Az információs és tudás szektor digitális konvergenciája

(Vándorgyűlési gondolatok)

 

Az európai országok műveltségi szintjének emelése, a versenyképesség, az európai és nemzeti identitás

A 48. Vándorgyűlés nyitó plenáris ülésén tág horizontot nyitottak előadásaikban a megjelent kormányzati és szakmai személyiségek a könyvtárak szerepeiről. Kiemelték az európai és a tudományos kapcsolatok jelentőségét a mindennapi, hagyományőrző és modern, változó és újszerű könyvtári gyakorlatban, amelyekhez jó példaanyagot szolgáltattak a 14 szekció könyvtáros előadásai és a felsorakozó szakmai kiállítás kínálata. Az újdonságok és hagyományok iránt nyitott szakmai közösség egy rendkívüli egyetemi város környezetében ismét átélhette azt az élményt, amely a következő évek Vándorgyűléseinek közösségteremtő erejét évenként életre hívja megújuló tartalommal.

Korábbi szomorúságaink háttérbe szorultak, útkereséseink nyomán végre „átjöttek” a könyvtárak kulturális és társadalmi szerepmegújulásáról szóló üzeneteink! Ha egy szakterület nem tudja jól meghatározni önmagát, önazonossága és önállósága csökken (vö. Koltay Tibor) ¹, ezért jó érzéssel nyugtáztuk, hogy a neves közéleti személyiségek tágabb aspektusban fogalmazták meg gondolataikat a könyvtárakról, a tudomány fejlesztésében, az oktatásban, és a kulturális örökségvédelemben betöltött régi és új szerepeinkről. Dr. Navrasics Tibor, az EU kulturális-oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa európai keretrendszerben méltatta a magyar könyvtárügy jelentőségét. Az európai felzárkózás és a gazdasági verseny támogatásában a könyvtárak tevékenységét nélkülözhetetlennek nevezte, amely a folyamatos tanulás, a közösségi művelődés feltételrendszerének biztosításával elősegíti az európai országok műveltségi szintjének emelését, a versenyképesség növelését, a nemzeti és európai identitásunk megszilárdulását. Európai kötődésünk szerves részeként értékelte a hazai kulturálódás és művelődés ügyét, hiszen a könyvtárak ma Európa szerte a versenyképesség fontos tényezői a műveltség fejlesztésének közösségi helyeként, az élethosszig tartó tanulás alapvető, nyílt és közösségi színtereként, amelyhez a könyvtárak adaptálják és népszerűsítik a magas szintű információtechnológia tömeges használatát és elsajátítását is.

Navrasics Tibor előadásában a közösségi művelődés, a technológiai fejlődés támogatása, a lokális, nemzeti és európai identitás könyvtári vonatkozásai adtak keretet a gondolatoknak. Kiemelte, hogy a technológiai fejlődés indította el a könyvtárak nyitottá válását (gondoljunk saját szakmai „open” témáinkra), amelyek elősegítik országunk erős tényezővé válását az európai közösségben. Leszögezte, hogy a könyvtárak nyitott közösségi terei segítenek olyan általános európai problémák megoldásában, mint az esélyegyenlőség, környezetvédelem, a globális problémák kezelése, az elmagányosodás leküzdése, stb. Hangsúlyozta, hogy az európai integráció nem lesz kellően sikeres, ha a szélesen értelmezett kultúra támogatása nem kap kellő politikai figyelmet. A nemzeti és az európai identitás fejlődéséhez a helyi elkötelezettségeink (magyarság, „veszprémiség”) adnak alapot és megfelelő gyakorlati terepet, amelyről vendéglátónk, az egyetemi Veszprém város és polgárai kiváló példát mutattak.

Az írásbeliség és a tudás felhalmozása mai eredményeink előfeltétele

Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora a könyvtáros szakmát a tudomány oldaláról értékelte azzal, hogy a mai eredményeinkre leginkább az írásbeliség és a tudás felhalmozása volt hatással, amely a könyvtárak alapfeladata. A könyvtárszakma aktívan támogatta az információs társadalom kialakítását a folyamatok és a technológiák átalakításával, népszerűsítésével, a technológiai partnerekkel kialakított kapcsolataival, és az információtechnológia fejlesztését érintő elméleti és gyakorlati tevékenységgel. Hangsúlyozta, hogy a tudás mindig a múlt tudására épül, ezért a könyvtári szolgáltatások nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy tudásunk megújulhasson, gyarapodhasson. Az előadó nemzetközi elismertsége, számos neves külföldi kutatóintézettel való szoros szakmai együttműködése tükröződik a publikációira kapott független SCI hivatkozásainak számában (3714), ezért igen jelentős számunkra, hogy rendszeres publikálóként a tudományok és a könyvtáros szakma kapcsolatát, egymásrautaltságát történelmi ívében és a jelenkorban is erősen aláhúzta.

