Miért láthatatlan (részben) a „könyvtári tudásgráf”* a hálón?

Posted by zondaz - március 7th, 2015

Gondolatok az OCLC EMEA 2015. évi konferenciáján (Firenze, 2015. február 9-11.)

OCLC-1

The art of invention – culture, technology and user engagement in the digital age. Emea Regional Council Meeting 2015.

Az OCLC, a világ legnagyobb könyvtári nonprofit szolgáltatójának konferenciáján a digitális kor követelményeinek megfelelő inspirációk, megújulási törekvések és az ezeket szolgáló informatikai rendszerek kooperációjának kérdéseiről volt szó a világ 76 000 érintett intézményei és a résztvevő hallgatóság számára.

A kThe user is now at the center of profound changes in technology and in the face of a growing and often poorly controllable amount of informations;AA kAAönyvtárak szerepét és a három intézménytípus (könyvtár, múzeum, archívumok) együttműködését, integrációs lehetőségét több előadáson halhattuk (többek között Francesco Bonami, Torino;  Corrado Pettenati – Genf, CERN, Maria Stella Rasetti – San Giorgio di Pistoia, Jongma –Rijksmuseum, stb. előadóktól).

A konferencia tematikája a reneszánsz kultúra megújító hatását idézte a résztvevő könyvtárak, múzeumok és archívumok számára. A történelmi város falai és művészeti emlékei között természetes módon nyilvánult meg a rendezvény missziója: újragondolni és megújítani a művészeti és a kulturális örökség gondozásának feladatait a digitális kultúra követelményei, a feldolgozott téma sajátosságai, saját intézményünk szerepe és felhasználóink igénye szerint.  Saját adottságaink és feladataink elemzésében bátran és szabadon kell lépnünk a konferencia előadói szerint, és a lépésekhez a bemutatott szolgáltatások, eszközök, rendszerek adhatnak inspirációt a számunkra előnyös taktikák és stratégiák kialakításához.

Akarnak-e a könyvtárak erőt kifejteni, befektetni, feladatokat újrafogalmazni a jövő tervezésénél?

Érdekes és nyilván költői a kérdés – és inkább a „hogyan”, milyen stratégia alapján, milyen célok kitűzésével, milyen eszközök segítségével, milyen partnerekkel és milyen kulturális környezetben kérdésekre kell választ találnunk.

Az előadók az eszközök tekintetében a kooperatív és globális eszközöket emelték ki (WorldCat, WorldShare Management, VIAF stb.), amelyek teljes megoldásokkal szolgálnak a könyvtári feladatok, az információ- és rekordmenedzsment, a digitális kultúra kezelésének  rendszerében, de minden könyvtártípus kiválaszthatja a szolgáltatások palettájából a számára alkalmas rendszerek összetételét a WorldCat világkatalógusra építve, amelyhez többféle kiegészítő szolgáltatás és rendszer integrálható – elsősorban a rendező szerv termékeiből, de az előadások során más rendszerekkel való együttműködésről is jó példákat láthattunk. (CIPE, RLUK, ANET, DBC, ExLibris, Dynix, EBSCO, VTLS,  MEDLINE, STB.).

Mi vezet a kulturális innovációhoz?

A változásokhoz innovatív szemléletű könyvtárosok és elméleti szakemberek szükségesek, akik minden kérdést képesek megfogalmazni, amely a fejlődés, az újratervezés, a befektetés lehetőségéhez vezetnek. Az előadáson bemutatott fejlesztések mindegyike kooperációs háttérrel zajlott, amelynek során kreatív víziók, változást elemző brainstorming, valamint a külső környezet döntő szerepének figyelembe vétele volt jellemző. A kooperációt olyan rendszerek támogatják, amelyek rendszerszinten is biztosítják a kollektív tudás érvényesülését és támogatják az intézményi, személyi kollaborációt is.

David, Weinberger bátorította a könyvtárosokat, hogy a tradícióik értékelése mellett rangsorolják azokat a kihívásokat, amelyek kijelölhetik az új digitális és hálózati kulturális környezetben szükséges új utakat, szolgáltatásokat és szerepeket, és amelyekhez a konferencia előadói számos esettel, tapasztalattal és elméleti munkássággal járultak hozzá.

