Poszterelőadás a nem heteroszexuális olvasók könyvtárhasználati lehetőségeiről az IFLA 2012-es konferenciáján
A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetében folyó országos egészségfelmérések és életminőség kutatások, a leszakadó rétegek egészségi állapotának felzárkózására tett kísérletek ráirányították a figyelmet a nem-heteroszexuális személyek sérülékenységére és egészségi állapotára. Az intézetünk kezdeményezésére újjáalakuló Szuicidprevenciós Fórum és a nem-heteroszexuális csoport könyvtárhasználati szokásainak feltáratlan területe megerősítettek abban, hogy e területen további kutatások szükségesek. Röviden ismertetném az IFLA kongresszuson tavaly bemutatott poszteremet, amely iránt a téma hiánypótló megközelítése miatt számottevő érdeklődés mutatkozott.
Vizsgálódásaim során azt kívántam feltárni, hogy vajon a teljes népesség nagyjából 5-8 százalékát kitevő 5-800 ezer fő – akiknek nagyjából 20 százaléka lehet könyvtári olvasó – rendelkezésére áll-e az a könyv-, folyóirat- és filmállomány áll a könyvtárakban, amely az LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) olvasóink számára szükséges. A kutatás nem terjedt ki a meleg szépirodalmi művek vizsgálatára. A hazai könyvtárakban folytatott nyilvános katalógusok vizsgálatából arra a következtetésre juthattam, hogy csakúgy, mint más európai országokban, a közművelődési és nyilvános könyvtárak nem tekintik feladatuknak a nem-hetero lakosság könyvtári szolgálatát. Erre külön meleg archívumok és könyvtárak jönnek létre, mint például az IHLIA, a Nemzetközi Homo/Leszbikus Információs Centrum és Archívum Amszterdamban, vagy például hazánkban a Háttér Társaság a Melegekért Archívum és Könyvtár, mely állami dotáció nélkül végzi munkáját. Utóbbi csak jelszóval kereshető és a könyvtár is csak bennfentesek számára látogatható.
Hogy mi a kapcsolat a közművelődési, iskolai és orvosi könyvtárak valamint a meleg olvasók között, annak feltárására a Serving LGBTIQ Library and Archives Users. Essays on Outreach, Service, Collections and Access című (2011.) kötet szolgált. Az egyik fejezet rávilágít, hogy serdülőkorúak és fiatal felnőttek, akik bizonytalanok saját szexuális irányultságukban, nem szüleikhez, barátaikhoz vagy tanáraikhoz fordulnak segítségért a számukra fokozottan sérülékeny kamaszkorban, hanem első helyen a személytelenebb környezetet biztosító könyvtárakat és a könyvtárosokat keresik fel, hogy adekvát információt kaphassanak társas, mentális, életvezetési, stb. dilemmáikra.
Ebben a veszélyeztetett életkorban a kamaszok körében az öngyilkossági gondolatok, a kísérletek és befejezett öngyilkosságok aránya 3–7-szerese a hasonló korú heteroszexuális csoporthoz viszonyítva. Tehát a könyvtárak és benne a könyvtárosok életmentő feladata, hogy a fiatalok számára megfelelő és kontrollált információt nyújtsanak, beleértve az internetes oldalakat és a támogató civil szervezeteket, egyházi közösségeket is.
Somorjai Noémi,
Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Könyvtára