Hornyánszkyné Kühne Katalin – Portré önmagamról

Posted by zondaz - február 28th, 2014

1_Arckép1947-ben születtem Szegedtől 20 km-re, most Mórahalomnak hívják. Ott, nagyszüleimnél töltöttem minden nyarat. Az alföldi táj, az ott élő egyszerű emberek tisztasága meghatározta életemet. Három hónapos koromtól Miskolcon élek.  Édesapám Kühne László gimnáziumi tanár, édesanyám háztartásbeli volt, nővérem szintén könyvtáros. Férjem erdőmérnök, fiam programozó matematikus.1977-ben diplomáztam a Debreceni Tanítóképző Intézetben könyvtár-népművelés szakon, kiegészítő vizsgát tettem Nyíregyházán 1979-ben.

A Miskolci Városi Könyvtárhoz 1972-ben kerültem, 37 évig dolgoztam, 1982-től 2009-ig vezetőként. A „kultúra templomában” jól éreztem magamat, örültem, ha ajánlhattam olvasóimnak a klasszikusok vagy kortársak nívós alkotásait, ha megtalálták ezek emberformáló hatását. Olvasóim közül sok barátot szereztem. Meghatározóak voltak számomra Győri Erzsébet igazgatóm, Dr. Pálinkás Györgyné, Fejérné Nagy Mária, Ferenc József kollégáim szakmai tanításai, emberiességük, szeretetük, amellyel a munkánkat figyelték, segítették. Kollégáimmal Fejérné Nagy Máriával, Szabó Klárával, Kulcsár Emesével, Sasvári Olgával team-et alkottunk, meghallgattuk egymást, kiélhettük kreativitásunkat. Kiállítótermünkben országosan kiemelkedő grafikusok, festőművészek, szobrászok, népművészek, illusztrátorok, fotóművészek mutatták be alkotásaikat. Az 1971-1991-ig tartott tárlatokról készítettem egy katalógust, megírtam könyvtárunk történetét, cikkeket írtam rendezvényeinkről. Később kamarakiállításokat rendeztünk a főiskolások, egyetemisták, művészeti tagozatos iskolások munkáiból, helyi zeneművészeink adtak koncerteket, országosan híres és helyi írók fordultak meg itt, de határon túlról is szívesen jöttek hozzánk. Művészeti szakkörök, filmankétok, nyelvészeti előadások, konferenciák, szakmai napok, olvasáskutatás, folyóirat-ankétok, irodalmi, történelmi vetélkedők, szavalóversenyek színesítették életünket. Múltunkról a jeles ünnepeken emlékeztünk, mi rendeztük a Költészet napját Lillafüreden, megkoszorúztuk névadónk, József Attila emléktábláját, majd a 2005-ben felállított szobrát.

2_Költészet Nap Lillafüreden 3_Könyvtáramban

Költészet Nap Lillafüreden

Könyvtáramban

Irodalomtörténészeket, szakmánk neves könyvtárosait, muzeológusokat hívtunk meg. A környék népművészei bemutatkoztak: fafaragó, keramikus, fotós, festő, szobrász, bőrműves, textilművész. Emlékszem nagy sikerű rendezvényekre, amikor majdnem leszakadt a könyvtár az érdeklődőktől, de olyanokra is, amikor meghitt, jóízű beszélgetéseket folytattunk írókkal, művészekkel.

4_Könyvek közt, többszemközt 5_Egerben bemutató

Könyvek közt, többszemközt

Egerben bemutató

1992-ben könyvtárunk kezdte el az országban másodikként állományunk számítógépes feltárását

(TINLIB), melynek irányítását, szervezését én végeztem. A könyvtárban eltöltött évek alatt sok barátot szereztem, egy mosoly vagy a bizalom, ami felém irányult, többet jelentett, mint amikor kitüntetéseket (Miniszteri dicséret, Szocialista Kultúráért) kaptam, ez volt az igazi ajándéka életemnek.

