Országos Könyvtári Napok 2014. Tatabánya – Beszámoló és vita a könyvtári életpálya-modell kidolgozásáról

Posted by zondaz - november 8th, 2014

11_Szakmaimuhely_03_kvt_modell_1

Kép forrása: http://m.cdn.blog.hu

Nem csak a társadalmi presztízs, hanem a személyes motiváció, a szakmai ön- és megbecsülés, a folyamatos szakmai fejlődés és előrelépés lehetősége az, amit egy életpálya-modellnek tartalmaznia és biztosítania kell az igazságos minősítés mellett. Olyan rendszert jelent, amelyben súlya van a szakmai és egyéni tudásnak, a képességeknek, értékelik az elért eredményeket, a pályakezdőket támogatják a gyakorlat megszerzésében, a gyakorlattal rendelkezők pedig nem hagyják elavulni tudásukat. Nem csupán teljesítményalapú bértáblát, hanem szakmai elismerést jelent. Legyen az pedagógus, szociális munkás, ápoló vagy éppen könyvtáros, azért válassza azt hivatásának, mert megtalálja benne a helyét, vonzó számára az egyéni teljesítmény értékelése, támogatást kap fejlődésére és kiszámítható az előmeneteli rendszere.

Hogyan tegyük vonzóvá és kiszámíthatóvá a könyvtári dolgozók életpályáját? Nem elég tudnunk, hogy a társadalom nélkülözhetetlen szorgos kis hangyái vagyunk hatalmas tudás birtokában. Kevesen vannak, akik ebben megerősítenek minket – még azok sem mind, akik rendszeresen igénybe veszik képességeinket.

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete zászlajára tűzte, hogy 2015-ig tartó ciklusában lépéseket tesz a könyvtári dolgozók életpálya-modelljének kidolgozására. Az ezzel kapcsolatos állásfoglalását az MKE Elnökség 2014 februárjában küldte meg az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárság Közgyűjteményi Főosztályának, felajánlva szakmai segítségét és együttműködését a tárcának (http://mke.info.hu/wp-content/uploads/2014/02/mke_eletpalya_modell.pdf).

Most szeptemberben a modell kidolgozására felállított munkacsoport, élén Barátné dr. habil. Hajdu Ágnessel (MKE külügyekért felelős alelnök, tanszékvezető egyetemi docens, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet, SZTE JGYPK Felnőttképzési Intézet) megkezdte működését a modell előkészítésére. A feladat súlyos és igencsak időszerű, hiszen a pedagógusok már 2012-től alakítgatják a magukét, de hallhattunk már rendvédelmi, közszolgálati és szociális életpálya-modellről szóló híreket is.

Az Országos Könyvtári Napok október 13-án Tatabányán – többek között  ̶  e témát tárgyalta a József Attila Megyei és Városi Könyvtárban az MKE tisztségviselőinek meghívásával. Dr. Voit Pál, a könyvtár igazgatója Fehér Miklós főtitkárt, dr. Horváth Sándor Domonkost, az EB elnökét és dr. Kührner Évát, a modell kidolgozására alakult munkacsoport tagját köszöntötte Turzáné Papp Erika iskolaigazgató mellett.

Elsőként dr. Horváth Sándor Domonkos fogalmazta meg azt az élethelyzetet, aminek a megváltoztatásra – talán a pedagógus életpálya-modell hatására − valami országos szinten elindult. A minisztérium kérte (!) az MKE-től az életpálya-modellt, terjed a KKDSZ által kidolgozott bértábla – vannak köztük hasonlóságok. Az MKE-nek van presztízse, lehetőséghez jutott, előnye, hogy máshonnan már adaptálhat gondolatokat, de a változás a szakmai közösségtől is függ.

11_Szakmaimuhely_03_2

Egy kezdetleges munkaanyag már elkészült. Ahogy HSD fogalmazott, a modell veszélye viszont, hogy hogyan lehet a nem diplomások vagy éppen a szakkönyvtárban dolgozók végzettségét pl. egy gyógyszergyári könyvtárban többet jelentő vegyész diplomával arányosítani. A modell az I és J kategóriákat feláldozza, tehát a lobbinak itt is lehet szerepe. Amit alkotunk, az pedig ágazati, közgyűjteményi szinten fog megvalósulni.

11_Szakmaimuhely_03_3

Turzáné Papp Erika, a Szent Margit Általános Iskola igazgatónője a pedagógus életpálya-modellt ismertette. Mint mondta, a modell célja a pálya vonzóvá tétele és a jó szakemberek megtartása. A teljesítmény-elv, valamint a megfelelő honorárium nem csak motiváló erő, hanem presztízst ad a szakmának. Az igazgatónő szerint egy gyakorló pedagógus számára, aki komolyan veszi a munkáját, egyáltalán nem jelenthet gondot eljutni a pedagógus II. fokozatig.

