Az MKE választási bizottság híre

A választási bizottság befejezte előkészítő munkáját. Az alapszabály és az ügyrend szabályai szerint bekértük a tagoktól (szervezetek, testületi tagok, egyéni tagok) a jelöléseket. A jelölések ellenőrzése, összesítése után összeállítottuk a jelölőlistákat.

A következőkben közöljük azok nevét, akik jelöltek lettek – tehát vállalták a megmérettetést – a márciusi választásra. Majd azok nevét is közöljük, akik ugyan elérték az 50 jelölőpontot, de nem vállalták, nem vállalhatták a jelölést.

Ez utóbbiról néhány információ, mert bennünk is fölmerült kérdésként: vajon miért nem vállalják a megmérettetést?

A következő a magyarázat, illetve a helyzetkép:

– a jelöltek egy része (ezt lehet is látni a nevekből), több funkcióra is jelölt, de csak egyet vállalt,
– a jelöltek meglehetősen nagy része szervezeti elnök, a két funkciót egyszerre nem lehet választani – ők a szervezetben akarnak dolgozni,
– néhány embernél az összeférhetetlenség (más funkcióval) kérdése is fölmerült.

Így tehát a jelöltek listája a következő lesz a március 31-i küldöttgyűlésen:

Elnökjelölt:
Bakos Klára

Főtitkárjelölt:
Fehér Miklós

Elnökségi tagjelöltek:
Barátné Hajdú Ágnes
Biczák Péter
Eszenyiné Borbély Mária
Gerencsér Judit
Kiss Gábor
Kührner Éva
Nagy Anikó
Szolnok Katalin
Takáts Béla
Zselinszky Lászlóné

Ellenőrző bizottsági elnökjelölt:
Horváth Sándor Domonkos

Ellenőrző bizottsági tagjelöltek:
Elekes Eduárdné
Fülöp Attiláné
Gyüszi László
Hangodi Ágnes
Pastyik Endre
Pásztor Zoltánné
Tőzsér Istvánné

Tagok, akik nem vállalták, illetve nem vállalhatták a jelölést:

Főtitkár :
Nagy Anikó

Elnökségi tagok:
Bakos Klára
Balogh Margit
Bartos Éva
Bazsóné Megyes Klára
Dávid Boglárka
Fehér Miklós
Fischerné Dárdai Ágnes
Fülöp Attiláné
Hangodi Ágnes
Horváth Sándor Domonkos
Keszeiné Barki Katalin
Mándli Gyula
Mender Tiborné
Sárköziné Sárovits Hajnalka
Tőzsér Istvánné
Venyigéné Makrányi Margit
Villám Judit

Ellenőrző bizottsági elnök:
Biczák Péter

Ellenőrző bizottsági tagok:
Bazsóné Megyes Klára
Horváth Sándor Domonkos
Horváth Tamás (Mezőgazdasági Szekció)
Komlósi József
Mender Tiborné
Venyigéné Makrányi Margit
Megjegyzés: a tudományos fokozatokat senkinél nem tüntettük föl.

A fentieken kívül számtalan jelölt volt, ők azonban nem érték el az 50 jelölőpontot. Nevüket /adatukat azonban csak személyes/azonosítható kérdésre közöljük a választás időpontjáig!

Érd, 2011. február 23.

 

Bazsóné Megyes Klára
a választási bizottság elnöke

29 hozzászólás

  1. Takács Dániel szerint:

    Kedves Klára, amikor kb. fél éve arról volt szó, hogy módosítják az MKE alapszabályát, hogy egy vezetőt több ciklusra is meg lehessen választani, mint kettő, akkor az volt az indok, hogy az olyan szervezetek miatt történik mindez, ahol nincs elég tag a vezetőség cseréjéhez. Ehhez képest úgy látom, az MKE hasonló gondokkal küszködik, csak ez valamiért feltűnően el lett kerülve, sőt le is lett tagadva az akkori párbeszéd során.

    Nem az zavar, hogy ugyanazok a nevek vannak, mint eddig. De akkor miért kellett mást mondani pár hónapja? Válaszát előre is köszönöm.

  2. Kedves Dániel!
    Választási bizottsági elnökként a következő a leveledre a válaszom: mi csak a jelölések alapján tudunk összeállítani listákat, természetesen megkérdezve a jelölteket. Az eredmény a már közölt lista, illetve listák lettek.
    Nem vagyok jogász, de azt gondolom, mindig az alapszabály és az ügyrend alapján jártunk el (ha ezt időnként nehéz is volt a „bölcsész agyunkkal” megtenni).

    Fölvetésedre „utánanéztem” a jelölteknek és a következőt mondhatom: a régi alapszabály alapján is mindenki jelölt lehetett volna a mostani választáson is – egy kivétellel.
    Igaz, ez az elnökjelölt – ami egy fontos, kiemelt pozíció.

    A nevek között valóban több az ismétlődő, ez igaz. Annak nem néztem utána tényszerűen, hogy 3-4 ciklussal ezelőtt hogyan volt (2 ciklusra van rálátásom
    választási bizottsági tagként), de szinte biztos vagyok abban, hogy akkor is ez volt a helyzet.

    Le kell szögeznünk: bizony, az egyesületi tevékenység kemény adminisztrációs munka (is): SzMSz, pénzügyek, nyilvántartások, befizetések, beszámolók stb. – és ezt nem sokan vállalják, sem a szervezetekben, sem a „nagy egyesületben”! (Tetszik, nem tetszik, egy civil szervezet így működik – a hatályos szabályok alapján!)
    Ezt vállalnunk kell, ha vezetői pozíciót vállalunk. De örülni kell annak, hogy az MKE szervezeteiben vannak olyanok, nem kevesen, akik szívesen végzik ezt a tevékenységet.
    Többen a szervezetekben dolgoznak vezetőként, ők tehát kiesnek az országos jelöltek közül.
    A küldöttgyűlésen valóban az dominált, hogy a szervezetekben gond van a vezetőségcserékkel, de nem emlékszem olyanra, hogy le lett volna tagadva, hogy az MKE hasonló gondokkal küszködik.
    Az jelöltlistákat látva több új név is fölmerült, biztosan meg fog újulni a vezetőség.
    Bízom abban, hogy az elkövetkező négy év is lehetőséget ad mindenkinek az egyesületi munkára, és az eddigi nevek mellé/közé/, esetleg helyettük a kollégák közül sokan fognak majd „csatlakozni”!
    Üdvözlettel: Megyes Klára

  3. Takács Dániel szerint:

    A kérdést akkor szeretném megismételni, most Bakos Klárának és Nagy Anikónak címezve, mint kompetens személyeknek: a múltkori alapszabály-módosítás során felmerült, hogy ez amiatt történt, hogy Klárát ismét meg lehessen választani, ám akkor a “folyosói” hangok és Klára válasza azt sugallta, hogy erről nincsen szó, illetve félhivatalosan az volt az indok, hogy az egyes szekciók tisztújítási nehézségei lettek ezzel a lépéssel áthidalva.

