GYERGYÁK EDINA, AZ ALKOTÓ KÖNYVTÁROS

Gyergyák Edina Budapesten született 1974. október 7-én. A Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolában végzett díszítő-festő szakon. Dolgozott restaurátor segédként és porcelánfestőként is. 2002-ben kiváló eredménnyel végzett a bajai Eötvös József Főiskola könyvtár szakán. 2002-ben a MÁV Kórház Orvosi Könyvtárában helyezkedett el, mely 2007-ben megszűnt. 2007-től az Állami Egészségügyi Központ (2012-2014 könyvtárvezetője), jelenleg a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ könyvtárosa.

Gyergyák Edina kiállítása az alkotó sokszínűségét, különféle technikákban való jártasságát is tükrözi. Olaj és akvarell tájképei, meseszerű, gazdag belső érzelemvilágról és fantáziáról tanúskodó rézkarcai sokféle hangulatot tárnak elénk.” (Forrás: Könyvtári Levelezõ/ lap • 2009. október)

Könyvtárosi pályafutásod

Emlékszem, már gyermekkoromban szerettem „könyvtárosdit” játszani, kölcsönzőkártyát gyártottam otthoni könyveinkhez, szeretettel pakolásztam, nem csak olvasgattam őket. Később a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola elvégzése után e kedves területhez fordultam, mikor úgy éreztem, hogy a kézügyességből való megélhetés számomra bizonytalan, nem járható út. 2002-ben diplomáztam a bajai Eötvös József Főiskola könyvtáros szakán, s először a MÁV Kórház Orvosi Könyvtárában helyezkedtem el. Az igazi megmérettetések később vártak rám, amikor a 2007-es nagy kórház-integráció kapcsán előbb leépítettek – ekkor átmenetileg az Országgyűlési Könyvtárban dolgozhattam, mely szép emlék ma is – majd vállalva a kihívást, visszakerültem eredeti asztalomhoz, csupán a szervezet volt más. Így három megszűnt kórházi könyvtár állományának integrálását is végigéltem, pakoltam, terveztem, szerveztem sok buktatóval, újabb és újabb, megoldhatatlannak tűnő helyzettel, eredménnyel és csalódással, lépésről lépésre.

Az elmúlt évtizedben a világ két érdekes, sajátos szeletének, az egészségügynek és a honvédségnek a metszetét ismerhettem meg, állományunk több szempontból is speciális. Jelenleg Magyar Honvédség Egészségügyi Központ néven az egészségügy, védelem-, rendészeti-, vasút-egészségügy, orvos- és fogorvostudomány, katona-, katasztrófa-orvostan és határterületeik témájában biztosítunk szakirodalmat kollégáimmal több szolgáltatási ponton Budapesten és vidéken is.

Kedvenc íród, költőd

A szépirodalom területén a kortársak közül kedvencem Háy János (tőle minden könyvem dedikált példány). A múltból talán Shakespeare-t, és E.T.A. Hoffmannt emelném ki, de többek között Hrabal, Thomas Mann, Csehov, Kundera is nagy hatással voltak rám és még sorolhatnám a listát. A társadalomtudományok terén Hankiss Elemér könyveit olvastam lelkesen.

Zene, amit szívesen hallgatsz

Legjobban a klasszikusokat kedvelem (Bach, Csajkovszkij, Mozart, Grieg, Brahms, Beethoven, Rossini, Kodály…), továbbá a jazzt, a rock-, és a világzenét is, vagy például különösen Cseh Tamást. A zene valóságos időutazás, a másik legnagyobb ajándék a képzőművészet mellett, különösen, ha élőben hallhatja az ember.

Fontos találkozási pontok az életedben

Nem igazán figyeltem ilyen szemmel az eseményeket, de amikor egy-egy közegbe bekerül az ember, az mindenképp hat rá. Nem is attól függ, hogy hosszabb, vagy rövidebb ideig tart, hanem az emberi kapcsolatoktól.

Legjobb barátnőmmel például csak egy évig jártam egy osztályba, ki gondolta volna, hogy örökre szól immár huszonéves barátságunk. Jó érzés a háttérben figyelemmel kísérni kedves, régi kollégákkal, barátokkal is egymás pályáját, életének alakulását, s időnként összeülni egy-egy nagy beszélgetésre.

Érdekes például, hogy a főiskolai gyakorlatomat az Országos Idegennyelvű Könyvtárban töltöttem, ahol jóval később első kiállításom nyílhatott meg.

Hálás vagyok az alkotói közösségekhez való tartozás élményéért, melyet megtapasztalhattam mind a honvédségi, mind az orfűi művésztelepeken, csak azt sajnálom, hogy nem kerültem korábban kapcsolatba velük. Itt újra elhittem, hogy érdemes energiát fektetni az elszigeteltségben néha hiábavalónak tűnő alkotói tevékenységbe. Elsősorban nem másnak, nem kiállításra festek, de azért a folytatáshoz erőt adhat némi pozitív visszajelzés. E tekintetben kiemelném Kováts Ferenc Orfűn alkotó grafikusművész és Hosszú György festőművész hatását, támogatását.

Kik voltak a (szakmai és alkotói) példaképeid, segítőid?

