A Múzeumi Szekció beszámolója a vándorgyűlésről

A Múzeumi Szekció vendéglátója, előadásainak helyszíne ez évben a Damjanich János Múzeum volt, amely minden szempontból kitett magáért. Miután tavaly a záró plenáris után értesítettük a kollégákat a szolnoki helyszínről, egy éven át lehetett felkészülni az összejövetelre és kitalálni a programot. Ennek minden előnyét élvezhettük összejövetelünk alkalmából: szívesen fogadott, látott és várt vendégek voltunk, s házigazdáink tényleg szívüket-lelküket kitették a program sikere érdekében.

Dr. Horváth László múzeumigazgató vendégköszöntője és nyitóelőadása,
oldalán dr. Szoleczky Emese, a nap moderátora

A mintegy 40 résztvevőt először Horváth László igazgató úr köszöntötte és tájékoztatta a Múzeum múltjáról, hangsúlyozva a múzeum- és könyvtárügy helyi, talán sehol másutt nem tapasztalható összefonódását: 1934-ben ugyanakkor, egyazon épület két alagsori szárnyában nyitották meg kapuikat a nagyközönség előtt. Lendületes bevezetőjében megemlékezett az alapító elődökről, szó esett a 2012-es fenntartóváltásról, a raktározás helyzetéről, külső raktárakról, a kiállítások megújulásáról, a múzeum szerepváltásainak átalakulásáról is. Képet kaphattunk a múzeumi gyűjtemény erős képzőművészeti irányultságáról, a művészteleppel való kapcsolatról, a „Fazonigazítás – Hogyan lesz a hamisítványból eredeti?” című időszaki tárlathoz is kedvet csinált a felszólalás – az egykori Zsinagógában, a mai Szolnoki Galériában elhelyezett kiállítást sok könyvtáros kolléga tekintette meg.

Következő előadónk, Ujváry Péter könyvtárigazgató a Szépművészeti Múzeum könyvtára(i)ról tartott összefogott, minden részletre kiterjedő előadást. Intézménytörténeti áttekintéséből világossá vált, hogy egy enciklopédikus igénnyel összeállított gyűjtemény, a kurátorok és a szűkebb tudományos-oktatási közeg magas – művészettörténészek, képzőművészeti egyetem oktatói és hallgatói – színvonalú könyvtári szakellátását biztosítják. Ehhez a megfelelő, bár egyre szűkölő keretű anyagiak is a rendelkezésükre állnak. Beszélt a TÁMOP keretében végzett informatikai fejlesztésekről.

Ebben az évben a Nagy Háborúra emlékeztünk egy érdekes terület, a vasút és a hadviselés összefüggésében. Illésfalvy Péter hadtörténész, a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának munkatársa számos fényképpel illusztrálta különleges témaválasztását, így nemcsak a Monarchia vasúthálózatáról szerezhettünk információkat, hanem megismerkedhettünk a kor műszaki csodáinak is számító jellegzetes mozdonytípusokkal, láthattunk felvirágozott katonavonatot és különböző felszereltségű kórházvonatokat, királyi szerelvényt, vasúti műtárgyakat – azaz hidakat, vasúti váltókat, állomásépületeket is.

Kétszemélyes előadásban – MuseuMap, múzeum-informatikai megoldások és trendek – elsőként Brada Hedvig mutatta be konkrét, létező fejlesztéseken a MONGUZ Kft. múzeumi területet érintő kezdeményezéseit. A Qulto névre keresztelt rendszert Magyarországon a könyvtárosszakma több önálló, de egymással integrálható szoftverként ismeri; HunTéka, JaDoX, Monguz elnevezéssel hivatkoznak rá. Nemcsak relációs adatbázisépítés – a gyűjtemények magyar és európai rendszerekbe kapcsolódása –, hanem ezek innovatív informatikai megoldásokat kínáló kiállítási hasznosítása is egyre inkább előtérbe került az évek folyamán, egészen a „Városfoglalás”-ig, amely egy szellemes, mobilos alkalmazású felületen zajló kérdés-felelet játék. – Fejes Ildikó a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központja (OMIKK) új, közös múzeumi digitális műtárgyadatbázis szolgáltatását, a MuseuMap portált ismertette, ahol a felhasználók kedvükre böngészhetnek a csatlakozó intézmények műtárgyai között, s lehetőség van arra is, hogy a múzeumi gyűjtemények anyaga felkerüljön az EUROPEANA portálra is. Az adatok biztonságos tárolásáról és folyamatos elérhetőségéről a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet gondoskodik.