    Egyet szeretnék megtudni: miért nem lehetett ezt megmondani már akkor nyíltan? Ha politikából, taktikából, én megértem, de azt nem, hogy utólag miért hallgatás a válasz a kérdésre. Ehhez semmi köze az adminisztrációs munkának, sem a vezetőség többi tagjainak megújulásához.

  4. Nagy Anikó szerint:

    Kedves Dani!
    Márc. 3-án írta: „igazából jobban örülnék egy elnökségi válasznak, de azt meg várhatom…”
    Talán egyértelmű: akkor várhat az elnökségtől választ, ha az elnökségnek címezi a kérdést. Most, hogy engem is megszólított, megismétlem mindazt, amit elmondtam a küldöttközgyűlésen és a tanácsülésen az alapszabály módosításával kapcsolatban:
    Elnökségi üléseken már egy éve elhangzott, hogy a tagság körében kérdéses az alapszabályban megfogalmazott korlátozás a két választási ciklusra vonatkozóan. Más egyesületeknél ilyen korlátozást nem alkalmaznak. Engem a bajai vándorgyűlésen keresett meg néhány kolléga, hogy problémásnak látják a szervezeti tisztújítást. Főleg kis létszámú szervezetben nagyon nehéz találni olyan személyt, aki vállalja a szervezet vezetésével kapcsolatos, sok munkát, törődést és felelősségvállalást jelentő feladatot.
    Ugyanez áll természetesen az MKE elnökségére is. Igaz, hogy nagy létszámú az egyesület, a tagság mégis csak néhány új kollégát talált, akikben megbízna és akik el is vállalnák a rájuk váró – önkéntes(!) – munkát, az ezzel járó felelősséget. Így állt össze a jelölési lista, amelyet senki nem befolyásolt.
    Sajnos: SENKI, akinek eddig kifogása volt az elnökség munkájával kapcsolatban, aki az elnökség megújítását szorgalmazta, NEM befolyásolta a tagságot. Pedig elég hosszú volt a jelölési időszak. Lehetett volna lobbizni X, Y vagy Z mellett. Meg lehetett volna újítani teljesen az elnökséget, ha ez lett volna a többség igénye. Erre számított egyébként az elnökség is.
    A magam részéről ennyit tudok válaszolni a kérdésére, amit úgy értelmeztem, hogy *valamikor miért nem mondtam valamit*.

    • Takács Dániel szerint:

      Kedves Anikó, először is nagyon szépen köszönöm a választ!

      A címzésről csak annyit, hogy eddig bármi kérdést tettem fel nyilvános helyen (a blogomon jellemzően), eddig _semmilyen_ hivatalos választ nem kaptam. Ebből következően én már se címezni, se választ várni nem merek. (Ismét hangsúlyozom: ezt a tapasztalat mondatja velem.)

      A jelölési metódusról: én a jelölési folyamat során nem voltam MKE-tag, így nem is “befolyásolhattam” volna a tagságot. És nem is óhajtom, mivel személyesen sem Önnel, sem Klárával semmi bajom nincsen, és nagyra becsülöm eddigi munkájukat. Nem utolsó sorban pedig amit eddig láttam az MKE-ből, abból én köszönöm nem kérek, részletek a blogomon és Ádámnál (http://psztrnk.net/doglott-loba-belerugni/).

      Nekem egyetlen problémám van: hogy senki nem vállalja fel a fentieket, és igen, a nem mondás (és a mondás) is cselekvés (l. Horváth Sándor Domonkos: http://hsd.klog.hu/2007/05/17/omerta-i/).

      Továbbra is szeretnék választ kérni a kérdésemre.

      • Nagy Anikó szerint:

        Kedves Dani!

        Én a magam részéről válaszoltam: az elnökség megújítására számítottam annak alapján, ami hozzám eljutott ezzel kapcsolatban (katalist, Tanács ülésén, szervezetek taggyűlésein, elnökségi üléseken elhangzottak, magánbeszélgetések).

        A blog valóban nyilvános helynek számít. De ha egy társaságban a mellettem lévő rólam beszél valakivel úgy, hogy esetleg én is hallhatom, akkor erre nem tudok reagálni – ez az én szubjektív véleményem. Örülök, hogy most személyesen megkérdezett, bár a legutóbbi tanácsülésen többek előtt is megtehette volna. Akkor jelen volt Klári is, én is.

        Bár köszöni és nem kér az MKE-ből, ehhez képest örömmel látom, hogy mégis sok minden érdekli. A szakmai témájú írásait igen nagyra értékelem – nem csak én. Aztán itt van az MKE új honlapja, amit nyilvánosan többször (Tanács, elnökségi ülés) már megköszöntünk Önnek, én most megismétlem itt is. Van egy olyan fórumunk, amely nem csupán korrektül tájékoztat (mint a régi), de érdekes, színes, sokan szeretik máris, alkalmat ad korrekt eszmecserére.
        Tehát KÖSZÖNET érte.
        Annak is örülök, hogy a FITT-es kudarcok (most a minimum alá csökkent létszámra gondolok, nem a tartalmi munkára), nem vették el a kedvét, s a Jogi Szekció alakításának aktív résztvevője. Sok sikert kívánok hozzá!

        Dani: visszaemlékszem fiatal koromra. Sok mindent másképp láttam, mint idősebb kollégáim. Most is úgy érzem, hogy sok mindent jobban. Éppen ezért örülök mindig, amikor a fiatalok megnyilvánulnak. Most nem akarok neveket mondani, de igen sokan vannak, akikről látszik, hogy komolyan veszik a szakmát.
        Kérdésem: miért nem vállalnak az egyesületen belül irányító pozíciót? Igaz, hogy sok munkával és felelősséggel jár, de meg tudnák valósítani mindazt, amiről beszélnek. Nem?
        Amikor a lobbizásról szóltam legutóbb, akkor abszolút pozitív értelemben gondoltam! Igenis meg kell látni, hogy a fiatalok között ki az, aki alkalmas lenne az MKE irányítására valamilyen poszton, s mellette lobbizni kell, őt pedig biztatni kell, segíteni. Nem?

        • Takács Dániel szerint:

          Kedves Anikó, nagyon szépen köszönöm a bíztató, jóleső szavakat, igyekszem kiérdemelni őket a továbbiakban is. Mindazonáltal továbbra sem kaptam választ a kérdésre (amihez személyemnek és munkámnak, úgy vélem, semmi köze sincs), és a visszadobott labdát sem szeretném addig lecsapni, amíg egyértelmű válasz nincsen. Itt, leírva, a nyilvánosság előtt. Mindegy kitől, csak válasz legyen.

