Boda Miklós, az alkotó könyvtáros

Éppen két éve, 2012.06.20-án jelent meg webmagazinunk elődjének, az MKE Verzó című hírlevelének első száma, amelyben bemutattuk az irodalomtörténészt és Itália-járó fotográfust. Boda Miklós most ünnepelte 80. születésnapját, ebből az alkalomból ismételjük meg a róla szóló írást, és további jó egészséget, sikerekben gazdag aktív éveket kívánunk neki! (a szerk.)

Fotó: Boda Miklós 

„Alkotó könyvtárosok” című rovatunkat a széles körű ismertségnek és elismertségnek örvendő pécsi könyvtáros, Boda Miklós „portréjával” indítjuk. Portrénk alanya 1961 szeptemberében lett gyakorló könyvtáros, miután az ELTE magyar-könyvtár szakos hallgatójaként befejezte 1956 szeptemberében, úgyszólván a forradalom küszöbén megkezdett tanulmányait. Kerek fél évszázaddal ezelőtt történt mindez; a Budapesten nemrég átvett aranydiploma is emlékeztet a nem akármilyen évfordulóra. Miután első munkahelyén, a Pécsi Egyetemi Könyvtárban nem csupán a neki tetsző munkát, de az életre szóló kapcsolatot is megtalálta, kolléganője, az ugyancsak elismerésre méltó könyvtárosi pályát befutó Szepes Zsuzsa (Boda Miklósné dr.) személyében, 2012. is „évfordulós” év az életében. Az 50. házassági évfordulójuk éve, melyet népes családi körben (három – immáron házas – gyermek, kilenc unoka) ünnepelhettek.

Boda Miklós „tudományos munkatárs” egy év újságíróskodástól eltekintve 1975-ig dolgozott az Egyetemi Könyvtárban szakozóként, szakreferensként. Ezt követően több éves „helykeresés’ következett. Előbb információs-dokumentációs munkakörben dolgozott a megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetben, majd közgyűjteményi (könyvtári és levéltári) referens lett a megyei művelődési osztályon, mígnem 1987-ben „visszatalált” a könyvtárba. Nem az egyetemibe, hanem a megyeibe, melyet akkor már dr. Román Lászlóné igazgatott mintaszerűen. Itt nagyon sokat jelentett számára a könyvtár későbbi névadójával, Csorba Győzővel való gyakori találkozás, részint a munkahelyen, részint a Pannónia Könyvek kiadói tanácsában.

A kitűnő költő és műfordító munkásságában, mint ismeretes, jelentős szerepe volt Janus Pannoniusnak, s nagyrészt az ő hatásának köszönhető, hogy az irodalomtörténész-könyvtáros, avagy könyvtáros-irodalomtörténész Boda Miklós kutatásaiban és publikációiban lassanként főszerepet kap III. János pécsi püspök, alias Janus Pannonius. Korábban a Klimó-könyvtárral, majd pedig a középkori egyetemmel foglalkozott elsősorban. 2002-ben megjelent tanulmánykötete (Stúdium és literatúra, Pécs, Pannónia Könyvek, 2002) jól tükrözi ezt a tematikai fordulatot, amint ezt a kiadó ajánló sorai is bizonyítják: „Az itt közölt tanulmányok áttekintést nyújtanak három évszázad könyvtártörténeti emlékeiről a híres Klimó-gyűjteményben, újabb adatokkal és tényekkel szolgálnak a középkori pécsi egyetem alapításának előzményeiről, lokalizációjáról (…), továbbá az egykori pécsi püspök, Janus Pannonius életéről, munkásságáról és kortársairól.”

Boda Miklós ma is rendszeresen kutat és publikál. Újabb publikációiból idézzük az alábbiakat:

• Márki Sándor és Janus Pannonius, in: Ghesaurus: Tanulmányok Szentmártoni Szabó Géza hatvanadik születésnapjára, Bp., rec.iti, 2010, 615-624.

• Mária királyné könyve, in: Magyar művelődéstörténeti lexikon, a főszerkesztő Kőszeghy Péter LX. születésnapjára, Bp., rec. Iti, 2011. 138-140.
• Janus Pannonius Várad-verséről, In: Tanulmányok Ritoókné Szalay Ágnes köszöntésére, Irodalomtörténeti Közlemények. CXV(2011) 2. sz. 137-143
• „Tisztelet Klimónak” A pécsi Egyetemi Könyvtár jubileuma (1774-1974), In: Klimo György püspök és kora. Egyház, művelődés, kultúra a 18. században, szerk. Pohánka Éva, Szilágyi Mariann, Pécs, Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtára, 2011, 61-69.

• Handó György könyvtáráról egy pécsi emléktábla ürügyén, in: Convivium, Pajorin Klára 70. születésnapjára, szerk. Békés Enikő, Tegyey Imre,  Debrecen-Budapest, Debreceni Egyetem, 2012. (Classica – Mediaevalia – Neolatina, VI), 25-34.

Könyvtárszakmai írásokat is gyakran olvashattunk tőle az országos és helyi folyóiratokban, ezek némelyikében (Hogyan szervezzünk vándorgyűlést, Kerülgetek egy könyvet, Küszöbláz) csillogó humora is megmutatkozik. Szakmai publikációinak jelentős részét könyvtáros-egyesületi munkája inspirálta. Nem csoda, hisz a 60-as évek végétől mindmáig aktív tagja a Magyar Könyvtárosok Egyesületének. Négy cikluson át elnöke, illetve titkára a Pécsi és Baranyai Szervezetnek. Helyi főszervezője volt az MKE 1991. évi (XXIII.) vándorgyűlésének. (Ennek elismeréseként Szabó Ervin-emlékéremmel is kitüntették.) Mint „volt elnök” állandó meghívottként részt vesz a most „hivatalban lévő” vezetőség munkájában is.

