Szakmai rendezvény az irodalmi művek digitalizálásához és a digitális könyvkiadáshoz kapcsolódó szerzői jogi kérdésekről SzTNH
2013. április 9.
A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SzTNH) által szervezett szerzői jogi szakmai rendezvény elsősorban az irodalmi művek digitalizálásához és a digitális könyvkiadáshoz kapcsolódó szerzői jogi kérdésekre fókuszált. A rendezvénynek a Garibaldi Bisztró különterme adott otthont, ahol kiemelkedő számban képviseltették magukat a könyvkiadók, a könyvtárak és a szerzői jogi szakma képviselői, valamint az irodalmi művek digitalizálása iránt érdeklődők.
Bánki Zsolt és Radics Péter (Petőfi Irodalmi Múzeum) a Digitális Irodalmi Akadémia és az Ottlik Géza: Hajnali háztetők, irodalmi séta okostelefonra alkalmazás szerzői jogi vonatkozásait mutatták be. Az irodalmi szöveg ihlette városi séta műfaja nemzetközi szinten is újdonságnak számít. A koncepció alapötlete a MOME Kreatív Technológia Labor és az Elméleti Intézet közös Digitális Múzeum c. kurzusán született, ahol a hallgatók a múzeumi élmény kiterjesztésének lehetőségét vizsgálták az egyre gyorsabban fejlődő technológiai lehetőségek tükrében. A megvalósítás modellértékű, hisz a megszületett séta egy felsőoktatási műhely (MOME KTL), egy memória intézmény (Petőfi Irodalmi Múzeum) és egy kreatív iparági szereplő (MTA SZTAKI e-Learning Osztálya) közös munkájának eredménye.
A Hajnali háztetők okostelefonra készített változata újfajta, komplex élményen keresztül kívánja megszerettetni, népszerűsíteni az olvasást. Az interaktív irodalmi séta Ottlik Géza Hajnali háztetők c. művének budapesti helyszíneire kalauzol, a cselekmény az útvonallá fűzött regényrészletek nyomán bontakozik ki. Ezt kiegészítve a történet korát (az 1930-as éveket) 13 intézmény több mint 300 archív dokumentuma, fotók, filmek és korabeli sajtóanyagok idézik meg.
A történetet nem a regény eredeti narratívája mentén ismerjük meg, hanem a sorrend összeállításakor igyekeztek a történet követhető alakulását figyelembe véve egy ésszerű bejárható útvonalat kialakítani A séta aktív pontokból áll össze: ezeket kell megadott sorrendben végigjárni gyalogosan, bizonyos szakaszát pedig villamossal utazhatjuk be. A regény eredeti helyszínein meghallgathatjuk vagy elolvashatjuk a vonatkozó részleteket, továbbá a virtuális élményt egyéb, valós hangulatkeltő elemekkel színesítették.
Bánki Zsolt kifejtette, hogy a memória intézményeket új helyzetbe hozta az információs társadalom, hiszen a megőrzés-átadás-közvetítés feladatában meg kell találniuk azokat a kommunikációs utakat, amelyek a megváltozott befogadói oldali kultúrafogyasztási szokásoknak megfelelnek. A memória intézményekkel szemben erős társadalmi és fenntartói elvárások fogalmazódnak meg, már ami a látogatói létszám növelését és a bevétel kitermelését illeti. Ez a folyamat pedig együttműködés helyett versenyhelyzetet generál a memória intézmények között és ellehetetleníti azokat. Gondoljunk csak arra, hogy egyre színvonalasabb szolgáltatásokat, tartalmakat kell létrehozni, ugyanakkor az igényes tartalmak költségesen és sokszor – a szerzői jogi szabályozás miatt – nehezen, vagy egyáltalán nem férhetőek hozzá.
Radics Péter az 1998-ban alakult, mára a Petőfi Irodalmi Múzeum folyamatosan gyarapodó „virtuális gyűjteményévé” váló Digitális Irodalmi Akadémiát (DIA) mutatta be. A DIA fenntartásával a kulturális kormányzat – az élő tagok számára fizetett havi felhasználási díj révén – folyamatos anyagi támogatást nyújt a magyar irodalom legkiválóbb alkotói számára írói, költői, irodalomelméleti tevékenységük folytatásához, újabb alkotások létrehozásához.