A középiskolás években festőtanárom Végh András volt, de sokat hatottunk egymásra mi növendékek is, akik közül többen hivatásos művészek lettek. Ekkoriban a szobrászat terén is kaptam életre szóló tapasztalatokat Szabó Gábor szobrászművész emlékezetes foglalkozásain. Később a porcelánfestészetet Görögné Tóth Ágnes műhelyében tanulhattam, ahol hét évig dolgoztam is. A honvédségi alkotótáborokban Duschanek János (†) festőművész és Szunyoghy András grafikusművész tanár urak voltak rám hatással. Kiemelném Gross Arnold érzékeny munkáinak szeretetét. Mindig is rajongtam az ókori, középkori művészetért, kiváltképp a korai itáliai és a németalföldi reneszánszot tartom nagyra, de a barokkon keresztül egy nagy ugrással az impresszionizmus, posztimpresszionizmus, szimbolizmus, szecesszió, expresszionizmus nagyjai (Botticelli, Bosch, id. P. Bruegel, Dürer, Rembrandt, Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Mucha…) szintén erős hatással voltak/vannak rám. Imádok kiállításokra járni, amit csak tehetek, eredetiben megnézek.

Ami a szakmát illeti, hálás vagyok Hován Lászlóné Andrea kolléganőmnek (ma az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet könyvtárosa), aki mellettem állt, bevezetett a könyvtáros berkekbe, valamint örömmel tölt el, hogy az orvosi könyvtárosok, illetve a honvédségi könyvtárosok kicsi, de összetartó csapatának is a tagja lehetek. Minden kollégától lehet valamit tanulni, ellesni, akár tudat alatt, észrevétlenül, amiből lassan, mint egy mozaik összeáll saját felkészültségünk.

Kiállításaid

2009-ben az Országos Idegennyelvű Könyvtárban, 2010-ben a Semmelweis Egyetem Központi Könyvtárában, 2014-ben és 2015-ben Orfűn állítottam ki csoportosan; munkáim gyakran láthatóak az MH Kulturális Alosztály által szervezett kiállításokon is. Jelenleg május 12-ig éppen megtekinthető az orfűi stART Alkotócsoporttal közös kiállításunk Budán, a Bartók1 Galériában.

Forrás:https://hu-hu.facebook.com/artixxi

Szakmai, művészi elismerések

A Magyar Honvédség 2008 óta vezérkari főnöki, kabinetfőnöki és parancsnoki elismerésben is részesített. Legutóbb a Magyar Kultúra Napja alkalmából, melyet már nem „csak” könyvtárosi, hanem a képzőművészet terén végzett alkotói tevékenységemnek is köszönhettem.

Művészi hitvallásod

A művészet a hozzáadott értéke, sava-borsa az életnek. Az emberi elme kellett a megszületéséhez, de hálás teremtmény lévén visszahat, s a végletekig fejleszt, finomít és ajándékoz minket évezredek óta.

Bár egy növény, állat, vagy akár az emberi test felépítése is már önmagában kellően művészi, akármilyen teremtő álljon is mögötte, nevezzük természetnek.

Igen, engem elsősorban a természet szeretete, a természetesség vezérelnek, valami új dolog megalkotására, és persze a gondolatok, ötletek megörökítése, feszültségek kiengedése, ami, ha sikerül, közelebb jutok az áhított harmónia eléréséhez.

Elég kritikus vagyok saját munkáimmal szemben. A kevésbé sikerült darabok komoly vívódást okoznak, de ez is a fejlődési folyamat része. Aki valamilyen adottságot „kapott”, azt meg kell becsülnie, s kibontakoztatnia lehetőségei szerint saját és környezete épülésére, örömére.

Mikor fogtál először ecsetet a kezedbe, az első siker

Mivel édesapám is festegetett, kezdettől fogva vonzódtam a képzőművészetekhez, elsősorban a festészethez, grafikához, de a pontos dátum nem ismert. Az iskolai rajzaim, otthoni munkáim mindig szépek voltak, de például a versenyszerű megmérettetés sosem volt alkatomhoz illő, így konkrét „siker” nem jellemző, második, harmadik helyezésekre emlékszem csupán.

Egy alkotótábori élmény, amit szívesen megosztanál másokkal is

Nem régóta járok csak alkotótáborokba, de mindegyikre, melyen részt vehettem, szeretettel emlékszem vissza. Nincs egy kiemelendő esemény, sokáig sorolhatnám az emlékeket. Rendkívül intenzív, inspiráló időszakok ezek, új technikák, új emberek megismerésére kapunk lehetőséget, s az egyik után jön a meghívás a másikba, csak győzze az ember szabadsággal. Kedvencem a „plein air”, akár alkotótárssal együtt, vagy egyedül, elmélyülten, akár egy erdő közepén, az időn kívül esve, a vadon élő állatok közelségének érzésétől is inspirálva.

Mit jelent számodra a harmónia?

Nyugalmat, egészséget, szeretetet, elégedettséget, természetességet, amiket a mai felgyorsult világban egyre nehezebb elérni, illetve fenntartani, de törekedni kell rá. Én a magam módján, a színek és formák kifejező elrendezésével próbálom megközelíteni.

Van-e valami, amit másképp csinálnál, ha újrakezdhetnéd?

Biztos voltak olyan helyzetek, melyek lehetőségével nem éltem, de kár lenne ilyesmin rágódni, s talán nem is tenném közzé, tán csak egyet: a festőrestaurátor szakot például szívesen elvégeztem volna, de ki tudja, akkor ma hol lennék. Mindennek megvan a miértje, legfeljebb nem, vagy későn ismerjük meg.

Terveid, álmaid, vágyaid?

Annyi minden érdekel, jó lenne több idő, lehetőség tanulásra mind a könyvtáros szakmában, mind a festés, grafika terén, több idő családra, utazásra, több erő az ötletek megvalósításához.

Célom a folyamatos fejlődés az önkifejezés terén, a harmónia megtalálása, közvetítése, a hétköznapi témák igazi karakterének megragadása, és befogadóként minél több alkotó, és műalkotás megismerése.

 Aki kérdezett, és aki Gyergyák Edinának sok sikert és további gyönyörű alkotásokat kíván:
Keszi Erika Zsuzsanna