Beszámoló a helyismereti könyvtárosok szakmai kirándulásáról
A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Helyismereti Könyvtárosok Szervezete 2015. november 30-án, a Magyar Tudomány Ünnepe hónapjának utolsó napján szakmai programot szervezett az idén 150 éves Magyar Tudományos Akadémia székházába.
A szubjektív összefoglalóban elsősorban olyan háttérinformációkról számolnék be, amelyeket a gyűjtemények vezetői osztottak meg velünk kalauzolásuk során.
Az MTA Könyvtár és Információs Központ különgyűjteményei közül elsőként a Keleti Gyűjteményben tettünk látogatást, ahol Kelecsényi Ágnes PhD osztályvezető fogadott minket. Megcsodáltuk a cseresznyefából készült, keleties kialakítású belső teret, amely az iszlám építészet motívumait használja fel. Az állványzat tetején található tulipán elemek a magyar és iszlám közös motívumkincseként is értelmezhetőek. A gyűjteményben 100 nyelven őriznek dokumentumokat, mely az orientalisztika alapkönyvtára Magyarországon. A mintegy tizenhatezer kézirat és fanyomat jelentős része tibeti. Kőrösi Csoma Sándornak köszönhetően a magyaroknak úttörő szerepe volt e kultúra írott dokumentumainak számbavételében és megőrzésében. 2009 óta az UNESCO Világemlékezet listáján szerepel a Kőrösi Csoma archívum, melynek legbecsesebb darabjai az Alexander-könyvek. Ezeket a könyveket tudós lámák írták Kőrösi Csoma kérésére, kifejtve bennük a tibeti kultúra és a buddhizmus lényegét. Megtekinthettük az egyik kötet több funkciós füles kötését is.
A török gyűjtemény 800 kötetes kézirat gyűjteményéből láthattuk a magyar származású Ibrahim Müteferrika nyomdájának egyik ősnyomtatványát, mely az arab írásos könyvnyomtatás korai korszakának becses darabja, 1734-ből való. Azt is megtudtuk, hogy a nyomda vallásos szövegeket nem nyomtathatott.
A bemutatott különleges darabok sorában meg kell említenünk a 19. század elejéről származó képes burmai horoszkópot. Ezeket személyre szólóan készítették, és az illető halálakor a halottal együtt el szokták égetni. Az osztályvezető asszony kesztyűs kezei között megcsodálhattuk a pergamenre írt etióp geez nyelvű kéziratot, és a Ganésához írott verseket tartalmazó szanszkrit kéziratot is.
A 320 darabos mongol gyűjtemény legértékesebb darabja az a 17. századi fanyomat, amely Szá-Szkja Pandita művének a Bölcs mondások kincsestárának kézirata, melyet szanszkritból tibetire, majd mongolra fordítottak.
Az Akadémia Elnöksége 1963-ban alapította az Akadémiai Levéltárat, amely 1964-től működik az MTA Könyvtára szervezetén belül, a könyvtár egykori boltíves oszlopos raktárhelyiségében. Az 1950 után keletkezett hivatali (akadémiai) iratanyagot itt gyűjtik, őrzik, és dolgozzák fel. Jelenleg a 35000 iratfolyóméternél tartanak, a 114 fond 14 fond csoportban található. Az 1825-1949 között keletkezett akadémiai iratanyagot a Régi Akadémiai Levéltár őrzi, ami a Kézirattárban található. Dr. Hay Diana osztályvezető általános tájékoztatója után megmutatta néhány izgalmas irat másolatát, hiszen a levéltárban elsősorban az őrzött dokumentumok tartalma, és nem külleme az, ami felkelti a látogatók érdeklődését. Kodály Zoltán – aki 1946-49 között az Akadémia elnöke volt -, egyik levelében az 1863-64-ben épült akadémiai bérház megtartását szorgalmazza az intézmény számára. Több levél az akadémiai tagok kiváltságainak megőrzése tárgyában íródott, mint például az a dokumentum, ami a Kútvölgyi kórházban való kezeltetéshez szükséges igazolványok igényléséről szólt.