Elmozdulás a lokálistól a nemzetközi szintig

Anja Smit (Utrecht University) számadatokkal is érzékeltette, hogy milyen különböző kérdéseket vetnek fel a különböző helyről integrálódó könyvtárak – országosan különböző stratégiák igényével (pl. Taivan, Japán, Kína, Korea, különböző nyelvek, gyakorlatok, munkakultúra, szabványok hátterével, stb.), és országosan eltérő megvalósíthatósági gyakorlattal, infrastrukturális problémákkal, eltérő könyvtári típusokkal, amelyek komoly előkészítő munkát igényelnek. Az OCLC külön globális stratégia szerint tervez az USA, Európa és a Kelet területeire.

Elsődleges trendjeik szerint kooperációs termékekkel és kollaborációs megközelítésekkel dolgoznak, amelyek során kiemelt könyvtárakkal, szakemberekkel együttműködve fejlesztik a szolgáltatásokat.

A kollaboráció és kooperáció során meghatározó:

  1. A WorldCat kollektív formában épülő világkatalógus, számos könyvtári gyűjtemény és szolgáltatás tárhelye és alapja (már Kelet-Európából, Oroszországból is jelentős állománnyal, és az OSZK, valamint a Szegedi Egyetem gyűjteménye is hamarosan látható lesz).
  2. Az együttműködés legfontosabb értékének, a bibliográfiai adatbázis minőségi szintjének elfogadtatása és fenntartása.
  3. Kommunikációs kapcsolat a rekordtulajdonosokkal és a világszerte különböző könyvtártípusokkal – a megosztás, a különböző részvételi feltételek elfogadása mellett.

„Visibility” – elérhetőség, nyitottság és erős hálózati kapcsolatok

Ezen a konferencián is megjelenő ellentmondás volt, hogy még mindig sokkal kevesebben kötik a könyvtárak munkájához az adatok és információk származási helyét, mint ahogyan az valóban elvárható lenne, pedig a könyvtári „visibility” kérdésében sokat fejlődtünk a különböző világszintű hálózati csomópontokon. A jelenség létezését a konferencia egyik szórakoztató programja, a prezentációk versenyeztetése a lehető legpontosabban mutatta be: egy fiatal könyvtáros lett a nyertes néhányunk számára részben vitatható mondanivalóval, amely szerint minden keresést wikipédiából kellene indítani. Érdekes módon egy korábbi előadó épp az információk megbízhatóságáról és értékéről szólt, megemlítve, hogy a wikipédia oldalain gyakran eltérő információk jelennek meg ugyanarról a témáról. Önmagában ez a tény nem lenne feltétlenül probléma, ha a változatosság hátterében újabb szempontok beépítése módosítaná, gazdagítaná a leírásokat, de nem csak erről van szó, hanem tényekről is.

Néhány szolgáltatás nyilvánvalóan a könyvtárakhoz köthető és nélkülözhetetlen szerepet jelent az információ szolgáltatásában (a teljesség igénye nélkül):

  • pontosság, értékelt források és értékelt metaadatok,
  • evidens, elsődleges források szolgáltatása,
  • feltárás, ajánlás, szolgáltatás, elérhetőség,
  • kapcsolati hálók fokozatos építése és megújítása a tartalom és az adatok szempontjából (szerző, művek, kiadások, átdolgozás, illusztráció, ismertetés, származási hely, vonatkoztatási hely, interpretálás, fellelhetőség, elérhetőség, megjelenési forma, stb.).

Jogos igény, hogy egyre több információ használó számára kellene felismerhetővé tenni a könyvtárak nélkülözhetetlen szerepét a kiindulási pontnál! Megengedve természetesen, hogy minden információval kapcsolatos megjelenítés könyvtári kapcsolata akkor is nyilvánvaló, ha nem időhöz és nem helyhez kötötten létezik, akár a wikipédiánál és más esetben is (feltételezve, hogy a tartalmat nem megálmodta valaki, hanem források alapján állította össze.).

Egy későbbi előadó az információs hálón lévő tudásanyagok elérhetőségében a könyvtárak szerepét a világegyetemben létező „fekete lyukak” jelenségével érzékeltette a felhasználók szempontjából. Vagyis ha a napjainkban divatos hálóelmélet szerint a kapcsolatokat megjelenítenénk, az általunk nyilvánvaló és természetes háló csomópontjain könyvtáraink nem jelennének meg a felhasználók által felismert kapcsolati rendszerekben – annak ellenére, hogy számunkra a kapcsolat nyilvánvalóan és erőteljesen létezik.

