Szemléletváltásaink – gyűjtemény- vagy szolgáltatásközpontú a modern könyvtár?

Posted by zondaz - május 3rd, 2015

201502_Hogyan_epitkezunk_1

Néhány gondolat arról, hogyan értelmezzük válság- és krízishelyzeteinket?

Gyűjtemény- vagy szolgáltatás-, használó vagy diszciplína, információ vagy tudásmenedzsment központú a modern könyvtár? Igen – mondhatjuk azt is, hogy együtt és külön is érvényes lehet egy könyvtári szemlélet, amely fókusz pontját valamely összetevője javára erősíti vagy rangsorolja stratégiai alapon vagy forráshiány miatt. A gyűjtemény-központú könyvtári szemlélet megváltozásáról jogos elmélkednünk a digitalizálás és a webes szolgáltatásaink növekvő szerepe során. A forráskeresés lehetőségei kitágultak, a használók kirajzottak a könyvtárból, és mielőtt elkeserednénk emiatt, sürgősen szögezzük le, hogy a könyvtárosok munkája jelentősen ott van az internet nyújtotta lehetőségekben, akár a mások által átvett módszertanuk, akár közvetlen tevékenységük alapján.

Sem szolgáltatásainkat, sem forrásainkat nem szoríthatjuk be saját gyűjteményünk határai közé még akkor sem, ha külső forrásokat csak könyvtárközi kölcsönzéssel veszünk igénybe. Ugyanakkor gyűjtemény nélküli könyvtár nem létezik, ez akkor is igaz, ha nem saját gyűjteményünk alapján szolgáltatunk és a szolgáltatás alapjául szolgáló gyűjtemény egysége csak virtuálisan létezik.

A szemléletváltás nem azt tükrözi, hogy a gyűjtemény szervezése, az értékelő, elemző és szelekciós folyamat csökkent értéket képviselne! Ellenkezőleg! A globális forráskeresés sokkal intenzívebb elemzést igényel a könyvtári értékteremtés érdekében, amelyet nélkülöznek azok, akik kereséseik során sem könyvtári sem egyéb értékválasztási támogatást nem vesznek igénybe és gyakorlatilag a korlátlan lehetőségek hitében vesznek el a forrás áradatban, vagy hagynak ki létező és értékes forrásokat. Ezt a képességünket és tudásunkat a fizikai vagy virtuálisan létező gyűjteményekkel együtt láthatóvá kell tenni, be kell vésni használóink tudatába, amelyhez a rendelkezésre álló publikációs lehetőségeink megfelelő keretet adnak (portál, honlap, cikkek, prezentációk, adatbázisok stb.), akkor is, ha a gyűjtemények egy részét csak közvetetten, szolgáltatásainkba ágyazva kötjük könyvtárunkhoz.

A könyvtárosok gyűjtemény-központú szemlélete megőrzésre érdemes és hagyományosan jellemző. Mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az új technológiák, az új kommunikációs és média adottságok, az új használói szokások folyamatosan módosítják működési mátrixainkat, és a korábbi idő- és értékálló könyvtári tevékenységet más stratégiák és más működési keretek közé kell beillesztenünk. Hogyan módosítsuk stratégiánkat, ha már nem saját gyűjteményünk ad keretet, ha a felhasználók típusaihoz és igényeihez kell szűkítenünk a lehetséges szolgáltatásokat, ha az információszolgáltatás összetett módja sem elég a kiszolgált szakterületen a partneri elismertséghez, ha már nem csak információt várnak tőlünk, hanem problémakezeléshez, döntésekhez szerkesztett, szelektált, aktualizált tartalmakat kell szolgáltatnunk? Közben tudjuk és látjuk, hogy a felnövekvő generációk és a mobil technológiák egymást aktiváló és inspiráló hatása rohamosan változó igényeket szül, de azt nem tudjuk, hogy közülük melyik milyen mértékben lesz hatásos és meghatározó.