Látogatásunk a Kézirattárban folytatódott, ahol Babus Antal, PhD osztályvezető fogadott minket „fehér kesztyűs kézzel”. A Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjtemény a legrégebben önállóan működő két szervezeti egység. A Kézirattár első vezetője 1865-ben a régész, művészettörténész Rómer Flóris, az MTA rendes tagja volt. Rápillanthattunk az eredeti korvinára, Ludovicus Carbo itáliai humanista De divi Mathiae regis laudibus című művére, amit Mátyás Ferrarában másoltatott 1473-75 között. Az osztályvezető bemutatta Bólyai János 1832-ben első kiadásban megjelent geometriai művét, az APPENDIX-et, amely Bólyai Farkas TENTAMEN… című művének I. kötetéhez fűzve, mintegy annak mellékleteként jelent meg. Az UNESCO Világemlékezet Listájára felkerült 26 oldalas füzet tudománytörténeti és könyvészeti jelentőségű, mert Bólyai munkapéldánya volt, saját kézírásos feljegyzéseit, rajzait, szerkesztéseit is tartalmazza, és a címlap nélküli kötethez pedig Bólyai Farkas kézírással készített címlapot. Vörösmarty Mihály hagyatékából láthattuk a Szózat eredeti kéziratát, majd Madách Imre Az ember tragédiája kéziratát Arany János javításaival, javaslataival kiegészítve. Irodalomtörténeti érdekesség, hogy Jókai Mór első drámáját, A zsidó fiút, melyet a Kisfaludy Társaság pályázatára akart benyújtani, Petőfi Sándor másolta át, eleget téve ezzel a pályázati kiírás feltételeinek, miszerint pályázó saját kézírással nem adhatott be pályamunkát az akadémiához.
Radnóti Miklós bori notesze, amely másfél évig a föld alatt a költő nadrágzsebében volt, szintén kivételes darabja a gyűjteménynek. Ezeknek a dokumentumoknak a társaságában nem csoda, hogy a csoport tagjai lélegzet visszafogva nézték a bemutatott dokumentumokat és hallgatták Babus Antal izgalmas háttér információit, amit az egyes példányokhoz fűzött.
A három különgyűjteményi látogatás után a 150 éves az Akadémia palotája című kiállítást néztük meg az MTA Művészeti Gyűjteményének 3. emeleti kiállítási galériájában. A kiállításon Bicskei Éva, az MTA Művészeti Gyűjteményének vezetője, a kiállítás szervezője kalauzolta csoportunkat. Megtudtuk, hogy a rendezés célja nem egyszerűen az építészettörténeti vonatkozások bemutatása, hanem az épületen, és annak részein keresztül egy intézmény történetének áttekintése volt. Bár a tudósok közrendű emberek, az Akadémiát mindig is jellemezte a luxus és a reprezentálás. Ezt bizonyítja az intézményi szimbólumok közül az Akadémia első hivatalos pecsétje, amit bécsi vésnökmester, akadémiai professzor készített hegyi kristályból, ára 200 pengő volt. Hallottunk természetesen Széchenyi István felajánlásáról, Sina Simon báró legnagyobb összegű támogatásáról, de valójában az épület társadalmi kezdeményezésre, nemzeti közadakozásból jött létre. A korabeli média, a Magyar Sajtó is a gyűjtés mellé állt, előfizetőket toboroztak. Mintegy 3 ezer gyűjtőívet bocsátottak ki, a cél pedig így hangzott: „…egy millió forintot a magyar akadémia javára!” A kiállított gyűjtőíveken olvasható az adományozók neve, a felajánlott összeg. Jókai Mór 200 pengőforintot jegyzett, de sokan voltak azok, akik 5-10 pengőforinttal tudták támogatni a nemes célt.