          • Nagy Anikó szerint:

            Szerintem válaszoltam, szerintem egyértelműen.
            Nem köteles válaszolni jószándékú kérdéseimre, ez ízlés dolga – én válaszolós típus vagyok – magánügy. Viszont ezzel kapcsolatban nem fogadok el semmiféle feltételt.

          • Takács Dániel szerint:

            Kedves Anikó, én azt hiszem, félreértettük egymást 🙂 Én feltettem egy kérdést, miszerint miért az volt a kommunikáció, ami. Ön erre válaszolt:

            1. volt igény a módosításra, és miért nem jelöltük magunkat
            2. nagyon jó, amit csinálunk, és miért nem jelöltük magunkat

            Én nem feltételeket szabok, csupán egy egy-két mondatos választ kérek: miért mondták vagy nem mondták azt, hogy ez az egész (nem) az elnöki pozíció miatt van 🙂 Ha ezzel sértem, akkor elnézést kérek, de nem tudok máshogy fogalmazni….

            A többit, ami személyesen rám vonatkozik, azt tényleg szívesen megbeszélem, de magánban, emailben vagy személyesen – de semmi esetre sem egy közfórumon. Az inkább a fentebb jelzett közügyekre való (szerintem).

  5. Nagy Anikó szerint:

    Kedves Dani, ha ezt értette meg a válaszomból, akkor tényleg félreértett.
    *1. volt igény a módosításra, és miért nem jelöltük magunkat
    2. nagyon jó, amit csinálunk, és miért nem jelöltük magunkat*

    Semmi ilyet nem írtam, viszont idézem, amit írtam – a saját nevemben:

    *Meg lehetett volna újítani teljesen az elnökséget, ha ez lett volna a többség igénye. Erre számított egyébként az elnökség is.*
    Tehát utoljára ebben a témában: én magam azért nem mondtam, hogy mindez az elnöki pozíció miatt van, mert én magam számítottam az elnökség megújítására, ahogy az különböző fórumokon elhangzott. Minden további – erre vonatkozó – reagálását kekeckedésnek tekintem.

    Viszont: amit a fiatalok szerep- és munkavállalásáról kérdeztem, igenis közügy! Nem kettőnk között kell megbeszélni, jó lenne, ha megszólalnának mások is!
    Azok is, akik vállalnak egyesületi, szervezeti funkciókat és a vele járó munkát, azok is, akik nem.

  6. Németh Márton szerint:

    A kommunikáció hiánya sajnos jelzésértékű tünet. Engem az érdekelt korábban, hogy vajon kinek állt érdekében az MKE tanácsülésen megfogalmazott kompromisszum felrúgása? Választ már nem várok rá. Szigorúan az eljárási szabályok szerint történt persze minden, csak éppen a demokratikus szellemiség, s a progresszív, alkotó szakmaiság tűnik el a süllyesztőben jó hosszú időre. Nincsenek se közös célok, ebből következően azok eléréséhez szükséges, a hatékony működést biztosító eszközrendszer sem. S lehetne folytatni azzal, hogy kié a felelősség például a teljesen elhibázott vándorgyűlési programstruktúra kapcsán? Miért kerültek végül a papírkosárba az elnökségen belül(!) felmerült újítási javaslatok. Nem folytatom tovább, mert felesleges. Úgy gondolom, hogy a saját szekcióüléseinkkel próbáltunk életet vinni ebbe a katyvaszba amennyire lehetett. Talán sajnos a részvételünkkel még túlzásba is vittük az egyesületi munka legitimációját. Az említett alapszabály módosításokkal a tagság 90 százalékának lelkes azonosulása közepette olyan helyzet állt elő, mely már végképp felvállalhatatlan. A tisztújítás ezen módosítások szimpla következménye csupán. Nincs közös nyelv,levegő, nincs mozgástér, segítség se nagyon, tisztelet a kivételeknek. S valóban olyan energiákat kellene mozgósítani a falak ledöntéséhez, mely teljes embert kívánna, s akkor a kenyeret adó napi munka veszne el. S még akkor sem lenne az esély több becslésem szerint maximum 10%-nál, épp a többséget alkotó szervezeti tagság igénytelen tehetetlenségének súlya miatt. Nagyon szomorú tényleg, hogy itt tartunk. Időnket és energiánkat pedig most Daniékkal együtt inkább az új klog hálózat körüli szakmai kezdeményezések építésébe,a K2 projektbe s hasonló közös tevékenységekbe, no meg a munkahelyi helytállásba fektetjük bele. S még egyszer leszögezném, nem arról szól a történet, hogy hibátlan, gáncs nélküli lovagok lennénk. Mindenki vállalja a konstruktív kritikát annak kapcsán amit megtett, vagy mások szerint esetleg nem tett meg. A másokkal való együttműködéshez, közös munkához szükség van olyan alapszabályokra, mentalitásbeli közös elemekre, alapértékekre melyek hiányában a közös munka ellehetetlenül, s egyszerűen okafogyottá válik. Hát idáig jutottam most én az MKE kapcsán, s bizony nem állok egyedül ezzel az álláspontommal, még ha nem is osztják valószínűleg túl sokan azt.

  7. Kardos András szerint:

    Egyetértek a Marcival. Konkrétan a jelöléssel kapcsolatban az a véleményem, hogy a 2-ciklusos korlátozás eltörlésével – aminek vitái kapcsán Bakos Klára többször, szóban, írásban, jegyzőkönyvezve kijelentette, hogy nem kíván ismét elnök lenni – a demokráciákban jól működő megújulási kényszert, és az új jelölteket a régiek árnyékától védő mechanizmust dobtak ki. Mindezt ráadásul az utolsó pillanatban, a vitában egyébként részt nem vevő, elnézést, de ismeretlen által. Ez egyszerűen gáz. Elnökjelölt lett volna, tudom, a gond csak az hogy a jelen helyzetben a jelölés elfogadása Bakos Klárával való nyílt szembemenés lett volna (lást fentebb: védelem kiiktatása) – amitől érthetően ódzkodott az amúgy is konfliktuskerülő szakmai közeg. Az hogy az MKE mivel foglalkozik… hát ebben nem értek egyet a Danival, szerintem ha jó dolgokkal is – de igazán fontosakkal nem. Pl. nem fogja össze szakmailag az egyébként széthúzó, saját kis várakat építő könyvtárakat, nem fogalmaz meg valós szakmai megújulásra alpot adó programot, nem lép fel mediátorként vitás helyzetekben, stb. A FITT-nek egyébként 2010-ben is megvolt a minimum 10 tagja (remélem nem tévedek abban, hogy 10 a minimum), de 2011-ben már én is inkább a feloszlásra szavazok.