Azt viszont tudjuk, hogy minden ma működő technológiát hamarosan felvált egy másik. Kérdés, hogy a fejlődési stációk meddig tartanak, valamely stáció átléphető-e, és az egymást követők tudnak-e együttműködni akár globálisan szinten is – és ezáltal képesek-e tartósan fennmaradni? Divergens média jelenségek, konvergens technológia (mindenütt felhő, big data, linked data, digitalizálás, meta-adat sémák), átvett és transzformált szolgáltatások, leírási koncepciók változása (szemantikus web), szerepvállalási kihívások (mentor, coach, felnőtt oktató, portálszerkesztő stb.), új generációs rendszerek – vajon paradigma váltásnak érezhetjük-e ezeket a változásokat?

Mivel a változások állandóvá váltak, nem célszerű válságként vagy krízishelyzetként kezelnünk mindazt, amellyel jelenleg jobban meg kell küzdenünk, mint a korábbi éveink jelenségeivel. Talán jobb alapállást nyújt számunkra az, ha elfogadjuk, szakmánk lényeges vonásává vált a folyamatos fejlődés, a tegnapi eredmények meghaladása, a használók követeléseinek inspiráló hatása. Ugyanakkor meg kell küzdenünk azzal, hogy a használóink között létrejönnek az élesen leszakadók csoportjai, akik nem azonos módon tudják igénybe venni a lehetőségeket, ezért szó sem lehet esélyegyenlőségről.

Sok települési könyvtár igényesen és kreatív módon próbálja támogatni a hiányok leküzdését mentorálással, kiscsoportos foglalkozásokkal, tanfolyamokkal. A digitális írástudás könyvtári fejlesztése olyan tevékenységgé vált, amelynek vége nem látható. A leszakadók végletesen lemaradhatnak, mert internet nélkül az állampolgári jogok gyakorlása, az alapvető tájékozódás is lehetetlenné válik, és erre a feladatra sem az oktatás sem más intézmény nem képes folyamatosan rendelkezésre álló szolgáltatási keretet nyújtani.

Nagy kérdés, hogy az intézményes oktatás felkészítheti-e a hallgatókat az ilyen mérvű intenzív és gyors szakmai változásokra, kihívásokra, alkalmas-e a jelenleg oktatott tananyag összetétele, átadható-e olyan szemlélet, amely erre készít fel? Sokunkat szakmai karrierünk közepe táján ért a változás, amelyekre kétségek, válságok és „újratervezések” között kerestük a megfelelő megoldásokat. Az új nemzedék egy része természetes módon vette igénybe az új lehetőségeket – és elvárja, hogy az oktatásban, a mindennapi munkában a mobil eszközök játékainak szintjén, azok sebességével, a közösségi hálón elterjedt jelrendszerekkel, új típusú logikával ellátott rendszerekkel közvetlenül a világhálón dolgozhasson – de mellettük kiáltó ellentétként ott állnak a leszakadók tömegei.

Tudunk olyan modelleket létrehozni, amelyekkel jósolhatók és programozhatók a könyvtárakat érintő változások?

Vagy kivárjuk az új változásokat, amelyekkel ismét szemben állunk, majd mire elfogadnánk, már itt vannak a következők? A változásokra felkészülés nyilván a stratégia alkotás folyamatában csiszolódik. Az egyes könyvtártípusok „önmeghatározása” nyomán minták, elemzések és tervezések születnek. A vállalt feladat- és szolgáltatás rendszerhez választhatunk tipológiákat, technológiákat, elemzéseket, kooperációs partnereket, fejlesztőket, benchmark mintákat és felkészülhetünk azokra a problémákra, amelyeket a típusok általában felmutatnak. Ennek a folyamatnak egy része a megfelelő gyűjtemény tervezése is, amely teljes már nem igazán lehet, ezért a tipológiához, a feladathoz, a szolgáltatáshoz tervezett módon kell megalkotni. Nem véletlen, hogy a gyűjteményelemzések általában minta (pattern-based) alapúak, vagyis adott feladatra alkalmazott vagy ideálisnak tartott gyűjteményt hasonlíthatunk a sajátunkhoz (ld. pl. a WorldCat Collection Analysis termékét, amelynél táblázatos formában lehet egymáshoz mérni a jellemzőket).