Az Akadémia székházára kiírt több fordulóban lezajlott pályázaton hazai és külföldi építészek tervei szerepeltek, a győztes Friedrich August Stüler berlini építész lett, akinek pályamunkája megfelelt az elvárásoknak: kívül, belül reprezentációs legyen, valamint kiállítótermeket is tartalmazzon az épület. A neoreneszánsz épületre – Pesten ez volt az első ilyen stílusú épület – jellemző az átjárhatóság, az épületet körbe lehet ajtóról ajtóra, szobáról szobára járni. Ez az átjárhatóság egyben az Akadémia szellemiségét is tükrözi. Megtudtuk, hogy az épületben lakott az intézmény vezetése, az elnök, a galéria, a könyvtár stb. mindenkori vezetője, és a tudósoknál a szerepek állandóan változtak, reprezentáltak, kutattak, és természetesen magánéletet éltek. Mindegyik funkciónak helyet és teret biztosított az épület. A kiállítás szervezőjétől megtudtuk, hogy az évek során az épületben a muzeologizáció egyre inkább teret nyert, az újabb és újabb emlékszobák, ereklyetárak és gyűjtemények kiszorították a munkahelyeket, a tudomány gyakorlása helyett a kultusz vált főszereplővé, jóllehet, az intézmény célja – alapszabályai szerint 1949-ig – a tudományok és a szépművészetek magyar nyelven való művelése és terjesztése volt. Nem véletlen, hogy a Parnasszus hegyeként – a „minden tudós közösség vágyott lakhelyeként” – jelenik meg az épület, erre utalnak a külső és belső épületszobrászati elemek, valamint a Díszterem seccói, melyeken Lotz Károly többek között Apolló és a Múzsák lakhelyét szimbolizálja.
Az első, kiegyezés utáni országgyűlés helyszíne az Akadémia épülete volt, jó példája ez annak, hogy az intézmény a politikával teljesen összefonódott. Majd a kommunista érában szocialista csúcsszervként működött, amit a kiállított fotók és a video bejátszás jól illusztrált.
A programunk végén kedves meghívásnak tettünk eleget, az MTA Könyvtár és Információs Központ részéről dr. Téglási Ágnes és Gaálné Kalydy Dóra általános főigazgató-helyettesek láttak vendül bennünket, akiket a nap folyamán a tudásszomj teljesen elcsigázott. Frissítők és, harapnivaló mellett kényelmes székeken ülve – a különgyűjteményekben és a kiállításon erre csak néhány nagyon fáradt társunknak volt lehetősége – hallgattuk a könyvtár történetét, jelenlegi működését. A könyvtár az Akadémia bérházába 1988-ban költözött. Jelenleg 2,3 millió könyvtári egység – melyből 1,1 millió modern könyvállomány – áll a felhasználók rendelkezésére. A nyilvános, országos szakkönyvtárban a kölcsönzés korlátozott, bár ma már a PhD hallgatók is igénybe vehetik ezt a szolgáltatást. A 4-5 ezer regisztrált olvasóból 3 ezer aktív tag, tudtuk meg az olvasószolgálati osztály vezetőjétől, Haffner Ritától, aki röviden bemutatta a REAL-t, a könyvtár repozitóriumát is. 2012-ben két új országos feladattal bővült az intézmény tevékenysége, az EISZ és az MTMT-vel. Az intézmény stratégiai tervében erről így nyilatkozik: „E feladatok végrehajtása nyomán nyílt arra lehetőség, hogy (1) a Könyvtár kilépjen a szűk nyelv-, irodalomtudományi és tudománytörténeti szakkönyvtár szerepből; (2) erősítse az MTA könyvtárai munkájának szakmai felügyeletét és visszaállítsa a könyvtárak rendszerszerű működését.” Lehetőségünk volt arra is, hogy a könyvtár épületét is bejárjuk.
Rendezvényünkön 15 HKSZ tag és 25 külső érdeklődő vett részt, ami azt bizonyítja, hogy a program mások számára is vonzó volt. A délutánra tervezett közös ebéd elmaradt, mert a könyvtár, a kiállítás és a gyűjtemények vezetői annyi izgalmas dokumentumot mutattak be, olyan érdekfeszítően számoltak be a rájuk bízott kincsekről, hogy inkább a szellemi étkeknek adtunk helyet. Ezúton is köszönjük mindegyiküknek a kalauzolást!
Mennyeiné Várszegi Judit,
az MKE Helyismereti Könyvtárosok Szervezete elnöke