  8. […] befejezetlen feladatok, ügyek, amelyekre pontot kíván tenni az eddigi vezetőség, jobbára kitérő és közvetett válaszokat (képernyőkép) kaptam Nagy Anikótól, az MKE titkárától (amelyeknek értelmezésében is […]

  9. Kedves Levelező Partnerek! Kedves Kollégák!

    Kicsit/nagyon hosszú lesz a hozzászólásom. 
    Ezt a levelet már napok óta érlelem magamban. Elég tapasztalt vagyok ahhoz, hogy megfontoljam minden szavamat, nem az egzisztenciám, a karrierem miatti félelemből, hanem azért, mert nem akarok senkit megbántani, megsérteni! Mert számomra fontosak az emberi érzések! (Hátha én nem látom jól, hátha félreértem stb., és mégis megbántok másokat.) Ugyanakkor féltem a saját érzéseimet, idegrendszeremet is, mert félek (és nem vagyok egyedül!) bizonyos hozzászólóktól! Mert ők – úgy látom – kicsit keményebben látják a világot!
    És aztán nem is biztos, hogy mindenről teljes információm van, tehát meg kell(ett) gondolnom, mit írok.
    De most, úgy érzem, el kell küldenem ezt a hozzászólást.
    Miért is?
    Mert roppantul igazságtalannak érzem a három reagálás egy részét! (Takács Dánielé, Németh Mártoné, Kardos Andrásé)
    Mert senki (Nagy Anikón kívül) nem válaszolt eddig a „másik oldalról”! (Egyáltalán, van „ másik oldal”? Melyik az egyik, és melyik a másik?)
    Mit akarnak a fiúk (nevezzük őket így az egyszerűség kedvéért)? Megújítani az MKE-t! Rendben, egyetértek! Hogyan is? Váltsuk le az elnököt – mondják ők.
    Most már ne kerteljünk, ne „fogalmazzunk mellé”, erről volt szó, ezt akarták, akarják.

    Takács Dani azt írja egy helyütt, mindegy, hogy ki, csak válaszoljon valaki! Hát akkor én válaszolok a magam érzései, tapasztalatai alapján.
    Azt mondja Dani: „miért mondták, vagy nem mondták azt, hogy ez az egész (nem) az elnöki pozíció miatt van ”.
    Talán azért, mert nem amiatt volt! Ott voltam a tanácsülésen és a küldöttgyűlésen is: szerintem a szavazás aránya is tükrözi azt a dolgot, hogy ez az alapszabály-pont már régóta foglalkoztatta a tagságot. Ezért voltak az alapszabálynak megfelelő, de voltaképpen ”hamis” vezetőváltások: 2 cikluson át elnök, majd vezetőségi tag (legtöbbször titkár) lett a szervezetben az illető. És hozzáteszem, nem „hatalomféltésből”!
    Tehát ezzel egy valós problémát oldott meg a küldöttgyűlés.
    Ezzel persze még nem válaszoltam Dánielnek arra a felvetésére, hogy „a múltkori alapszabály-módosítás során felmerült, hogy ez amiatt történt, hogy Klárát ismét meg lehessen választani”.

    Lehet, hogy valakiben fölmerült, hogy azért NE lehessen az alapszabályt módosítani, hogy Bakos Klárit NE lehessen megválasztani?

    A küldöttgyűlésen – látva és hallva a részvevők reakcióit – a tagok nagy része úgy gondolta (és szavazatával így is döntött), hogy ne csak a szervezetekre, hanem az egyesületi vezetőségre is vonatkozzon ez a módosítás. Ne legyen kivétel, hiszen a bebetonozás veszélye ott van meg elsősorban, ahol jelentős anyagi, vagy presztizs-haszonnal jár a pozíció. Az előbbiről esetünkben szó sincs, (sőt, esetenként anyagi veszteséggel, költségekkel jár), talán a másodikon lehet gondolkodni. De csak annál, aki valóban jól végzi a dolgát, aki nem, annak inkább presztizs-vesztés – gondolom.

    Hadd hangsúlyozzak valamit: Bakos Klára a tanácsülésen, és úgy tudom, máskor is, sejttette, hogy nem akar elnök lenni egy következő ciklusban.
    Mi történt a jelölés során? Őt jelölték elsöprő többséggel a tagok. Miért is? Mert nem láttak más alkalmas személyt! Ezen persze lehet gondolkodni, filozofálgatni, lehet egyesületi problémákat keresni (és találni), de tény. Miért nincs utód? Miért nincs olyan könyvtáros, aki alkalmas, vállalja, ismerik (jelölik)? Aki képviselhet bennünket, aki egyaránt kapcsolatot tud teremteni a tagokkal és a miniszterrel, aki ismeri a szakma területeinek nagy részét stb.
    Aki valóban elnököt akart váltani, megtehette volna, hogy a szervezete tagjai között erről megnyilvánul és ha ők jelölik, az 50 pontot a szervezet támogatásával nem nehéz elérni.

    Németh Márton: „csak éppen a demokratikus szellemiség, s a progresszív, alkotó szakmaiság tűnik el a süllyesztőben jó hosszú időre. Nincsenek se közös célok, ebből következően azok eléréséhez szükséges, a hatékony működést biztosító eszközrendszer sem. S lehetne folytatni azzal, hogy kié a felelősség például a teljesen elhibázott vándorgyűlési programstruktúra kapcsán? Miért kerültek végül a papírkosárba az elnökségen belül(!) felmerült újítási javaslatok.”
    Magyarán: le kell váltani az elnökséget (ami egyébként meg is történik a régi szabály szerint is), azt, azokat, akik az újításokat elvetették. Önmagában a leváltás azonban nem elég, ha újítani akarunk! Föl kell mutatni olyan koncepciót, stratégiát, ami reális és ”valóban megváltja a szakmát”! Olyan személyeket kell megjelölni, akik tudnak képviselni bennünket minden szinten!

