A kiszámítható életpálya – országos konferencia, 2014. november 26., OSZK

Posted by zondaz - március 7th, 2015

KVT_eletpalya_1

Kép forrása: htp.//m.cdn.blog.hu

November 26-án több társszervezet (IKSZ, Pulszky Társaság, Magyar Népművelők Egyesülete, Magyar Levéltárosok Egyesülete, KKDSZ) részvételével az OSZK adott otthont A kiszámítható életpálya címmel megrendezett országos konferenciának. Az MKE lassan egy éve foglalkozik aktívan az életpálya-modell kérdésével. Az elnökség most elérkezettnek látta az időt, hogy az eddigi munkaanyagok, előtanulmányok alapján szélesebb szakmai körben ismertesse azokat a szempontokat, gondolatokat, amelyek a könyvtári életpályát kiszámíthatóvá tehetik és bekapcsolhatják egy átfogó művelődési, kulturális életpálya-modellbe.

 

A konferenciát Kiss Gábor, MKE alelnök nyitotta meg és moderálta. A minisztériumot dr. Cseri Miklós kultúráért felelős helyettes államtitkár képviselte. Mint mondta, fontos a kultúra alapfogalmának meghatározása. 2014 szeptemberében minisztériumi kezdeményezésre létrejött a Kulturális Alapellátás Kerekasztala, amelynek célja, hogy a társadalom és az egyén számára minőségi kultúrát tegyen elérhetővé. Új kompetenciák alakultak ki és kellenek, a digitális kultúra fontos. Komplex megoldások, gyors és proaktív szolgáltatások kidolgozását várják. A digitális fejlesztést az EFOP 2015 első negyedéves kiírásai segíthetik. Emlékeztetett, hogy a nyilvános könyvtárak szakmai követelményeit meghatározó jogszabály is a társadalmi megbecsülést hivatott fokozni, a Könyvtári Minőségi Díj pedig új fokra emeli azok munkáját.

KVT_eletpalya_2

Kép forrása: videotorium.hu

Bakos Klára MKE elnök utalt az Országos Könyvtárügyi Konferencia téziseire, amelyben pontosan meghatározza a könyvtárak szerepét. Leszögezte, hogy ez a konferencia azonban a könyvtárosról szól, akinek teljesítménye visszahat a könyvtárra, csak rajta keresztül tud érvényesülni, ő tudja megvalósítani, ami innovatív vagy előremutat. A minisztérium hozzáállása most jó táptalaj, az életpálya-modell viszont összetett, komplex fogalom. Meghatározására volt már próba 2001-ben, egyes elemeivel foglalkozott a 2003-2007. évi könyvtári stratégia, de nem nélkülözheti a jogszabályalkotást.

Ramháb Mária, az IKSZ alelnöke hangsúlyozta, hogy aki előre akar jutni, az modellt alkot. Jó lehetőség, de felelősség is, hogy a minisztérium számít ebben a szakma részvételére. Élni kell vele, de nem visszamenőleg, hanem előremutatóan kell megalkotni. Lássa a pályakezdő, hogy milyen ütemezéssel, hova juthat el, kit, hogyan segíthetünk előmenetele során. A távlati célokat differenciáltan kell megfogalmazni annak mentén, hogy hányan, hogyan veszik igénybe a könyvtárat, mi mindent képes nyújtani, ami a sikeres és eredményes közszolgáltatáshoz szükséges. Kulcsfontosságú a képzőintézmények szerepe. Ennyi gond közepette azonban csak másokkal összefogva érhetünk célba.

Nagy Zsuzsanna, a Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárának főigazgatója nemzetközi tendenciákról és IFLA trendekről tájékoztatott. Az USA és az Egyesült Királyság közkönyvtári helyzetét és használói igényeit vizsgálta, de kitért az iskolai és a tudományos könyvtárakra is.

A közkönyvtáraktól több tevékenységet, külön tereket, a könyvtárossal több kapcsolatot várnak el, nőtt az igény az e-könyvekre, a tréningekre és a programokra. Tenni kell a digitális szakadék és a társadalmi problémák mélyülése ellen és az e-könyv kölcsönzésért. Fő irányzat a hagyományos kölcsönzés megtartása, az olvasásra szoktatás, az információs készségek átadása, a kapcsolatépítés minden téren és szinten, valamint az új szaktudás megszerzése. Az új szolgáltatások között ott van az informális és nem formális képzés, a korai fejlesztés, a kulturális és egyéb közösségi programok, az e-ügyintézés stb.

Az iskolai könyvtárak helyzetét nehezíti a kevés és szakképzetlen könyvtáros, valamint az együttműködési nehézségek. A tudományos könyvtárakban leginkább az eszközfüggetlen működés, a jogtiszta és nyílt hozzáférés, a tanulás támogatása, egyfajta metaműveltség az elvárt. A kutatási adatok kezelése több kérdést is felvet.