A gyűjtemény- és tudományterület központú könyvtár  

Annak ellenére, hogy a (fizikai) gyűjtemény-központú könyvtári szemlélet változó tendenciát mutat az Internet és egyéb webes technológiák függvényében, mégis létezik, és bizonyára tartósan fennáll jogosultsága olyan esetekben, mikor egy tudományterület forrásanyagának összegyűjtése a feladatrendszer prioritása. Jogos a környezet elvárása, hogy minden tartalmilag megfelelő információforrás lehetséges teljességét biztosítsa a könyvtár, de ez nem jelenti a fizikai birtoklást is, viszont feltétlenül jelenti a számbavételt, a tudatosságot és pontosságot.

Értékelt, megfelelően és célzottan szelektált „állomány” nélkül nem tudásbázisunk (tudásvagyonunk) lenne, hanem szöveg vagy képvagyonunk. Mégis, az állomány csak az egyik, de nem nélkülözhető összetevője a modern könyvtárnak, amelynek kapui nem a saját és fizikai gyűjteményünknél zárulnak, hanem inkább érték alapon (a felhőben, hálózaton stb.), ezért vált jelentőssé a kooperativitás, mint az új informatikai irányzatok egyik szervezési és technológiai, más szempontból gazdasági és hatékonysági összetevője.

„Teljes” gyűjtemény ma nyilvánvalóan nem létezik fizikai önállóságában, de sokkal teljesebbé tehetjük kooperatív megoldásokkal (intézményi, szakmai, informatikai, szolgáltatási stb.), mint korábban. Az OCLC WorldCat világszintű adatbázisa a 2 milliárdot meghaladó kooperatív rekordkészletével és az erre épített szolgáltatásokkal szemléletesen bizonyítja ezt az állítást, nagyon sok könyvtár gyűjteményét teszi láthatóvá a hálózaton, és a kollektív gyűjteményhez járulnak a közös tudás alapján építhető szolgáltatások. Hasonló jelenségek tapasztalhatók a könyvtári-múzeumi-archívumi közös digitalizálási fejlesztési projektekben (Ld. a LAM nemzetközi irányzat fejlesztési eredményeit). Érzékeltető példaként összehasonlíthatjuk a régi szerzői kartotékokat a mai authority fájlok lehetőségeivel, amelyek a szerzői adatok, szerzőre vonatkozó adatok, források, teljes életművek gyors áttekintésére, azonosítására, kiegészítésére vonatkozó folyamatosan épülő szolgáltatásokat a kooperáló könyvtárak és rendszerek adatainak felhasználásával és összegzésével biztosítják (pl. VIAF, WorldCat Identity Network, Wikipédia, Wikidata, közösségi média és hálózatok stb.).

Felfoghatjuk ezt a műveletet az adatspecialisták tudásmenedzsmentjének is, amelynek során az adatok elkészítése, beépítése, szabványosítása egy virtuális szerkesztőbizottság együttműködésével és közös tudásával történik. A végeredmény kodifikáltnak tekinthető, mert a közös katalógusokban szereplő indexelt adatállomány több szakértő által elfogadott, szabványos és standard eredménynek számít. Rá kell jönnünk, hogy a két helyzet, a korábbi és a mai – merőben eltérő munkastílust, kezelési módot és gondolkodást igényel. A szerzőre vonatkozó információhalmaz és az életmű gyűjtemény nem tekinthető lezártnak, teljesnek, véglegesnek. A helyzettel együtt tudatában vagyunk annak is, hogy képzettségünkre, felkészültségünkre, tapasztalatainkra ugyanez vonatkozik: tegnap még megfelelő volt, ma már kevés, vagy másra (is) van szükség.