A digitális könyvtár teljes életművekből épül. A közönség számára nyújtott internetes szolgáltatás tartalmát az eredeti szövegkiadást alapul tekintő, új, javított, hiteles kiadások alkotják. A DIA révén a kortárs magyar irodalom alkotásainak egyre bővülő köre, egységes adatbázisban, ingyenesen érhető el és ismerhető meg a világ bármely pontján.
A DIA-nak jelenleg 74 tagja van. A tagok a velük kötött felhasználási szerződésben vállalják, hogy nem kizárólagos felhasználási jogot biztosítanak a DIA számára teljes életművük digitális közzétételére. A megállapodás értelmében a tagokat havi ellentételezés illeti meg. Az örökösök megváltása egy összegben történik.
A DIA, amely összekapcsolja az alkotói támogatást és a jogszerű digitális felhasználást, Európában gyakran hivatkozott, sikeres modellé vált. Folyamatos működését és bővülését az tette lehetővé, hogy indulása óta valamennyi kulturális kormányzat támogatását élvezte.
Dr. Amberg Eszter (OSZK Könyvtári Intézet) előadásában a nemzeti könyvtár új, az ELektronikus Dokumentumküldés Országos Rendszere, Adatbázisa és Dokumentumtára (ELDORADO) projekt szerzői jogi aspektusait vázolta. Az ELDORADO-projekt célja, hogy a felhasználók digitális formában, jogszerűen hozzájuthassanak a szerzői jogi védelem alatt álló, illetve e védelem hatálya alól kikerülő dokumentumokhoz a magyar könyvtári információ és dokumentumszolgáltató rendszer részeként működő, e projekt keretében megvalósuló szolgáltatás-rendszer használatával.
A jelenleg működő Országos Dokumentum-ellátó Rendszer (ODR) többek között magában foglalja a könyvtárközi dokumentum-ellátást, a könyvtári dokumentumok lelőhely-nyilvántartását is, mégpedig a könyvtári dokumentumok bibliográfiai leírását tartalmazó Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA) adatbázis és az erre épülő, a lelőhelyet jelző és a dokumentumforgalmat biztosító ODR elektronikus szolgáltató központ együttes működése révén.
Ez a jelenlegi ODR válik majd 2015-re „magyar könyvtári információ és dokumentumszolgáltató rendszer”-ré az ELDORADO projekt keretében megvalósuló rendszer integrálódásával, amikor is már nem könyvtárközi kölcsönzésről beszélünk, hanem egyszerűen csak dokumentum kölcsönzésről. A rendszer felhasználója bárki lehet, aki a szolgáltatás ellenértékét megfizeti (tehát nem csak beiratkozott olvasó, mint a jelenlegi, könyvtárközi kölcsönzést bonyolító ODR-ben).
Összefoglalva az ELDORADO-projekt feladata egy olyan rendszer létrehozása, amely szolgáltatásaival és üzleti modelljével nem veszélyezteti a könyvpiaci szereplők érdekeit, sőt piacösztönző szereplőként segíti tevékenységüket.
Az előadó megállapította, hogy az ELDORADO projekt során a könyvtár elveszíti kedvezményezett pozícióját, mivel a könyvtárakra vonatkozó szabad felhasználási esetek már nem vonatkoznak rá. Bonyolult és költséges vállalkozást jelent majd a könyvtárnak az irodalmi művek digitalizálása és online felhasználása esetén a jogtulajdonosok felkutatása és a kereskedelmi tárgyalások a jogtulajdonosokkal.
Ugyanakkor a jogkezelési problémák nem csak hazánkban, hanem más európai országokban is felmerülnek a tömeges digitalizáció kapcsán. Talán az egyik a legkritikusabb része ennek a folyamatnak az elmúlt 140 év dokumentumtermésének szerzői jogi azonosítása és jogkezelése. Az elmúlt 140 év dokumentumtermésének jelentős része szerzői jogvédelem alatt álló anyag, ami azt jelenti, hogy nem lehet hozzáférhetővé tenni online a jogtulajdonos engedélye nélkül, bár a túlnyomó többsége ezen szerzői jogi védelem alatt álló dokumentumoknak már nincs kereskedelmi forgalomban, vagy kezdetben nem is szánták kereskedelmi célra. Ezt a komplexitást fokozza a kulturális intézmények gyűjteményeiben megtalálható számos árva mű is.
Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a könyvtáraknak, levéltáraknak és kulturális intézményeknek Európa-szerte felelőssége, hogy egyrészt megőrizzék, másrészt hozzáférést biztosítsanak a gyűjteményükhöz a közjó számára. Annak érdekében, hogy ezeket a célokat a mai Internet alapú társadalmunkban is elérjék törekszenek a gyűjteményük digitalizálására és szeretnék hozzáférhetővé tenni az interneten.
A szerzői jogok tisztázása azért alapvetően fontos kérdés, hogy létrejöhessenek nyilvánosan hozzáférhető gyűjtemények és tartalmak. A jelenlegi gazdasági helyzet, amelyben a kulturális finanszírozás és tudásalapú szolgáltatások rendkívül korlátozottak, éppen ezért még fontosabbá teszi, hogy megtaláljuk a hatékony módszereket a közgyűjtemények hozzáférhetővé tételére és az előadás címében szereplő „szerzői jogi Eldorado” ne pusztán egy üres frázis vagy legenda legyen, hanem valósággá válhasson és ténylegesen elérkezzünk El-dorado-ba.
Szűcs Roland (Bookandwalk.hu) aktuális helyzetképet adott az e-könyv piacról és magáról az e-könyvről, annak kulturális és üzleti hatásait kiemelve. 2008-hoz képest 2012-re 2800-zal csökkent a publikált címek száma, 13 millióval kevesebb példányt vásároltak, 10 milliárd Ft-tal kevesebbet költünk könyvekre. Továbbá emellett megállapítható, hogy a potenciális vásárlók tekintete a képernyőkre tapad, legyen az tv képernyő, számítógép monitor, mobiltelefon kijelző, stb., ennek ellenére Magyarországon az elmúlt 8 év megjelent címeinek csupán 2%-a érhető el digitális formában.
Az e-könyv, mint új üzleti modell számos területen nyújt többet a mostani modellhez képest, elég, ha csak a költséghatékonyabb terjesztésre, a valós idejű elszámolásra vagy az ügyfélismeretre gondolunk. Ezenkívül kevesebb kockázattal jár a kiadóknak az e-könyv kiadás, mivel jóval szűkebb a felmerülő fix költségek köre, mint a hagyományos kiadói modellben és várhatóan az e-könyvek ÁFA-ja is lecsökken pár éven belül.
Az e-könyvek szerepe a kultúrában is érezteti hatásait, hiszen az első könyves írók és a kispéldányszámú szakirodalmi művek legkiválóbb megjelenési platformja.
Földes László (Kossuth Kiadó) előadásában bemutatta a kiadó által üzemeltetett www.multimediaplaza.com kulturális letöltőközpontot, ahol közel 2300 db e-könyvet kínálnak. A szerzői jogilag védett tartalmakat kizárólag a jogtulajdonosokkal kötött szerződések alapján forgalmazzák, és garantálják e tartalmak jogtisztaságát. Szerződéskötési gyakorlatukra saját kiadású e-könyvek esetében a nyomtatott kiadással egyidejű vagy utólagos szerződéskötés jellemző, míg más kiadók e-könyvei esetében a szerződés az e-könyv létrehozására és terjesztésére vagy csak a terjesztésre vonatkozik.
A felhasználási szerződés létrejötte szempontjából lényeges kérdések: a mű(vek), a felek, a felhasználási engedély és az ellenérték meghatározása. A felhasználási engedély meghatározása során a szerződések főbb paraméterei: a felhasználás módja (digitális többszörözés, terjesztés, nyilvánossághoz közvetítés, stb.), formátuma (pl. epub, mobi), a terjesztés módja, a szerző ellenőrzési joga és egyéb speciális feltételek (pl. digitális vízjelezés, ingyenes beleolvasási lehetőség, stb.). Az ellenérték összegében elvileg kétféle módon állapodhatnak meg a szerződő felek: fix összegben vagy a szerzői díjat a példányok árának és az eladott példányok számának függvényében (royalty) kötik ki. A jogdíj formájára esetünkben a royalty jellemző, mértékére pedig a nettó fogyasztási ár bizonyos százaléka. Az elszámolás jellemzően elektronikus és éves periódusra vonatkozik. Az előadó a felhasználási szerződések változó paramétereiként a szerződés időbeli hatályát (határozatlan vagy adott időtartam vagy határidő), a létrehozási költség megosztási arányát, a javítás és frissítés feltételeit, végezetül az esetleges további formátumok (pl. interaktív könyv) létrehozását nevesítette.