„A culture of reinvention”

A konferencia első plenáris részének összefoglaló címe: „A culture of reinvention” tükrözte az útkeresést, amelynek kiindulópontja és záróakkordjai is azt sugallták, hogy az új könyvtári stratégia tervezésénél a könyvtári tudásgráf (Richard Vallis szókapcsolata)  minden elemét figyelembe kell vennünk, és a legfontosabb összetevők mindegyikét elemeznünk kell (adatok, adatbázisok, munkafolyamat, személyek, szervezet, koncepció, szerep, fókuszpont, felhasználó, metaadatok kezelése, minőségi szempont, kulturális környezet stb.). A tervezés során kényelmetlen kérdéseket is fel kell tennünk a helyes irányok, a megfelelő erőbefektetés, és a szükséges változtatások felismeréséhez (Vallis, Richard):

  • Miért így csináljuk?
  • Mi a fő motiváció, a legfontosabb kihívás?
  • Mi a fő területünk (fókusz pontok)?
  • Miben van szükség erősítésre?
  • Mit kell elhagynunk?
  • Milyen erőforrásokra építhetünk (külső és belső emberi és technológiai)
  • Hogyan tesszük nyilvánvalóvá szolgáltatásainkat és szerepünket a nyilvánosság számára?

OCLC2

Kép: Ponte Vecchio, Firenze.  Forrás: http://hangingtogether.org/?p=4814

 A hálózati jelenség: minden kapcsolattá válik, de a kapcsolat megteremtése különböző szinten valósul meg

Az első plenáris előadó (Weinberger, David) Reinventing  Invention című előadásban a ma több szakterületen élénk fejlődést mutató hálóelméletet érintette a könyvtárak szempontjából: minden információ hálózatra kerül, minden kapcsolódik mindennel, minden kapcsolattá válik. A kérdés azonban nem ennyire egyszerű, mert igaz, hogy a tudás jelentős része már a hálózaton van, de csak a legáltalánosabb jelenségeket nézve:

  • a tudáshoz való kapcsolat megteremtése nagyon különböző szinten valósul meg,
  • nem minden tudás, adat van kereshető formában a világhálón.

Hozzátenném:

  • még nem minden létező és feltárt tartalom érhető el a világhálón – pl. a magyar könyvtárak rekordjai nem kellő mértékben – bár vannak igények és lépések a WorldCat világkatalógushoz való hazai csatlakozásra),
  • még nem minden kapcsolat látható a nyilvánvalóak közül sem. (Szerintem valószínű minden kapcsolat felismerésére, feltárására sohasem leszünk képesek, legalábbis adott időpontban nem. Ezért is nagy a jelentősége a kooperációnak és a kooperatív rendszereknek, amelyek a kollektív tudás reprezentációját adják.)

A könyvtárosok szakterületén evidencia, hogy az adatokhoz, a tudáshoz való hozzáférés kulcskérdését az adott tartalom kereshetősége és a kereshetőség minősége jelenti. Mindez a metaadatok minőségétől, a könyvtáros tudásától, és a könyvtár funkciójától jelentős mértékben függ.

A könyvtári rekordok metaadat szabványa nem minden kapcsolatot tár fel egy művel vagy íróval kapcsolatban, de a világhálón képesek vagyunk nagyon bőséges adatokat kapcsolni egy-egy szerzőhöz, vagy műhöz, és egy speciális feltárásban (pl. tudásbázis) csak a könyvtáros kreativitása szabhat határt az adatok hálózatának. (Ha elfogadjuk Ranganathan ötödik törvényét, amely szerint a könyvtár egy növekvő organizmus: Fifth Law: The library is a growing organism. 1931.)

Ezt a lehetőséget valósítja meg a VIAF (Virtual Authority File) és a hozzá kapcsolódó Identity Network, valamint az ISNI (International Standard Name Identifier – ISO 27729) szolgáltatás, amelyek legfontosabb előnye, hogy kooperatív rendszerként nem önmagukban nyújtják a teljességre törekvést, hanem a Worldcat világkatalógus tartalma adja a minőségi bibliográfiai adatok linkelhető adatállományát és hátterét – az un. „linked data” lehetőségekkel karöltve.