6_Könyvtártól búcsúzás 7_Kertemben

Könyvtártól búcsúzás

Kertemben

Aktív nyugdíjasként továbbra is részt veszek író-olvasó találkozókon, kiállításokon, szabadegyetemen, koncerteken, irodalmi fonón, bemutatok írókat, vagy az én köteteimet mutatják be. A Múzsák Kertje Baráti Kör szervezőjeként fiatalokat hívok meg hozzánk, hogy lakóhelyük értékeit megismerjék. Helyismereti sétát, tábort szervezünk, ahol irodalmi és nyelvi játékkal, költők és előadók irányításával tehetségeket kutatunk, akik később költők vagy versmondók lehetnek, biztatjuk a diákokat, hogy mutassák be városunk kiemelkedő nagyságait (Így látom őt c. pályázat). Rendezvényeinkről jegyzeteket írok, amelyek a honlapon olvashatók.

8_Hargita csúcsán 9_Kiss Mária Katalint bemutatom

Hargita csúcsán

Kiss Mária Katalint bemutatom

10_Köszegen felolvasok
Kőszegen felolvasok

Írásaimról

Az írás fontos része életemnek. Szerető légkörben nőhettem fel, ahol megmutatták az értékeket, formálták szellememet. Mindig érdekelt a művészetek világa, csodálom a természet szépségeit. Turistadinasztia tagjaként gyakran jártunk szüleinkkel, barátainkkal a hegyekbe. Igyekeztem összegyűjteni és továbbadni azokat az értékeket, amelyeket szüleimtől, tanáraimtól, íróktól, művészektől, barátaimtól ajándékba kaptam. Tőlük tanultam emberséget, becsületet.

Keresem a világ titkait. Hálát érzek az emberek kitartó erejét, hitét, útmutatását látva. Belőlük merítem erőmet, ami tovább segít utamon, mert az út a legfontosabb. A butaság, közöny, dermedtség, nehéz emberi sorsok, szenvedések mellett a változás reményét, a hit, fény erejét szeretném megmutatni. Bármilyen sötétségből, kilátástalannak tűnő élethelyzetből ki lehet kerülni, a mélyből, a hangyák közül felemelkedhetünk a sasok közé, utat találhatunk önmagunkhoz, embertársainkhoz, ha megismerjük értékeinket. Csodálatos a világ, benne az ember akkor is, ha pusztító erők is működnek. Jobbá tehetjük mikro- és makrovilágunkat, teremthetünk, ha figyelünk egymásra, környezetünkre, törődünk velük. A kisemberek, elesettek gondjai mellett társadalmi problémákról is szólok, elődeink nagyságát is bemutatom, de a jövőről is leírom elképzeléseimet. A nagy gondolkodók mindent leírtak már előttem, sok újat nem tudok mondani, mégis úgy érzem, minden tollforgató valódi érzéseket közvetít, egyszeri és megismételhetetlen világokat tükröz. Megérintheti lelkünket valami, önmagunkon átszűrhetjük, kimondhatjuk, szoborrá gyúrhatjuk, vagy megfesthetjük. Találkozhatunk valakivel, aki hasonló titkokat rejt lelke mélyén. Így ismerhetjük meg a másik embert, így válhatunk mi is gazdagabbá. Ha gyermekeimnek sikerült átadni valamit a morzsákból, miket életem során szedegettem, szétszórtam, csipegethetik, amikor innen elmegyek. Szeretném, ha a mag, amit elültettem, kicsirázna, életük fája magasra nőne. Benne vagyok én is minden írásomban, de elsősorban elődeim, a körülöttem élők, a természet csodái, és úgy, ahogy engem megérintettek.

Köteteim

Eddig hat önálló kötetem jelent meg: Idősíkok, Jel a sziklán, Levendulák illata, Fénnyel teli téli sötét, Gyújtatlan gyulladnak, Kagylóhéjban (netkötet) címmel. Többféle műfajban írok: esszék, memoárok, novellák, versek a szülőföldről, család- és hazaszeretetről, meghatározó elődökről és kortárs írókról, művészekről, kisemberek sorsáról szólnak.

