2016-ban a Füzéki István emlékérem-díj kuratórium döntése alapján Füzéki István emlékérem-díj kitüntetésben részesül

Haraszti Pálné született Németh Katalin.

Sándor Gertrúdnak, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Jogi szekció elnökének méltató beszéde:

Tisztelt Kollégák, Tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves Katalin!

”Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt” tanítja a Biblia. Most az emlékezés, a hála, a köszönet és az ünneplés órája jött el.…

Október 23-a közeledtével ünnepel az egész ország, de nekünk, könyvtárosoknak van egy „saját” különleges ünnepünk:

2003 óta október vége felé minden évben összegyűlünk a nemzet könyvtárában, hogy Füzéki István emléktáblája előtt egy csendes, sallangoktól mentes, bensőséges ünnepi megemlékezés keretében főhajtással és virágokkal emlékezzünk a magyar nemzet szabadságharcára, és hogy emlékezzünk egy fiatalon, karrierjét, életcéljait beteljesíthetetlenül hagyni kényszerült fiatalemberre, hálánkat és köszönetünket fejezzük ki a díj alapítójának, Füzéki Bálintnak, akinek jóvoltából az eltelt évek során ez a megemlékezés egyik legfontosabb, legrangosabb rendezvényünkké is vált, hiszen a testvére emlékére alapított díj átadására is e rendezvény keretében kerül sor, melyet minden évben egy kiváló kollégánk nyerhet el.

Öröm, gratulációk, kitüntetések, baráti ölelések, kézfogások, magasztalások. Virágok az ünnepelt számára, és virágok az emlékezés koszorúiban. Mindez azt jelzi, hogy milyen közel is van egymáshoz öröm és bánat. Amilyen igaz és mély volt az egykori tragédia fájdalmas felidézése, olyan magasztos és méltóságteljes most az ünnepünk. Igazán felemelő érzés egy megható megemlékezés után ünnepi díszbe öltöztetni a szívünket

Ezen okból ünnepelhetjük és köszönthetjük most kedves kolléganőnket, Haraszti Pálnét, aki a könyvtáros szakma elismertségéért, jobbításáért végzett több évtizedes áldozatos munkájáért elnyerte a kuratórium támogatását, az idén ő kapja most ezt a méltó kitüntetést a Somogy Megyei Szervezet, a Műszaki és a Jogi Szekció felterjesztési javaslata alapján.

Haraszti Pálné felsőfokú könyvtárosi végzettsége megszerzése óta elkötelezte magát választott hivatásával. Pályája kezdetén az akkor újdonságnak számító könyvtári informatika alkalmazásának úttörő képviselője lett. Részt vett az UNESCO Micro Isis – szoftverének hazai könyvtári honosításában (1986-1987), a PRESSDOK és HUNDOK sajtóadatbázisok/floppyújságok kialakításában és piacra hozatalában (1989-1991), a TINLIB szoftver (HUNTÉKA) dokumentációjának magyarra fordításában.

Az Országgyűlési Könyvtárban 1987-2010 között több fontos pozícióval bízták meg:

• 1987-1990 az Információs és Dokumentációs osztály osztályvezető-helyettese

• 1991-2003 a Képviselőtájékoztatási osztály alapító vezetője

• 2004-2010 a Képviselői Kutatószolgálat alapító vezetője

Nevéhez fűződik a Képviselőtájékoztatási Osztály megalakítása és a Képviselői Kutatószolgálat megszervezése és irányítása, részt vett az Országgyűlési Könyvtár első intranetének kifejlesztésében is (2007). Nyelvtudása révén könyvtári referensként angol és francia nyelvű előadások tartásával sokat tett az Országgyűlési Könyvtár nemzetközi elismertsége érdekében.