A kellő anyagi ráfordítások mindkét országban hiányoznak, a hasonló problémákra csak a megoldások mások (könyvtárbezárások, önkéntesek alkalmazása, a helyi közösséggel való működtetés, magánszolgáltatások).

Az előadás végén az előadó kitért azokra az alapelvekre, amelyek nem csak a könyvtárakkal szemben fennálló változó igények, hanem a könyvtári életpálya szempontjából is átgondolásra érdemesek (pl. tanulás, képzés, jövedelmi viszonyok).

Lóczy Péter, a BM Közszolgálati Életpálya Fejlesztési Főosztály szakmai főtanácsadója a közszolgálati életpálya-modell bemutatása során a könyvtárosok számára fontos szempontokra, módszerekre és eljárásokra hívta fel a figyelmet. Egy nagyobb fejlesztési program részeként, világos és egyértelmű koncepció kidolgozását javasolta, amelyhez a jogszabályok adhatnak keretet. Alappillére a képzés, az előmeneteli és az illetményrendszer hármasa, a tervszerű továbbképzéstől a teljesítmény- (előmenetel, jutalom) és a viszonyrendszer átalakításáig.

Az előmeneteli rendszert ajánlott a munkaköri rendszerrel összehangolni, amely az életkor mellett figyelembe vesz munkaköri kategóriákat, teljesítményt, kompetenciákat, felelősséget is. Az illetményrendszernek a bekerüléstől pozitív elemeket kell tartalmaznia (ösztöndíjprogram, pályázati rendszer). A munkakörökből adódó sajátosságokkal is számolni kell. A közszolgálati életpálya-modell esetében például az előre nem látott események, az egészségkárosodás kockázata, a területi mobilitás támogatására kellett megoldás. Így egyfajta megtakarítási típusú (személyi és vagyon) biztosítási rendszert és bérlakás programot is kidolgoztak.

A bérezéssel és jutalmazással kapcsolatban a felelősség, jutalmazás, teljesítmény hármasa érvényesüljön. A valós teljesítmény, a munkáltató mérlegelésének kiterjesztése, a pótlékrendszer átalakítása hangsúlyos lehet. A személyi-szervi lehatárolás a törvénykezésnél fogva nem működik (pl. fizikai dolgozók vagy közalkalmazottak). Nem utolsó sorban pedig, minden érintettet meg kell kérdezni.

A könyvtáros életpálya-modellel foglalkozó előadások sorát dr. Horváth Sándor Domonkos, a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója nyitotta. Sorra vette a közalkalmazottakat érintő jelenlegi jogszabályokat. A munkakör meghatározásokat a 150/1992. Kormányrendelet fogalmazza meg, a 2/1993. MKM rendelet pedig, hogy azok milyen végzettséggel tölthetők be.  A Kjt. szerint a kinevezési okmánynak tartalmaznia kell, hogy ki, mit, hol és mennyiért dolgozik. A Munka Törvénykönyvét is figyelembe kell venni.

Az előadó a munkakört emelte ki a leglényegesebb elemként, mert ehhez van nevesítve minden egyéb. Vannak természetesen általános (pl. informatikus könyvtáros) és speciális munkakörök (pl. feldolgozó, gyermekkönyvtáros). A karriertervezéshez az ad mozgásteret, hogy egy munkáltató – a jogszabályokhoz igazítva – milyen munkakörre, milyen elvárásokkal keres embert. A magasabb iskolai végzettség, az önfejlődés sokat jelenthet az előmenetel során. A Kjt. lehetőséget ad figyelembe venni, ha a munkakör ellátásához szükséges további szakképesítés legalább 10%-ban hasznosul vagy a képesítési rendeletben foglaltak szerint számításba vehető. A jutalmazás terén a „címek” (pl. tanácsos, főmunkatárs), az illetménykiegészítés, a pótlékrendszer, a jutalmak és a Kjt. 66 § (7), (8) bekezdései alapján módosítható az átsorolás.

Jelenleg rugalmatlan a rendszer, forráshiánnyal küzd, az egyéni jutalmazás lehetőségét nem támogatja kellőképp, és elvándorlásra ösztönöz. A szabályozás mellé rendelt megfelelő bérezés és a motivált előmeneteli rendszer a teljesítményt is növelni fogja.