Csak erős könyvtárakkal és felkészült könyvtárosokkal tudunk előre lépni

A plenáris ülés első két előadásának gondolati ívét folytatták a záró előadások. Az európai távlatok, a könyvtárak és a tudományok egymásrautaltsága megkívánják a könyvtáros kompetencia fejlesztését, amelyről Sepsei Tamásné dr. Vigh Annamária EMMI államtitkár és Barátné Dr. Hajdu Ágnes, az MKE elnök fejtette ki gondolatait.

Dr. Vígh Annamária hangsúlyozta, hogy a könyvtárak ma Magyarország legkiterjedtebb kulturális intézményi rendszerét képezik, amelyekben elsőként lehetett megvalósítani a minőségbiztosítási rendszert a minősített könyvtárakkal.

Komoly feladatokat viszont csak erős könyvtár és felkészült könyvtáros teljesíthet – emelte ki Barátné Dr. Hajdu Ágnes MKE elnök a plenáris befejező előadásában. A fenntartási, ellátási, intézményi és személyi kötelezettségeket jelentő követelményrendszer a szakma minden szintjén jelentkezik. A könyvtárakban európai trendek, iránymutatások vezérlik tevékenységünket, ezért a kompetencia fejlesztésben is európai mintákhoz kell igazítanunk fejlődésünk irányait, hogy kapcsolódni tudjunk a többi szakmához és a tudományokhoz, a társadalmi fejlődési irányokhoz, a szolgáltatási rendszerekhez, az oktatáshoz, a technológia fejlesztéséhez, mentorálásához és adaptálásához.

Az MKE folyamatosan dolgozik azért – emelte ki az elnök – hogy új tudással, új kompetenciákkal, új szolgáltatásokkal állhassunk az olvasók rendelkezésére. A cél érdekében számos konferenciával, programmal, kezdeményezéssel járul hozzá az egyesület a könyvtár folyamatos fejlődéséhez, megújulásához.

Gondolkozzunk fiatalosan és kíváncsian! Legyünk nyitottak a kapcsolatépítésre és érzékenyek a minőségre! ²

Hajdú Ágnes kiemelte előadásában, és saját élményeim alapján is szeretném a Vándorgyűlésen elhangzottakhoz kapcsolni, hogy 2016. március 3-án egy kiváló nemzetközi konferencia volt az MKE rendezésében, ahol neves külföldi személyiségek és hazai könyvtárosok tartottak előadásokat „Szakmai ismeretek és készségek – átalakuló hivatás” ³ – címmel a könyvtárak fejlődő kompetenciáiról az OSZK-ban.

Az előadók számos izgalmas területen fejtettek ki új gondolatokat a könyvtári kompetencia fejlesztéssel kapcsolatban és az eredmények új összesítéseit társították mondanivalójukhoz.

Külföldi előadók: Anna Maria Tammaro, a Pármai Egyetem professzora, az IFLA Library Theory and Research Section elnöke; Simon Edwards, a CILIP Szakmai Szolgáltatások igazgatója; Jukka Relander az Eblida és a Finn Könyvtáros Egyesület elnöke,Ulrike Lang, a hamburgi State and University Library osztályvezetője, az IFLA Education and Training Section vezetőségi tagja; valamint Maria Micle és Lovász Ágnes Temesvárról (West University of Timişoara, Politehnica University of Timişoara).

A magyar előadók: Barátné Hajdu Ágnes ELTE, Könyvtár- és Információtudományi Intézet; Eszenyiné Borbély Mária Debreceni Egyetem, ill. az MKE vezetőségi tagja, Sörény Edina vezető tanácsos, EMMI; Böröcz Lívia osztályvezető, Hermann Ottó Intézet; és Csobán László hálózati szakreferens, Csorba Győző Könyvtár.