    Németh Márton: „Az említett alapszabály módosításokkal a tagság 90 százalékának lelkes azonosulása közepette olyan helyzet állt elő, mely már végképp felvállalhatatlan.”
    Szintén tőle, de már nem pontosan idézve: A falak ledöntéséhez sok energiát kellene mozgósítani. S még akkor sem lenne az esély több maximum 10%-nál, épp a többséget alkotó szervezeti tagság igénytelen tehetetlenségének súlya miatt.
    Kikérem magamnak a tagság nevében! Az „igénytelen tagság” nagy része, kedves Márton, nem olvassa ezt a levelezést, mert éppen az olvasókat szolgálja ki, tájékoztat, könyvet pakol, esetenként polcot is, számítógépet szerel, internethasználatot tanít, adatbázist épít, rendezvényt szervez, közösséget épít, könyvtári órát tart! És mindezt sokszor egy személyben, illetve kis munkamegosztással. A városi könyvtárak könyvtárosai teszik ki az MKE tagságának túlnyomó részét, de még ott is ez a helyzet, csak nem ennyire sarkítva! Jó lenne, ha minden könyvtáros a K2 „megszállottja”, ismerője lenne, blogokat írna, talán az olvasókkal is csak így tartaná a kapcsolatot. (Ez utóbbival kapcsolatosan megvan a szakmai véleményem, erről most nem írok.)
    Tudom, demagóg szövegnek tűnik, de azok, akik valóban szívvel-lélekkel, elkötelezettséggel és tudással, és teljes munkaidőjük kihasználásával végzik a könyvtári munkát, nagyon sokszor erre már egyszerűen nem érnek rá! (És mellesleg egyelőre a használóinkat sem ez érdekli.)
    (Én magam azért tehetem meg, hogy folyamatosan figyelem az interneten az eseményeket, blogokat stb, mert az életem nagy részét a tágabb érelemben vett szakmai munkám teszi ki – a magánéletem a rovására. Ez pedig nem várható el mindenkitől!)

    Aztán érkezett még két hozzászólás, az egyik Kardos Andrástól, a másik (Nagy Anikó visszalépése után) ismét Takács Dánieltől.
    Nehéz minősítenem a hozzászólásokat: az egyik egyszerűen semmibe veszi a (számára) ismeretlen küldöttet – miért is merészel javasolni valamit valaki, aki addig nem szólalt meg? (Már leírtam egyébként, hogy a küldöttgyűlésen történtekről mit gondolok.)
    Ugyanakkor olyat jelent ki, ami minősíti azokat, akik Klárit “le akarták váltani”! Szerintem, ha valóban van koncepció, határozott elképzelés, semmi nem tántoríthat vissza valakit attól, hogy szembeszálljon az előző vezetővel. (És a jelölés során úgy nézett ki, hogy Klári nem akar elnök lenni.) Mellesleg – azt gondolom – ha lett volna egyáltalán jelölt, akkor Klári visszalép, hiszen csak azért vállalta el ismét, mert egyszerűen nem volt másik elnökjelölt!
    Dániel hozzászólása Nagy Anikó visszalépéséhez egyszerűen vagdalkozás.
    „Nem hagyjuk magunkat” – Ki bántja, támadja őket? Kiket is? Kiket nem hagynak érvényesülni? Nem kaptak elég dicséretet, szakmai elismerést, megszólalási, előadási, publikálási lehetőséget? Rendet fogunk tenni, mondja Dani, „ha új szervezet alapításával, akkor úgy, ha nem, akkor meg úgy”. Örömmel látjuk, várjuk a rendcsinálást, lehet is kezdeni, azt hiszem!
    „Megalkuvás, egymás kicsinálása, korrupció” nem lesz, ígéri, aztán hozzáteszi, „nem mintha most lennének”. Ha nem voltak, akkor miért kell ezt most külön megígérni a rendcsinálás kapcsán? De persze nem baj, valóban ne legyenek!

    Végezetül: valóban szükség van a megújulásra, azt hiszem az egyesületi vezetők nagy része ebben élen járt eddig is. Valóban szükséges a szekciókban a jobb szakmai szervezeti élet, ugyanis alulról építkezve sokkal többet tehetünk a szakmáért, önmagunkért! Ez persze nem önmagért való: az olvasóinkért, a könyvtárhasználókért kell tennünk! És ezt nem szabad soha figyelmen kívül hagynunk! Ahogy szoktam fogalmazni a szakmai leveleimben: sok olvasót kívánok! Mindenkinek!

  10. Németh Márton szerint:

    Sajnos mind a hárman kénytelenek vagyunk fenntartani a véleményünket Takács Danival és Paszernák Ádámmal. Mi nem a városi könyvtárak munkatársainak áldozatos munkáját vonjuk kétségbe, ez durva csúsztatás az egész probléma kapcsán. Továbbra is úgy vélem, hogy az alapszabály módosítás adott módon történt elfogadására a tanácsülésen megfogalmazódott kompromisszum kapcsán semmilyen mentség sincsen. Itt demokratikus működési elvekről van szó, egyfajta szellemiségről, mely hiányzik az MKE életéből (erről bővebben Ádám elmélkedik, még radikálisabb hangon is, mint én: http://psztrnk.net/van-e-valsag-konyvtarisztanban/). Alternatívákat felmutatni a jelen környezetben sajnos a lehetetlennel egyenértékű, ezt szerintem elegendő módon megindokoltam az előző hozzászólásomban. Kis előrehaladás, hogy legalább ez a felület megszületett, s véleményt lehet rajta nyilvánítani. Hasonlítsa már egyébként össze valaki a környezetünkben lévő bármely reprezentatív könyvtáros civil szervezet tevékenységével az MKE-t. Súlyos dolog azt állítani, hogy szinte csak a nevében emlékeztet rájuk, de nem áll messze a valóságtól (nem csak nyugati példákra gondolok, hanem pl. a romániai pro libro civil kampányra is). Lehet erre azt mondani, hogy a tagságot nem érdekli az egész, elfoglaltak, nem kívánnak vele foglalkozni, hagyják néhány ember játékszerének, akikbe bizalmukat helyezik, így hát akkor lelkük rajta… S ugyanazt tudom mondani, mint Dani, az alábbi visszakövetés linkben jelzett bejegyzésében: “Ami pedig a legjobban fáj: tudom, hogy még egy ilyen szolid véleménynyilvánítás is bántást, sértődést, esetleg dühöt fog gerjeszteni (még ha egy szemöldök-felhúzós “engem ez nem érint” félmondat is lesz rá a reakció, az biztos, hogy a mélyben fortyognak az indulatok). Viszont valakinek meg ki kell mondania, hogy mi van.”

  11. Kardos András szerint:

    Szomorkás, de gyakori: a válaszadó kiszúr egy jelentéktelenebb kérdést a sok közül, arra reagál úgy ahogy, majd továbbsiklik a többi – súlyosabb – kérdés felett. Ráadásul az egész válasz tele bújtatott sértegetéssel és minősítéssel: ez így nem vita. Az egyik legnagyobb sértés – és épp a szakma felé 🙂 – hogy nincs más alkalmas jelölt… 🙁

  12. Fehér Miklós szerint:

    Kedves Levelező Partnerek! Kedves Kollégák!
    Kedves Megyes Klári!

    Szavaid, soraid arra biztatnak, hogy küldjek egy ölelést Neked, egy köszönetet és tegyem ugyanezt Mindnyájatok felé, akik szót akartok érteni a szót kérőkkel, a szókimondókkal, a kérdések gazdáival. Beszélgetni kell Velük. Ők a jövőnk.

