placido Domingótól Bécsben, a Nabucco után
– Jenei Anna felvétele –

Miért Kataliszt a felhasználóneved? 

Még az internethasználat hajnalán Eszter unokahúgom – szintén könyvtáros, kicsit az én példámra – találta ki számomra. Benne keresztnevem és kedvenc zeneszerzőm találkozik. Másrészt pedig kiejtve ugyanaz, mint a „katalist”, így utal a könyvtárosságomra, legalábbis a szakmabeliek számára.

Az „Apuról – újra” blogban Téged is láthatunk fotón gimnazistaként egy Kati nevű csónakban édesapád és unokatestvéred társaságában. Milyen volt a gyermek és ifjúkorod?

A fénykép kicsit megtévesztő, mert olyan pillanatot mutat, ami egy évből csak két-három hónapra volt jellemző. A 60-as években állandó lakosnak lenni egy Balaton-menti településen ugyanis nekem nagyon lehangoló volt. Kis zalai faluból költöztünk oda tíz éves koromban. De abban a faluban szerintem értelmesebb életet lehetett élni, mint a Balaton-parton hosszan elnyúló üdülőhely egyik szélső csücskében, mindentől és mindenkitől messze, az akkori szinte nulla közlekedési lehetőségekkel. Szomszédunk alig volt, a központban lévő moziba is nehezen juthattam el. Fenyvesen egyedül a nyár volt jó… Az öt kilométerre lévő Fonyódra jártam gimnáziumba, oda is nehézkesen lehetett csak elbuszozni. Bevallom, alig vártam, hogy elkerülhessek egy normális városba továbbtanulni.

A főiskolai/egyetemi évek nyomot hagynak az ember életében. Hol végeztél és hogyan emlékszel vissza ezekre az évekre?

Szombathelyen végeztem 1974-ben. Mi voltunk az utolsó könyvtáros-népművelő évfolyam, és utána még ráfejeltem a magyar szakot és a könyvtáros rendes főiskolai államvizsgát. Akkor éltem először városban. Az addigi kulturális „sivatag” után igyekeztem minden lehetőséget kihasználni színházba, koncertre, moziba járásra és végre élvezhettem az ottani – megyei és főiskolai – könyvtárak lehetőségeit, amik nagyságrendekkel gazdagabbak voltak, mint amelyekben korábban módom volt olvasónak lenni. Maga a főiskola a konkrét szakmai képzés mellett nekem egy szemléletmódot, stabil értékrendet is adott, és, mondhatni, igazán ott jöttem rá, hogyan is kell tanulni… Mellette nagy hatással volt rám, hogy később, már könyvtáros koromban járhattam egy két éves zenei könyvtáros tanfolyamra, ahol például a zenetörténetet Pernye András tanította. Életem egyik meghatározó élményévé váltak az előadásai.

Mikor kerültél Nagykanizsára? A Halis István Városi Könyvtár volt az első munka-helyed?

Ez volt az első és egyetlen munkahelyem. Másodév után ott töltöttem a nyári egy hónapos gyakorlatot és az akkori kollégáknak, igazgatónak megtetszettem és visszahívtak dolgozni. 1974. augusztus 1-jén kezdtem. Már akkor tervezték, hogy létesítenek zenei részleget és azzal léptem be, hogy akkor majd én leszek a zenei könyvtáros. Ez így is történt 1979-ben, addig általános tájékoztató és folyóirat-felelős voltam. Igaz, hogy aztán voltak könyvtárunk életében nehéz időszakok, amikor nem lehettem csak zenei könyvtáros, fel kellett vállalnom melléje a régi folyóiratos munkakört is. Az bizony nehéz volt… gyakorlatilag egymagam csináltam, amit később háromfelé osztottak szét. És nehéz volt az élet az első kanizsai évtizedben albérletben, lakásra kuporgatva.

201701_Portre_Kocsis_Katalin_3

Utolsó munkanapom a könyvtárban

Szereted az olasz operát és a Gábor Miklós filmeket. Kedvenc könyved, amit szívesen újraolvasol, kedvenc filozófusod, akitől szívesen idéznél? 

