Együttműködés, partnerség Komárom-Esztergom megyében

Nem csak az MKE, hanem – meggyőződésem szerint – a legtöbb szervezet marketingtevékenysége hagy némi kívánnivalót maga után. Nincs ez másképp Komárom-Esztergom megyében sem. Hogy ez miből adódik? Talán a könyvtárosok nem elég rámenősek? Még mindig nem tanultuk meg, hogy kiaknázzuk a lehetőségeket, vagy csak az egyre több feladat és szolgáltatás, a napi rutin foglal le, a ki és mit, nem pedig a hogyan gondos megtervezése?

Elképzeléseink talán vannak, érezzük a hiányosságokat, tudjuk, hogy másképp kéne: ha nem kapunk, akkor meg kell teremtenünk a forrást, fel kell hajtanunk a lehetőségeket. Csakhogy ez már más, külön szakma, nem feltétlen a mi – többnyire humán beállítottságunkkal lesz eredményes. És valljuk be, nem értünk hozzá, idegenkedünk tőle, nem erre „szerződtünk”, az olvasószolgálatban és a tájékoztatásban sokszor még mosolyogni is elfelejtünk. Holott a személyes kontaktus, hogy milyen gesztusokkal kommunikálunk, a legnagyobb mércéje megítélésünknek. A pult mögött egy szolgáltató intézmény, a könyvtár nevében szólalunk meg, az egyesületi „stand” mögül magát a szakmát, szervezetünket és az MKE-t képviseljük.

Anélkül, hogy elmélyülnék a marketingfogások dzsumbujában – főleg különösebb hozzáértés nélkül -, csak a józan paraszti ész és az igyekezet által diktált néhány próbálkozásunkról, azok eredményéről szeretnék szólni, de mindenekelőtt megosztani a témában szüntelen feszítő kételyeim, gondolataim.

Az MKE Komárom-Esztergom Megyei Szervezetének hírlevele nincs, tagjainkkal a kapcsolatot folyamatosan és aktuálisan e-mail útján tartjuk. A szervezeti honlapra kerülnek fel hírek, programok, beszámolók – látogatottságát talán mérni kellene.

Voltak próbálkozások arra, hogy a megyében működő könyvtárakat, azokat a kollégákat, akik nem csatlakoztak még hozzánk, elérjük. A postán vagy újabban e-mail útján évente néhány alkalommal szétküldött tájékoztatónk sajnos szinte visszhang nélküli maradt.

2012-ben áldoztunk arra is, hogy szép színes szórólapot, ismertetőt készítsünk magunkról. A könyvtári hét nyitó rendezvényére érkező kollégákat már ezzel fogadtuk, felkínálva az MKE jubileumi évkönyv megvételét és finoman célozgattunk a pulton heverő belépési nyilatkozatokra. Mégis szinte kizárólag azokból a könyvtárakból adódnak belépők, ahonnan már vannak tagjaink.

A miértre még keressük a választ, ahogy a hatékonyabb elérés módját. Erre született új ötletként készülünk összeállítani egy kérdőívet, amelyből kiderülhetne, mennyire ismerik a kollégák az MKE-t, mennyit hallottak a megyei szervezetről, mit gondolnak róla és mit várnak egyáltalán az egyesülettől? Aki már tag, mi vonzotta, aki még nem, miért nem? (Felmérésünk eredménye talán nem csak a magunk, hanem maga az MKE számára sem lenne haszontalan.) Hadd ragadjam meg rögtön az alkalmat, hogy felhívjam mások figyelmét próbálkozásunkra: a születő kérdőívhez kérdéseket, bővítéséhez szempontokat várunk! Aki készített hasonlót, kérem, segítse munkánkat saját tapasztalataival!