    Belőlem, ebben a helyzetben ez a vers szakadt elő.

    I.

    Mint mérgezett nyílvesszők,
    Úgy suhannak a szavak,
    a blogomon.

    Nem bánjuk, hogy majd ártanak,
    – Dejsz ez csak egy kérdés, semmi ártalom!
    Sőt, a válaszok hiánya, no az,
    Az az aggodalom! –

    Mert emiatt lehet félteni demokráciát,
    Világot,
    Hangosan mindent, mi nemes…
    Adj választ, adj válaszokat, csahol az eszes

    De mi lehet,
    A válasz követelésnek itt és most
    vajon mi,
    Mi lehet célja, vágya, oka?

    Látni kell,
    Józanul,
    Szétverni valamit – az csak
    Egyetlen percbe kerülő csoda.

    II.

    Tenni valamit, alkotni,
    Vinni tovább lángot, hitet,
    Ehhez kevés
    – És mindig kevés – az egész élet!

    S a tetteid, melyek mindig kevesek,
    Gyengék,
    Még támadhatókká is tesznek,
    Ím, ez a végzet.

    Csak ha a rombolás oldalán állsz,
    Élhetsz sikeres,
    Sőt, sikeresebb éltet,
    Hisz a romboláshoz nem kell semmi
    Nem kell a teljes, az egész léted …

    III.

    Aki választ követel, az bizonytalan,
    Aki választ követel az árva,
    Aki választ követel az tudatlan,
    Vagy gyerek …

    Te nem vagy gyermek
    Se bizonytalan, se árva-tudatlan lélek

    Te rombolás vagy, amitől félek …

    IV.

    Aki választ követel, az még nem gyötrődött!

    Nem tudja, hogy az elmaradó válaszok mögött
    Nagy a gyötrelem halom,
    Mert csak a hazug embernél válik a kérdés
    Válasznak remek alkalom!
    Mert a hazugnál a válaszok kapásból jönnek…

    Engem viszont meggyötörnek,
    Hogy hogyan mondjam el Neked
    Hogy még ezt Te nem is értheted …

    Hogy válaszaim vannak már fában, fűben, virágban,
    A tegnapi napi csatákban,
    Jegyzőkönyvekben, a telefonkészülékben,
    Ott van a válasz a mindig felkészülésben,
    Hogy legyen holnapunk, legyen jövőnk, s jövőd Neked
    A múlthoz kötődő létben… Csak Te nem ezeket olvasod …

    Hogy
    A bizalom az alfa, a legfontosabb,
    S általa
    Megtanulni becsülni teremtett értéket, nevet, embert, éveket…

    Ma még ehhez vagy – s nem jogilag – gyerek!

    V.

    Vezérek vagyunk egy szócsatában,
    Utolsó szót mindig kimondó, remek felek,

    De közben tetteink is vannak
    S a tettekre mutató
    Ítéletek.

    Ma más áll a bíró előtt,
    Tiéd a hősi vád szerep…
    Be szép is ebben tisztának lenni …

    Aztán…

    Egyszer lesz majd,
    Nekem, s Neked is
    Pered,
    Kérdeződ,
    Ítéleted.

  13. Takács Dániel szerint:

    Kedves Klára, kedves többiek! Nagyon messze álljon tőlem a személyeskedés, a durvaság és a vagdalkozás. Én egyet kértem: egy őszinte választ az őszinte kérdésemre. Nem kaptam meg, csak kerülő úton, másodkézből, ráutalásokkal. Ennyi történt, és ez nekem nem elfogadható – ha a nagy szavaknál akarunk maradni, akkor erkölcsi alapon. Ismétlem: egy fél szó nem hagyta el a billentyűzetemet a választással kapcsolatban, és a jelölési folyamatra, kommunikációra kérdeztem rá. Minden más “vagdalkozás”, amit rám akarnak húzni, nagyon mellé ment, így azokra válaszolni nem is érzem magam feljogosítva.

    Kedves Miklós, köszönöm szépen a verset, nagyon megtisztelsz (tényleg!), hogy ilyen lírai formába öntöd a véleményedet. Egyet viszont szeretnék kikötni: bár fiatal vagyok, de elég sok mindent láttam már én is az életemben, még ha nem is mindent a saját bőrömön, de azt volt alkalmam tapasztalni, hogy mit jelent jó és rossz között választani. És erről többet nem kívánok itt szólni.

  14. Fehér Miklós szerint:

    Kedves Dani, örülök, hogy ilyen szépen megköszönöd a verset. Köszönöm!

    Bár a vers – ugye tudod – nem Neked szól.

    A vers a magam érzéseinek szól. A magam vívódásainak, a magam vívódásairól. Ezért is lett vers. Csak közzé tettem.

    Ami ezek szerint azért megérintett. Igen. A szavak ilyenek, ha leírjuk őket, akkor az olvasót megérinthetik. Ez így van. Minden szöveggel. De hát erről már én sem itt kívánok szólni.