Az EU pályázatok készítése igen jelentős kompetencia fejlesztést igényelt tőlünk Sörény Edina szerint, aki előadásában néhány számadattal (4 672 könyvtár, 94 millió könyvtárhasználó számára modernizálta a könyvtári szolgáltatásokat 17, 8 Mrd. fejlesztési összeggel 436 projektben) fűszerezte előadását. A sikeres pályázáshoz főleg önerőből építkeztünk, erős személyes, kognitív és szociális kompetencia fejlesztésekre volt szükség a könyvtárakban. Komoly erőfeszítést jelentett a tervezés és koncepció kialakítás módszereinek elsajátítása, a kognitív képességek fejlesztése, a logikai, pénzügyi, digitális készségek növelése, a szociális beállítódás módosítása a nyitottabb csapatmunka, a kooperáció, a partneri viszony, a kezdeményezés és a konfliktuskezelés elsajátítása érdekében. Új módszereket kellett találnunk a kifejezőkészség, az arculattervezés, a szervezési és menedzselési módszerek fejlesztésére (projektvezetés, rendezvényszervezés, prezentálás, interaktivitás, stb.)

Barátné Dr. Hajdu Ágnes MKE elnök az „énmárka” építésről tartott érdekes előadást, amelyben a kompetencia fejlesztés speciális, „selfmade” irányáról értékes gondolatokat fogalmazott meg a sikeres és jó fellépés, a képesség felmérés, az értékelés és a munkaerőpiacon való boldogulás szempontjából. Kiemelte, hogy a rátermettség mellett nagyon fontos az önbecsülés kérdése az elismerések megszerzésében, azonban ennek elérése komoly munkával jár. A kognitív értékek fejlesztéséhez elengedhetetlen a tudás és a megismerés folyamatos vágya. Befejezésül megemlítette, hogy a boldogulás nem csak a való világ megismerésének függvénye, az esztétikai értékek átérzésének képessége is fontos emberi képesség a világban való boldogulásunk útjain. A cél és motivációs rendszer fejlesztésében Maslow elméletére utalt ⁴.

Anna-Maria Tammaro, az IFLA Library Theory and Research Section elnöke három témát emelt ki a kompetencia fejlesztésben: tudás, képesség, attitüd (beállítódás) és néhány új munkakört is megnevezett: tudás kreátor, adat kurátor, digitális könyvtáros, meta-adat és digitális projekt menedzser, stb.

Előadását azzal a javaslattal zárta, hogy gondolkozzunk fiatalosan és kíváncsian, nyitottan a kapcsolatépítésre és érzékenyen a minőségre. Még sok értékes külföldi és hazai előadás volt, amelyekről jelen írásban tematikai okból nem térek ki.

Visszatérve a Vándorgyűléshez, Barátné Dr. Hajdu Ágnes kiemelte a könyvtárak jelentőségét erősítő érvek közül, hogy az Európai Unióban hatvanötezer könyvtár szolgál ki mintegy százmillió olvasót, de megemlítette azt is, hogy az ENSZ fenntarthatósággal foglalkozó programja tizenhét pontban sorolja fel azokat a területeket, amelyekkel a könyvtárak hozzá járulhatnak a kezdeményezés sikeréhez. Az Egyesület fontos szerepének tartja elnökünk, hogy a könyvtárak társadalomban betöltött szerepének elismerését erősítsük, amelyhez az IFLA ajánlását idézte: az innovatív társadalom kialakulásának feltételei között mindenképpen ott kell látnunk az erős könyvtárakat és a felkészült könyvtárosokat. Veszprémben is hozzátettük ehhez a magunk munkáját, a város polgárai kellemes meglepetéssel fogadták a rendezvények komolyságát, és a könyvtárosok tömegét.

A könyvtárak és a tudományok digitális evolúciójának hálózati konvergenciája

Jelen írás címéhez kapcsolódnék az alábbiakban – bővebben fejtettem ki véleményem a témáról a Műszaki Szekcióban tartott előadásomban, és az Orvosi Könyvtárak folyóiratban (2016. 2. szám ⁵). Korábban több cikkemben már írtam arról, hogy mennyire változónak és innovatívnak érzékelem a könyvtárak jelen szerepeit és tevékenységét, a digitalizált tudományokkal való szorosabb kapcsolatát. Napjainkban néhány újabb tényező még hangsúlyosabbá tette számomra az újszerűséget, amelyek teljes jelentőségét jelenleg talán nem is tudjuk felmérni:

1. A digitalizálás eltörli az éles határvonalakat a kulturális örökségvédelem intézményei között (múzeumok, könyvtárak, levéltárak) hiszen a digitális másolatok azonos és hasonló eljárásokban születnek, használatuk és a ráépülő szolgáltatási rendszer háttere, hálózati elérése hasonló elveken alapul – már nem az eredeti műalkotás a tájékoztatás egyedi forrása, hanem a műalkotás megjelenési formáinak digitalizált változata és a hálón egyre bővülő digitális forrásanyag.