Természetesen nem csak könyvtárosokat kell megszólítanunk, hiszen egy civil szervezet számára sokat jelentenek a támogatók, a partnerek felkutatása. A legtöbb helyen testületi tagként könyvtárakat üdvözölhetünk (nekünk is van kettő), bár hallani példát arra, hogy személyszállító, vendéglátóegység, nyomda, stb. segíti egy-egy szervezet, szekció munkáját. De Komárom-Esztergom megyében valahogy ez sem működik. „Nincs pofánk” felkeresni őket, mert attól félünk, megkérdezik, mi hasznuk lenne belőlünk? És hirtelen nem tudjuk azt mondani, hogy a bevételforrás, a forgalom, az állandó megrendelés esélye, honlapunkon a reklámfelület – és ezt kevésnek érezzük, nem érezzük meggyőzőnek. Miért is éreznénk annak, ha már eleve kudarcra ítéljük magunkat? Hol a hitünk? Hol az értékeinkbe, a hasznunkba vetett hit? Miért nem érezzük magunkat többnek az egyesületi tagságtól? Márpedig ha nincs a szavak mögött meggyőződés, nem lesz hiteles a mondandó.

 Talán (nálunk) éppen ezek az okok vetik vissza a társ- és a helyi civil szervezetekkel való együttműködést is. Mindenkinek kevés a pénze. De miért vagyunk róla meggyőződve, hogy csak az anyagi támogatással tudnánk mit kezdeni? Mindenki a maga szakmájának mestere. Nem tudnák mások hasznosítani az információszerzés, (közhasznú) tájékoztatás, adatbázis kezelés, felhasználóképzés, gyermekfoglalkozások, feladatlap- és rejtvénykészítés, közönségtalálkozók és kiállításszervezés, stb. terén szerzett tapasztalatainkat és kapcsolati tőkénket, a megszámlálhatatlan sok és sokszínű képességeinket? Miért ne lenne mit felajánlanunk mások tapasztalataiért, hozzáértéséért cserébe?

És ne feledjük el, hogy támogatók, sőt, tagok is kerülhetnek ki a könyvtárakat látogatókból, az olvasók és azok közül, akikkel saját vagy más társadalmi és civil rendezvényeken, összejöveteleken találkozunk! Hiszen tevékenységünk is a társadalom, annak különböző rétegei felé irányul. Emiatt fontos a falakon túl is megjelenni, legyen az könyvfesztivál, vándorgyűlés, konferencia, valamilyen civil összefogás a városban, a megyében, stb. Közös szervezés esetén jelenjen meg az egyesület neve is a plakátokon, szóróanyagokon, tudatosuljon a résztvevőkben a szervezet szerepe! És rögtön adódik itt is a kérdés: egy kínálkozó lehetőség esetén akad-e kellő számú, ügyeletet vállaló tag? Hányan áldozzák fel szabad idejüket a magasztos cél érdekében? Figyelünk-e egymásra, hagyjuk-e, hogy mindig ugyanazok álljanak a stand mellett, vagy csak kritizálni és számon kérni tudunk? Hosszú a kérdések listája, és nem célom teljes körű vitát nyitni. Csupán átgondolásra szeretnék késztetni és várom, hogy valami elinduljon – helyben.

Mi az, ami eddig ezek után sikerült?  Mert valljuk be, azért nincs minden eredmény nélkül! Megfelelő előkészületekkel, kommunikációval egyre több segítő kéz akad tagjaink sorából a külső helyszínekre. Itt is igaz a mondás, miszerint a gyakorlat teszi a mestert: a félénkek megtanulnak megszólalni és megszólítani, mosolyogni, egyre felkészültebben válaszolni az esetleges kérdésekre. (Válaszolni pedig csak akkor tudunk, ha ismerettel rendelkezünk.)

Az MKE Komárom-Esztergom Megyei Szervezete több éve rendszeresen vesz részt a Tatabányai Civil Napokon. Az egyesületi stand kimondottan jó reklám a megyében működő könyvtáraknak, hiszen szeptemberben, a könyvtári hét előtt két héttel, a promóciós anyagokkal felszerelkezve, konkrét programokat ajánlva tudjuk megszólítani a járókelőket. A könyvtár reklámja az egyesületet is erősíti és fordítva. Az intézményeknek a látogatottsága, az egyesületnek a híre lesz nagyobb, de anyagi haszonnal is járhat (járt).