11_Idősíkok c. könyv
Az Idősíkok
c. könyv címlapja

12_Fénnyel teli téli sötét
A Fénnyel teli  téli sötét
c. könyv címlapja

„Kühne Katalin egyfajta magától értetődő természetességgel abból indul ki, hogy az alkotó ember feladata a rábeszélés, a toborzás, a meggyőzés, egyszóval: a hatni akarás. Az írás rangját nála az egyén és közösség, értelem és hit, elmélkedés és cselekvés harmóniájának óhaja adja meg. Legnagyobb értéknek azt a hitét tartja, hogy a szeretet és értelem végül is megmenti az embereket az erőszak, a szellemi sötétség, a testi és lelki nyomorúság korunkat szorongató veszélyétől.”

(Szebeni Sándor: Fénnyel teli téli sötét. Kühne Katalin könyvéről= Kláris. Irodalmi-kulturális folyóirat, 20. évf. 11/6.51 p.)

13_Levendulák illata
Levendulák illata
c. könyv címlapja

„Egyéni, különleges zamatú-illat, őszinte, mély írói-költői világot magába foglaló műveket olvashattunk Kühne Katalintól….Mert ami őszinteség, hitelesség, pontosság, fontos kérdések és költői hasonlatok fölött és előtt Kühne Katalin e könyvét is áthatja és beragyogja, az a szeretet sokféle megközelítése, leírása, érzékeltetése, vágya. Stílusa kiforrott, lírai szépségű, ihletett sorai költői létét is tükrözik saját írói-művészi, színes világával.”
– írja Dr. Györgypál Katalin főszerkesztő Kühne Katalin Levendulák illata c. könyvének utószavában.

14_Gyújtatlan gyulladnak
Gyújtatlan gyulladnak
c. könyv címlapja

„Az író – költő, Kühne Katalin legújabb kötetét simogatom. A szép, esztétikus kivitelű könyv borítóján is ott lobog a láng, amely a belső tartalmakból is fölizzik, erőt ad, fellelkesít, a fáradt közöny ellen varázslat, felrázza az olvasót fásultságából, hitevesztettségéből.
Nagy érdeme: példamutató, életcélt kereső és találó magatartásformák hiteles fölmutatása. Így sugároz erőt, hitet, és valami, e földi léten is túlmutató, „gyújtatlan gyulladó” erők táplálta, magasabb szférákba emel….Csendet, színeket, fényeket, harmóniát keres, és ezeket meg is találja, hogy méltósággal derengjenek át sötét napjaink horizontján, „erdők illatával, mezők zöldjével” virágozzanak dalt életünkben. A hétköznapok gondokkal terhelt boltíve fölé csillagozza a Reményt, mellyel átöleli a végtelent. Optimizmusából keresztényi hitéből erőt meríthet az olvasó. Ajánlom olvasásra nemcsak idősebbeknek, de a fiataloknak is hasznos, lélekemelő lehet.”

(Csatáné Bartha Irén költő: Gondolataim könyve olvastán= Gyújtatlan gyulladnak/ Kühne Katalin. Miskolc, Könyvműhely, 2013.

15_Édesapám
Édesapám,
Kühne László

Édesapám, Kühne László tanár (1906-1996) hagyatékából három kötetet szerkesztettem: Családi album, Szóljanak akkor is, Pantheon címmel.

Az Irodalmi Rádió, a Hét torony, a Verslista és a Múzsák Kertje Baráti Kör tagjaként aktívan élek. 18 antológiában szerepelek, a Kláris és a Kaptárkövek c. folyóiratokban és az alábbi honlapokon olvashatók,hallhatók írásaim:

www.szoljanak.konyvmuhely.hu, www.muzsakkertjemiskolc.hu, www.irodalmiradio.hu, www.7torony.hu, www.magyarirodalmilap.hu, www.comitatus.hu, www.verslista.hu, www.poeta.hu, www.polus.hu, http://www.youtube.com


16_A fotókat férjem, Hornyánszky Antal készítette
A fotókat férjem, Hornyánszky Antal készítette

Fontos szavak az életedben.

Fontos szavaim: barát, becsület, család, érintés, érték, értelem, fény, gyermek, gyökér, hit, kegyelem, láng, mag, örökség, remény, szeretet, szív.