2. A digitalizálással a tudományok és a könyvtárak fejlődésében új közös távlatok nyílnak, a digitalizált források globális megjelenése és könyvtári feltárása új felfedezéseket és tudományos kapcsolatokat hív életre, a tudományos és könyvtári intézményeket összekötik az azonos digitalizálási eljárások, a célszerű technológiai együttműködés és a tudományos eredmények globális szintű megjelenítésének szándéka és módszerei.

3. A hálózattudomány önálló diszciplínaként történő fejlődése új információs jelenségeket okoz, amely összefonódva a szemantikus web és szemantikus adatmenedzsment lehetőségével, eljárásaival, adatformáival teljesen új, folyamatosan bővülő és fejlődő, növekedésében megjósolhatatlannak látszó hálózati adat- és információszervezési jelenségeket és törvényszerűségeket okoz.

4. A könyvtárak, mint adatmenedzsment központok kiemelt jelentőséget birtokolnak a digitális forrásanyagok rendezésében, a pontos keresés és az információs források rendezése területén adatspecialista munkatársaik révén.

5. Az intelligens/digitális város programok kapcsolata a digitális könyvtárakkal értelemszerű – és bár eddig nem keresték a könyvtárak együttműködését és beépítését a szolgáltatási csomagok kialakításában, ez a lépés elkerülhetetlen, mert a digitális város rá van utalva a digitális könyvtár szolgáltatásaira és forrásanyagára, e téren nem kell új megoldást kitalálni.

Az 1-3. pontokban rejlő új jelenségeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül az elméleti elemzések lehetőségeiben, mert a könyvtárak életében most jött el az a pillanat, amikor meg kell ragadni a gazdátlan feladatokat, az új kapcsolatokat, és a felfedezések kínálatát, a könyvtár társadalmi elismertségének növelésével.

A 4. pontban az adatspecialista munkakörök kompetenciák, globális és tudományközi kapcsolatrendszerek kialakításának lehetősége rejlik, amelyben érdemes nagy, nemzetközi adatmenedzsment specialisták kapcsolatait keresni, (OCLC, LC, British Library, Europeana, stb.) de célszerű a hazai virtuális munka- és szakértői csoportok kialakulása is – kifejezetten gyakorlati, de elméleti célból is. A globális digitális hálózati mezőnyben szervezett együttműködés nélkül elszigetelt, széttartó fejlődések, szigetszerű megoldások jönnek létre, amely a folyamatos újrakezdés rémével fenyeget.

Az 5. pont jelenleg teljesen megoldatlan, holott értelemszerűen kínálkozó kooperáció. Néhány nagyobb könyvtár kezdeményezése mentheti meg azt a kritikus helyzetet, hogy az intelligens, digitális város eszközei, technológiái, tájékoztatási módszerei a könyvtáraktól függetlenül fejlődjenek tovább. A technológia adott, és a könyvtárakban van a sokkal régebben kialakult gyakorlat és eszközrendszer a forrásgazdagság hátterével a fejlődési irányhoz való kapcsolódásra. Csak egy-két innovatív szemléletű városi vezetőt kellene megnyerni a befektetéshez és együttműködéshez.

