A Papírszínházról

„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

A fenti Weöres Sándor idézet az Országos Gyermekszínjátszó Találkozó szlogenje. Bár nem a színjátszásról akarok írni, de ahhoz valamennyire mégis közelálló előadásmódról, a papírszínházról.

A Kamishibai, magyarul papírszínház japán eredetű. Egy kézipoggyász méretű, fából készített kinyitható színház, ahol a nézők felőli részen színes képek találhatók. Az előadó oldalán pedig a felolvasandó szöveg. A képeket időnként csúsztatni, illetve mozgatni kell.

2013-ban a Pest Megyei Könyvtár lehetőséget adott ilyen papírszínház és a hozzá tartozó mesék beszerzésére. Egy ideig az előadásokra nem volt igény, ezért úgy döntöttem, ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor…

Előbb az iskolában adtam elő különböző osztályokban a meglevő mesékből, majd az óvodai csoportokban is. Mindenhol tetszett a gyerekeknek. A mesék arra is jók, hogy hétköznapi problémákat mesében feldolgozva, bizonyos objektivitással kezeljük.

A tanulókat leginkább egy Tolsztoj által feldolgozott orosz népmese, Az aranyhalacska gondolkodtatta el. Bár választhattak, melyik mesét rajzolják le, de az általuk készített rajzokon is zömében ez szerepel.

A mese bevezetőjében megkérdezem a gyerekektől, ha valaki teljesítené egy kívánságodat, mi lenne az? Érdekes és gyakran megható kívánságokat mondanak.

Végül is, miről szól Az aranyhalacska?

A kapzsiságról, az elégedetlenségről, ami a mesében szereplő párkapcsolatra is rányomja a bélyegét. Napjaink médiája azt sugallja, hogy fontos a látszat. Az vagy, amit mutatsz. Tényleg így van? Melyik az igaz? Nem a ruha teszi az embert (magyar közmondás), vagy a ruha teszi az embert (német szólás). Melyik út vezet a boldog élethez?

A mesében szereplő bábuska bukását saját telhetetlensége okozta. Mi mindig elégedettek vagyunk jelenlegi életünkkel, vagy az elégedetlenségünkkel tudnak minket manipulálni? Mire összpontosítunk: arra, amink van, vagy amink nincs? Mennyire hagyjuk irányítani magunkat, hogyan és ki(k) által?

Ha mások által szűrt információkat veszünk át és nem tájékozódunk viszonylag független hírforrásokból is, akkor a másik szemén keresztül nézzük a világot.

A különböző műveltségi területek egyike a médiaműveltség: az információk tudatos szűrése. Napjainkban a tartalomszolgáltató web 1.0-t átveszi a közösségi kapcsolatokon alapuló web 2.0. Ebben a szerver gazdája csak a keretrendszert biztosítja, de a közösségek szerkesztik, osztják meg, stb. egymás közt az információt. Ilyen pl. a Facebook. Tegyük hozzá, hogy ezek a közösségek meg is szűrik tagjaiknak a kapott információt. Így védekezünk az információ-özön ellen. Ha pedig valaki egy téves hírt ad tovább a társainak… Olvastam valahol, hogy egyes állami szervek (persze nem Magyarországon) így is tesztelhetik a lakosság reakcióját.

Visszatérve a papírszínházi előadásokra, a többi mese kellemes, de nem vált ki nagy visszhangot a gyerekekből. A leírtakat újraolvasva úgy látom, hogy ez a mese engem is megfogott. Vannak örök emberi problémák, amik az évezredek során nem változnak.

Az egyik továbbképzésen hallottam, hogy olyanok vagyunk, mint az ókori egyiptomiak: falra írunk (számítógép) és imádjuk a macskákat.

Tegyük még hozzá. hogy az ő írásuk maradandóbb volt. Hiába őrzi meg az információt a blu-ray akár ezer évig is, ha nincs mivel lejátszani. Ráadásul minden digitális kóddal (0, 1) van írva. Vagy majd az akkori Jean-François Champollion kitalálja?

Találkozzunk a könyvtárban!

Kulcsárné Bernáth Hajnalka