Beszámoló az MKE PMSZ felvidéki barangolásáról

Fotók a szervezet honlapján

Kellemes napra ébredtünk 2012. június 28-án reggel. Az MKE Pest Megyei Szervezete által gondosan kiválasztott és megszervezett tanulmányút előtt legtöbben ismerősként üdvözölték egymást, de aki először vett részt, ők is pillanatok alatt túljutottak az ismerkedésen, és a buszunk máris Párkány felé vette az útirányt.

A határon túl első kötelezettségünk volt, hogy az „útdíjasítás” miatt szükséges „kütyü” töltést a benzinkútnál elintézzük, ami némi időcsúszást okozott, de a tervezett útiránytól nem tértünk el. (Bajmóc várát a visszaindulásunk napján iktattuk be.)

Első megállónk Léva vára volt. A város az alacsony várdomb körül alakult ki, 1709-ben rombolták le, és azóta rom. A fotósok lencsevégre kapták a várrom falai mögé magasodó „TESCO” feliratú hatalmas cégtáblát is.

Alig 40 km út után már Selmecbánya festői fekvésű város utcáin barangoltunk. A történelmi belvárost az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. Leányvár, Szent Katalin templom, Szentháromság tér, a városháza toronyórája a felcserélt mutatókkal, Petőfi, Mikszáth egykori iskolája, az Evangélikus Lyceum ódon épülete előtt sétálva mindenkit megérint egy kicsit a történelmi múlt, valamint Mikszáth regényeiből ismert hangulat. A benzinkútnál eltöltött kényszerpihenő miatt Bajmóc várát kihagytuk, de Körmöcbányán, Túrócszentmártonon át az út szépsége a szálláshelyünk felé némi kárpótlást adott.

Vágbesztercére időben megérkeztünk. A város modern arculatát csak emelte a jelenkor hatalmas építménye, a völgyhíd, mely alatt átmenve közelítettük meg a szálláshelyünket, a Garni Hotelt.

Utunk második napján, a Vág völgyén haladva északi irányba Nagybiccse felé vezetett az úticélunk. A Thurzók hatalmas, 1571-ben épült négy saroktornyos várkastélya a Felvidék legszebb reneszánsz műemléke. A szépen renovált nászpalotában idegenvezetést kaptunk Ewa fordításában. 1611-ben itt ítélte várfogságra Thurzó György a szadista őrültnek nyilvánított Báthory Erzsébetet. Mindenki nagy érdeklődéssel nézte a felújításra váró várkastélyt a belső udvarával, körben elhelyezkedő loggáival, és a régi megkopott falain történelmi személyiségek képeivel, ahol sikerült a latin szavak között kibetűzni Mátyás király nevét is. A Vág völgyében továbbhaladva megálltunk Zsolnán, Budatin váránál, mely teljes felújításra szorul. A várat körbejártuk, az őt körülölelő parkot hatalmas fáival fotóztuk. A Sztrecsnóhoz vezető úton megtekinthettük Óvárat is. Sztrecsnó vára a 13. században épülhetett, a 14. század elején Csák Máté tulajdona, majd királyi vár volt. A 17. században itt vette feleségül Wesselényi Ferenc Bosnyák Zsófiát, akinek szentként tisztelt mumifikált tetemét innen vitték a vágtapolcai templomba.

Lelkes csapatunk gyalog kaptatott fel a várba, ahol idegenvezető kalauzolt a vár történelmi falai között; melynek konzerválását a 20. század elején kezdték meg. A várból lélegzetelállító látvány tárult elénk, a büszkén magasodó hegyormokkal, és a völgyben hömpölygő Vág folyóval (A fotósoknak is igazi földi paradicsom volt). Búcsúzóul egy kis operettkoncerttel köszöntek el csapatunktól.

Igazi különlegességet láttunk Csicsmányban, második napunk utolsó útiprogramjaként. Zsolnától 36 km-re nyugatra fekszik, a Rajcsanka völgy utolsó települése. A hagyomány szerint a török elől ide menekült bolgárok alapították 1410-ben. A falut elsősorban feketére festett fehér díszítésű faházai, színes népviselete teszik nevezetessé. A népi építészet remekeit az 1970-es évek végén védetté nyilvánították.