Dinamikus adatok és táguló adathálók – az információbővülés váratlan forrásai

A digitalizálással az elektronikus információforrások gyarapodása és a velejáró technológiai kultúra változása nem csak a nagy tömegben jelentkező forrásgazdagság miatt jelent újdonságot. Az információk és a tudományos eredmények hálózati használata szétfeszíti az intézményi és földrajzi kereteket, az információforrásokban rejlő események, intézmények, témák, személyek adatainak hálózati kapcsolatrendszere folyamatosan növekszik, a források nemzetközi szinten elérhetők. A hálózaton lévő információforrásokhoz globális szinten egyre szélesebb adatkörök kapcsolódnak, amelyeket nem csak saját információtartalmuk jellemez, hanem a hozzájuk kapcsolódó egyéb adatok is, visszahatva az információforrásokra. Dinamikusan, a változásokat tükrözve jelennek meg az adatokhoz társuló információk, és a táguló információs hálóban felismerhetővé válnak az előzmények és következmények, a hiányok és a tömörülések, a megszakadás és a meghaladás vagy épp ellenkezőleg az újraéledés jelei is. Ez a változás plasztikussá teszi a tudományos eredmények hálózati megjelenését, hiszen a korábban térben elszigetelt személyek, intézmények és források természetesen kapcsolódnak össze a hálózaton, előzőleg ismeretlen részletekkel, finomságokkal gazdagítják korábbi tudásunkat. A hálózatok szövevénye megmutatja a tudás származási helyét, kapcsolatai jellemzik erősségét, fontosságát, esetleges bonyolultságát, vagy periférikus jellegét. A hálózaton egy „ősrobbanást” követő folyamatos tágulást láthatunk, a gazdagabb és folyamatosan bővülő kapcsolati háló nem csak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is más lehetőségeket nyújt az információk keletkezésében, kezelésében és szétsugárzásában, a tudományos eredmények folytatásában, értékelésében, meghaladásában és fejlődésében. A háló változása megmutatja a jelenségek dinamizmusának fokát – amely azonban csak az egyik összetevője a fejlődésnek. A másik jelentős tényező a kapcsolatok jellege, minősége, iránya, bonyolultsága, összetétele, stb. Az információk hálózati kapcsolata folyamatosan változó és növekvő jellegű, a hálózat összetétele tükrözi az adott tudomány jellegzetességeit, fejlődését. Az információmenedzsment és a könyvtár feltérképezi a hálózati jelenségeket, a látható vagy feltárt törvényszerűségeket felhasználja tájékoztató, rendszerező és megismerő tevékenységében, amely a korábbi, jelenleg statikusnak látszó információkezelésnél lényegesen élőbb és dinamikusabb jellegű beállítódást igényel. ⁶

Néhány változás, amelyről egyelőre inkább kérdéseinket fogalmazhatjuk meg:

• Mit jelent a könyvtárosság számára a digitalizálással kapcsolatos információkezelési kihívás akár a web, akár a könyvtár, akár a globális könyvtári együttműködés szintjén?

• A digitális bölcsészet (digital humanities) fejlődési irány az új digitális kulturális környezetben hogyan és milyen irányban módosítja a könyvtári munkát és a könyvtáros kompetenciát?

• Hogyan módosul az egyes szakmák vonzáskörében az adatok és adatkapcsolatok hálózati gondozása, hogyan emeljük ki a tipikus hálózati jellegzetességeket, és hogyan készítsünk minták alapján törvényszerűségeket feladataink támogatására?

• Hogyan erősíthetjük a tudományok és könyvtárak egymásrautaltságát a digitális hálózati információ- és adatmenedzsment folyamatokban?

• Hogyan ötvözhetjük a digitális város (smart cities) fejlődési programokat a könyvtári forrásgazdaság fejlődésével, a mindennapi szolgáltatási rendszer hátterével, és milyen partnerkapcsolatok alapján? (Hová száguld a digitális gyorsvonat? ¹)

A digitális hálózatok törvényszerűségeit a hálózattudomány fejlődésének új irányaival, a digitális, intelligens könyvtárak, a „smart” cities és digitális város innovációs programok főbb jellemzőivel együttesen is lehet vizsgálni a fejlődésben való egymásrautaltság, a várható technológiai trendek, az újjáformálódó használói szokások, és a hálózatiság jövőbeni alakulásának figyelembe vételével.

Lábjegyzetek:

^ Koltay Tibor: http://ki.oszk.hu/kf/2013/07/a-digitalis-bolcseszet-es-a-konyvtartudomany/

² Anna Maria Tammaro, a Pármai Egyetem professzorának gondolatai a 3. jegyzetben idézett konferencián.

³ Szakmai ismeretek és készségek – átalakuló hivatás. A könyvtáros kompetenciák változása és megjelenése az uniós gyakorlatban. http://epa.oszk.hu/02700/02762/00052/pdf/EPA02762_kemlib_2016_03_34-40.pdf

⁴ Maslow: Motivation and personality, Harper and Row, New York, 1970 ; ld. még: Az önmegvalósító ember = http://www.integralintezet.hu/olvasoszoba/az-onmegvalosito-ember/

⁵ ld. bővebben: Horváth Zoltánné: A digitális könyvtárak és a tudományok evolúciójának hálózati konvergenciája = http://lib.semmelweis.hu/moksz/hirlevel/ORVOSI_KONYVTARAK_2016_2szam.pdf

⁶ Rékasi Tibor T-Systems vezérigazgató mondata

Horváth Zoltánné Marcsi, T-Systems Magyarország