„A szavak valódi jelentéstartalma saját belső világunk egyedisége miatt nem egyforma.”(Bagdy Emőke).

Mit jelentenek  számodra az alábbi szavak?

Áhítat. Isten közelében lenni, a természet csodáit látni, a lélek erejét felmutató tanítókat hallgatni, a művészet kincseiben gyönyörködni.

Akarat. Felülmúlva önmagunk képességeit, minden erőnkkel küzdeni mindazért, amit értéknek tartunk.

Életfilozófia. Éljünk úgy, mint a szikla, legyünk erősek, másoknak is ezt sugározzuk, segítségünkkel megkapaszkodhatnak. Akik szemüket nem emelik fel, nincs hová felnézniük, a legszegényebbek. Tiszteljük őseinket, akik átadták nekünk tudásukat, cseppenként adjuk ezt tovább utódainknak. A szeretet tüzével őrizzük a fényt.

Csend. Figyeljünk belső csendünkre, a bennünk zajló folyamatokra, próbáljuk megérteni a jeleket és eszerint fejlesszük fizikai és lelki erőnket. Viharok, háborúk idején is találjuk meg a meghitt órákat, gondoskodjunk azokról, akik nem tudnak önmagukért szólni, helyettük is vállaljuk az emberséget.

Csoda. A legnagyobb csoda életem során gyermekem születése volt. Maga az élet is csoda. A pocsolyában is megtalálható a szivárvány minden színe, az őz szemében minden fájdalom, a gazella szökellésében, a gepárd futásában, a ló vágtájában, a sas szárnyalásában a szabadság, a kutya ragaszkodásában a hűség, az ember kérges kezében a küzdelem, a gyermek mosolyában a boldogság.

Harmónia. Ha a gyermeket megértik, szerető légkör veszi körül, olyan társakra talál, akik mellett kiteljesítheti magát, együtt érző, másokra figyelő emberré válik. Megtalálja az élet értelmét, közösségét, ahol értékes munkát végezhet. Az igazi művészetekben mindig harmónia uralkodik. Reméljük, hogy egyszer eljön az Aranykor, amikor nem lesznek ellenségeskedések, háborúk, az emberek közelednek egymáshoz és harmóniában élhetnek nemcsak családjukban, hanem az egész világon béke lesz.

Kockázat. Ezt minden embernek vállalni kell, hiszen ez viszi előre a világot. Ha valaki nem mer cselekedni, akkor semmire sem jut.

Varázslat. Maga a természet: madárcsicsergés, virágillat, hajnali harmat, verőfény, tűzláng. Varázslatos gyermekünk mosolya, kedvesünk simogató érintése, szüleink gondoskodó ereje, szeretete. Eltávozott szeretteink így üzennek: „Veletek vagyunk most is. Éljetek teljes életet, ne szomorkodjatok. Amíg emlékeztek ránk, mellettetek vagyunk. Megpillanthattok a vízesésben, patakban, a hegyek ormán, a tenger hullámaiban, kismadarak, pillangók szárnyán. Hallhatjátok hangunkat eső kopogásában, szél zúgásában. Illatunkat érezhetitek az avarban, virágok szirmában. Ízünket kóstolgathatjátok a gyümölcsökben, kedvenc ételekben, italokban. Mozdulunk a csikókkal, repülünk sólyommal, ölelünk faággal, selymes fövennyel.”

…és a ki nem mondott szavak? Sokan elfelejtették ezeket a fogalmakat: becsület, bizalom, érintés, egészség, figyelem, gyengédség, haza, igazság, ima, megértés, őszinteség, szeretet, teljesség.

Kedvenc zeneszerzőid: Vivaldi, Bach, Verdi, Puccini.

A legszebb festmény: Munkácsy: Ecce homo.
A legszebb szobor: Michelangelo: Piéta.
Legszebb táj: hegy, tenger;
Legszebb épület: gótikus katedrális;
Legszebb hangszer: harang;
Legszebb tánc: mezőségi lassú, argentin tangó;
Legszebb tárgy: könyv.