Szálláshelyünkre érve vacsora után előkerültek az otthonról hozott apró finomságok, és a „gyümölcsnedűk”, ezzel egyidejűleg pár mondatban mindenki bemutatkozott.

Utunk harmadik napján a reggeli pontos indulás után Csejtére mentünk. A várhoz vezető cca. 3-4 km-es utat csak gyalog lehetett volna megtenni, a hőmérő szála már akkor igen-igen magasra kúszott, és már kevésbé lehetett érezni a hegyvidék kellemes klímáját. Így megtekintettük a magas dombon álló erődített római katolikus gótikus templomot, mely 1373-1390 között épült. A templom előtt lefotózhattuk a magyar nyelvű sírkőfeliratokat. A településen történt, hogy a nézelődés, a hűsítő sör, üdítő kávé elfogyasztása közben megismerkedtünk egy háza előtt üldögélő idős úrral, aki egy megsárgult családi fényképet mutatott, a hátoldalán magyar írással, mely a történelem egy személyes tragédiájával ismertetett meg bennünket, a Rexa család 1948-as vagyonkisajátítása, kitelepítése ürügyén. A buszon még beszélgettünk a történelem ezen sötét foltjáról, hiszen mindenkit megérintett a történelem személyes tragédiája! Aztán Beckó (Bolondóc) vára következett. A vár lentről nézve is rabul ejt, de a kilátás és a kellemes szellő sem elhanyagolható fentről. Fáradhatatlan csapatunk egyes tagjai, a továbbindulás előtt a parkban még kipróbálták a „kötélcsúszás extrém sport”-ját (melyre egyébként az utasbiztosítás nem vonatkozott ).

Trencsény városában szabadprogrammal kezdtünk. A déli tikkasztó melegben szinte csak a mi csapatunk szédelgett a belvárosban , ki – ki fagylalttal és hideg sörrel hűsölve. Szép volt a főtér, a Török torony. Betekintettünk egy-egy templomba, majd találkoztunk a legnagyobb Vág – völgyi vár bejáratánál, ahol már idegenvezető segített megismertetni a legfontosabb tudnivalókkal. A várból szintén csodálatos volt a kilátás.

A nap végét méltóan koronázta meg a Manini-hasadék. A látnivaló páratlan, reméljük az elkészült fotók a későbbiekben is méltó nyomot hagynak emlékezetünkben. A festői környezetben a buszhoz visszasétálva almapálinka várt „frissítőnek”, Ewa a hűs patakban egy kis sámlin ülve frissítette lábait – és a frissítőt!

Vacsora után még beszélgettünk, aztán másnap reggel pontos indulással Bajmóc felé vettük az irányt.

Már a busz ablakából is láttuk a kastély mesébe illő büszkén magasodó tornyait. A kastély fénypontját emelte a mellette lévő, teknősökkel, halakkal és hattyúval tarkított tó, valamint a szépen gondozott park.

Ezt követően a Zobor-vidék érintésével Nyitrára – Szlovákia negyedik legnagyobb városába – érkeztünk.

A vár gyönyörű, a maga kilátásával. Idegenvezetővel megtekintettük a kazamatát, fakultatív módon a barokk templomot, múzeumot, a Vazul-tornyot. Kívülről láttuk a püspöki könyvtárat, a Kisszemináriumot. A Nagyszeminárium épülete a 18. századból származik.

A határhoz közeledve a busz vezetője (Gábor) elintézte az úthasználati díjjal kapcsolatos teendőket, majd Magyar-Komáromban megnéztük a Monostori Erődöt, az erőd parancsnoka (Varga István) utastársunk érdekfeszítő vezetésével. Köszönjük!

Köszönjük Bazsóné Megyes Klárának, Sebestyénné Majchrowska Ewa-nak a felvidéki program megszervezését, a csapat összefogását, az élménygyűjtést, a csapatépítést.

Kiss Regina

Vélemény, hozzászólás?

  • Ki van jelen?

    Jelenleg egy felhasználó sincs bejelentkezve
  • Legutóbbi aktív tagok

    mekmusz profilképe
    Tolnai György profilképe
    Dávid Bogi profilképe
    Admin profilképe
    Nagy Zoltán profilképe
    Gerencsér Judit profilképe
    zondaz profilképe
    Barton Dávid profilképe