Az igazgatónő megpróbált ötleteket adni saját modelljük átültetéséhez: az önértékelés szakmától független eleme a rendszernek, ahogy az intézményvezető szakmai véleménye is (de a látogatói kör és rétegek, a szülők értékelése itt is megjelenik – KAK); foglalkozások, képzések a könyvtárakban is vannak (és nagyon sok tevékenység a látogatói kör előtt zajlik – KAK); egy könyvtáros munkáját is kísérik adott esetben tanulmányok, cikkek, egyéb dokumentumok.

11_Szakmaimuhely_03_4

Fehér Miklós MKE főtitkár elmondta, hogy az egyesület nem most kezdett foglalkozni az életpálya-modellel, már vizsgált egy francia minősítési rendszert (CERTIDOC). Ott a minősítés egyesületi hatáskörben van, azaz nem jelent államilag elismert szakminősítést. Minden munkatevékenység visszacsatolható a rendszerbe, minden az életpálya része (előadás, konferencia, egyéb szaktevékenység, pl. gyermekkönyvtári munka), de a rendszer bevezetői nem tudták ezt a keretet a fenntartók által is elfogadottá tenni. Ehhez szükség lenne arra, hogy az előmeneteli rendszerhez bér juttatás kapcsolódjon. A hazai állapotot értékelve úgy látja, hogy kimondatott a helyzet tarthatatlansága, a változás igénye. Az a kérdés, hogy tudunk-e a pedagógusmodellhez hasonló keretrendszert elfogadtatni, vagy esetleg egy bértábla emelésre (KKDSZ javaslat is ez) kerülhet sor.

Felszólalása második részében a Könyvtári Intézet városi könyvtárakat érintő két olyan vizsgálatáról és eredményeiről tájékoztatott, amelyeket a könyvtár közösségi szerepe miatt a könyvtári életpálya-modellhez kapcsolhatónak vélt. A vizsgálat során tapasztaltak szerint a könyvtárak törvényben rögzített alapfeladatainak ellátását leginkább a létszámhiány gátolja, a munkaterhelés pedig nincs arányban a bérszínvonallal. A diplomások létszáma megfelelő ugyan, de a nyelvtudás már nem – jelnyelv ismeretről pedig már alig lehet beszélni. A gyermekkönyvtáros és feldolgozó könyvtáros munkatársakkal való ellátottság ugyan még megfelelő, de még rendszergazdából is több van, mint helytörténész vagy marketing munkakörben dolgozó könyvtárosból, pedig ezekre is égető szükség lenne. A könyvtárat leginkább a nyugdíjas és az iskolás korúak tartják fontosnak, míg legkevésbé a városvezetők és a vállalkozók. A könyvtárak összevonása (pl. művelődési házzal) jó hatással van a programok mennyiségére, és ez általában javít a könyvtár infrastrukturális helyzetén, valamint a statisztikai eredményeken is, de sok helyen a könyvtári terület létszámcsökkentését vonta maga után. Mindennek ellenére a megkérdezettek inkább optimisták a jövőt illetően. A magyar települések legelterjedtebb működő intézménye – a kocsmát is megelőzve – a könyvtár, a civil csoportok működésének fontos színtere. Ezt bizonyítja, hogy a városi könyvtárak mintegy harmada végez használó képzést is egyéb szerteágazó tevékenységei között. Ebben a helyzetben erősíteni és láttatni kell a könyvtárak és a könyvtáros helyzetét.

Dr. Kührner Éva bevezetőjében az alacsony szakmai presztízsre mutatott rá. Elmondta, az összevont intézmények esetén szinte mindig a közművelődési területről pályázók kerültek vezetői pozícióba. A versenyszféra és a közszféra összehasonlításából az derül ki, hogy míg az előbbi érdekelt a munkaerő értékét, tanulását, egészségét, jólétét ápolni, gondozni, teljesítményét elismeréssel motiválni, addig az utóbbinak becsülete nincs: nem termel, sokba kerül, a befektetés lassan térül meg, béremelésre nincs lehetőség, a pályaelhagyás nem ritka. Az informatikusok a versenyszektorban, a pedagógus végzettségűek az oktatásban igyekeznek elhelyezkedni. Minőségi szemléletmódra, a teljesítmény elismerésére szükség van. Most bérrendezést sürget a minisztérium és a szakmai szervezetek is.

11_Szakmaimuhely_03_5

A munkacsoport szeptember 17-én tartotta alakuló ülését, jelenleg a tapasztalatgyűjtés, a tervezet kidolgozása a feladat. A bizottsági tagok (az MKE és az IKSZ részéről) hetente találkoznak, együttműködnek a szakszervezetekkel, kérték őket, hogy összefogással és ne külön-külön kopogtassanak a minisztérium ajtaján. A témában országos konferenciára kerül sor november 26-án. Addig meg kell határozni, hogy az életpálya során milyen karrier-változások fordulhatnak elő, kiket érint, definiálni kell az egyes elemeket. Sokat segíthet a pedagógus, az egészségügyi és a közszolgálati modellek vizsgálata. Nagyobb hatásfokkal bír, ha nem könyvtáros, hanem közgyűjteményi modellt készíteni (ez négyezer fővel többet jelentene). Persze e nélkül is nehéz együtt kezelni a települési könyvtárost egy megyei könyvtárban dolgozóval, egy közkönyvtári dolgozót egy szakkönyvtárival vagy akár az iskolai könyvtárosokkal. További kérdés, hogy csak közalkalmazotti besorolásút érintsen vagy minden könyvtári dolgozót?

