Te is azt hiszed, hogy árván maradt zoknid párja a mosógép feneketlen bendőjében tűnt el? Pedig a valóság ennél sokkal érdekesebb! Valahányszor nem figyelsz oda, alma nagyságú, kövér pocak préselődik át egy titkos résen, cérnavékony lábak lopakodnak csendben, kerek szemecskék csillognak a félhomályos sarkokban, és hatalmas fülek remegnek meg izgatottan a szanaszét heverő, sok értékes kincs láttán.
Egy perc sem telik belé, és huss! az apró lény már szalad is a fél zokniddal, kesztyűddel, kisautód kerekével, vagy éppen törött játékbabád egyik lábával a hóna alatt a szobád falába fúrt lakásába. Bizony, zajos manó-nagycsaládok élik lusta és falánk hétköznapjaikat az emberházak falaiban, kacatokat gyűjtenek, kacatokat esznek, és elcsent zoknikban alszanak. Ők a zoknimukik.
Közéjük tartozik Filc, a hétéves mukifióka is, aki bár nagyon szereti haspók apukáját, kissé hisztérikus anyukáját és gondtalanul vidám kistestvéreit, mégis úgy érzi, valamiért különbözik tőlük…
Részlet a könyvből, fülszöveg
Régen olvastam gyerekkönyvet, de ezzel úgy jártam, hogy belebotlottam a szerző testvérpárosba – lásd:
Kódex Könyvtárosklub >>
Nagyon szimpatikusak, lelkesek voltak – hazafelé elkezdtem a metrón olvasni a könyvüket, és úgy megfogott a világa, hogy a Határ úton eszméltem fel, hogy nemcsak hogy túlmentem, hanem eleve rossz irányba is szálltam fel… 🙂
A szöveg humora, amit a felnőtt olvasó is élvez, nemcsak a gyerekek (úgy hattól 12-ig), ezt a könyvet kifejezetten esti közös olvasásra predesztinálja. (A szülő is élvezheti felolvasás közben a vicces szófordulatokat, amíg a csemetét lekötik a zoknimuki, egy kedves kis manószerzet különféle kalandjai.)
A Filc, a zoknimuki az Athenaeumnál jelent meg 2008-ban, igényes kötet, jó kézbe venni.
A szerzőpárosról: a meseregényt Tóth Zita írta, akitől huszonéves jogászként sem áll távol a gyerekek és a fantázia világa, egy újságban olvasott kis színes indította el benne a történetet. Gördülékeny, jó stílusa a tehetségét, a zoknimukik világának valószerűsége pedig a fantáziáját dicséri.
Az illusztrációk, maga Filc alakja a testvér, Tóth Anita munkája. A testvérpáros sikeresen összedolgozott, és egymásra is ösztönzőleg hatott: az illusztrációk, a mesefigura formálódó alakja sokszor visszahatott a történetre is az alkotás folyamán.
(Az illusztrátorról még érdemes tudnunk, hogy szakmabéli: latin-könyvtár szakos, jelenleg latinból doktorandusz hallgató. A történet egyes mozzanataiban egyébként mindkettőt felfedezhetjük… 🙂
Számomra élvezetes olvasmány volt, ha ilyen korú gyermekem volna még, biztosan felolvasnám neki – most már várnom kell az unokákig. 😉 Viszont ajánlom azoknak is, akik ezzel a korosztállyal foglalkoznak – az én gimiseim már kinőttek a manók világából, ámbár hobbitokról azért lelkesen olvasnak.
Az ismertetett meseregényt ajánlom azért, mert elsőkönyves, fiatal szerzőkről van szó, mert hazai alkotás, mert igényes kivitelezésű, gusztusos könyvet adhatunk a gyerekeink kezébe, mert kolléga keze munkáját is magán viseli – és egész egyszerűen azért, mert egy jó alapötletből jó történet kerekedett!
Anima