1. ábra: Wikidata: István királyra vonatkozó egyik adatsor, amely tájékoztat más web oldalakon található információkról (apja: Géza fejedelem, anyja: Sarolta, felesége: Gizella, stb.) Ha tovább böngésznénk, eljutnánk Erkel Ferenc István király operájához, és egyéb kapcsolódó művekhez, adatokhoz, pl. a Szent István király plébániatemplomhoz (Esztergom)). http://www.wikidata.org/

201502_Hogyan_epitkezunk_3

Az adatfeldolgozás új metódusai előtt állunk, amely a szemantikus web irányában halad, és megkérdőjelezi a MARC formátumok jövőjét is – bár egyelőre a szemantikus szemléletű metaadat feldolgozás mellett a MARC formátumokat is alkalmazzák az új adatfeldolgozás hívei is (Pl. OCLC, LC stb.), nyilván helyesen, mert minden átmenet – ha lesz ilyen – csak óvatos átfedéssel és biztonságos megoldásokkal történhet. Az új leírási eljárás során, amely valóban nevezhető (lesz) paradigma váltásnak, olyan meta-adatokat hozunk létre, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a web tartalmakhoz linkekkel (URI), és géppel is olvasható „állításokat” tartalmaznak leíró sémanyelvek alapján a művekről (RDF, Schema.org, Bibframe, FRBR,  stb.), amelyekhez különböző megjelenések (manifesztátumok) kapcsolódnak. A leírások gráfszerű jellegére jellemző név a könyvtári tudásgráf, amelyet a Google 2012-ben született, és a szemantikus keresők fejlesztéséhez társult tudásgráf elnevezése inspirált.

201502_Hogyan_epitkezunk_2

2. ábra: Schema.org
IN: OCLC’s Linked Data Initiative: Using Schema.org to … – NISO

Ebben a gyakorlatban, mikor linkekkel kapcsolódunk más web tartalmakhoz, hogyan beszélhetünk majd gyűjteményekről?

A felhasználó-központú szemlélet – a modern könyvtár egyik prioritása

A könyvtár alapvetően szolgáltatás és használó szemléletű – ebben lényegesen különbözik a többi tartalomszolgáltató vagy tudásmenedzsment szakterülettől, amely azonnal szembe ötlő, ha egy létrehozott szolgáltatást működtetni is kell (ld. a régi inkubátor házakat, amelyek a kitartó szakszolgáltatás hiányában nem hozták a kívánt sikert.). Sok informatikai megoldás végét jelentette a megfelelő szakszemélyzet hiánya (divatos szóval erőforrás tervezés), amely születésekor halálra ítélte a megoldásokat. Ilyenkor ismét az „újratervezés” jöhetett: a szakszemélyzet biztosítása helyett új informatikai megoldás születésével, holott csak a szükséges tudást és személyzetet kellett volna hozzárendelni az alkalmazáshoz.

A felhasználó központú könyvtár esetében könnyebben elemezhető a használat mennyisége a gyűjtemény összetételénél a rendelkezésre álló statisztikai módszerekkel.  Ugyanakkor az eredmény semmitmondó lehet az adott tudományterületre vagy a gyűjteményre vonatkozóan, mert nem tudjuk, hogy a tudományos érték szempontból mennyire felelt meg a tartalom, a dokumentum szintje, a tárgyalási mód, vagy az adott feladatra alkalmazás lehetősége a használónak. Nem tudjuk, hogy a teljességgel elégedett volt-e? Így sajnos a használat statisztikai elemzése nem ad elegendő támpontot gyűjtemények szervezéséhez, az egyenes következtetésekhez és döntésekhez, sőt kockázatossá válhatnak, ha csak erre alapozunk.

