„GO DIGITAL” – NKE EKKL szakmai műhelykonferencia összefoglaló
A 21. század a digitális adatvagyon kora
Felgyorsulhat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem könyvtári állományának digitalizálása azon technikai eszközök segítségével, amelyeket nemrégiben szerzett be az egyetem a KÖFOP-projekt keretében. Első körben megkezdődik a muzeális értékű könyvek és a rendszerváltás gyűjteménye iratainak digitalizálása – hangzott el a 2017. május 2-án a Ludovika főépületben tartott, a közgyűjteményi digitalizáció aktuális kérdéseiről rendezett tudományos konferencián, amit az Egyetemi Könyvtár rendezett.
A konferencia beköszöntőjében az Egyetemi Könyvtár főigazgatója, Sörény Edina felhívta a figyelmet a konferencia aktualitására, a készülő országos stratégiához kapcsolódó speciális időzítésére.
„Az egyetemi fejlesztés révén olyan különleges iratokat is elérhetővé tudunk majd tenni az online térben, mint például a katonatudós Király Béla által írt és gyűjtött dokumentumok, vagy a szintén egyedülálló rendszerváltás gyűjtemény”- mondta el köszöntőjében Prof. Dr. Padányi József. Az NKE tudományos rektorhelyettese szerint a digitalizációval lehetővé válik a speciális had- és rendészettudományi, valamint állam és közigazgatás-tudományi kulturális örökségünk megőrzése is. A dandártábornok azt szeretné, hogy egyszer majd egyetlen fizikai térben kapjanak elhelyezést az egyetem különböző könyvtári egységei, és egy közös portálon váljon elérhetővé a teljes egyetemi tudásvagyon.
A 2025-ig szóló közgyűjteményi digitalizálási stratégia részleteiről szólt előadásában Dr. Vígh Annamária. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) Közgyűjteményi Főosztályának vezetője elmondta, hogy új pályára kívánják állítani a közgyűjteményeket, amelyek így meghatározó tartalomszolgáltató pozícióba kerülhetnek majd. A fejlesztések révén egy új szolgáltatási modell honosodhat meg hazánkban, ahol a felhasználónak már nem feltétlenül kell fizikailag is felkeresnie a könyvtárakat, levéltárakat, múzeumokat, hiszen az általuk kínált szolgáltatások révén teljes körűen, online is elérheti majd a gyűjteményeket, információkat. Elhangzott, hogy a közgyűjtemények digitalizálása több évtizedes múltra tekint vissza, de a folyamat a nagy kiterjedésű informatikai hálózatok megjelenésével gyorsult fel. Fontos elvként fogalmazta meg a kormányzati elfogadás előtt álló Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia, hogy a jövőben a digitális másolat könnyen kereshető legyen és többletinformációkat is tartalmazzon a felhasználók számára. Vígh Annamária szerint mindez hozzájárul majd a társadalomban az elzártságból adódó digitális szakadék csökkenéséhez. A szakember szólt arról is, hogy a közgyűjteményekben található dokumentumok mintegy negyedét sikerült eddig digitalizálni, a 2025-ig szóló stratégia az 50 százalékos arányt megközelítő célt tűzi ki. A stratégiát már a kormány megtárgyalta, és ezt követően állhat majd fel, várhatóan nyár közepére a közgyűjteményi digitalizálási kollégium, amely operatív szervként fogja össze és irányítja a stratégiában meghatározott feladatokat.
„Amíg a 20. század az információ, a 21. század a digitális adatvagyon kora”– mondta előadásában Lakos Lambert István. Az NKE Informatikai Igazgatóság vezetője szerint az egyetemen is megtalálható nagy mennyiségű adat kezelése nemcsak megfelelő technikai eszközállományt kíván, hanem fontos, hogy mindez a folyamat egy jól szabályozott keretrendszerben történjen. A szakember szerint célszerű egy teljes állományban keresni képes, komplex keresőrendszert létrehozni, amely igény szerint az integrált adatvagyon bármely részét meg tudja jeleníteni a jogosult felhasználó számára. „Amíg sokan már meglévő fejlesztéseket vásárolnak és használnak egy ilyen rendszer kiépítéséhez, az NKE a saját útját járja és egyedi igények kiszolgálásra is alkalmas fejlesztésben gondolkodik” – fogalmazott Lakos István. De már most is vannak felmutatható eredmények, hiszen a kiszolgáló informatikai struktúra, és a portál keretrendszere elkészült, és jelenleg is folyik az egyetemi repozitórium, az egységes fogalomtár és az egységes tudástár kereső alkalmazás fejlesztése.
Az adatok, információk hosszú távú, általában 100 évre szóló digitális megőrzése nagyon költségigényes folyamat – erről Kovács László beszélt előadásában. Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet osztályvezetője elmondta, hogy mindehhez egy nagyon komoly archívumrendszert kell létrehozni a megfelelő adatvédelemmel és a működtetést biztosító humán erőforrással. Az MTA SZTAKI jelenleg egy mintaprojekten dolgozik, ami a digitális tartalmak archiválási és megőrzési kérdéseire keresi a megoldásokat intézményi szinten.