Több nemzetközi konferencia és tanulmányi program szervezése kötődik nevéhez:

• Együttműködési és tanulmányi program szervezése magyar és angol kollégák részére a British Council project keretében (House of Commons könyvtára/kutatószolgálata – OrszággyűlésiKönyvtár, 2002 – 2003)

• A V4-es tagországok parlamenti könyvtárainak első találkozója, társszervező (2008)

A munkahelyén elvégzett nagyívű feladatok mellett már 1974-től folyamatosan szakított időt és energiát arra, hogy aktív tagja legyen a Magyar Könyvtárosok Egyesületének. Kezdetben a Társadalomtudományi Szekció titkári feladatait végezte, majd az MKE főtitkári tisztét látta el, később (1993–2007) között alelnökként a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésén dolgozott.

Megszervezte az IFLA-HUN összmagyar könyvtáros levelezőlista projektjét, moderátorként pedig már 10 éve működteti. Társszervezője volt az MKE 70 éves jubileumi és első országházi konferenciájának. Kezdetektől részese és társszervezője volt az MKE Jogi szekciója megalakításának, és azóta a vezetőség tagjaként tanácsi képviselőként tevékenykedik.

Ő írta „A könyvtári szolgálat jogi szabályozása” c. részfejezetet a Könyvtárosok kézikönyve IV. kötetébe (2002), amelyből felsőoktatási tananyag let. Munkájával, ötleteivel, tanácsaival nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a könyvtárosok közösségének elismert tagjává vált.

Haraszti Pálné több évtizeden át minden tisztségében helytállva vívta ki magának a könyvtárosok országos megbecsülését. Műveltsége, szakmai és közéleti tevékenysége, kapcsolatkészsége révén hathatósan hozzájárult az MKE és a Jogi Szekció eredményes működéséhez. Kiemelkedő könyvtárszakmai munkássága elismeréseként javasoljuk kitüntetését.

A Füzéki István emlékérem díjat – családi érintettsége okán is – alapításától kezdve támogatta és aktívan részt vett a lehetséges jelöltek felkutatásában. Most elérkezett az ünneplés ideje.

Márai Sándor így ír: „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen… Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep mély és varázsos rendhagyás.”

Én azt kívánom mindannyiunk nevében, hogy a mai nap ilyen ünnepé váljék számodra, hisz a díj hazaérkezett…, adjon ez Neked erőt és kitartást a továbbiakban!

Haraszti Katalin válaszbeszédében meghatottan köszönte meg a díjat, és a laudációt.

Tisztelt Egybegyűltek, ünneplők!

Ami a laudációban elhangzott, azt nem tagadom.

Köszönetet mondok mindazoknak, akik érdemesnek tartottak erre az elismerésre. A Füzéki Emlékéremre, amely a szakma becsületrendjévé vált. Két okból is indokolt a díjnak ez a minősítése: egyrészt, mert a helytállást és a valamiért/valakiért való kiállást ismerte el, másrészt, mert ha az eddigi kitüntetettek szakmai életútját nézzük, közéjük tartozni (akár onnan fentről tekintenek le ránk, akár közöttünk élnek): dicsőség.

A díj névadójának, majd a legkorábbi kitüntetettjei számára a sors olyan társadalmi-politikai közeget adott, hogy emberileg is hőssé válhattak. Az én generációmba tartozóknak az elhallgatások kora jutott, de még jókor kaptunk lehetőséget arra, hogy 1990 után szakmai mércével mérve érdemlegeset tegyünk, és emlékezetes ügyeket szolgáljunk.

Szakmai életutamon két területen érhettem el ezt: a parlamenti könyvtár újjáélesztésénél, a képviselőknek szóló tájékoztatási szolgáltatások kifejlesztésénél; valamint az MKE-nél, ahol a nemzetközi kapcsolatok felelőseként a külföldi partnerekkel való foglalkozás mellett a szomszédos országokban élő és dolgozó, és a Kárpát-medencétől messzebbre szakadtan tevékenykedő magyar könyvtárosokat sikerült a magyar könyvtárügy vérkeringésébe kapcsolni.