KVT_eletpalya_3

Kép forrása: napiklikk.blog.hu

Hock Zsuzsanna könyvtárostanárként (Veres Pálné Gimnázium) a változó kompetenciákról és az önértékelésről beszélt saját tapasztalatok alapján, miután kérte és vállalta a pedagógiai életpálya-modellben a minősítési és szakértői minősítési eljárást. Az önértékelés számára a modell nagy pozitívuma volt. Számba venni azokat a feladatokat, tevékenységeket, értékeket, amit a pálya során létrehoz valaki, alkot – amit természetesnek vél, megdöbbentő eredményt hozhat. Szembesülni a saját személyiséggel, képességekkel, kompetenciákkal, határokkal, kapcsolatokkal segít értékelni és áttekinteni a lehetőségeket, tudatos jövőképet építeni. Az adottságokra és elvárásokra visszaható változás kihasználása pedig hat a fejlődésre.

Hogy kit, mikor, hogyan lehet minősíteni, az a „3K” függvénye: képzés, kimenet, követelmény (módosított 15/2006. EMMI rend.). Az önértékelés meghatározza a kompetenciákat, de ezeket a modellben pontosan kell definiálni, ahhoz pedig, indikátorokat meghatározni (pl. 40 év munkaviszony felett méltányosság). A kompetenciák változnak, az értékelés, a folyamatos korrekció része az életpályának. Nincs karrierépítés, ha az ember saját maga nem építi.

Eszenyiné dr. Borbély Mária (adjunktus, DE Könyvtárinformatikai Tanszék) a hazai felsőfokú könyvtárosképzés szerepéről beszélt. Ma asszisztens-, segédkönyvtáros-, BA, MA, doktori képzés folyik – mindegyiket meg is kell tartani. Csökkentek viszont a keretszámok, a képzőintézmények száma fogy. A jelentkezés és a bekerülés körülményei nehezedtek, de ha a jelentkezési hajlandóság apad, az kihat a mesterképzés bemenetére. Az osztatlanná váló tanárképzés szintén rossz irányba befolyásolja az alapképzést, ugyanakkor foglalkozni kell majd a tanár- és az informatikus könyvtárosképzés közötti átjárhatósággal.

Talán nagyobb presztízst jelentene a szakmának, ha társadalomtudományi terület helyett informatikus területen folyna az oktatás. A pályakövetés adatai szerint egy könyvtáros informatikus jó eséllyel helyezkedhet most el a munkaerő-piacon szakmán kívül is. A könyvtárostanár keresett az iskolákban.

Az utánpótlás miatt sem kerülhető meg a képzés problémaköre. A most könyvtáros munkakörben foglalkoztatottak egynegyede 5-10 éven belül nyugdíjba megy.

Az sem mindegy, hogy egy képzőhelyet és képzést megerősíteni kell csupán vagy újrateremteni.

Ezt követően Barátné dr. Hajdu Ágnes, az MKE-IKSZ könyvtáros életpálya munkacsoport vezetője (ELTE Könyvtártudományi Tanszék) a karrierépítést meghatározó szubjektív és objektív sikertényezőit emelte ki, amelyekre az önismeret mellett a lehetőségek, a motiváló és a gátló tényezők éppúgy kihatnak. Az életpálya fontos eleme az eszközrendszere, de az nem egyenlő a teljesítménnyel. A teljesítményt (munkakörhöz kapcsoltan) minél objektívebben kell minősíteni. A teljesítményértékelési technika választási lehetőség (értékelő, leíró, rangsoroló stb.). A minősítés során az erkölcsi és az anyagi megítélés egyaránt hangsúlyos. Szakaszolása folyamatosan építhető, a karriergondozásnak jelen kell lennie benne.

Az egyéni teljesítménynek igazodnia kell a szervezetben betöltött hasznossághoz. A minősítési eljárással szemben sok a támasztott elvárás: legyen igazságos, objektív, az értékelők legyenek felkészültek, a teljes életpálya átfogására legyen alkalmas, legyen önértékelő, de a munkáltatói szakértői véleménye is jelenjen meg benne stb.

Kulcsszavak a nagyobb felelősség, a nagyobb szerepvállalás. A képzés és a továbbképzés egyrészt a pályára való felkészülés, másrészt a pályán maradás feltétele és biztosítéka.

A konferencia kiterjedt a közgyűjteményi és a közművelődési dolgozókkal közös modell kérdésére is.

A Pulszky Társaság képviselője beszélt a múzeumi területet ért átalakítási törekvésekről. Sok intézmény a települési önkormányzathoz került vissza, ott pedig több helyen integráltan működnek. Vezetőiknek a közgyűjteményi és közművelődési terülten is meg kell állni a helyét. A képzés szintén átalakításra szorul, de több az akkreditált képzés a könyvtári területhez képest. Nincs egyetemi szak, e nélkül pedig nem lehet karrierépítésről beszélni. Jelenleg a pályázatokon és külföldi tanulmányutakon keresztül adódik lehetőség. A gyűjteményvédelem és a háttérterületek is fontosak. A financiális kérdések előtérben állnak.