Az Európai Unió tagállamaiban is már régóta foglalkoznak a kulturális javakat jelentő adatok, információk digitalizálásával, amelyhez kapcsolódóan egy közös szakértői csoport (MSEG) is létrejött. Az ebben működő szakemberek feladata a jó gyakorlatok megosztása, a digitális kulturális örökség online elérhetővé tételével és megőrzésével kapcsolatos információk cseréjének elősegítése. A tömeges digitalizálás európai eredményei kapcsán több felmérés is született már az elmúlt években. „Ez azt mutatja, hogy az unió tagállamaiban a közgyűjteményi digitalizáció terén a múzeumok járnak az élen, míg a levéltárak esetében van a legnagyobb lemaradás”– mondta Dr. Tóth Máté. Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézetének megbízott osztályvezetője szerint uniós szinten is fel kell gyorsítani a folyamatot és ehhez még szorosabb együttműködésre van szükség az egyes intézmények között.
„A szlovák parlamentben már szinte minden dokumentációs tevékenység digitálisan történik. Ide kellene nekünk is eljutnunk”– fogalmazott előadásában Markója Szilárd. Az Országgyűlési Könyvtár igazgatója elmondta, hogy számos eredményt ért már el intézményük a törvényhozással kapcsolatos dokumentumok digitalizálásban, amelynek egy részét saját maguk, más részét külső cégek bevonásával végzeték. „Elmondható, hogy ma már a kurrens könyvtári állomány nagy része elérhető online formában is”- fogalmazott a szakember, aki szerint a régi, kézzel írt dokumentumok digitalizálása az olvashatóságuk miatt sokszor nehézségekbe ütközik.
Az Egyetemi Könyvtár főigazgatója a jövőben is a közgyűjtemények vonatkozásában az együtt gondolkodás és az együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet. A szakember reméli, hogy a hosszú távú digitális megőrzés az intézmények keretei között marad a jövőben is. Ehhez azonban szükséges a munkatársak digitális kompetenciájának folyamatos fejlesztésére.
„A múzeumi digitalizáció célja, hogy az alapfeladatainkat – gyűjtés, feltárás és bemutatás – digitális megoldásokkal támogassuk”- mondta el előadásában Fonyódi Krisztián. A Szépművészeti Múzeum szakértője, muzeológus szerint ennek egyik része a digitális gyűjteménykezelés, amelynek során a leltárkönyvben megjelenő tárgyak adatait digitálisan is rögzítik. Ezt 2002 óta törvény írja elő a múzeumok részére. Magyarországon 816 múzeumi intézmény működik, amelyekben összesen mintegy 59 millió múzeumi tétel található. Ezeknek mintegy 2 százalékát, tehát összesen 2 millió darabot digitalizáltak eddig. „A tartalomszolgáltatók weblapján ennek is csak egy töredéke érhető el”– hangsúlyozta a szakember. A szakember elmondta, hogy a magyar múzeumokban az elmúlt években szigetszerű digitalizálás folyt, mindenki a saját lehetőségeinek függvényében végezte ezt a munkát, a legtöbbször hiányosan. „Nemzetközi összehasonlításban pedig különösen siralmas a helyzet, hiszen a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum például önmagában kétszer annyi tárgyat tesz nyilvánossá és ingyenesen használhatóvá digitálisan, mint a magyar múzeumok összesen”– tette hozzá Fonyódi Krisztián. A szakember szerint a problémák egyik oka, hogy a digitális kompetenciák hiányoznak a muzeológiai oktatásból. De azért vannak jó gyakorlatok Magyarországon is, mint például az Iparművészeti Múzeum, amelynek igényesen feldolgozott webes katalógusa van.
„A Budapesti Fővárosi Levéltár jelenleg 35 kilométernyi iratanyagot őriz, ami még bővíthető”- mondta előadásában P. Holl Adrien. Az intézmény állományvédelmi főosztályvezetője hozzátette, hogy az iratokat összesen 33 raktárban őrzik, amelyek automatikusan klimatizáltak, így az iratanyagokat több száz évig meg tudják őrizni. Saját laboratóriummal is rendelkeznek, ahol az iratokat penészgomba-vizsgálatnak vetnek alá. Az aktív állományvédelem részeként jelenik meg a levéltárban a konzerválás, a restaurálás, a mikrofilmezés és a digitalizálás is. Az intézményben összesen 115-en dolgoznak, ebből 21 ember foglalkozik az állományvédelemmel, többségük digitalizáló szakember. A digitálisan keletkezett e-tartalmak tárolását jelenleg 130 Tb tárolókapacitás biztosítja.
A szakmai műhelykonferencia mindhárom közgyűjteményi intézménytípus – könyvtár, múzeum, levéltár – digitalizációs folyamataiból egy pillanatfelvételt nyújtott, továbbá felhívta a figyelmet a nemzetközi és hazai digitalizálási trendekre, stratégiákra, azokra a mindenki számára fontos problémakörre, mint archiválás és hosszú távú megőrzés.
Szöőr Ádám és Sörény Edina
Nemzeti Közszolgálati Egyetem