Bevallom, ahogy múlik az idő, egyre kevesebb szépirodalmat olvasok. Ez nem tudom, jó-e, hiszen sok restanciám van és folyamatosan jönnek az új könyvek. Legtöbb időmet kis búvárkodásaimmal töltöm, melyeknek tárgya Nagykanizsa zenei életének története, illetve más olyan témák, amiket kedvem támad megírni a kataliszt-blogomban – például operai élményeim –, és az emlékhelyekhez kapcsolódó utána-olvasások, anyaggyűjtések. Ez nem csak zenetörténet, hanem történelem, helyismeret, zene- és művészettörténet, plusz még sok más irány, amerre elvezetnek az egyes helyek és emberek. Témám még Gábor Miklós életpályája. Ő szerintem az egyik legnagyobb egyénisége a magyar színháztörténetnek, a mai világban viszont erősen ráfér az emlékezetére még az én szerény ápolásom, a pályáját feleleveníteni igyekvő In memoriam Gábor Miklós blogom is. Az ő révén az egyik irodalmi alapélményem gyerekkorom óta a Hamlet és egyáltalán Shakespeare – aki azt hiszem, filozófusnak is az egyik legnagyobb. Amúgy a Hamletet tinédzser korom óta szinte kívülről tudom… De szívesen olvasok Szerb Antalt, az Utas és holdvilágot néhány évenként újraolvasom, manapság már hallgatom is, mert nagyon szeretem a jó hangoskönyveket.

Volt, hogy egy jó előadás kedvéért olyan könyveket is meghallgattam, amelyek olvasva nem igazán az én világom: például fenomenálisan olvasta fel, adta elő Udvaros Dorottya a Bridget Jones-könyveket, vagy Kern András Harry Pottert.

201701_Portre_Kocsis_Katalin_4

Gábor Miklós szülőháza előtt Zalaegerszegen

 201701_Portre_Kocsis_Katalin_5

Négyszemközt Gábor Miklós legendás Hamlet-jelmezével
– Benedek Nóra felvétele –

 A Nagykanizsáról európai színpadokra című könyvedben az európai színpadokon nagy karriert befutott, nagykanizsai születésű primadonna, Erdősy Eugénia primadonna különleges és érdekes sorsát mutatod be. Mi ihlette a könyv megírását?

Egészen ifjú könyvtárosként és újdonsült kanizsai lakosként jártam először a temetőben és ott megláttam a sírját. Már akkor nagyon megragadta a fantáziámat és elkezdtem utána nyomozni. Ez része volt a Kanizsa zenei múltját feltárni igyekvő kutatásnak, de azon belül ő mindig az egyik „szívem csücske”- téma volt. Ebből született először egy sorozat a blogomban, utána pedig, még több kutatás után a könyv.

 201701_Portre_Kocsis_Katalin_6

Erdősy Eugéniáról írt könyvem bemutatóján Czupi Gyula kiadóval
– Vízvári József felvétele –

201701_Portre_Kocsis_Katalin_7   201701_Portre_Kocsis_Katalin_8

Közel 100 év anyagát áttanulmányozva 2009-ben született meg a 100 zenei emlékhely Nagykanizsán c. könyv. A kutatómunka szinte olyan, mint egy nyomozás. Milyen eszközöket, módszereket alkalmaztál és kik voltak segítségedre a gyűjtőmunkában?

Eredetileg minden szűkítés nélkül gyűjtöttem zenei emlékhelyeket – magyarokat és külföldieket egyaránt. Ez vezetett el ahhoz, hogy saját városomat is feltérképezzem ezen a téren. Amikor nekiálltam, nem is gondoltam, hogy ennyire kimeríthetetlen lesz Kanizsa, de mindig mélyebbre mentem, egyik mozaik-kocka igényelte a másik megtalálását, hogy összeálljon valamiféle puzzle, még ha maradtak is a képben fehér foltok. Kezdtem a könyvtárunkban megtalálható helyismereti vonatkozású irodalom átfésülésével. Ennek legnagyobb fogása a régi helyi újságok átnézése volt. Rá kellett jönnöm, hogy nem elég az addig tudott nagyobb zenei eseményeket visszakeresni, hanem bizony könyörtelenül át kell néznem a teljes helyi sajtót, mindent, ami abból egyáltalán megmaradt. Kanizsán 1862-ben jelent meg az első hírlap és attól kezdve folyamatosan volt a városnak lapja, sőt hamarosan egy másik is megindult, így körülbelül fél évszázadig két elég komoly hírlap létezett egymás mellett. Eleinte nagyrészt mikrofilmen tudtam csak olvasni őket, munkaidő előtt-után bent a könyvtárban, és bizony kézzel jegyzetelni… Akkoriban kezdődött csak el a digitalizálásuk, ami most már nagyjából teljesnek mondható. Így ma könnyebb dolgom van, mert azóta többször is átnéztem őket, vagy egy-egy időszakot belőlük, és mindig találok új információkat. Jártam sokat a helyi múzeumba és a megyei levéltárba, sőt, más városok, megyeszékhelyek levéltáraiba anyakönyvekben kutatni – még Salgótarjánban is voltam! – igaz, oda Gábor Miklós gyökerei miatt mentem. Most már ezen a téren is valamivel könnyebb a helyzet, az állami anyakönyvek jó része – a kanizsaiak szerencsére teljesen – fent vannak a neten, így otthonról is kutathatóak és sok más települését is meg lehet találni. De azért nem mindent és ott vannak még a neten csak részben hozzáférhető korábbi felekezeti anyakönyvek. Így kellene kutatni az Országos Levéltárban is… Sokszor jártam a Széchényi Könyvtárban, a Szabó Ervinben, és még nyilván fogok is menni. Nagy segítség most már a Hungaricana, meg más közgyűjtemények digitális tartalmai, és ha előfizetek, az Arcanum, de azért az ember nem ússza meg az utazást sem. Többször előfordult, még főleg a korai időszakban, amikor ezek a tartalmak még sehol sem voltak és nem lehetett a google-térképen virtuálisan sétálgatni szinte bárhol, hogy segítséget kértem és kaptam sok helyről zenei vagy helyismereti könyvtárosoktól. Újabban az Eugénia-könyvhöz kiváló forrást jelentettek a bécsi és berlini nemzeti könyvtárak digitalizált régi újságjai, csak győztem kiböngészni a gót betűket…

