Egy nap Bajnán – a Komárom-Esztergom Megyei Szervezet kirándulása
Mint arról beszámoltunk a KeMLIB korábbi számában, Pallagi Tibor, Bajna község polgármestere és Erdősné Csík Katalin, a település könyvtárosa meginvitálta a 2015-ös megyei Könyvtári Hetet nyitó konferencián az egybegyűlteket községükbe (lásd KeMLIB V. évf. 10. szám Könyvtár, értéktár – A Komárom-Esztergom megyei XLIV. Könyvtári Hét szakmai nyitó programjáról). Mivel az MKE Komárom-Esztergom Megyei Szervezet évente két kirándulást szervez, s köztük az egyik célja a megyén belüli települések értékeinek megismerése és a helyi könyvtárak meglátogatása, Kissné Anda Klára, a szervezet elnöke máris kapott az alkalmon, és jelezte polgármester úr felé az egyesület részvételi szándékát egy esetleges bajnai kiránduláson.
Egy hónap sem telt el, és máris visszajelzést kaptunk az önkormányzattól: november 2-án szeretettel várnak minket településükön. Ám, hogy mekkora szeretettel vártak minket, az csak a kirándulás napján derült ki igazán! Először is csodálatos időjárást rendeltek nekünk – állítólag még Nyíri Róbert kanonok úr is közbenjárt az érdekünkben. Másodszor olyan figyelemben és vendéglátásban volt részünk, amely csak VIP-vendégeknek dukál, s ettől némi zavarral vegyes örömmel vettünk részt a szakmai napon.
Miután megérkeztünk Bajnára, Pallagi Tibor polgármester és Hudoba Gyula alpolgármester urak, Hudoba Gyuláné (Edit asszony) pedagógus és Erdősné Csík Katalin, helyi könyvtáros kollégánk fogadott minket a Művelődési Házban egy finom kávéval és frissen sült pogácsával. Bajna rövid szóbeli bemutatása után átsétáltunk az 1484-ben épült, majd az 1700-as és az 1800-as években átépítésre került Szent Adalbert római katolikus templomba, ahol Hudobáné Edit idegenvezetésével a szép templombelső megtekintése mellett alkalmunk volt megnézni egy fotókiállítást is az egyházközség tulajdonában lévő kegytárgyakról és miseruhákról.
A templommal szemben áll a Simor János Általános Iskola. Nevét az 1842-től négy évig a településen szolgáló plébánosról kapta. Simor Jánost később esztergomi érsekké választották, de még hercegprímássá választása után is vissza-visszalátogatott a községbe, és támogatta az iskola megépítését, melyet 1874-ben adtak át. Az iskola – túl történelmi viharokon és néhány oktatási reformon – ma is virágzik. Bizony sok városi oktatási intézmény megirigyelhetné azokat a szép és világos tantermeket, melyekbe bekukkantottunk látogatásunk során.
A szépen felújított községi könyvtár is itt található. A település vezetői és Erdősné Csík Katalin ez alkalommal is megköszönték a megyei könyvtár módszertani osztályának segítségét, mellyel az állomány selejtezéséhez és retrospektív feldolgozásához, valamint a könyvtár berendezési tárgyainak beszerzéséhez járultak hozzá.
Kirándulásunk következő állomása a Hild József által tervezett Sándor–Metternich-kastély épülete volt, melynek teljes körű rekonstrukcióját a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ fogja elvégezni a közeljövőben. A kívülről szinte teljesen felújított kastély belül már csak nyomokban mutatta az épület egykori szépségét, de még így is lenyűgözött minket. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy Hudobáné Edit anekdotákkal fűszerezett, érdekes bemutatója segített elképzelni az itt folyó életet: Sándor Móric gróf, az ördöglovas merész tetteit, a hatalmas konyhában folyó munkát, az antik motívumokkal díszített falak között a kisasszonyok csevegését teázás közben, míg a férfi vendégek a kártyaszobában vagy a biliárdteremben múlatják az időt, vagy a hangulatos narancsházban az egzotikus növények szépségét. A pincétől, sőt az egykori jégveremtől egészen a padlásig bejártuk az épületet, melynek szépsége már most magával ragadó volt – elképzelhető, milyen gyönyörű lesz, ha a felújítás befejeződik!
A kastélylátogatás után a község másik büszkesége, az Alkotóház felé vettük az irányt. Bajna egyik legszebb telkén áll az épület, mely gyermektáboroknak, alkotóműhelyeknek ad otthont. Az egyik szobában Alexa László fafaragó népi iparművész, fogadott minket, aki saját és felesége, Klenczner Erzsébet csuhéfonó népi iparművész alkotásaiból mutatott be nekünk néhányat. Nemcsak a mesterek munkáiban gyönyörködhettünk, hanem Alexa László bevezetett minket a kopjafák jelképrendszerébe is. Megtudhattuk, miről ismerhető fel a női, s miről a férfi sírt őrző kopjafa, hogyan lehet kiolvasni a belevésett jelekből, hogy az elhunyt hány évet élt, hány leány- és hány fiúgyermeke és unokája gyászolja. Előadása révén, amit korábban „csak” szép dísznek láttunk, az immáron értelmezhető információvá vált a számunkra.
Bár még jó pár órán keresztül hallgattuk volna Alexa László előadását, gyomrunk korgása és vendéglátóink sürgetése jelezte, hamarosan más jellegű örömökben lesz részünk – megkóstolhatjuk a helyi konyha remekeit. Visszatértünk a Művelődési Házba, ahol szépen terített asztalok vártak bennünket. Eddigi kísérőink, Pallagi Tibor, Hudoba Gyula és kedves felesége, Edit asszony mellé Nyíri Róbert kanonok úr és Elődné Lukács Erzsébet jegyzőasszony is csatlakozott hozzánk, hogy együtt ebédeljünk. Nagyon megtisztelő volt, hogy a község teljes vezetése időt áldozott ránk, hogy akár csak egy ebéd erejéig találkozzon velünk. A búbos csirkecomb, ami helyi specialitás és a saját kezűleg nyújtott házi rétes igazi kulináris élvezetet nyújtott. A bajnai közüzemi konyha munkatársai nagyon kitettek magukért: nemcsak ízletes falatokkal, hanem kedves kiszolgálással is fokozták kényelmünket.
Kirándulásunk utolsó állomásaként a közeli Őr-hegyre buszoztunk, ahol a Szent Donát Borbarát Egyesület tagjaiként a polgármester és az alpolgármester urak borkóstolóval vártak. A nagyon igényesen kialakított Őr-hegyi pince és a családi–baráti–falusi rendezvényeknek kiváló helyet adó terasz szépen illeszkedik az erdei környezetbe. A lemenő Nap sugaraiban fürdőzve és finom borokat kóstolgatva itt ért véget látogatásunk Bajnán. Nagyon köszönjük vendéglátóinknak a kedves fogadtatást és az egész napos időt, melyet arra szántak, hogy mindenhova elkísérjenek bennünket és megismertessék velünk Bajna értékeit, szépségeit.
Feketsné Kisvarga Anita,
az MKE KEMSZ titkára