Az e-könyv vásárlási feltételeinek sorából az előadó kiemelte a felhasználás körét: „A www.multimediaplaza.com-on található tartalmak megvásárlása Önt arra jogosítja fel, hogy az e-könyvet, hangfelvételt stb. saját személyi számítógépén használja és tárolja, a saját háztartásában használt egyéb lejátszó-eszközökre átmásolja, illetve egy darab biztonsági másolatot készítsen. A felsorolt eszközökön tárolt tartalmak a személyes felhasználást meghaladóan kizárólag térítésmentes oktatási célú demonstráció esetén használhatók fel.”
Kiadó bármely olyan (főleg jogi) személy lehet, amely kiadói tevékenységet folytat, sőt maga a szerző is jogosult műve saját kiadású megjelentetésére. Votisky Zsuzsa (Typotex Kft.) prezentációjában a magyarországi kiadók helyzetét elemezte. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kiadói tevékenység gyakorlásához nem szükséges semmiféle engedély vagy diploma továbbá technikailag semmi többet sem tud egy kiadó, amit ne tudna az önjelölt szerző (self publisher).
A könyvek egyedi termékek, a könyvkiadó késztermékei, amelyeknél címenként szükséges meghatározni az előállítási költséget, egy példányra vetítve a közvetlen önköltséget. A készletek ügyvitelével kapcsolatban elmondta, hogy a bank szerint a kiadói készletek 10%-át teszik ki a befektetett költségeknek, az állam pedig megadóztatja a kiadói készleteket, mégpedig az önköltségi ár után 16%-kal adózik (a terjesztőknél lévő készlet után is!).
Az 1999 előtt létrejött kiadói szerződésekre a régi szerzői jogi törvény, az 1969. évi III. tv., illetve az ahhoz kapcsolódó miniszteri rendeletek szabályait kell alkalmazni. A kiadói szerződések feltételeiről és a szerzői jogdíjakról szóló többször módosított 1/1970. MM rendelet (a továbbiakban: Kr.) meghatározta a szerződés lényeges tartalmi elemeit. A ma már hatályon kívül lévő Kr. értelmében korábban kiadói szerződést csak határozott időre vagy meghatározott példányszámra lehetett kötni. Az új szerzői jogi szabályozás életbe lépésével megszűnt a szerződés kötelező tartalmi elemeinek jogszabályi meghatározása, ennek következtében az 1999. szeptember 1. utáni kiadói szerződéseket már határozatlan időre is meg lehet kötni.
Mit ér egy kiadó, ha magyar? – kérdezi előadónk prezentációjának címében. A kiadónál lévő jogokat – válaszolja meg előadásának végén.
Dr. Győri Erzsébet (SzJSzT elnöke, Hungart jogi képviselője) az illusztrációk felhasználásainak szabályait ismertette. Az illusztrációk (grafikák, fotók, térképek, stb.) alkotóit is megilleti a szerzői jog, így műveik felhasználására engedélyt kell tőlük kérni. Az irodalmi mű kiadásánál képek alkalmazásához a szerző beleegyezése is szükséges. Ha viszont a szerző beleegyezett abba, hogy művét illusztrációkkal adják ki, akkor az egyes képek felhasználásához való hozzájárulását csak alapos okból tagadhatja meg.
A szerzői jogi törvény értelmében a szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől. A grafikai alkotásoknál könnyebb megállapítani az egyéni-eredeti jelleget, míg a fotóművészeti alkotásoknál nehezebb, mindenesetre vita esetén végül a Szerzői Jogi Szakértő Testület hivatott eldönteni, hogy az adott vizuális alkotás szerzői jogi védelem alatt áll-e.
Az előadó igyekezett eloszlatni azt a közgyűjteményekben gyakran felmerülő tévhitet, miszerint a műtárgy tulajdonjoga szerzői jogok gyakorlására is jogosít. Továbbá felhívta a figyelmet egy új szabad felhasználási esetre, miszerint eredeti műalkotások kiállítása vagy műkereskedő közreműködésével történő visszterhes átruházása esetén a műalkotások szabadon többszörözhetők és terjeszthetők az esemény reklámozása céljából, az esemény népszerűsítése által indokolt mértékben és körben, amennyiben az egyéb jövedelemszerzési vagy jövedelemfokozási célt közvetve sem szolgál.
A HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület a képző-, ipar- és fotóművészek szerzői jogainak kollektív kezelésére 1997-ben létrejött szervezet. A HUNGART a vizuális művészek érdekében és javára ellátja a szerzői jogi törvény értelmében kötelezően közös jogkezelést, valamint a jogosultak akaratából történő, önkéntes közös jogkezelést (az un. kiterjesztett közös jogkezelést). A kötelezően közös jogkezelésbe tartozik a műkereskedelemben eladott eredeti műalkotások után fizetendő követői jogdíj, valamint a szabad felhasználások, magáncélú másolások ellentételezésére beszedett jogdíjak, így az üres kazetták árába beépített díj, a kábel-TV-k által fizetett jogdíj, valamint a reprográfiai jogdíj. A kiterjesztett közös jogkezelésbe tartozik a már egyszer nyilvánosságra hozott képző-, ipar- és fotóművészeti alkotás bármely további, változatlan felhasználásának engedélyezése, akár nyomtatott formában, akár sugárzás vagy az Internet útján. A kiterjesztett közös jogkezelés minden alkotóra vonatkozik, nemcsak a HUNGART tagjaira, de aki nem kíván ebben részt venni, bejelentheti a kilépését.
A közös jogkezelés nem terjed ki az első nyilvánosságra hozatalra, ez esetben a szerzőtől közvetlenül lehet megszerezni az engedélyt. A képző-, ipar- és fotóművészeti alkotás szerzőjének kizárólagos joga, hogy műve felhasználásáról döntsön, illetve jogdíj igényét érvényesítse. A kommunikációs és terjesztési technikák fejlődésére tekintettel azonban az Szjt. lehetővé tette, hogy a jogosultak (a szerző vagy jogutóda) ezen jog részbeni gyakorlását egy erre a célra létrejött szervezetnek, a HUNGART-nak átengedjék, a már egyszer nyilvánosságra hozott képző-, ipar- és fotóművészeti alkotás bármely további felhasználását (amennyiben az a hatályos szerzői jogi rendelkezések értelmében jogdíjköteles) a HUNGART előzetes hozzájárulásához kössék. A jogdíj mértéke elsősorban a felhasználás jellegének, terjedelmének függvénye és/vagy általános tarifaként, vagy egyedi szerződés keretében kerül meghatározásra.
Dr. Legeza Dénes (SzTNH) az irodalmi művek tömeges digitalizálásáról szóló előadásában szemléltette, hogy szerzői jogi védelem alá már nem tartozó, régi magyar szerzői jogi szakkönyveket alig lehet megtalálni digitalizált formában a világhálón. Az irodalmi művek hozzáférésének akadályaiként a hosszú védelmi időt és a felhasználási engedélyek egyedi megszerzését jelölte meg. Az egyes felhasználási módok engedélyezésére bizonyos esetekben a szerzők, más esetekben a közös jogkezelő szervezetek jogosultak. Az irodalmi művek esetén nem tartozik közös jogkezelésbe a művek online felhasználása, 2004 óta ezt a jogalkotó kizárólagos engedélyezési jog megszerzéséhez köti. Vagyis a digitalizált művek online felhasználása a jogtulajdonosokkal kötött felhasználási szerződés birtokában lehetséges.
Árva művekről akkor beszélhetünk, amikor egy mű szerzője ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik. A szerzői jogi törvény 2009 óta lehetővé teszi az árva művek felhasználásának engedélyezését, amelyre a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SzTNH) jogosult. Az SzTNH felhasználási engedélyt ad kérelemre annak, aki a felhasználási szerződés megkötése érdekében a szerző felkutatására az érintett műtípus és a felhasználási mód figyelembevételével megtette az adott helyzetben általában elvárható intézkedéseket, és a szerző felkutatása nem járt eredménnyel. A felhasználási engedély legfeljebb öt évre szól, Magyarország területére terjed ki, nem kizárólagos, át nem ruházható, további felhasználási engedély adására és a mű átdolgozására nem jogosít. Az SzTNH megállapítja a felhasználás módjához és mértékéhez igazodó díjat, amelyet abban az esetben, ha a felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, a szerző személyének vagy tartózkodási helyének ismertté válását követően kell megfizetni; ha a felhasználás közvetve vagy közvetlenül jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját szolgálja, a díjat az SzTNH-nál letétbe kell helyezni. A díj letétbe helyezése a felhasználás megkezdésének feltétele.