201701_Portre_Kocsis_Katalin_9 201701_Portre_Kocsis_Katalin_10

Első könyvem bemutatóján, 2010. január

Liszt Ferenc Pécsett 1846. október 26-án a Hattyú Fogadó dísztermében, október 27-én pedig a Dómban koncertezett Scitovszky János pécsi püspök meghívására.  Nagykanizsán csupán átutazott 1865. augusztus 8-án, mégis egész könyvet tudtál róla írni Liszt Ferenc és Nagykanizsa címmel. Mi a titkod?

Nincs titok, dolgozni kell. Muszáj sok időt szánni anyaggyűjtésre és akkor összeállnak a dolgok. Amikor Lisztbe „beleszerettem,” megirigyeltem például a soproni, pécsi könyvtárosokat, hogy nekik „munkaterület” az ő élete. Kanizsa zenei életének történetével foglalkozva viszont kiderült, hogy meglepően sok egykori Liszt-növendék koncertezett városunkban, mint például Sophie Menter vagy Siposs Antal. Előkerült az is, hogy vannak olyan kanizsai kötődésű muzsikusok, akik abban az időben tanultak a Zeneakadémián, amikor Liszt volt az elnök, és ha nem is tanította őket közvetlenül, de azért ott lehetett fejlődésükön a hatása. Sőt, Pásztor Irma, a kanizsai születésű és egész életében Kanizsán működő zongoraművész-tanár Thomán-növendék volt, s ilyen szempontból művészileg Liszt-unoka. Tehát elég sok közvetett kapcsolat került elő, és az már csak hab volt a tortán, hogy Liszt egyszer át is utazott Kanizsán. Sőt, szerintem többször is, mert különösen az 1870-es évektől Pest és Róma között sokszor járt vonattal és nem mehetett másfelé, mint Kanizsán keresztül, de csak azt az egy alkalmat tudtam bizonyítani.

201701_Portre_Kocsis_Katalin_11 201701_Portre_Kocsis_Katalin_12

Liszt-könyvecském bemutatóján, 2011. október

Liszt univerzális zseni és rendkívül érdekes ember volt. Zongoraművészként kora legnagyobbja, zeneszerzőként a legmerészebb újítója. Íróként lebilincselő stílusú, színes tollú egyéniség. Férfiként a nők bálványa, s ugyanakkor abbé. Emberként maga a jótékonyság, az emelkedettség, a segítőkészség, a humánum.” (A Zeneműkiadó recenziója = Dr. Nádor Tamás: Liszt Ferenc életének krónikája napról, napra… Budapest, 1975.) Te miért szereted, Neked miért Liszt Ferenc a kedvenc zeneszerződ? 

A 90-es években több műveltségi vetélkedőn vettem részt a magyar televízióban, volt köztük egy csak Lisztről szóló is. Akkor majdnem egy évig minden szabad időmben Liszttel foglalkoztam, úgy igazán akkor „szerettem bele” – mindazok miatt is, amit ez a pár mondat összefoglal róla. Lenyűgöző hatással volt rám, bármelyik oldaláról is olvastam éppen, vagy bármelyik művét hallgattam. A csodálat kialakulásában jelentős része volt Alan Walker és Legány Dezső Liszt-könyveinek, amelyek egyszerre hitelesek, rendkívül részletesek és szinte letehetetlenül olvasmányosak. Másrészt Liszt személyén keresztül az ember kapcsolatba kerül gyakorlatilag az egész 19. századi Európával, hiszen ő azt a kort majdnem végigélte, illetve kapcsolatba került a korszak legnagyobb és legérdekesebb egyéniségeivel az íróktól, képzőművészektől, muzsikusoktól az uralkodókig és a rajongó hölgyekig. Akkoriban kezdődött, hogy ha Pesten vagy máshol jártam, elkezdtem keresni a helyeket, épületeket, ahol Liszt megfordult, ez vezetett el aztán a zenei emlékhelyek gyűjtéséhez.