  15. Kiss Gábor szerint:

    Hát én bizony dühös vagyok, mert mindig elszomorít, amikor értelmes emberek ostobaságokat hordananak össze, és azt még vehemensen védelmezik is. Sajátos fogalma van Németh Mártonnak a demokráciáról, amikor azt kifogásolja, most már sokadszor, hogy a küldöttközgyűlés hogy merte elfogadni azt a határozatot, amit elfogadott. Az MKE legfőbb döntéshozó szerve döntött, nyílt vitában, több alternatíva közül (a tanácsülés csak konzultatív, tanácskozó testület(!); az elnökség egyébként annak megfelelő határozati javaslatot terjesztett elő, de a többség másra szavazott. Innentől kezdve ez az érvényes, tetszik, nem tetszik, ezt kell alkalmazni. Különvéleményt lehet megfogalmazni, de hülyének, elfogadhatatlannak minősíteni egy szakmai tanácskozó és döntéshozó testületet, az sértés….mint ahogy az is elég alpári megnyilvánulás, hogy a szakmai közvélemény álláspontját egy jelölési folyamatban szakma elleni sértésnek minősítsünk( vö.Kardos András…) most akkor ki az ostoba? Egy vagy mindenki? Nem beszélve arról aki, személyesen érintve van ezekben a minden alapot nélkülöző gyanúsítgatásokban…hogy lehet őt ilyen szégyentelenül mószerolni? Olyan ez az egész, mintha itt egy titokzatos kamarilla lenne, amely ellen szabadságharcot kell folytatni…de ki ellen, kérdem én Meggyes Klárival, mikor a döntések nyilvánosak, a jegyzőkönyvekbe bárki betekinthet; a jelölési folyamat is nyilvános, minden szervezet, könyvtár és könyvtáros kinyilváníthatta akaratát. A küldöttközgyűlés pedig választani fog, az eljárási szabályok szerint, nyilvánosan.. Ez nem a Majmok Népe, amely locsog-fecseg és ugrabugrál, hanem értelmes emberek gyülekezete, ezt tessék tudomásul venni, és azzal méltósággal hozzászólni a problémákhoz, amelyet ez a közeg megkíván….A könyvtárak és a könyvtárosok többsége jelenleg élethalálharcot vív az intézmények és a szolgáltatások fenntartásáért, és ilyen körülmények között próbálunk korszerű, népszerű szolgáltatásokat kitalálni, megszervezni és fennntartani – nekünk nincs módunk összefonódásra, korrupcióra ( ki akarna egy könyvtárost megvesztegetni..),a napjaink sajnos nem a külföldi szakirodalom és blogok tanulmányozásával telnek,(pedig mennyire kellene), hanem az alapvető feltételek biztosításával, a használóink kiszolgálásával. Azzal egyetértek, hogy az egyesületnek ebben a kiélezett helyzetben sokkal határozottabb szakmai érdekérvényesítést kell folytatnia, de ehhez fogadóközeg is kell, ez pedig jelenleg nincs…de persze meg kell találni. A “bűnöst” pedig nem magunk között kell folyamatosan keresni, a könyvtárosok nem agyalágyultak és konzervatívak,hanem folyamatosan tanulnak, továbbképzésekre járnak, mert mindannyian tudják, hogy a mérce a legfelkészültebb olvasó, neki kell megfelelni. A vitáknak, hozzászólásoknak is erről, a hogyan továbbról kellene folyni, nem pedig nem létező álkérdésekről. Ezen a platformon összetalálkozhatunk. Üdv mindenkinek Kiss Gábor

    • Takács Dániel szerint:

      Kedves Gábor, és ugyan miért kell élet-halál harcot vívni? Mert csúnya, rossz ember mindenki, csak mi vagyunk a tökéletesek. Igaza van, teljesen felesleges a vita, minden szép, minden jó, ez a világ az összes közül a legjobb, és aki rajtunk röhög, az úgyis a pokol tüzén fog elégni.

      Messze fogunk így jutni…

      • Kiss Gábor szerint:

        Kedves Dani, Sanyi legyek, ha ezt a kommentet értem…a harc,amire én gondoltam, az a Föld nevű bolygó Magyarország nevű országában zajlik napjainkban. Nem állítottam, hogy tökéletesek vagyunk, de azt igen, hogy minden vágyunk a tökéletesedés, hogy a lehető legjobb és legkorszerűbb szolgáltatásokat nyújthassuk a felhasználóinknak. Ehhez képest a következő helyzetekkel kell szembenéznünk (most néhány példa következik, nevek és címek a szerkesztőségben):
        X országos szakkönyvtár: ” Értesítem, hogy a költségvetési tárgyaláson elfogadott előirányzatból 13 %-ot zárolunk.Éves tevékenységét ennek megfelelően tervezze..” (következmény. országos szolgáltatások megszűnése, nyitvatartási idő csökkentése, elbocsátás stb.)
        Y megyei könyvtár: “A közgyűlés határozata alapján létszámleépítés mellett…Ft működési költséget tervezhet, pályázatot csak külön engedéllyel nyújthat be” (Következmény: erre az évre nincs dokumentumbeszerzési keret, tovább csökken a munkatársak lészáma, a nyitvatartás.)
        XY városi könyvtár: “A könyvtár dolgozóinak munkájáról készült kimutatást elutasítom. A kölcsönzés rendben van, de az irodalomkutatást és a tájékoztató munkát felejtsék el, az nem könyvtári feladat Nekem sem segített senki, mikor egyetemi hallgató voltam.”(Következmény: létszámcsökkentés, hatórás foglalkoztatás, nyitvatartáscsökkentés stb.)
        XYZ városi könyvtár “Igazgató Asszony, mi a fenét keresnek egy könyvtárban ezek a számítógépek?! Ide kölcsönözni járnak az emberek, nem internetezni…A hivatalban sem szeretem látni, mert a dolgozók munka helyett leveleznek.! ( No comment.)
        Z egyetemi könyvtár igazgatója: ” Mikor a rektor meglát a folyosón, hirtelen iránytvált és bemenekül egy irodába…”
        A ráadás: K megyei közgyűlés elnöke: “Mostantól az ágazati jogszabályok nálunk nem érvényesek…úgyis csak idő kérdése, és eltörültetjük őket!”
        Szóval ez a mi szép világunk, kedves Dani, kesze-kusza jogszabályokkal, naponta változó feltételrendszerű pályázatokkal, menekülő és közben törő-zúzó fenntartókkal. Ezért írtam, hogy a vitáinknak a megoldandó problémákról kellene szólni, mert tényleg nagyon nehéz a helyzet – immár három évtizede vagyok a szakmában, megéltem már korábban is válságos éveket, de ilyenre álmomban sem számítottam. Kulcskérdés tehát az összefogás, a könyvtárosok széles spektrumában-ez egyébként nem is olyan egyszerű, hiszen ez nem egy homogén szakma, számos szakterülete van (közkönyvtár, iskolai könyvtár, felsőoktatás,különböző szakkönyvtárak) amelyeknek speciális érdekterületeik vannak. Ezért olyan sajátos a szakmai egyesületünknek a felépítése -a szervezetek ezt a tagoltságot képezik le,sőt látható, hogy még manapság is szerveződnek újabbak (pl. jogi vagy tudományos-felsőoktatási). Az összetartozásnak és együttműködésnek a szervei és a fórumai stratégiai fontosságúak -pl. ez a honlap is ezek közé tartozik, amelyért ez úton is fogadja elismerésemet. Azt szeretném, ha ez a fórum tényleg hozzásegítene bennünket a szakmai eszmecserékhez, információátadáshoz – ma megnéztük a látogatottságát, látnivalóan meredeken emelkedik. A korábbi dühös kifakadásomat azonban nem vonom vissza – vegye magára mindenki, aki álhíreket terjeszt, aki megalapozatlanul áskálódik és méltánytalanul mószerolja a másik kollégát, meggondolatlanul ítéletet mond, aki semmibe veszi annak a szervezetnek a szabályait, amelynek tagja. Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy semmilyen szabály nincs kőbe vésve: magam is számos alkalommal vettem részt az egyesületi alapszabály módosításában. Volt ami jól sikerült, de volt olyan is, amelyet később meg kellett változtatni, mert kiderült,hogy gátolja az egyesület működését. A mostani változtatást is megméri majd az idő,mint ahogy eddig is…nekem pedig nem lehet más vágyam, mint hogy a diskurzust folytathassuk a bennünket érintő problémákról. És itt nem kor vagy a beosztás számít, a fiatal is lehet okos, az idősebb is lehet buta, egy a lényeg, amit leír, az helytálló legyen. Így fogunk messze jutni..aki nem hiszi, égjen a pokol tüzén.Üdvözlettel Kiss Gábor

  16. Kardos András szerint:

    Én akkor ki is szállnék ebből az eszmecseréből, azthiszem nagyrészt elbeszélünk egymás mellett, a “szakmát sérti hogy nincs más alkalmas jelölt” gondolatomat is félreértette, kedves K. Gábor.