Boda Miklós „alkotó könyvtáros” nagy Itália-rajongó. Ebben része van annak is, hogy 1973-ban egy hónapos nyelvi továbbképzésen vehetett részt Perugiában, a 80-as években pedig két alkalommal is eredményesen pályázott féléves olaszországi ösztöndíjra. Így lehetett 1984-ben, majd 1989-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjas lakója. Ez nagy élmény és lehetőség volt számára, hisz tudományos érdeklődésében mindig is domináltak az „olasz vonatkozások”. Itáliai élményeit folyamatosan igyekezett megosztani másokkal, mindenekelőtt a kollégáival. Az általa szervezett, kezdetben vonatos, majd autóbuszos olaszországi utazásoknak mondhatni se szeri se száma. Ilyenkor persze a fényképezőgépe is utazik. S ha már itt tartunk, az is tudható Boda Miklósról, hogy művészi igénnyel alkotó fotós, a nagy múltú Mecseki Fotóklub tagja sok év óta. Rendszeresen részt vesz a klub hazai és külföldi csoportos kiállításain Egyéni kiállításai többségének a pécsi Művészetek és Irodalom Háza, valamint a Fotóklub Szent István-téri galériája adott otthont, de a megfelelő kiállítási térrel rendelkező könyvtárak és művelődési házak is szívesen látják a fotóit. „Felvezetésüket” kiváló szakemberek vállalták, nem utolsó sorban azok, akiknek az érdeklődésébe Itália is „belefér”. Boda Miklós fotós érdeklődéséről kiállításainak címei is vallanak. Csak néhány példa: Itália dicsérete (Mecseki Fotóklub, 2010), Földtörténet: Szardínia (2008, Mecseki Fotóklub), A reneszánsz szülőföldjén (2008, Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ), Italia – Olaszország (2004, Eszék/Osijek: Egyetemi és Városi Könyvtár), Az én Itáliám (2004, Csorba Győző Megyei Könyvtár), A mediterráneum igézetében (2004, Apáczai Nevelési Központ Könyvtára), Andante (2003, Mecseki Fotóklub), Délszaki fény (2002, Mecseki Fotóklub), A mi Itáliánk 2002, (Csorba Győző Megyei Könyvtár), „Utas és holdvilág”  (2001, Várkonyi Nándor Könyvtár), Észak és Dél (2001, Pécsi Bazilika: klubterem), Tabula non rasa: Római képek (1997, Várkonyi Nándor Könyvtár), Leletek Itáliából (1995, Művészetek Háza), Kövek és emlékek (1993, Várkonyi Nándor Könyvtár), Itália (1993, Művészetek Háza, Tillai Ernővel)

Fotó: Boda Miklós

A legutóbbi Boda-kiállításra ez év elején került sor az Apáczai Nevelési Központ Művelődési Házában, Immagini – Kiállítás Boda Miklós olaszországi fotóiból címmel. A kiállítás élén egy „plakát” volt látható a fotós bevezető írásával, ebből idézünk:

„Egy kis zalai faluban születtem 78 évvel ezelőtt. Az itteni „kisiskolában” tanítottak a szüleim mindvégig, négy gyermekük taníttatásáról is gondoskodva…

A család mellett még ma is hadra fogható vagyok két fontosnak érzett területen. Az egyik: a pécsi (és olasz) vonatkozású művelődéstörténeti kutatás és publikálás, különös tekintettel a középkori pécsi egyetemre és Janus Pannoniusra…

Fotóim a könyvkiadásban is hasznosultak. Példa erre a Csorba Győző 1947-1948. évi római feljegyzéseit közreadó kötet, melynek borítóján két fotóm látható…

„Útleíró” fotókat készíteni sohasem állt szándékomban. Az odakint készült fotók jelentős része, ha meggondolom, akár idehaza is készülhetett volna, s ha mégsem idehaza készültek, arról az ihletadó Itália tehet, mondhatni „szűnni nem akaró” szépségeivel és értékeivel. No meg a fényképezőgépem, az a rusnya Canon EOS, mely sohasem akar itthon maradni, ha Olaszországba vezet az utam. Egyik kiállításom meghívójára az alábbiakat írtam:

Jó fotót, ha egész lényünket beleadjuk, bárhol készíthetünk. Külföldön is.

Én Itáliával próbálkozom évek óta, meglehet, reménytelen szerelemmel.”

Azt hiszem, nyugdíjas könyvtárosként nem sokan élhetjük meg, amit Boda Miklós. Kerek tíz éve „csak” olvasóként, illetve egykori kollégáit látogatandó jár be volt munkahelyére, a továbbra is Csorba Győző nevét viselő, de időközben megyei és városi könyvtárrá lett, majd a történelmi belvárosból a vadonatúj Tudásközpontba költöztetett intézménybe. Minthogy a Pécsi Tudományegyetem könyvtárának központja és néhány más könyvtári egysége is ugyanezen épületben nyert elhelyezést, az a helyzet állt elő, hogy Boda Miklós, a Csorba Győző Megyei Könyvtár címzetes igazgatója, a Tudásközpontba lépve nem csupán utolsó, hanem első munkahelyét is látogatja, tekintve, hogy 1961-ben a Pécsi Egyetemi Könyvtárban kezdte szakmai pályafutását. Mindig szeretettel várják, és örömmel fogadják.

Keszi Erika Zsuzsanna