Az ún. „discovery funkcióhoz – amely nem csak metaadatok keresésére és találatára vonatkozik, hanem az indexelt, ezért gyorsan kereshető információ tartalom keresésére és közvetlen szállítására is – különösen fontos, hogy a szabad szöveges kereséshez szabályozott, szabványosan egységesített adatok álljanak rendelkezésre.

Egy világkatalógusnak az általános információelérésben, a könyvtárak megjelenítésében (visibility) és együttműködésében nagyon komoly jelentősége van, ez itt nem szorul bizonyításra, azonban mindig fel kell tennünk a kérdést, hogy adott könyvtárban melyek azok a témák és adatkörök, amelyeknek kiemelt jelentősége van az intézmény funkciója, használói és környezete szempontjából. Csak egyszerű példaként, Bartók Bélával kapcsolatos információk keresésénél teljesen más az igényszint egy megyei könyvtárban, egy zenei könyvtárban, vagy egy olyan tudásbázis esetében, amelynek hivatása a zeneszerzővel kapcsolatos legteljesebb (és vélhetően növekvő) összefüggések, kapcsolatok, információk feltárása. Ha egy tudásbázis adatainak, tartalmának és terjedelmének kérdését vizsgáljuk, adott aktualitások miatt esetleg kiugró információmennyiség szervezésére, kezelésére (szűrés, analízis, szintézis) van szükség ahhoz, hogy a feltárás arányossága, a tartalom és a kapcsolatok teljessége biztosítható legyen. Egy ilyen feltárásban együtt kell figyelnünk az információ természetének globális jellegére, valamint az adott „forrásközösség” szempontjaira, a felhasználók várható igényeire (munka, tanulás, gondolkodók, alkotók stb.)

Megváltozott a metaadat természete a hálón: Váltás a gyűjtemény típusú szemlélettől a szolgáltatás vezérelt szemléletig

A metaadatok szerepének megváltozásáról sokat hallhattunk, számomra talán legérdekesebb Richard Vallis előadása volt (talán azért, mert korábban is örömmel fedeztem fel írásait). A Metadata Advisory Group tevékenységéről szóló előadásában beszámolt a kooperatív MAG tanácsadó testület feladatairól és munkájáról.

A tanácsadó testület számára a globalizáció feltételeire való felkészítés az egyik kihívás, amelynek során a metaadat szervezés világszintű kiterjesztésére van szükség, egyrészt ország szerint specifikusan, támogatható módon, igazodva a létező a katalógusok és a tudás összetevőkre, másrészt általánosan, összefüggéseiben is, amely a kooperációt teszi lehetővé. A testület a globális adatok fórumává vált, amelynek során céljaikban szerepel a globálisan kezelt kérdések lokális szinteken való érvényesítése.

Az egyik összetevő a szerzőség kérdése, amelyhez a linkelést nem csak a rekordok, hanem az adatok vonatkozásában is fejlesztik (személy, hely, koncepció, tárgy, szervezet, alkotás stb.). Az eredmény a VIAF Identity Network formájában grafikusan is látható – ebben is a hálózati kapcsolat kiterjesztésével növelik az információs tartalmat adott névadatra vonatkozóan.  Az un linked data technológiánál számos kihívásnak kell megfelelni, és az adatok beépítése a rekordokba már a szemantikus web és az ontológiai rendszerek irányába vezet. A kérdéssel kapcsolatban a schema.org strukturált adatleíró jelölőnyelvvel kapcsolatban több értékelés elhangzott.

A konferenciáról bővebb beszámolót a Networkshop konferencián szeretnék tartani, és tervezem egy bővebb cikk írását is, amelyet hivatkozásokkal és a részletek kifejtésével szeretnék közzétenni.

Horváth Zoltánné, szakértékesítési menedzser, könyvtári tanácsadó,
T-Systems Magyarország Zrt.

One Response to “Miért láthatatlan (részben) a „könyvtári tudásgráf”* a hálón?”

  1. Haraszti Katalin

    Élvezetes beszámoló!
    A könyvtári tudásgráf láthatatlanságának egyik oka (szerintem), hogy a felhasználói célcsoportok igényeinek ismeretében végzett mély tartalmi feltárás nem magától értetődő könyvtári szolgáltatás. Ez tömör állítás, van részletesebb kifejtésem is.

Leave a Reply

*

Blog Home