Tatabányán A Vértes Agorája néven felújított és most újra megnyílt intézmény és közösségi tér április 5-7-én teret adott a város és a térség kulturális, művészeti intézményeinek, közgyűjteményeinek, valamint a civil szervezeteknek a bemutatkozáshoz. A Tavaszi Agora Napokon szervezetünk sem hagyta ki a lehetőséget. Az együttműködés és a támogatás reményében szólítottuk meg az Agorában működő intézmények, szervezetek és a szomszédos standok képviselőit.

Az eredménnyel elégedettek lehetünk. Felvidéki kirándulásunkhoz a hazai közművelődést és a helyi értékeket bemutató kiadványok felajánlásával lettünk gazdagabbak a Magyar Művelődési Intézet, valamint a Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára jóvoltából. Utóbbi érdeklődését maga az út is felkeltette. Mindkét intézmény magában hordozza a szorosabb kapcsolat esélyét.

Más jellegű együttműködést jelentene számunkra, ha a helyszínen kialakult párbeszédet folytathatnánk a városban és a térségben élő szlovák nemzetiség képviselőivel is (baráti körök, hagyományőrzők, civil szervezetek és nemzetiségi önkormányzatok). A határon túli szlovák kapcsolataink felelevenítése során az összefogás kölcsönös előnyökkel járhatna.

További együttműködési lehetőségek felkutatása is megtörtént. Megkerestük Magyari Gábort, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Komárom-Esztergom Megyei Szervezetének elnökét. Egyelőre csupán előadóként vesz részt az MKE KEMSZ webszerkesztő workshopjának következő, most szerveződő továbbképzésén. Reméljük, nem marad ennyiben ez a friss kapcsolat!

Szellemi kapacitásunkat és felhasználóképzésben szerzett tapasztalatainkat felajánlottuk dr. Köpeczi-Bócz Tamásnak, a Türr István Kutató és Képző Intézet főigazgatójának is. Az intézetnek szintén van helyben, Tatabányán kihelyezett szervezete, amellyel ily módon kívántunk konzultációt kezdeményezni.

A városi önkormányzattól támogatást ugyan nem kaptunk, de legalább megpróbáltuk, és hallottak rólunk. Figyelmünkbe ajánlották a helyi civil szervezetek számára kiírt pályázati lehetőségeket.

A Komárom-Esztergom Megyei Civil Információs Centrum több rendezvényén voltunk már jelen, ahol mindig hallani valami továbbgondolásra érdemes dolgot, ötletet, és nem utolsó sorban remek alkalom másokkal ismerkedni, mások tapasztalatait, hasonló gondjait megismerni, azáltal a sajátunkat is orvosolni. A Centrumban több témában ingyenes tanácsadást működtetnek, mi a gazdasági ügyekben használtuk ki a lehetőséget. A tatabányai BázisPont újdonsága a „sajtóreggeli”, ahova már mi is meghívást kaptunk esetleges programjaink ismertetésére.

Tehát próbálkozunk és talán sikerrel. Van mit a PR-on javítani, kétségtelen. És könnyebb lenne, ha a tagok azon csoportja, akik előszeretettel kérdik meg, mit kapnak a tagságukért, tevőleges és aktív szerepet vállalnának ebben a munkában, ami közös ügyünk – és talán közben a válaszra is rájönnének.

Az oly divatos szavak alkalmazása, mint az innováció és fenntarthatóság mit sem ér, ha nem vagyunk nyitottak, ha nincs hitünk, ha nem értjük mit, miért csinálunk, az hogyan térülhet meg. E nélkül minden reklámfogás haszontalan.

Talán az alapoknál kell kezdenünk: megértetni, valójában mit is csinálunk az egyesület égisze alatt? Mit jelent ez a közösség? Mit jelent a tagság? És ha megismerjük, egymást is segítve, hitelesen képviselhetjük.

Kissné Anda Klára,
MKE KEMSZ titkár