Egyik területen sem voltam „magányos harcos”: kitűnő munkatársakkal, elkötelezett kollégákkal küzdöttünk a célok eléréséért. Ez az elismerés – az én tudatomban – ügyek szolgálatáért ért, elvekhez való hűségért.

Az „ügyek” közül egyet emelnék ki, amely életpályám mindkét fontos terepéhez köthető, és története máig szívet melengető emlékem maradt.

A Magyar Könyvtárosok VI. világtalálkozójának kerekasztal-rendezvényén (2004), ahol a „külföldi” meghívottak a szomszédos országok társegyesületeinek vezetői és prominens magyarországi vagy határon túli könyvtárosok voltak, egy kommunikációs fórum létrehozása fogalmazódott meg az egyik legsürgetőbb feladatként. Az akkori technikai-informatikai adottságok mellett levelezőlistában gondolkodhattunk.

Informatikai szempontból a létesítés egyszerű és gyors. Csakhogy – a szomszédos országokbeli magyar kollégák érdekében és védelmében – olyan működtető szervert is kellett találni (még nem a felhők világát éltük!), amelynek a kiválasztásába a fenntartóik (állami és önkormányzati szervek Szlovákiától – Szlovéniáig) nem köthetnek bele. Tehát nem magyarországi intézményben kellett gondolkodni, és nem budapesti telephelyben!

A legmegfelelőbbnek az IFLA Párizsba telepített informatikai rendszeréhez való csatlakozás látszott. Az IFLA-nak úgyis számos levelezőlistája működött ekkorra már. Igaz, hogy azok főként szekciókhoz, szervezetekhez kötődtek. Tekintetünket tehát Párizsra vetettük, a gondolatból tett lett: kértük az IFLA elnökségétől az összmagyar könyvtáros levelezőlista kezdeményezésének felkarolását, a ma IFLA-HUN-ként ismert levelezőlistánk informatikai üzemeltetését. Az IFLA elnöksége hosszan rágódott a kérésünkön. El sem utasították (ez jó jel volt), de az igen kimondásával is késlekedtek (másfél évig várattak minket).

Egy váratlan személyes találkozás lendítette előre az ügyünket. 2006 telén vagyunk. Alex Byrne, az IFLA akkori elnöke (civilben: ausztrál egyetemi könyvtárigazgató) karácsonyi vakációját a szomszédos Ausztriában töltötte. S ha már ezen a tájon járt, Budapestre és a magyar parlament épületére is kíváncsi volt. Látogatási tervét tudatta az MKE-vel, kérve minket, hogy szervezzünk számára országházi, egyben könyvtári látogatást az IFLA-testületi tag Országgyűlési Könyvtárba.

A szervezést és Alex Byrne kíséretét az MKE-ben és a parlamenti könyvtárban is rám bízták. A parlamenti séta során a magyar történelemről hallottak erős hatást tettek a vendégünkre. A szerencsés pillanat, ügyünk: a levelezőlista befogadása melletti érvelés lehetősége ekkor jött el. A könyvtárba tartó utunk alatt vázoltam számára, hogy miért fontos az össz-magyar levelezőlista IFLA-hoz kötése. Legfőbb és döntő érvként a brit nemzetközösségi gondolatra hivatkoztam. Ausztrálként (peremvidéken élő britként) azonnal átérezte a létesítés jelentőségét. Mielőtt elköszöntünk egymástól, megígérte, hogy fellép az érdekünkben. Betartotta az ígéretét. Így indíthattuk útjára az IFLA-HUN levelezőlistát tíz éve, a szomszédos országok társegyesületei és a velük szoros kapcsolatot tartó MKE-szervezetek és szekciók, valamint az IFLA informatikai menedzsere, a magyar gyökerű Sophie Felföldi együttműködésével!

Fehér Miklós, OSZK Könyvtári Intézet, az MKE elnökségi tagja,
a Füzéki emlékérem díj kuratóriumi elnöke