Beszámoló a Pemeksz Olvasószolgálatos Műhely ceglédi tanácskozásáról

Összevont kulturális intézmények a gyakorlatban

az Olvasószolgálatos Műhely tanácskozása a Cegléden

 

2014. április 23-án Cegléden gyűltek össze a megye könyvtárosai, hogy egy olyan témáról tanácskozzanak, amely több intézményt is érint. Akik még önállóak, azokra is lehet, hogy idővel az összevonás vár, ezért kíváncsiak hallgatták azoknak a tapasztalatait, akiket már túl vannak ezen a folyamaton.

Fotó a rendezvényről (a Pemeksz oldaláról)A tanácskozást Bazsóné Megyes Klára vezette.

Először Fülöp Attiláné, a PEMEKSZ elnöke és Koglerné Hernádi Ágnes ceglédi igazgató köszöntötték az egybegyűlteket, majd Fülöp Zsuzsi, a helyi általános iskola ígéretes tehetségű tanulója népdalokat énekelt. Ezután Bazsóné Megyes Klára beszámolt saját (Fehér Miklós munkáján alapuló) kérdőíves felméréséről, melyben 8 érintett könyvtár válaszait dolgozta fel, itt csak címszavakban mutatta be a kapott véleményeket. Általában művelődési házzal, ritkábban iskolával történt az összevonás. A könyvtár megnevezés rendszerint hátra kerül sajnos. A hivatkozási alap a leggyakrabban a közös épület, ill. hogy így kevesebb vezetőt kell foglalkoztatni. Előnyként a legtöbben azt jelölték meg, hogy több helyük lett, javult az együttműködés a művelődésszervezőkkel, a könyvtárosra jutó adminisztrációs teher csökkent, a gazdálkodás hatékonyabbá vált. Ami a hátrányokat illeti: a könyvtár szerepe csökken. A vezető az eltérő helyeken levő részlegek miatt sokszor távmunkában irányít. A fenntartó az összlétszámot látja, így az esetleges takarékosság is az összevont intézményt sújtja, hiszen „úgyis olyan sokan vannak”. A könyvtári szerep másodlagossága miatt kevesebb jut állománygyarapításra. Közmunkást küldenek helyettesnek.

Klári felmérése után következtek a részletes előadások, melyek sorát a házigazda, Koglerné Hernádi Ágnes nyitotta meg. Cegléd városában sokáig semmilyen együttműködés nem volt a könyvtár és a művelődési központ között. Szakmai előkészítés és a munkatársak tájékoztatása után 2007 végén született meg a döntés az összevonásról. Az új felállást döntően pozitívan fogadták mindkét intézményben, mivel a létszámcsökkentés már korábban megtörtént, ezért az átszervezés nem járt elbocsátásokkal. A könyvtár számára hasznos volt, hogy a művelődési központ technikai segítségét megkapták hangosításhoz, könyvszállításhoz, hóeltakarításhoz. A művelődésszervezőknek pedig az jelentette a segítséget, hogy a könyvtárosok bekapcsolódtak a közönségszervezői és marketinges feladatokba, valamint a galéria működtetésének feladatait is ellátták. A folyamatos technikai fejlesztések hatékonyabbá teszik a működést, most éppen az integrált könyvtéri rendszerbe beépülő jegyértékesítő szoftver kidolgozása van folyamatban. Természetesen az összevont intézmény vezetése növekvő felelősséget is jelentett, mivel a különálló gyermekkönyvtár, felnőtt könyvtár és a művelődési központ két épülete mellé az egykori kaszinót is megkapták, ez utóbbit a Nyitott Tanulási Központ (Nyitok) kapta meg. Megemlítendő még az egykori könyvtárbusz, amelyet nyaranta strandkönyvtárként üzemeltetnek. Összességében tehát pozitív a változás mérlege, mindkét intézmény profitált a változásból, ami negatívumként említhető, az a gazdasági önállóság elvesztése.

A város után egy község, Erdőkertes következett: Pallag Katalin igazgató távollétében Hollósi Jánosné könyvtáros vázolta a helyzetüket. Náluk még a századforduló környékén egy néhány szekrényből álló kis könyvtár volt, amelyet a tanító felügyelt – ma már gyönyörű új épületben működik az összevont intézmény. A központi támogatáshoz is szükség volt az egybeolvadásra, de ezt egyébként is természetes folyamatként élték meg. Az összlétszám most 5 fő, ebből egy a könyvtáros, de a többiek is segítik a könyvtári programokat. Külön-külön nem menne.

