Az iskola és a könyvtár szerepe a szlovákiai magyarok identitásmegőrzésében

Kárpát-medencei Könyvtárosok Konferenciája – Csongrád, 2015. május 31. – június 1.

„Az iskola és a könyvtár szerepe a szlovákiai magyarok identitásmegőrzésében” címmel tartott előadást Szűcs Katalin, az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár munkatársa, az IKSZ égisze alatt tartott idei Kárpát-medencei Könyvtárosok Konferenciáján (Csongrád, 2015. május 31-június 1.)

Az előadó felvidéki származású. Harminc éve él Magyarországon, de – ahogy vallja: „a lelki köldökzsinór még mindig erősen a felvidéki magyarsághoz köt. Hogy honnan ez az erős kötődés-ragaszkodás a szülőföldhöz, a megmaradásukért küzdő kisebbséghez? Talán a sorsközösség összetartó ereje (….) Úgy érzem, emberi, erkölcsi tartást és egy egészséges nemzettudatot alakított ki bennünk elsősorban a család, az iskola és a kis közösségi csoportok összetartó ereje, azáltal, hogy megtartották / megtartottuk anyanyelvünket. Visszagondolva, és olvasva a szakirodalmat, amely fehéren-feketén rögzíti az utókor számára a megpróbáltatásokat, ez nem kis erőfeszítésbe került, úgy a szülőknek, mind pedig tanárainknak.”

Előadásának kereteként felvázolta a szlovákiai magyar iskolák háború utáni történetét a jogfosztottság időszakától napjainkig. A 2011-es népszámlálási adatok a szlovákiai magyarság lélekszámának drasztikus csökkenését mutatják. A fogyatkozó magyarság megmaradásának egyik feltétele iskoláinak a megtartása. Ehhez elengedhetetlen, hogy a magyar szülők gyermekeiket magyar iskolába írassák, hiszen a megfelelő tudást, amelyre később építeni lehet, csakis az anyanyelven lehet elsajátítani. A magyar közösség megmaradása nagyban függ az iskolaválasztástól, a (rossz értelemben vett) kétnyelvűsítés elhárításától (ahol nem az a baj, hogy a diák megtanul szlovákul, hanem az, hogy elfelejt magyarul), nyelve és kultúrája ápolásától, amelynek az erős, jól működő magyar iskola a feltétele. A szlovák iskolába járó magyar gyermek nagy valószínűséggel elvész a magyar közösség, a magyar kultúra számára. Hiszen nem ápolja az anyanyelvét, kultúráját, majd egy idő után megtörténik a nyelvcsere és ezt követően az identitásváltás.

Szűcs Katalin számba vette az oktatás és kultúra helyi kapcsolódási pontjait. A könyvtárak, a muzeális intézmények és a levéltárak alkalmassá váltak a tudás és a minőségi információk gyors közvetítésére. A könyvtár a hagyományos iskolai tevékenységi formák kiegészítésének fontos színterévé vált.  A magyar identitás vállalása, az anyanyelv használata, a könyvtár használatát is magába foglaló kultúra ápolása szoros összefüggésben áll.

Nem csak jól felszerelt könyvtárakra van szükség. A felkészült és elhivatott könyvtárosokra nagy feladat hárul. Az ő felelősségük is egyben, hogy biztosítsák azokat a feltételeket, amelyek az identitás megtartásában szerepet játszanak. Az előadó a mának is szóló gondolatot idézett Brogyányi Kálmán Pozsonyban, a Toldy-Kör által 1941-ben kiadott „Magyar könyvtári szolgálat” c. művéből: „A könyvtár, jegyezzük meg jól, nemcsak művelődési eszköz, nemcsak tudományos intézmény, de anyanyelvünk és nemzeti kultúránk egyetlen intézményes őrhelye. Ezt szolgálni minden magyar kötelessége, akár könyvtáros, akár olvasó!”

Szűcs Katalin végül szólt a Helischer József könyvtár határon átnyúló programjairól, mint a közvetlen határ menti könyvtárak szakmai együttműködésének egyik példájáról.

Haraszti Katalin