A múzeum definíciója megváltozott, már nem csak a tárgyi emlékek gyűjtő és bemutató helye, hanem formai értelemben is kiteljesedett, oktatási helyek, a pedagógusok használják. Az intézmények körében generációváltás történt, de együttműködve a Pulszky Társasággal elkezdik a modellalkotást.

Gábor Klára, a Magyar Népművelők Egyesülete nevében szólalt fel. A művelődési intézmények jellemzően integrált intézményekként működnek a településeken, a könyvtárakkal közös az érdek, közös a jogi szabályozás. Specialitásokban van eltérés. Az országnak nincs közművelődési stratégiája. Sok a feladat, de egy közös rendszerbe kellene illeszteni a területi modelleket. Ehhez a törvényi szabályozás is alapvető. Folyamatos, tudatos kapcsolattartásra van szükség a kultúra alapfogalmának megalkotásához és a szabályozáshoz.

Barátné dr. Hajdu Ágnes az elhangzottak után összegezte az életpálya-modell munkacsoport munkáját és megállapításait. A bizottság ez év szeptember 17-én alakult az MKE és az IKSZ által delegált tagokból. Átvették a pedagógus életpálya modell szerkezetét és szorzóit. Minden könyvtárban dolgozó munkatársra kiterjesztenék az ajánlást. A bértábla rendszerét és kategóriáit változtatják: kiveszik az A, I, J kategóriákat, a szorzók pedig minden kategóriában azonosak. Az első fizetési fokozat a mindenkori minimálbér, illetve a diplomás minimálbér. A szorzókhoz pedig százalékos rendszert dolgoztak ki. Jelenleg a mintegy tízezer könyvtári dolgozóból 8500 van könyvtáros munkakörben. Szükség van a közgyűjteményi-közművelődési átfogó modellre.

Az új előmeneteli rendszerben a bérezést nem szabad elválasztani képzéstől és a teljesítménytől. A nem diplomásnak kor és teljesítmény alapján is van lehetősége az előrelépésre. A más területről érkező diplomás szakvégzettség nélkül gyakornoki kategóriába kerül. Például egy 42-44 éves diplomás gyakornok (0-2 év) bére 1.9 szorzóval 176400 forint lenne.

Az egységes szorzórendszer már önmagában nagyobb előmenetelt tenne lehetővé. A magasabb szorzók miatt pedig az emelkedés is jelentősebb, az automatizmust kizárja.

A minősítési szakaszokat az életpályához igazítanák: gyakornokként három év (kötelező minősítő vizsgával zárul), 9-11 év után 1. minősítő eljárás (14. évben kötelező), 16-17 év után 2. minősítő eljárás (munkáltató vagy vele egyeztetett munkavállalói kezdeményezésére). A minősítő eljárásokhoz, a továbbképzésekhez, az alap- és mesterképzésekhez elvárt az állami támogatás, feltétel az előmenetelhez.

Az elkövetkező két hónapban nyílt fórumot biztosítanak a http://mke.info.hu oldalon. A bizottság igyekszik minden véleményt figyelembe venni a minősítő eljárások szempontrendszerének kidolgozásához. Nem kis feladat a pénzügyi és infrastrukturális háttér megteremtése. Formailag és tartalmilag is át kell alakítani a képzési rendszert, amely új szakok beindítását, a szakértők és a minősítés előtt állók felkészítését is felöleli. Gyakornoki és mentori rendszert kell létrehozni, nem utolsó sorban pedig kapcsolatra van szükség a hasonló bizottságokkal.

A konferencia végén Ramháb Mária köszönetet mondott a munkabizottságnak. Útravalóként megfogalmazott gondolataiban kérte a segítséget ahhoz, hogy a munkaköröket egzakt módon, differenciáltan, a köz számára is bemutatható módon tudják meghatározni. Nem lesz átlátható a kultúra területe, ha a többiek nem teszik meg ugyanezt, de előbb a magunkét kell megfogalmazni. Fontos, hogy mi alkossuk ezt meg, hogy ne szakmán kívüliek akasszák a nyakunkba a modellünket. Az életpálya legyen előremutató és legyen benne az idősebbekre nézve méltányosság.

Fogadjuk meg szavait, gondolkodjunk és szóljunk hozzá a http://mke.info.hu/blog/2014/12/a_kiszamithato_eletpalya_konferencia/ oldalon. (A hozzászólás küldéséhez regisztráció szükséges.)

Kissné Anda Klára,
MKE KEMSZ titkár, József Attila Megyei és Városi Könyvtár, Tatabánya

Leave a Reply

*

Blog Home