Dunaharasztiban már ellentmondásosabban értékelik a helyzetet, ezért az előadásnak az „egy fenékkel két lovat megülni” címet adta Táborosi Zoltánné igazgató. 1983 óta a nagyközségi könyvtár, 1988 óta a művelődési ház vezetője is. Sajnos a könyvtár az összevonás folytán telephellyé fokozódott le. A létszámból és a költségvetésből is faragtak. Ugyanakkor az hasznos, hogy a könyvtár informatikusa segít a művelődési házban, az ottani technikus pedig a könyvtárban. A programokat összehangolják. A pénz eddig intézményen belül átcsoportosítható volt, most már ehhez testületi jóváhagyás kell. A legfőbb hátrány (ez a „két ló”), hogy a vezető mindkét helyen fél embernek érzi magát, a gyakori helyszínváltás miatt nem könnyű felvenni az események fonalát. Sokáig a helytörténeti emléktár is hozzájuk tartozott, ma már szerencsére nem terheli őket ez a plusz feladat.

Az előadások sorát a Diósdról érkezett Diriczi Zoltán zárta, Összevonásból összevonásba címmel. Ő régen könyvtáros tanár volt az ÁMK-ban. Az átszervezést két dolog is indokolta: a városi ranghoz az iskola nem lehet együtt a könyvtárral, ugyanakkor azt sem szerették volna, ha az iskolák államosítása során a könyvtár is kikerül a település kezéből. Így most a művelődési házzal tartoznak egybe, és az összevont intézmény könyvtár részében dolgozik Zoltán mellett még egy kolléga. Komoly előny, hogy a központba kerültek, és immár nem az iskolához kell igazítani a könyvtár nyitva tartását. Az iskolától elkülönülő intézményként több pénzt kapnak, de ez szükséges is, mert még nem eléggé nagy az állományuk. Az író-olvasó találkozókat lehet a rendezvényi keretből fizetni, ez előnyös. Érdekes dolog, hogy a labdarúgó edzők is az összevont Kék Géza Művelődési Ház és Könyvtár alá tartoznak.

A sokféle nézőpontot nyújtó előadások után Fülöp Attiláné megismételte a felhívást a Téka- és a Nagy Ferenc-díj vonatkozásában, valamint átadta a jelen lévő új egyesületi tagoknak a kártyát, akik ennek kapcsán néhány szóval be is mutatkoztak.

Ezután következett a már régóta emlegetett meglepetés, ami tulajdonképpen egy vetélkedő volt. A reggeli érkezéskor húzott színes papírcsíkok alapján szerveződtünk csoportokba. A vetélkedő helyszínei az összevont intézmény egyes részlegeiben voltak, ekképp a játék kapcsán be is jártuk azokat – ha nem turnusokban lettünk volna, be se férünk egyszerre némelyik helyszínre. A színházteremben verseket s előadóikat kellett felismerni. A galériában a kiállított festmények rövid megtekintése után kérdésekre kellett válaszolni. A gyermekkönyvtárban Móra Ferenc szobrát kellett kirakni és természetesen felismerni, illetve egy számítógépes játékban könyveket pakolni. A kaszinóban gyufák áthelyezésével kapcsolatos feladvány várta a vendégeket. A sporttörténeti kiállításra pedig az a csapat léphetett be, amelyik legalább 3 babzsákot bedobott egy kosárba.

Amikor minden állomást végigjártunk, akkor mehettünk be a könyvtárba, ahol jóízűen elfogyaszthattuk a változatos szendvicseket és a kollégák által sütött jobbnál jobb süteményeket.

Gazdag szakmai tapasztalatok és Cegléd fontos helyszíneinek megismerése után térhettünk haza.

Képek és az előadások anyaga honlapunkon érhetőek el: www.pemeksz.hu

Pemeksz vezetőségi tag

Vélemény, hozzászólás?

  • Ki van jelen?

    Jelenleg egy felhasználó sincs bejelentkezve
  • Legutóbbi aktív tagok

    Tolnai György profilképe
    mekmusz profilképe
    Barton Dávid profilképe
    Nagy Zoltán profilképe
    Gerencsér Judit profilképe
    Dávid Bogi profilképe
    Admin profilképe
    zondaz profilképe