Az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló 2012/28/EU irányelvet 2014. október 29-ig kell átültetni hazai szabályozásunkba. Az irányelv személyi hatálya meghatározott közgyűjteményi körre (a tagállamokban letelepedett, nyilvánosan hozzáférhető könyvtárak, oktatási intézmények, illetve múzeumok, valamint archívumok, mozgóképörökség-védelmi vagy hangzóörökség-védelmi intézmények és közszolgálati műsorszolgáltatók) terjed ki. A közgyűjtemények közérdekű feladataikhoz kapcsolódó céljaik elérése érdekében használhatják fel az árva műveket. Ilyen cél az irányelv szerint a (digitális) gyűjteményükben található művek és hangfelvételek megőrzése, helyreállítása, valamint művelődési és oktatási célú hozzáférésének biztosítása.
Az irányelv tárgyi hatálya a közgyűjtemény saját gyűjteményébe tartozó könyv, folyóirat, hírlap, magazin vagy egyéb írásmű formájában kiadott művekre, filmművészeti vagy audiovizuális művekre és hangfelvételekre terjed ki. Fontos kikötés az, hogy e művekre akkor terjed ki az irányelv hatálya, ha szerzői jogi vagy szomszédos jogi védelem alatt állnak és az egyik tagállamban adják ki vagy sugározzák először, vagy amelyeket a jogosultak egyetértésével az említett közgyűjtemények tettek a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, feltéve, hogy okkal feltételezhető, hogy a jogosultak nem tiltakoznának az irányelv 6. cikke szerinti felhasználások ellen (szűken értelmezett többszörözés vagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel).
Mielőtt a művet a közgyűjtemények felhasználnák a mű megjelenése szerinti tagállamban jóhiszemű és gondos jogosultságkutatást kell lefolytatniuk, amelynek műtípusonkénti minimumát az irányelv melléklete tartalmazza. Az egyes szóban forgó mű- vagy hangfelvétel-típusok esetében megfelelő forrásokat az egyes tagállamok határozzák meg, és azoknak magukban kell foglalniuk legalább az irányelv mellékletében felsorolt releváns forrásokat.
Valamelyik tagállamban árva műnek tekintett mű vagy hangfelvétel valamennyi tagállamban árva műnek tekintendő. A tagállamok továbbá biztosítják, hogy az árva műnek minősített mű vagy hangfelvétel jogosultjának bármikor lehetősége legyen a saját jogai tekintetében az árvamű-jogállást megszüntetni.
A tagállamok előírják, hogy azok a jogosultak, akik megszüntették műveik vagy egyéb, védelem alatt álló teljesítményeik árvamű-jogállását, méltányos díjazásban kell, hogy részesüljenek a művüknek vagy egyéb védelem alatt álló teljesítményüknek a közgyűjtemények által való felhasználásáért. A tagállamok szabadon határozhatják meg azokat a körülményeket, amelyek esetén ilyen díjazás fizetésének helye van.
A közgyűjtemények a gyűjteményükben megtalálható árva műveket többszörözhetik (amelynek célja digitalizálás, hozzáférhetővé tétel, indexelés, katalogizálás, megőrzés vagy helyreállítás) vagy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tehetik.
Végezetül az előadó az irodalmi művek digitalizálásának egyéb, nem szerzői jogi akadályai között nevesítette a régi beidegződéseken túl a jogkövető magatartást, ami meglehetősen drága, továbbá, hogy a szerzői jogdíjakat nem lehet a különböző pályázatokban elszámolni, így plussz költségként jelentkeznek. Negyedik okként a szerzői jogi védelem alanyának keresése, illetve megállapítása kapcsán felhívta a figyelmet az SzJSzT 14/2002-es szakvéleményére, miszerint a könyv kolofonjában található „© jelzés nem ügydöntő (jogot nem keletkeztet és nem igazol)”.