Anno bizonyára Te is láttad a Szerelmi álmok című filmet. Sokan, sokféleképpen vélekedtek akkoriban e filmről. Így visszagondolva: Neked tetszett a film?

Közönség-igénnyel készült nagyszabású, látványos film volt. Hamisítást azt hiszem, nem tartalmazott, inkább csak egyszerűsítéseket, amelyek a műfaj és a korlátozott terjedelem velejárói. Talán csak Carolyne hercegnét mutatta szebb asszonynak, mint a valóságban volt… Viszont remekül végigvezetett Liszt hosszú és zsúfolt, egész Európa színterén mozgó életén, zongoraművészi és zeneszerzői pályáján, élményszerűen igazított el szerteágazó személyi kapcsolataiban és megszólaltak benne legfontosabb művei. Akár még ismeretterjesztő célra, érdeklődés felkeltésnek is kiválóan alkalmas. Valamivel jobbnak tartom a Szinetár Miklós által rendezett televíziós sorozatot annyiban, hogy ő hosszabb filmet készíthetett, több lehetősége volt a részletek kibontására és rengeteg eredeti helyszínt mutatott. Bár azok voltak a mozifilmben is. Mindkét filmben kiválóak voltak a címszereplők – legfeljebb kicsit ügyetlenebbül „zongoráztak” és vezényeltek – és hiteles a környezet-ábrázolás.

Az ország és a világ zenei emlékhelyeiről gyűjtött anyagodat mikor és hogyan szeretnéd közreadni?

Nemrég kezdtem el egy kísérletet: egy új blogot, amiben a magyarországi anyagot próbálom megmutatni: http://katalisztbakancs.blogspot.hu/ . Az ideális talán egy könyv lenne, egy zenei útikönyv, de egyelőre a blog is kiválóan megfelel, hiszen ingyen van, benne jóval több illusztrációt használhatok, sőt, videóklipeket is. Tetszőlegesen bővíthető, javítható, alakítható. Csak a szerkezetével nem vagyok teljesen megelégedve, lehet, hogy jobb műfaj lenne egy több lehetőséget magában rejtő weboldal. De az egyes emlékhelyek kidolgozott leírását blogban is közre lehet adni és elméletileg ott is világ-szintű nyilvánosságot kaphat, legalábbis a magyar nyelven olvasók között. Finomításként próbálkozom a tárgyszórendszer alakítgatásával, illetve az összefüggő helyek „összelinkelésével”. Gondolkodom azon is, hogy a külföldi emlékhelyek számára egy külön blogot kellene csinálni, mert az is hatalmas anyag és ha vegyíteném a magyar helyekkel, már tényleg túlzsúfolt és áttekinthetetlen lenne. Később akár weboldal is lehet az anyagból, akkor majd csak át kell emelni a tartalmakat. 

201701_Portre_Kocsis_Katalin_13

Verdi nyomában Bussetóban,
– Németh Judit felvétele –

201701_Portre_Kocsis_Katalin_14

Bécsben,
Schubert sírjánál

Mi az, amit nem kérdeztem, de szeretnéd, ha megkérdeztem volna?

Igazából, ha lehet, kérni szeretnék valamit a könyvtáros kollégáktól: a blogjaim kis népszerűsítését. Tehát három van belőlük: az első, „kataliszt blogja” szívemnek kedves teljesen különböző zenei témákat tartalmaz, közte sok kanizsai vonatkozású poszttal, de nemcsak azzal: sok opera, utazásaim emléke és más érdekességek vannak benne. A „kataliszt bakancslistája” a zenei emlékhelyek blogja, a harmadik pedig az „In memoriam Gábor Miklós”. Örülnék, ha lennének, akik személy szerint is megnéznék valamelyiket vagy akár mindegyiket, kicsit rendszeresebben is és tovább ajánlanák ismerőseiknek, de nagyszerű lenne, ha alkalmanként könyvtárosként is segítenének népszerűsíteni őket, mondjuk könyvtáruk honlapján vagy facebook-oldalán egy-egy ajánlással. Az az igazság, hogy rájuk férne…

Aki kérdezett: Keszi Erika Zsuzsanna, és aki Kocsis Katalinnak
a további sikeres alkotó évek mellé még azt kívánja, hogy
az ország és a világ zenei emlékhelyeinek kiadója
őt minél előbb megtalálja.

Comments are closed.

Blog Home