Barátságok, melyek végigkísértek és most is jelen vannak az életedben: iskolatársak (Találkozások), tanáraim (Deákélet, diákélet, Mai lámpagyújtóink), írók (Látók között, A mosoly ereje, Világaim, Babitstól József Attiláig), művészek (Ecce homo, Piéta), akiktől sokat tanultam. Gyermekkori társak (Barátság, Ölelések), kollégáim (Búcsú, Emese álma, Mindenki Józsikája, Hihetetlen, Lelkek templomában), túratársak (Erdélyi csillagok, Kárpátok igézetében), újabban kötött barátságok (Radnai havasok, Küküllőszög díszbe öltözött), akikkel minden együttlét értékes, amikor találkozunk. Mindenben számíthatunk egymásra, meghallgatjuk egymást, és vigaszt találunk a megpróbáltatások idején, örömteli pillanatokban együtt vehetünk részt, amit sokszor emlegetünk később is.

„Érezted-e már a szavak érintését, amelyek simogattak, gyógyítottak, vigasztaltak, talajt csúsztattak a lábad alá…?”(Szepes Mária)  Sorok Tőled, melyek vigaszt nyújtottak másoknak. …„Ha valakinek sikerül megtalálnia önmaga másik felét, ha kiegészül, és egybeforr a két rész, egésszé válik, az megfoghatatlan és megismételhetetlen pillanat. Az élet megajándékozott azzal, hogy mellette élhetek. Mintha valami megrezdült volna benne, meghallotta volna kimondatlan szavaimat. A szobám homálya feloszlik, beömlik a fény. Szeretteim kilépnek a keretből, körülvesznek és mellém ülnek. A könyvek szereplői is megelevenednek, hirtelen hatalmassá lesz a szobám, mindenki elfér benne. A háttérből csodálatos zene szól, egyszerre betölt mindent a szeretet. A múlt kedves árnyai lebegnek körülöttem. Ő átöleli vállamat. Nyugalom és béke önt el. Varázslat történt.” /Varázslat/

Az a szó, hogy “lehetetlen”, nem szerepel a szótáramban – írja Bonaparte Napóleon. És a tiédben szerepel?
Igen, mert lehetetlen megtagadni ember mivoltunkat akkor is, ha a gonoszság, a bűn sokakat eltérített is a tiszta, jó emberi léttől. Minden emberben van valami jó, csak segíteni kell azt előhívni.

Emlékezetes vagy áhított kalandok, kalandozásaid a világban:
Amíg élek, emlékszem arra a pillanatra, amikor megláttam a tengert, amikor a hullámok hátán feküdtem, de arra is, amikor magas csúcsokat hódíthattam meg, és onnan széttekintettem. Mindkét esetben a végtelent élhettem át.

Tervek, álmok, vágyak; minden, amit  még szeretnél az élettől kapni:
Vágyom a brazíliai őserdőkbe, az Andokba, Egyiptomba, az ókori világ helyszíneire, kultúrájukat szeretném jobban megismerni. Vágyom arra, hogy a sötétséget a fény váltsa fel a fejekben, az emberek békében éljenek, vigyázzunk a bolygónkra, minden teremtményére. Remélem, hogy a magyarok nem fogyatkoznak tovább, és még sokáig élhetünk e csodás országban, unokáink mellettünk nőhetnek fel.

Mit adsz mindezért cserébe? Mit teszel érte?
Ha ilyen utakra nem is jutok el, itthon is sok gyönyörűséget láthatok. Továbbra is egészségesen élek, túrázom, jógázom, óvom a környezetet, tisztelek minden élőlényt. A magam módján, szerény eszközeimmel küzdök, hiszek az egymást szerető, összetartó emberekben, igazságban, szabadságban. Türelmes vagyok, elfogadó, megértő.

Hornyánszkyné Kühne Katalin –
Keszi Erika Zsuzsanna

Hornyánszkyné Kühne Katalinnak, az írónak, költőnek, alkotó könyvtárosnak jó erőt,egészséget, és további sikerekben, szeretetben gazdag éveket kívánunk sok szeretettel. (a szerk.)

Comments are closed.

Blog Home