Önmagában tehát nyilván nem lehet döntő érv egy gyűjteményrész használatának elégtelensége, ha homályban marad, milyen tevékenységeket nem végeztünk el a használat fejlesztése érdekében. Ugyanígy nem tudjuk, hogy távlatban milyen információkra lesz szükség, vagyis az előrejelzés nélküli távlati szükséglet nem tervezhető. Célszerű tehát a tudományterület központú könyvtár stratégiai alapjait is figyelembe venni, és nem csak az igényekre tervezni a felhasználó-központú könyvtárakban sem. A felhasználó-központú szemlélet lehet egy modell, de tisztán alkalmazni nyilván senki nem akarná.

Mivel eredményeinket mégis a felhasználás szempontjából elemzik a fenntartók, és a felhő rendszerek terjedésével növekszik a virtuális és folyamatosan változó gyűjtemények kialakulása, megkockáztatható az a kijelentés, hogy a gyűjtemény-központú könyvtár helyett inkább a szolgáltatás- és felhasználó központú könyvtári szemlélet növekedése várható. Ebben az esetben a könyvtárak szervező tevékenységének függvénye lesz a fizikai és virtuális gyűjtemény értéke, a „pillanatképek” archiválása a gyűjtemények adott helyzetéről (pl. web oldalak archiválása). A folyamatban megnő a szerepe a kooperációs aktivitásnak, amelynek során nem csak saját tudásunk és szemléletünk alapján állítjuk össze gyűjteményeinket, hanem mások szakmai tudását is használjuk virtuális gyűjteménycsoportok létrehozásához.

Információ- vagy tudás- és problémaközpontú, tudásmenedzsment szemléletű könyvtár

Az un. információs és a tudásportál különbsége alapján könnyen lehet a két szemlélet és kezelésmód eltérését érzékeltetni. Az információs portálhoz minden olyan információforrást összegyűjtünk és szétsugárzunk, amelyet egy adott tudományterület, feladatrendszer stb. alapján elérhetővé kell tenni. A szolgáltatás alapja a tudományterülethez tartozó információk vagy dokumentumok együttese és az ezek köré épített szolgáltatások.

A tudásmenedzsment nem információ, hanem probléma központú szolgáltatás, amelyhez nem az információkat, hanem egy adott probléma kezelésére, megoldására szolgáló (általában) másodlagos dokumentációkat, vagy egy probléma köré rendezett információforrásokat használunk. Ha vállaljuk a tudásmenedzsment körébe tartozó feladatokat, akkor egyre inkább jellemző lesz, hogy nem az állomány köré szervezzük a szolgáltatásainkat, hanem a kiszolgált (szak)terület vagy felhasználói réteg által megfogalmazott témacsoportok (problémák) alapján építjük a gyűjteményt.  Az építkezéshez nem csak az igények, hanem a tudományterület sajátosságai, a környezet tudásszintje, az explicitté váló tudáselemek, a megnyilvánulás gyakorlata, a kodifikációs eljárások is meghatározóak.

A tudásmenedzsment kifejezések még akkor keletkeztek, mikor a könyvtárat egyes irányzatok hangadói szerették volna nem beleérteni a tudásmenedzsment szolgálói, szolgáltatói körébe, és inkább a vállalatvezetés, a gazdasági menedzsment vagy a HR feladatai közé sorolták. Aztán kiderült, hogy a tudásmenedzsment nem működik információmenedzsment nélkül, alapfeltétel a feladatot ellátó, szolgáltatásra felkészült és arra alkalmas szakemberek (pl. könyvtárosok) közreműködése, akik a feladatcsoport „szervezési” részét is teljesítik. Talán ennek következménye, hogy lassan elfogadottá válik a könyvtár alapintézményi szerepe a tudásmenedzsment divatos – ám nélkülünk akadozó folyamataiban.