Az új előmeneteli rendszer egyik eleme és alapja a társadalmi igények szerinti képzés és továbbképzés lenne. A felsőoktatási reform miatt azonban ez most átalakulóban van. Ide tartozik a kötelező hétéves továbbképzések kérdése és forrásainak megteremtése is.

A rendszer másik eleme a teljesítményértékelés. A fokozatok kidolgozására új módszerek kellenek. A gyakornok maximum 3 év után lenne köteles minősítő vizsgát tenni. A könyvtáros I. kategóriában eltöltött 6-14 év után lehetne továbblépni a könyvtáros II. kategóriába, 16-17 év után lehetne valaki főkönyvtáros. E fokozatokba való minősítési eljárást a munkáltató kezdeményezhet. Munkavállalói kezdeményezéssel mesterkönyvtáros fokozat lenne elérhető, ennek feltétele azonban valamilyen tudományos tevékenység, publikáció, PhD. A minősítési eljárás során kreditpontokkal értékelnének és min. 60 % eredményességgel lenne sikeres a „vizsga”.

A rendszer harmadik pillérre a bérezés. A közalkalmazotti bértábla helyett újat dolgoztak ki (és ez már a minisztérium előtt van). Az I és J kategóriákat elhagynák, a főiskolai és egyetemi végzettség között az indulás szintjén min. húszezer forintos különbség lenne. A háromévenkénti előmeneteli rendszert megtartanák, de a minősítő vizsga letétele után minőségi ugrás következne be a bérezésben. A szorzók minden kategóriában azonosak lennének, a minimál(diplomás)bérhez viszonyított bérrendszer követné az emeléseket.

A hozzászólások között elhangzott, hogy a francia CERTIDOC néhány eleme azért adaptálható lenne, felhasználható a könyvtári etikai kódex, a Kjt.-ben meghatározottak a közalkalmazott minősítésének szabályai. Történt utalás a szakfelügyeleti rendszerre, vannak könyvtári szakértőink, bár az ő feladatuk jelen esetben a könyvtárak és nem a könyvtárosok minősítése. Az is elhangzott – és nem volt négyszemközt visszhang nélküli -, hogy az egyesületi tagság is jelentőséggel bírjon a minősítés során.

Nehezíti az egységes minősítési eljárás kidolgozását, hogy a képzési rendszerben az általános szakmai ismeretek megszerzése után sokan egy adott munkakörbe kerülnek, és elveszítik kompetenciájukat a többi területhez. A továbbképzések is már egy adott munkaterületre képeznek. A helyzetet tovább tarkítja a könyvtárak és szakterületek sokfélesége, közgyűjteményi szinten a levéltárosok, a múzeumi dolgozók, és ez utóbbiak szintén eltérő munkakörei. Ugyanakkor a feladatkörönkénti minősítés a lehetetlen határait súrolná.

Volt, aki azt hangsúlyozná, hogy ne automatikusan és ne „pofára” történjen az előrelépés, ne csak a végzettség szabja meg, az elvégzett munka mennyisége és minősége is szempont legyen, beleértve a könyvtáros és az olvasó viszonyát is.

Nem új gondolat az sem, hogy egy könyvtáros pályán való alkalmassága is megmérettessen. Ennek szempontjait, mércéjét, mikéntjét megint csak nehéz kidolgozni. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a szakma presztízse, a könyvtárosok megbecsülése megkívánja, hogy az maradjon a pályán, aki a szakma bármely területén dolgozzon is, aki oda való.

Az életpálya-modell nem megkerülhető, a rendszert ki kell dolgozni, a forrásokat ─ akár a rendszer kidolgozásához, akár a minősítők továbbképzéséhez, akár az új bértáblához – meg kell teremteni. Ez nem megy máról holnapra, de vigasztalhat a minisztérium pozitív hozzáállása. Dr. Horváth Sándor Domonkos óvatosan 2016 utánra prognosztizálta az eredményeket – azóta a közmédia is 2016-ra datálta a közszolgálati életpálya-modellt, nevesítve a közalkalmazottakat és köztisztviselőket. Jelenleg azzal tehetünk a legtöbbet, ha a megfogalmazott ötleteinkkel, gondolatainkkal segítjük a munkacsoport tagjait egy lehető legjobb modell és minősítési eljárás kidolgozásában.

Kissné Anda Klára,
MKE KEMSZ titkár,
József Attila Megyei és Városi Könyvtár, Tatabánya

Leave a Reply

*

Blog Home