    Csak még egy apró anektota az említett küldöttgyűlésről: Ramháb Mária is hozzászólt a vitához, véleménye röviden az volt, hogy nem jó, ha az elnökségre és a szevezetek vezetőire eltérő szabályok érvényesek. Hogy melyik változat mellett tette le a voksát – tehát legyen kétciklusos korlát vagy nem – számomra nem derült ki, ezért felálltam és rákérdeztem. A kérdésre nem ő, hanem Kiss Gábor levezető elnök válaszolt, miszerint R. M. természetesen arra gondolt, hogy ne legyen korlát.

    Kérdezem én:
    1. Honnan tudta K. G., hogy mire gondol R. M.?
    2. Milyen jogon válaszolt egy nem neki feltett kérdésre.
    3. Ez így szabályos-szokásos?
    4. Szerepel-e ez a jegyzőkönyvben?

  17. Németh Márton szerint:

    Csatlakozom mindenben Dani előző hozzászólásához. A vita tényleg okafogyottá vált az állítólagos álkérdéseimmel együtt. Sok sikert az eddigi úton tovább, csak legalább rövid távon látnám, hogy azon bárhová el lehet-e jutni…. Miklós verse nekem is nagyon tetszett, köszönet érte.

  18. Fehér Miklós szerint:

    Kedves Levelező Partnerek. (most prózában. És talán utoljára…)

    Nem kell, pontosabban nem nagyon lehet kiszállni itt semmiből, kicsi ez az ország ahhoz. Hanem inkább az ‘egymás melletti elbeszélést’ kéne értelmesen feloldani. Persze én is csak magyarázni tudom, hogy én mit értek a dolgokon:

    1./ “élet halál harc” Azt gondolom, Dani, hogy tényleg az van. És megengedem, mindenhol, még Nálad is lehet.

    2./ Anektota (értsd anekdota) az említett küldöttgyűlésről.

    Nos, ha anekdota, akkor azzal engedtessék meg, hogy ne foglalkozzak. Az anekdota ugyanis: rövid, csattanós, tréfás, humoros történet, nem túl sok valóság alappal (!), mely többnyire egyes közismert személyek vagy történelmi események mulatságos jellemzését nyújtja. Mai napig terjed szóbeli úton, s innen származik elnevezése is: eredetileg írásban ki nem adható történeteket jelentett.

    3./ Valaki egy közgyűlésen más szavait nem biztos, hogy jól interpretálta? Na ez már izgalmasabb dolog. És nem is humoros. Ha nem ismerem a szereplőket, akkor hajlok a felháborodásra, amennyiben ez igaz. De ezt az állítást igazolni kell. Mert ez már van olyan súlyú dolog, amivel nem lehet csak úgy előállni, még ha hiszi is valaki az igazát. Én magam nem voltam jelen. Várom a bizonyítékot!
    Viszont ha ismerem a szereplőket, akkor azt kell mondjam, ez éppen egy olyan emberről szól, akiről egyszerűen NEM TUDOM ELKÉPZELNI, hogy ha Ő egyszer mond valamit, és azt valaki homlokegyenesen másképpen interpretálja, akkor ne szólalna fel, ne kérné ki magának, hogy Ő nem ezt mondta. (lehet, kicsi a fantáziám? Nem hiszem)

    4./ A kérdezések …

    Mint minden dolog ez is önmagát szüli meg. Aki kérdez, hamarosan kérdéseket kap – és ezen ne csodálkozzon. Például ilyeneket:

    Tudja-e a kérdező, hogy önmaga mennyit tett az MKE érdekében?
    Tudja-e a kérdező, hogy akit kérdés mögé rejtetten gyanúsít, mit tett már le az MKE érdekében az asztalra?
    Megtudná-e tenni, hogy erről a tudásról rövid időn belül számot adjon a nagy nyilvánosság számára?

    Nem folytatom. Mert csak keményebb kérdések jönnének. És nem durvulnunk kellene, hanem higgadnunk.

    Nem ellenfelek vagyunk, mert a könyvtárügynek nincs két oldala, ahogy Megyes Klári is írta. A szándékaink nem eltérőek (ezt remélem) ha megoldásaink, ütemünk, hevületünk más is. De a hajót nem lehet szétszedni. Mert akkor úgy győzünk, hogy közben minden elsüllyed.

    Ezt pedig – legalábbis én – nem akarom.

  19. […] kétlem, hogy úgy van, ahogyan Dani mondja és Nagy Anikó azért lépett vissza, mert Dani kérdésére nincsen válasz. Illetve olyan válasz van, aminek a nyilvános leírása helyett inkább […]

  20. Kardos András szerint:

    A gond nem az esetleges félreértelmezéssel volt, nem is kétlem hogy az helyes volt, hanem azzal, hogy a levezető elnöknek szerintem nincs joga értelmezni és más helyett kimondani dolgokat. De ez csak egy példa volt, az utolsó pillanatban bedobott módosító indítvánnyal együtt arra, hogyan kell elérni hogy a nép arra szavazzon, amit az szeretne, aki igazán tudja mi a jó a népnek.

    Hogy ki mit tett le az asztalra? Nem tudom mi köze van ahhoz, hogy az illetőre milyen szabályok vonatkoznak. Biztos annak az asztalra-sokat-letett hű-de-fontos valakinek, aki a gyűlés uán hozzámlépett, és azt mondta nem ilyen kötekedéssel kéne nyomulni az elnökségbe, majd válaszomat meg sem várva továbblibbent – biztos neki ezt is szabad, ugye?

    A kérdések nem baj, ha újabb kérdésekhez vezetnek, de előtte jó lenne ha válaszok is jönnének – csak hogy meglegyen a harmónia.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

  • Ki van jelen?

    Jelenleg egy felhasználó sincs bejelentkezve
  • Legutóbbi aktív tagok

    Oros Sándor profilképe
    Gerencsér Judit profilképe
    Nagy Zoltán profilképe
    Admin profilképe
    Tolnai György profilképe
    Buzai Csaba profilképe
    zondaz profilképe
    Vajda Henrik profilképe