A tudásmenedzsment alapvetően üzleti területeken vált újonnan „felkapottá” a 90-es évek második felében – de nem váltotta be a gazdasági reményeket, nem vált húzóágazattá, (látszólag, mert egyébként az) – visszakerült tehát oda, ahová szerintem mindig is tartozott: a könyvtárakba. De valódi létezéséhez szükségesek azok a mai informatikai eszközök, amelyek a publikálást, az elérhetőséget, a szakértők és a használók közvetlen kapcsolatát szervezetten biztosítják.  Az informatikai fejlődés meghozta a könyvtárak számára a tevékenységhez szükséges technológiai hátteret és a „közvetítéshez” szükséges kommunikációs színtereket. Létrejöttek azok a szervezeti és partner kapcsolatok is, amelyek a dokumentumok kodifikálásához, folyamatos frissen tartásához kooperatív módon biztosítják a szakmai, szervezeti és informatikai együttműködést.

A tudás kezelése nagyon is fontos feladatunk, mert ismereteket bárhonnan szerezhetünk, de azokból tudás akkor keletkezik, ha az értékelés, a szintézis, analízis stb. fázisain megtörténik az ismeretek rendszerezése, elsajátítása és a tudatos (újra)felhasználásra szolgáló képességünk is. A tudásmenedzsment alapvető feltétele, hogy a „tacit” (létező, de nem publikált vagy nem megnyilvánuló) tudásunk közösségi szervezésének és felhasználásának lehetőségeit, publikációs és kommunikációs színtereit is biztosítsuk.  A tudásmenedzsment lényeges előfeltétele, hogy a tudás „explicitté” váljon, vagyis megtörténjék a közlés, a publikálás, amely a másodlagos felhasználást biztosítja, de ez még nem tudásmenedzsment. Mint a szóalkotás is kifejezi, a menedzsment a szervezést, és annak személyi összetevőt is tükrözi: a tudás átadói mellett ott vannak azok, akik szervezik az átadást és a közzétételt – az igénylő és a tudás birtokosának találkozására szolgáló eljárásokkal (kommunikáció, publikálás, kapcsolatteremtés). Vagyis a tudás publikálása önmagában még nem tudásmenedzsment szolgáltatás, csak annak nélkülözhetetlen része.

201502_Hogyan_epitkezunk_4

3. ábra: OCLC WorldShare knowledge base cooperative WorldShare Metadata.
WorldCat® Knowledge Base Cooperative Management. Phase Three: Adding a New Title to an Existing Global. KB Collection.

Az üzleti területekről áramló feladatok, hatások, kifejezések sok esetben ellenállást generálnak a könyvtárakban (információbróker, tudástőke, tudásvagyon, tudásmenedzsment stb.). Inkább azok a kifejezések honosulnak, amelyeket kicsit transzformálunk saját kultúránk sajátosságai szerint (pl. hangtárnok, webmester, web szerkesztő, médiatár, stb.).

Láthatóan a gyűjteményeink körül megjelenő kétségek, kérdések, átalakulások kezelése során is azok a megoldások lesznek elfogadhatóbbak számunkra, amelyek a megőrizve haladó gyakorlatokat tükrözik és ebben egységbe tudnak tömörülni a kulturális örökség többi „őrzőjének” (múzeumok, archívumok) örök gyakorlatával és hitvallásával (gyűjtés, megőrzés, tükrözés, meta-adat létrehozás, tartalmi feltárás, közzététel, publikálás, digitalizálás, szolgáltatásformák stb.…).

Mivel a kooperatív rendszerek informatikai és szervezeti kategóriát is jelentenek, nem kellene félnünk ezektől a jövevényszavaktól és a transzformációjuktól sem. Amíg az értelmes vitára, a publikálás különböző színtereire (folyóiratok, konferenciák stb.) van módunk, kedvünk, megértésünk és türelmünk, addig képesek leszünk a válság álruhájába bújt fejlődési küzdelmeink megoldásait és az új elnevezéseket is honosítani és elfogadni.

Horváth Zoltánné könyvtáros informatikus
tanácsadó, T-Systems Magyarország Zrt.

Comments are closed.

Blog Home