Rövid, ám ételben-italban bővelkedő szünet után a helyi gyűjteménnyel való virtuális, majd valóságos szembesítés következett.

Kaposvári Gyöngyi irodalomtörténész, múzeumigazgató-helyettes és Pató Mária osztályvezető egymásra épülő, érzelmekre is ható előadásaiból a múzeumi könyvtár múltja bontakozott ki szemünk előtt. Különösen fontos és tiszteletre méltó az értékteremtő és -megőrző elődök tevékenységének minden előadásból kitűnő megbecsülése, valamint a gyűjteményi anyag szeretete, amelyet minden helyi előadó esetében tapasztaltunk.

A Damjanich Múzeum szakkönyvtárában fellehető ritkaságokról, egykori tulajdonosaikról Jámbor Csaba könyvtáros tartott gondosan megkomponált előadást. A marginális jegyzetek időbeni egymásra épülését vidám példával szemléltette. Mondanivalója harmonikusan illeszkedett az előtte szólókéhoz és erőteljesen kapcsolódott az utána következőhöz is.

Vendégségben a könyvtárban: Jámbor Csaba könyvtáros a kollégákkal

Hajdú Zsófia papír- és könyvrestaurátor, a Pre-Con Restaurátor Kft. ügyvezetője a szolnoki régi könyv-állomány egészének preventív állagvédelmét, annak fázisait mutatta be az érdeklődőknek, el is magyarázva az egyes műveletek célját, érzékeltetve az elvégzendő feladatok összetettségét, ugyanakkor időigényességét. Előadásában utalt arra is, hogy a 17-18. századi kiadványok használat során kialakult károsodásai csak részben orvosolhatók egy „tömbösített” projekt keretében, hiszen restaurálásuk általában meghaladja az intézményi költségvetést, már néhány kötet esetén is pályázati forrást feltételez.

Ismerkedés a könyvtár restaurált régi nyomtatványaival

Az előadásokat követő zárszót Kreutzer Andrea szekciótitkár mondta: megköszönte vendéglátóinknak a rendezvény gondos, mindenre kiterjedő előkészítését, megállapítva azt, hogy ennyire komplex szakmai napja még nem volt a szekciónak. Előadóink minden elismerést megérdemelnek, amit a lelkes és kitartó hallgatóságtól meg is kaptak.

Ezek után sor került a múzeumi könyvtár eredetiben való megtekintésére is, néhány régi könyvet kézbe is vettünk. Ugyancsak nem szűnő érdeklődés kísérte a VIP-vezetést, amelyet Horváth igazgató úr tartott a századforduló paraszti kultúráját bemutató Népélet a Közép-Tisza vidékén, a megye régészeti leletanyagából ízelítőt adó Vendégségben őseink háza táján állandó kiállításokban és végül a Kunok és jászok a magyarok között című tematikus látogatóközpont-részben. Utóbbiban azon út legfontosabb csomópontjait kerestük meg, amelyet a hazánkba érkező kunok és jászok megtettek. Belépéskor kun kaftánt ölthettünk (volna) magunkra, miközben tatárjárást idéző hangeffektusok: csatazaj, lódobogás érzékeltette a kun népcsoport beköltözésének történelmi hátterét. Mialatt eltökéltebb kollégánk sodronyinget emelgetett és sisakot öltött magára, mi többiek egymásra helyezett kép-párok segítségével vethettük össze, változtak-e és miként, mire az ember használati eszközei (pl. biblia, orvoslás, közlekedés, íróeszközök).

A szekciónap megfáradt, de hálás résztvevői már estefelé a kiállításban,
az élvezetes szakmai tárlatvezetés végén

Mi tagadás, térben és időben erősen elhúzódott a mi múzeumi kalandozásunk is, szusszanni ültünk csak le, de ez olyan jóízű és hasznos, este 7-ig tartó kötetlen beszélgetésbe, tapasztalatcserébe torkollott, hogy csupán a napi előadás során gyűjtött idézetet küldtük magunk helyett a záróplenárisra:

„Áldás légyen az olyanok porain, kik a nemzetnek tudományos míveltetése végett fogyhatatlan szorgalommal dolgoztak, maradjanak előttünk hív tiszteletben, s mi mostaniak igyekezzünk őket követni, s ahol szükséges, menjünk tovább nemes haladással a dicső pályán.” (Döbrentei Gábor: Hírek Bod Péter felől)

Dr. Kreutzer Andrea,
MKE MUSZ titkár,
Hadtörténeti Intézet és Múzeum – Hadtörténeti Könyvtár